1919 januárjában a szociáldemokrata köpönyegbe bújt, egyre közeledő proletárdiktatúra egyenesen megakadályozta a Felvidék védelmét. Az ipolymenti demarkációs vonalat a cseh csapatok átlépték, mivel a magyar katonaság csak „tiltakozással" reagált a megszállásra. Így idegen kézre került többek között Balassagyarmat, Szécsény, Ipolytarnóc, Dejtár, Litke. Ezen időkben olyan cseh térkép is magyar kézbe került, melyen a helységnevek az Aszód-Hatvan vasútvonalig tótul voltak feltüntetve, és még Gyöngyösnek is tót neve volt. Miután a csehek bevonultak Balassagyarmatra (január 15. hajnalán), az ott állomásozó 38-as és 16-os honvédek is kivonultak a városból, egészen Magyarnándorig illetve Aszódig vonulva vissza.

A város lakói közül legelőször a vasutasok elégelték meg a megszállók jelenlétét, és munkájuk elhanyagolása mellett - amivel akadályozták a csehek kommunikációját Losonccal - kapcsolatba léptek a kivonult honvédekkel, hogy összehangolják tevékenységüket a város felszabadításának érdekében. Mindeközben a vármegyeházán összegyűltek a köztisztviselők, akik lelkes, mámoros hangulatban elhatározták, hogy sem esküt, sem fogadalmat nem tesznek a cseheknek. Ez a gyűlés adta meg aztán az utolsó lökést a polgárság számára is a „magyaros tiltakozáshoz".

Civitas Fortissima emlékműCivitas Fortissima emlékműA fegyveres harcok január 29-én hajnalban kezdődtek, az első magyar roham pedig három fronton kezdődött, melynek eredménye az lett, hogy a városban a csehek már csak a laktanyában tudták tartani állásaikat! A hajnali, délelőtti harcokat követően a honvédség visszavonult Magyarnándorig, hogy rendezni tudja sorait, mivel a cseheket nem érte meglepetésként a támadás. Így a rajtaütés, bármennyire is hősies és átmenetileg sikeres volt, nem hozhatott végleges diadalt. Másnap napközben mégis a város diákjaitól kezdve a polgárságon, pénzügyőrökön keresztül mindenki kivette részét az ellenállásból. A délutáni támadásig folyamatosan tűz alatt tartották a cseheket annak érdekében, hogy megőrizzék annak látszatát, mintha a katonai jelenlét állandó lenne. A délutáni támadásba már bekapcsolódtak az iglói géppuskások is, közel 200 honvéd, valamint a polgárság harcolt Balassagyarmatért. Sötétedésre ismét magyar kézbe került a város, és csapataink 78 cseh foglyot ejtettek. Velük az iglóiak Hatvanig vonultak vissza. A harcoknak 4 honvéd, 4 polgári és 2 vasutas áldozata, valamint 8 cseh halottja volt.

Balassagyarmatról riadóztatták az egész Ipoly völgyét, így ezekben a harcokban visszafoglalták Szécsényt, Litkét, Rappot, Dejtárt, Patakot. Ennek következtében a cseheknek mintegy teljes ezredük morzsolódott szét, s a csehek a magyar kormányhoz azonnali fegyverszünetért folyamodtak! Az eredmény pedig érthetetlenül csak fogolycsere volt. A helyzet a „szokásokhoz híven" megint nem lett kiaknázva, hiszen Losoncon és Ipolyságon a cseh katonaság fűtött vonatok mellett várta a további visszavonulását, mivel az Ipoly bal partja a magyar katonaság dalától volt hangos. Január 31-én már Balassagyarmat is tömve volt katonákkal: a 38-as, 16-os, 44-es csapatok mellett már ott voltak Vén Zoltán székely bakái is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre, ma szabad lenne a Felvidék!

Ezen hőstettre emlékezve 1998 óta január 29. a város hivatalos ünnepe. Az országgyűlés a 2005. évi XXXIX. törvényben hajtott fejet a hősök előtt, és a legbátrabb város, a Civitas Fortissima címet adományozta Balassagyarmatnak. E hősi idők idén, 89 év [jelenleg már 93 - a szerk.] távlatában is erőt kell, hogy adjanak, napjainkra is!

Dobrocsi Lénárd - SzKr