Augusztus 20-ról az embereknek általában az államalapítás jut eszükbe. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy ezen a napon ajánlotta Máriának a koronát a király, s ezzel kérve a Szent Szüzet, hogy óvja Magyarországot. (Ez azonban öt nappal korábban, Nagyboldogasszony ünnepén történt - a szerk.) Nem. Augusztus 20-án azt ünnepeljük, hogy Szent László szentté avattatta Istvánt, és Gellértet.

Az "Új Kenyér" ünnepe, amelyet annyian ünnepelnek, mint olyan nem is létezett előtte, hanem majd 60 évvel ezelőtt aggasztották rá ezt a nevet a kommunista rendszer gyilkosai, megfosztva ezzel az ünnepet vallásos jellegétől. Története azonban ennél nem sokkal korábban kezdődik, mikor is az elődjeként tartott felvonulásból nemzeti ünnepet csináltak. A Horthy-korszakban a Szent Jobb-felvonulás után lóversenyeket tartottak, vásárokat, az esemény nemzetközivé nőtte ki magát. Ez a kor azonban magában hordozta azt is, hogy sok ember elfelejtette az ünnep valóját. A feledés bűnét tetézte a szovjet rém elnyomása, mely természeténél fogva gyűlölt mindent, ami keresztény. Miért is ne tenné? Hiszen ez, s annyi más ilyen megemlékezés erősíti a hitet, s közelebb vezeti az embereket az ő Istenükhöz.

Az ünnep elhomályosodásához azonban nekünk is közünk van, mi is tettestársak vagyunk. Elfeledtünk mindazt, amiről az ünnep valójában szól. Nem azokra emlékezünk, akikre valójában kellene. Igen, Szent Istvánra kell emlékezni, de nemcsak arra, hogy ő volt az első keresztény királyunk, emlékezni kell most arra is, hogy ez a magyar szent az, akit a katolikus és ortodox keresztények is tisztelik mindenhol. Nem szabad feledni, hogy ő az, aki nélkül nem lettünk volna kereszténnyé, s maradásunk is (ennél nagyobb) veszélybe került volna.

A legenda úgy tartja, hogy meg akarták gyilkolni, s erre a rémtettre éjjel került volna sor, mikor a király aludt. A gyilkos pogány volt, s mikor a tőrt az uralkodóba döfte volna, az álmában, de emberfeletti hangon megszólalt: „Ha Isten velem, kicsoda ellenem?" Az, aki a király életére tört volna, úgy megijesztette az eset, hogy fegyverét eldobva menekült, s utána ő is megtért, s ellene fordult mindennemű pogányságnak.

A másik személy, akiről amúgy is kevés szó esik, Szent Gellért. Magyarország egyik püspöke az elsők közül, kik Gizellával érkeztek az országba. István halála után, ő is politizálni kezdett, s megtagadta a koronázást Aba Sámueltől pogánysága és rengeteg politikai gyilkossága miatt. Nem rejtette véka alá véleményét, s megrótta őt a keresztény élettel való szembeszegülésért. Ezt követően Péter második uralkodása alatt, az elégedetlen magyarok lecsillapítására (akik visszahívták Vazul fiait) elindult fogadni Andrást három másik társával. A Vata-féle pogánylázadás résztvevői azonban ellenséget láttak bennük, s a Kelen-hegyről a mélységbe taszították őket. Gellért azóta is s csanádi egyházmegye (a mai szeged-csanádi egyházmegye) védőszentje.

Augusztus 20-án pedig rájuk emlékezünk, el nem felejtve kemény és szüntelen munkájukat az ország jólétéért, boldogulásáért, valamint a keresztény Európában való megmaradásért. 

Dalma Staß - Kitartás.hu