Ha valaha megnyitják a régi üdülőtábortokat jó lesz ezt az emberi selejt réteget is elküldeni Shlomoék mellé melegedni.

Nevetséges, szánalmas bolondok! Egyszerűen vérforraló, ahogy ezek itt annak a kormánynak táncolnak, aki az utolsó bőrt is lehúzta már róluk. Mondjátok meg, mibe hisznek ezek (még) ???

Legfrissebb hír. A tegnapi gőzlevezető ál-ellenálló séta után ma már világos. Megy Hétfőn Orbán Viktor Brüsszelbe, és megígérte MINDENT ALÁÍR, mert szüksége van az újabb EU hitelre. ENNYI!

A KAMATRABSZOLGASÁG KISZOLGÁLÓJA ORBÁN IS, CSAK KELL A SZABADKŐMŰVES PARASZTVAKÍTÁS!

Még,nagyon sok munka áll elöttünk.A Sötétség hatalmas,de nem adjuk fel,mert tudjuk,hogy"államrendszereket a korszellem épít,vagy buktat".Kitartás a jövő a miénk!

Orbán ugyanolyan gőzlevezető, és a nemzetközi zsidó finánctőkét és szabadkőműves rendszert szolgálja ki.

Idézzük, mit is írt Gottfried Feder 1927-ben! Szavai ma is teljesen aktuálisak!

A káoszból létrejött a világ, a rendezetlenségből a rend, a zűrzavart felváltotta az organikus élet.

Most ismét káosz uralkodik a Földön, zavarodottság, harc, gyűlölet, irigység, viszály, elnyomás, kizsákmányolás, durvaság és önzés uralja a világot. Dúl a testvérharc: néptársak esnek egymásnak, halálos áldozatokkal járó tömegverekedéseknek lehe-tünk szomorú tanúi… és miért? „Mert az ott horogkeresztet viselt….”

Mindannyian ugyanazokat a súlyos terheket hordozzuk vállainkon, ugyanúgy nélkülözünk… És mégis, hallott már valaki olyan hírt az utóbbi hónapokban, hogy marxista munkások saját kizsákmányoló munkaadójukat, vagy valamelyik vérszívó bankárt vagy uzsorást verték volna halálra? A káosz áldozatai mindkét oldalon egyszerű, tisztességes munkásemberek. Zavar a fejekben…. A marxista munkások saját osztályuk legveszélyesebb kizsákmányolóit, leggátlástalanabb haszonélvezőit választják vezetőül, hogy aztán ezek által feltüzelt elvakult gyűlöletükben saját sorstársaik ellen forduljanak….

A nemzetiszocialisták, a hazafias erők, a jobboldali pártok mind-mind kormánypozícióba törekednek, vagy államideáljuk legfőbb ellenségeivel, a liberálisokkal együtt már ott is ülnek a kormányban; így veszítik el fokozatosan tartásukat és becsületüket.

A dicső szabadcsapatok utódai, a védegyletek „államalkotó tényezővé akarnak válni” Severing és Grzezinsky államában!

Naivitásukban úgy gondolják, hogy együtt kormányozhatnak a pacifistákkal, internacionalistákkal és a zsidókkal!

Zavar a fejekben….

Az ún. jobboldali körök nem látják, vagy nem akarják belátni, hogy soha nem alakul-hat ki barátság, de még kényszerű együttműködés sem sas és kígyó, marha és oroszlán, ember és kolerabacilus között….

Így erejükkel, akaratukkal akaratlanul is a „hivatalos államrenddé” lett káoszt, a politikai anarchizmust, a politikai tehetetlenség erőit támogatják.

Állítólagos „reálpolitikusként”, a politikai káoszból kivezető út egyedüli ismerőiként, attól való félelmükben, hogy mi a korábban megszerzett, még meghagyott előjogaikat, pozícióikat veszélyeztetjük, ellenünk, nemzetiszocialisták ellen fordulnak! Ellenünk, az állítólagos „fanatikusok” ellen; csak azt felejtik el hogy azok miatt bukott el a császárság és éppen azok miatt vesztették el szinte mindenüket, akikben most ellenünk „átmeneti taktikai megfontolásból” szövetségest vélnek felfedezni, akiknek kegyeit most oly buzgón és alázatosan keresik !

A gazdasági szervezetek szeme előtt - legyen szó akár nagy- vagy kisvállalkozásokról, nehéziparról vagy kisiparosokról - csak egy cél lebeg: „profit”, sóvárgásuk egyetlen tárgya: a „hitel”, egyetlen örömforrásuk: „hogyan verjem át az államot, hogyan csaljam el az adót”, és egyetlen intézményt rettegnek és tisztelnek: a „bankot.”

A nemzetiszocialisták javaslatára: „a kamatrabszolgaság megszüntetésére” könnyed, fölényes vállvonogatás a válasz.

„Csinálj adósságot”- ez az új trend. A bankok arcátlan uzsorakamatait, a kölcsöntőke által értékteremtő munka, és fáradság nélkül kitermelt extraprofitot, persze mindenki jogosnak és törvényesnek találja. „Gazdasági pártok” alakulnak, amelyek persze a Dawes-tervet [német jóvátétel] támogatják. Azt a törvényt, amely minden eladósodás és minden adóteher ősoka! Sokan beleesnek az adósságcsapdába, szidják az adókat és a kamatokat, de közben alázatos csúszómászóként közlekednek holmi bankárok és tőzsdecápák előtt.

Zavar van a fejekben…. Az egész gazdaság elnemtelenedik, elszemélytelenedik, a vállalkozások sorra alakulnak át részvénytársasággá. A termelők tálcán kínálják saját magukat legnagyobb ellenségüknek, a pénztőkének. Az értékteremtők méltatlan körülmények között, reménytelenül eladósodva robotolnak a műhelyben, az üzemben vagy az irodában, munkájuk pénzre váltott gyümölcse kamat és osztalék formájában az anonim pénzoligarchiák zsebébe vándorol.

A gazdasági termelő erőket működtető vállalkozók képtelenek úrrá lenni a kaotikus folyamatokon. Fentről az adó- és kamatprés fenyegeti őket, alulról dühödten vicsorog rájuk az általuk sok esetben csak kényszerűségből kizsákmányolt munkásosztály, ebben az őrült taposómalomban nem tehetnek mást, minthogy a pénztőkével és az általa generált állammal a nyakukban, a kaotikus rendszer egyszerű kiszolgáló személyzete-ként, rabszolgahajcsárjaként járják haláltáncukat a mindennapok egzisztenciájáért, méghozzá úgy, ahogyan a rendszer haszonélvezői és kizsákmányolói fütyülnek.

De nem a német gazdaság sahterei ellen, nem a marxista őrület ellen fordul haragjuk, hanem - a horogkeresztesek ellen!

Elfelejtik, hogy mi voltunk az egyedüliek, akik előre látták, hogy milyen tragédiába torkollik majd ez a haláltánc, hová jut majd a német gazdaság!

Mi voltunk az egyedüliek, akik különböző alternatívákat sorakoztattunk fel a válság leküzdésére és a gazdaság egészének újjászervezésére, méghozzá saját erőből, idegen „segítség” bevonása nélkül.

Egyesületek, különböző érdekcsoportok, szakmai, alkalmazotti, hivatalnoki szervezetek, takarékpénztári, kisnyugdíjas egyesületek, jegybanki hitelezők, védegyletek, bajtársi szövetségek, ipartestületek, szakszervezetek, földműves szövetkezetek, klubok és mind megannyi egyéni szerveződés próbál külön-külön -egyébként alapjában véve jószándékúan - a maga igazának érvényt szerezni. Próbálkozásuk hiábavaló, mert „fentről” nem jön semmi: hiányoznak a társadalom egészére pozitív hatást gyakorolni képes szervező erők és intézkedések. Ezek hiányában pedig mindenki csak a saját kis kasztjának akarja kikaparni a gesztenyét, persze ezt is egymás rovására, minden hosszabb távú politikai és gazdasági vezérelv nélkül. Szolgalelkű vezetőik pedig hiába fordulnának segítségért a politikai pártokhoz, egyedül kevesek ahhoz hogy az államhatalommal szemben bármit is elérjenek.

Sokba kerülnek ezek a német népnek. A bizottsági tagok, a vezetők, az igazgatók tiszteletdíjai csak pénzt emésztenek fel, de sem külön-külön, sem együtt nem képesek bármiféle eredmény elérésére. Egy aljas „forradalmi intézkedés”, a pénzrontás, az infláció, kiürítette a kisemberek zsebét és az egyesületek kasszáit. A fehér asztal mellett meghozott adótörvény évek hosszú munkájának reményeit törte össze egyetlen csapással -, amit az egyik oldalról véget nem érő ülésezések, egyeztetések, beadványok, javaslatok árán elértek a kormánynál és a parlamentben, azt a másik oldalon elvitte a drágulás, az infláció és az ármanipuláció.

Káosz és válság mindenütt. Zavar van a fejekben…. Hogyan biztosítsa a földműves a megélhetését, ha az utolsó bőrt is megpróbálják róla lenyúzni, hogyan vásároljon a munkás, ha a lánckereskedelem megdrágítja az árakat, mit érnek a hivatalnokok és az alkalmazottak a nagy nehezen kiharcolt fizetésemelésekkel, ha közben a fogyasztói árindex százalékos arányban sokkal nagyobb mértékben emelkedett? De higgyenek csak továbbra is az állam segítségében, az elszegényedés és a rabszolgatartás államának segítségében, amely mindennek nevezhető, csak „gondoskodó államnak” nem, amely a pénztőke kamat- és adóbehajtója.

Az örök körforgás pedig tovább folytatódik, az emberek a magukat apolitikus, pártok feletti szerveződésként definiáló régi pártok felé fordulnak, ők pedig „nem adhatok mást, csak mi lényegem” alapon ismét csak a legalantasabb pártpolitikát produkálják.

Ugyanezek a szörnyű, kaotikus állapotok uralkodnak a közélet más területein is: mű-vészet, irodalom, színház, mozi, rádió, az egyház, az iskola…. A rothadás, az erjedés jellegzetes szaga van a levegőben; az örök bomlasztók és ármánykodók, a zsidók és a szabadkőművesek jelenléte észrevehető mindenütt: sok esetben nyíltan, láthatóan, a legfontosabb pozíciókban, máskor csak láthatatlanul, a színfalak mögött, bábjátékosként húzódnak meg, ők mozgatják a nyilvánosság színpadán táncoló Strese- és Scheidemannokat, vagy ők maguk tombolnak, vonaglanak a „nagyérdemű” előtt, mint Jakob Goldschmidt, Warburg, Wassermann, Levy.

„Sajtóval”, „zenével”, „kultúrával” hülyítik, a kamat korbácsával pedig sakkban tartják, elnyomják a német népet.

Az örökkévalóság formáihoz való vissza-térés akarata, a káosz legyőzésének akarata, a „sarkából kidőlt Föld”, a magából kifordult világ rendjének visszaállítása és e rend fölötti (a legtisztább platóni értelemben vett) őrködés: ez a nemzetiszocializmusra váró feladat.

Meg kell jegyeznünk, hogy sem a rendőrállam látszólagos rendjét, sem a pénztőke szervezett, menetrendszerű „rablóhadjáratait”, de még a szindikátusok és trösztök által diktált „szervezeti intézkedéseket”, mint a népnyúzás hatékony intézményrendszerét sem ismerjük el „rendként”, még akkor sem, ha ezek valóban hatékonyan működnek. Egy tolvajbandának is megvannak a maga belső törvényei, egy fegyháznak is megvan a maga házirendje. De ha a nemzet szervezeti szemszögéből tekintjük a helyzetet, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani hogy közéletünk szinte majd’ minden jelensége, megnyilvánulása a legnagyobb mértékben igazságtalan, elnyomó, deformált; felülről nézve egy teljesen zavart, kaotikus képet kapunk, egy képet, amelyen mindenki mindenki ellen harcol.

A kormány a nép ellen, pártok pártok ellen, a legkülönbözőbb szövetségben egymással és egymás ellen, parlament a kormány ellen, munkaadó a munkavállaló ellen, fogyasztó a termelő ellen, háztulajdonos a bérlő ellen, munkás a földműves ellen, hivatalnok az ügyfelek ellen, a munkásosztály a burzsoázia ellen! Egyház az állam ellen és mind egytől egyig dühtől elvakultan támadnak éppen aktuális ellenségeikre; csak egy cél lebeg a szemük előtt: saját személyes érdekük, hatalmi pozíciójuk, egyéni hasznuk, a pénztárca által diktált önérdek.

Egyikük sem gondol arra, hogy a másiknak ugyanúgy megvan az élethez való joga, nem gondolnak arra, hogy az egyéni érdek mindenek feletti érvényesítése csak a másik rovására történhet, egyik sem gondol néptársai jólétére, csak a sajátjára, a közösséggel szemben teljesítendő magasabb kötelezettségekre: a személyes meggazdagodás nagy pénzvadászatában nincs megállás, nincs lélegzetnyi pihenő sem. Két könyökkel törnek előre, hullákon gázolnak keresztül - ha a helyzet úgy kívánja. Miért lennének bármire is tekintettel?

Ez a modern gazdasági szemlélet.

Hát így tombol és tobzódik a tömeg az izzadságszagú testvérharcban, így teperi földre az erősebb a gyengét, az aljas a becsületest, a brutális a nemest - az élvhajhász élet megfojtja az ártatlanságot, a szemérmet, az erőszak győzedelmeskedik a jog felett, a pártérdek a közjó felett, a bűnözés, a csalás legyőzi a tisztességes munkát.

Alantas ösztönök szörnyű harcának lehetünk tanúi, önkéntelenül is az Istenek alkonyának bölcs kinyilatkoztatása jut eszünkbe:

„ A jog és erkölcs halott,
Farkasok és hóhérok kora jött el,
Háborog a tenger, tűzeső hull az égből
Így múlik el az Isten és az Ember”

_________
Mi a tanúság? Akkor is és most is, a bal- és jobboldali bohózatokon, marxistákon, nemzetieken, gőzlevezetéseken túl egyedüli megoldást a nemzetiszocializmus nyújt:

KÖZÉRDEK AZ ÖNÉRDEK ELŐTT!
KÖVETELJÜK A KAMATRABSZOLGASÁG BILINCSEINEK SZÉTZÚZÁSÁT!

Magyarországon ezt csak a Pax Hungarica Mozgalom képviseli következetesen!

"A Kossuth téri "legendás" tüntetések gyöngyszemei sem maradtak otthon" És ti hol voltatok akkor??? Sokan nem is Viktorért mentek ki hanem az ország mellett álltak ki a nemzetközi támadások ellen.

Tisztelt Barátaim!
A képgaléria megtekintése,továbbá egyéb információim kapcsán igazoltnak látom tegnapi hozzászólásomat a "Demokratikus bábszínház"cikkhez csatolva,melyet még az un."békemenet"kezdete előtt tettem.Jól láthatóak a fotókon a "szellemi dealerek" és a" fogyasztók" heterogén csapatai.Az előbbiek nyilván elégedetten mentek haza rózsadombi palotáikba több tízmilliót érő terepjáróikon, kibontották a drága francia cognacot és hátra dőltek foteljeikben, miközben új ötleteken gondolkoztak,melyekből természetesen néhány nap alatt törvény lehet,mert ugye a 2/3-ad az 2/3-ad.Az utóbbiak pedig belépve gyengén fűtött lakásaikba azonnal bekapcsolták a tv-t,mert nagyon lényeges tudniuk,hogy a "való világban" ma mi történik valamelyik agyament celebbel,közben sóhajtva vették kezükbe a kifizetetlen csekkeket.Arra persze nem gondoltak ,hogy nekik ez a való világ és ki tudja meddig ,de ez is marad,mert "békemenet" ide vagy oda,de a "kocka el van vetve" és ez egy "cinkelt kocka",mely mindig ugyanarra az oldalára esik.

Kedves Kitartás.hu! Kedves hungaristák!

A cikketekkel túl lőttetek a jó ízlés határán. Azt hittem, hogy nektek hungaristáknak az a hivatásotok, hogy az országban élőket a saját oldalatokra állítsátok, meggyőzzétek őt Szálasi eszméjéről, nem pedig az, hogy birkának nevezzétek őket. Számomra -nemzeti értékrendet valló ember számára- a meneten résztvevők kigúnyolása elfogathatatlan a részetekről, már csak azért, mert a képen láthatjátok, hogy mindegyiknél nemzeti színű zászlók voltak. Ezzel a lépésetekkel azt bizonyították felém, hogy semmivel sem vagytok jobbak a kommunistáknál és a liberálisoknál! Ti a szórólapozáson és a túrákon kívül mit tettetek le az asztalra? Ócsároljátok a Jobbikot is, de hol voltatok akkor, amikor Gyöngyöspatán ki kellett volna állni a magyarok mellett?
Jelen esetben nem pártfüggésről van szó, hanem arról, hogy mit jelent nektek a haza. Ha Magyarországtól is függetlennek érzitek magatokat, akkor köztünk felesleges a párbeszéd…

Van itt pár dolog, amit szeretnék tudni és remélem, hogy lesz itt valaki olyan okos, hogy elmagyarázza nekem.
1, Miért jó a Juniónak, hogy szét van verve a magyar gazdaság és tulajdonképpen rajtuk élősködünk, mert ugye már lassan semmit nem állítunk elő itthon, mindent külföldről, tőlük hozatunk be.
2, Úgy hallottam, hogy köbö 15-20 milliárd eurós hitelt veszünk fel legkorábban március elején. Mire jó nekünk az euró, mit kezdünk vele?
3, Ha jól tudom a pénz önmagában nem ér semmit, fedezet is kell neki. Mi lesz a felvett hitelnek a fedezete?
3, Miért kellett a 3000 milliárdos MNYP megtakarításokat odaadni azoknak, akik ellen mi állítólag vérre menő küzdelmet viseltünk? Nem lett volna egyszerűbb munkahelyeket teremteni belőle, termelést növelni vele, hogy a saját lábunkra álljunk és úgy már pattoghassunk? 3000 milliárd forint 1 millió munkahely, ha átlagban 3 milliót számolunk 1 munkahely teremtésére. Ez jó, nem?
4, Egyesek szokták nekem mondani, hogy nekünk azért nem lehet Magyarországon termelésünk, mert nem tudunk versenyezni a nyugati termékek áraival. Ők hogyan tudják olcsóbban adni a termékeiket, amikor a francia-német-brit munkásnak 8-10-szer akkora bért kell kifizetni a munkáltatóiknak, mint a magyarnak? És még emelett is versenyképesebb nálunk árban? Ez mégis hogy lehet?

Egyelőre ennyi. Ha lesz még kérdésem, eszembe jut valami, akkor felteszem őket, addig is nagyon köszönöm, ha valaki megválaszolja ezt a négyet. Jó lenne pár cikk a gazdaság működéséről is, mert szerintem azzal legjobb esetben is csak a leghalványabb alapokkal vagyunk tisztában, ugyanakkor nagyon fontos a gazdaság, mint a nemzet materiális testének a fenntartása és anyagi javainak bővítése. Sok helyen kerestem már a neten az 1933-1939 közötti német gazdaság működéséről leírásokat, de semmit nem találtam szinte. Elolvastam a Führer birodalma című könyvet, abban is csak számadatok és szervezetnevek vannak leginkább, de arról nem ír semmit, hogy mi miből jön, miért és hova tart, tehát konkrét mechanizmusokat nem említenek. Köszönöm, ha valaki segít!

A Kossuth tér banyái... Hm. De tényleg: mi a bánatot kerestek a kormány mellett? Vagy ez az új "csapásirány?" Végül is jan. 2-án az Opera mellett vitéz Gonda is azt fejtegette: "ez a kormány legitim..." Ennek kapcsán egy régebbi, 2006 őszi felvételt néztem vissza, ott "hű párja", vitéz dr. Bene Gábor szónokolta a színpadról: "mi nem zsidózunk!..."
Hát, tényleg nem.

"De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." George Orwell - 1984

Valaki okos el tudná nekem magyarázni hogyan működnek a gazdasági mechanizmusok? Mert addig világos, hogy a munkahelyteremtés növeli a termelést (már ha tényleges értékteremtő munka és nem szervező munkavégzés, mint pl. a tanár, hivatalnok és könyvelő) és csökkenti a munkanélküliséget, valamint mellékszálon növeli a fogyasztást is, feltéve ha tisztességes bért adunk az értéket teremtő embernek. Ezután tétel még, hogy minél több a fizetése valakinek, annál nagyobb a vásárlóereje, ami együtt jár a fogyasztás növekedésével, ami még több termék előállítását kívánja meg (ehhez ugye az kell, hogy hazai terméket vásároljanak, csak akkor indukálják a termelést), így további munkahelyek jönnek létre és kezdődik elölről a kör, így lesz mindenkinek munkája.

Eddig nekem ez így volt világos. Ha folyik a nagy szabadságharc, akkor miért kellett nekünk a MNYP-ak 3000 milliárdos megtakarításait odaadnunk azoknak, akik ellen állítólag vérre menő harcot vívtunk? Talán nem is küzdöttünk ellenük annyira? 3000 milliárd forint 1 millió munkahely létrehozására elég, ha 3 millió forintot számolunk átlagban egy munkahelyre. Ez jó lett volna, nem?
Miért akar egyes hírek szerint az Orkbán-kormány 15-20 milliárd eurós hitelt felvenni az IMF-től legkorábban márciusban? Mit kezdünk mi azzal a köbö 4500-6000 milliárd forintot érő pénzzel és ha ennyire szükségünk van rá, akkor minek adtuk nekik oda azt a 3000 milliárdot?
Mindennek tetejében mire kell nekünk ez a pénz, ha a pénznek csak akkor van értéke, ha fedezet is van mögötte? Emögött a hitel mögött mi a fedezet?

Előre is köszönöm, ha valaki ezeket elmagyarázza. Másrészt adatokat kerestem az 1933-1939 közötti német gazdaságról, de nem igazán találtam, hogy akkor milyen intézkedéseket hoztak a vezetők, hogy a weimari liberális rendszerből nemzetiszocialistává legyen az élet. Ha valaki erről is tud valamit, akkor kérem, hogy ajánlja nekem és utánanézek, művelődök a témában. Ismételten köszönöm!

Mi történt? Olvasom:
„Agyhalott hülyék menete” „sajnos még mindig rengeteg gondolkodni képtelen birka él” „Agyalágyultak szerelmi vallomása”

Az ilyen szavak általában azon emberek szavai, akik tehetetlennek érzik magukat, akik ezért dühösek, akik úgy érzik eszközeik kifulladtak. (jó persze tudom, hogy vannak olyan közösségek, ahol ez természetes) Persze érezhetné így magát az az ember, aki elment és végignézte, fényképezte az eseményt. De a cikk szerint ez nem egyetlen ember érzése, hanem az egész szerkesztőség jegyzi („kitartás.hu” az aláírás)
Igen, nekem is van olyan ismerősöm, aki előzőleg azt mondta, hogy elmegy. Beszélgettünk. Azt még nem tudom, hogy végül ott volt-e, de ha igen, akkor az nem az ő „agyhalott hülyeségének” lesz bizonyítéka, hanem az én meggyőzőerőm hiányosságának. Bizonyíték, hogy van még mit tenni!

2006-ban regisztráltam a fórumba, hogy ha kérdezni szeretnék majd, akkor megtehessem. Nem sok hozzászólást kellett ejtenem, mert általában, ha egy kérdés felmerült bennem, némi keresgélés után valamelyik ”szobában” megtaláltam a választ. Ha ilyen szavakkal fogadtak volna, nem gondolom, hogy az arra ösztönöz, hogy minél több mindent olvassak az ott ajánlott írások közül. Sőt mikor egyszer arról írtam, hogy sok tanulnivalóm van (tehát „agyhalott” vagyok), válasz bejegyzésben bíztattak is. Köszönöm. Ha én akkor éppen ébredező „agyhalott” voltam, akkor nem újjal mutogatást, hanem ápolást, gondozást kaptam.
Itt 2011 Adventje óta nagy változást érzek. Rendszeresen jelentek (és jelennek) meg olyan publikációk, melyek igazi szellemi, lelki erőt, és irányt adnak a munkához….vagy a rádió…
És akkor egyszer csak megjelennek ezek a mondatok. Nem egy, sok. Nem egy ember kiállt fel, megtapasztalva belülről a menetet, hanem a szerkesztőség írja le. Mi történt?
Vagy tényleg az a gond, hogy létezik ebben az országban ennyi ember, aki nem rendelkezik kristálytiszta ideológiával, sziklaszilárd erkölccsel, igaz hittel, fáradhatatlan tenni akarással? Azt gondolom, hogy ha mindenki rendelkezne maradéktalanul ezekkel az erényekkel, akkor akár maradhatna is a demokrácia (bár akkor meg már senkinek se kéne :-) ).

De nem rendelkezik, és nem is fog.
Sőt generációk óta azt tanuljuk, hogy az embernek elég megszületni és kész. Nem kell alkotó emberré válnia, nem kell saját és övéi sorsáról gondoskodnia. Nincs rá szükség. Elég ha választ egyet-egyet az elé kínált sorsok, termékek, termények közül. És állítólag pont attól lesz szabad, ha nem alkotni, kiteljesedni akar, mert ugyebár mindenki más-más, és kötött lehetőséggel születik, másra hivatott, hanem választ valami készet, valamit, ami a neki kínált lehetőségek közül tetszetős. Sőt, mindig belekukucskálhat más választékába is, s mindig mondanak is valamit, mi a teendő, hogy egykor majd onnan választhasson ő is. A madzag, amiről a méz cseppenget, mindig éppen csak egy nyelvnyújtásnyira van. Épp csak nem elérhető, de szagát érezni lehet, de csak akkor ha nézzük mereven, ellenben ha nézzük, akkor mindent ami a madzagon kívül, ami túl van, csak homályosan (vagy sehogy) érzékel a szemünk. Emlékeinkben mindig így volt, ebbe születtünk bele, nem tapasztaltunk más világot.
Aki viszont valamiért mégis, aki már legalább egyszer túllátott a madzagon, annak nagy a felelőssége.
Ha az „agyhalott” ágyát az épelméjűek körülállják, újjal mutogatnak, s fennhangon „agyhalottnak” nevezik, nem sokat segítenek neki. Ha viszont ápolják, gondosan kezelik, lehet esély, javuló állapotra, akár a gyógyulásra is.

Fel lehet háborodni a kifejezéseken, és megsértődni (meg örülni magunkban, hogy na találtam egy okot, miért ne legyek hungarista... hiszen az "veszélyes" - akinek nem inge...), de most komolyan: nektek nem ez jutott eszetekbe látva ezeket az embereket? Mert nekem az jutott: idióták, hülyék, nem normálisak. Őszintén megmondom, és nézzetek ti is magatokba, mert szerintem - látva a felvonulókat, a transzparenseket, az Orbán-ikont - ti se épp azt gondoltátok, hogy igen, ők normális emberek.

Lehet szidni a szerkesztőséget, meg kiábrándulni, meg megkérdőjelezni, ki mit tesz le az asztalra (szerintetek a PHM majd mindent az olvasók orrára köt?), de úgy gondolom, az kiábrándítóbb, hogy 2012-ben még vannak olyan emberek, akik hajlandóak imádattal (és imádattal, nézzétek a transzparenseket!) vonulni Orbán mellett, hogy mennyire beszól az EU-nak meg az IMF-nek, amikor ott nyal nekik, ahol tud.

Szerintem ez igenis kiábrándító, és én a magam részéről teljesen megértem a cikkíró felindulását, főleg, hogy ott volt a helyszínen és átélte a szellemi színvonalat testközelből. Elég a finomkodó sznobságból!