Erik, az operaház fantomja az alagsorban él, fertelmes randasága miatt nem szívesen mutatkozik az emberek között. Zongorajátékával a frászt hozza az alkalmazottakra. A kibontakozó szerelem a cselekmény további része, éppúgy mint az arcát soha nem mutató zenetanár és a belé bolonduló naív szépség, aki aztán...

(Ennyi tömören A.L. Webber nagy sikerű musical-jéből.) Viktor, az Operaház fantomja az alagsorból érkezett a nézőtérre. Az összefércelt, kierőltetett, falsul kreált új alkotmány beiktató ünnepi koncertjére. Viktor nem randa (annyira) de van oka a mélyből előbukkanni. Kormányzásával ugyan szintén a frászt hozza az emberekre, de vannak azért jelentős különbségek a két színdarab között. A legfontosabb: hogy ezt mind átéljük, nézőként, statisztaként, takarítóként, teremőrként. Mert sajnos ez a valóság. És a billentyűket itt nem ő veri, és nem a zongorán.

Akit meg a Falon túlról megvezetnek, manipulálnak, az maga egy nép. Egy nemzet. Vannak erre hivatottak, megbízottak szép számmal. Itt a billentyűk a klaviaturán vannak, összekötve a Nagy Központi Számítógéppel. HA a hangok ha néha falsul, hamisan szólnak is, erre a zenedarabra egy ország táncol. Kínjában, örömében (már aki), vagy éppen a drótján rángatva... Január 2-a sokáig emlékezetes marad. Nem véletlenül persze. Volt ugye egy Alkotmányunk, amit még I.István alapított. Aztán volt egy olyan, amit I. Mátyás Rákosi Ő Elvtársi Fensége formált át a Nagy Testvér képére, majd páran, Virág elvtárs és követői kicsit kozmetikáztak, de lényegében maradt ahogy hagyták. Őszinte legyek? Ennél még az is jobb volt, mint amit most I.Viktor második uralkodása során összebarmoltak. Hogy miért, ezt tudjuk mindannyian, majd elemzik mások. Az tény, hogy megszavaztatták a parlamenttel. Az is, hogy a Jobbik neeem, csak... (valljuk be: amit eltűr az emberfia, ahhoz azért valamiképp asszisztál, nem?) Na, ezt az "izé "-t most az év első napján léptették életbe az arra hivatottak, és ezért kell némi daj-dajjal meg is ünnepelni... Hát ez sikerült. Nem kicsit, nagyon.

Aki gourmand, és a magyar konyha mellett a franciát is kedveli, tudja azt, hogy egy étek akkor igazi, ha gazdag mellé a körítés. A Nagy Központi Számítógép és a Főszakács úgy döntött, hogy igazi bőségtálat kell felszolgálni az ünnepi vacsorához. A körítés? Az Össznépi Keserű Főfogás mellé az kell, - gazdagra sikeredett. Már a karácsonyi ünnepek előtt lobbant fel először a borszesz-égő lángja, amikor is a kondér mellől kiebrudaltak konc-féltő és egyben figyelmet elterelő megmozdulásával megtörtént a főpróba.

Akkor még az egykori főszakács is elvitette magát a mindenkori, mindig ugyanúgy szolgáló személyzettel. Hogy mit értek el ezzel? Így utólag nem sokat, csak némi belvillongást, egymás mocskolását, szerényebb szintű kötekedéseket a valódi ellenzék soraiban. "Hát ez így nem lesz igazi" - merült fel a kondér körül tolakodó maradék hitsorsosban, "valamit csak ki kéne még agyalni" - döntöttek. Így aztán villámsebesen létrehoztak egy új nemzeti szócsövet is. Szerkesztő-felelősként egy ki tudja honnan előbányászott diáklány portréját, személyiségét kitalálva (eszement jó trükk) valójában a nyelvezetében, fordulataiban, (később helyszíni tudósításaiban is) tetten érhető már létező, "nemzeti honlap" korosodó főszerkesztőjével a háttérben. Az új hiteles orgánum fel is kavarta rendesen a hónapok óta poshadó, kedvetlenségben, csalódásban álló vizet. Miközben az "új demokráciás" és egyéb álarcú konc-féltők a Nagy Számítógép kottájára kültéri táncot terveztek ropni az egykoron még nemzeti zene fellegvára előtt, a második szólam kottája szerint a nemzet ellenállói is alaposan fel lettek tüzelve... Nem is kicsit. A Nagy Mű ilyetén módon összeállt, jöhetett a tálalás...

Az Andrássy utat megtöltötte a tömeg, a valódi szervezőkön (felelősök) kívül egy szép számú olyan tüntetővel, akik talán nem mind rendelkeznek a szívük felett hordott piros könyvecskével (vagy Jákob rabbi fityma-talizmánjával) hanem csak éppen valóban elegük van ... Ők szintén szemrebbenés nélkül pofán vágnák azt a pár gazembert ott a Nagy Házban, aki valóban felelős mindennapjainkért. De, ilyen-amolyan ok (talán ravaszul kitervelt kötöttségek, finom zsarolások) folytán igazi kemény-tökű magyarként nem mernek kiállni: így hát őket legelső feladat leválasztani a bátrabbakról. Aztán persze az egykori vagy mostani igazi "koministák"... Akik gondoskodtak is (mindig is azt teszik) arról, hogy a szintén odacsődített radikálisokat legyen aki le"nácizza", nemzeti jelképeket szaggassa ha kell. (Szerzőnk tetten is ért olyat aki telefonon instruált: hová, hány dudás menjen, mit és hogyan csináljon.) A tömeg, az istenadta tömeg pedig mindig hálás alany a Nagy Kavaró számára, ha ügyesen manipuláljuk, az ügy meg van nyerve... Így azután odakint pörgött a forgatókönyv szerinti szabadtéri film; - a koncot vissza-követelők a T-Mobilos dallamokon érzékenyülhettek el; - az egykori áldozatok a szintén egykori szem-kilövetőket próbálták megagyalni; - a kommandósok most csak egy-két embert vittek el, egyébként az ünnepi vacsora szelleméhez illően főpincéri udvariassággal; - a bohóc-páros egyik tagja most az Amerikai Népszava helyett élőben adta elő magánszámát; - A Fantom pedig közben megérkezett testőreivel, és alászállt a mélybe (többek szerint ott is a helye). Itt jön a hamis hang a fő-szólamba már megint. Mert az is tudatva lett velünk, hogy hol van az alagút bejárata, ami az Operaházba vezet... Na persze. (Hátha valaki meg akarná szállni, micsoda csetepaté lehetett volna abból is) A zenészeknek, személyzetnek lehet hogy tényleg az a hivatalos. De van egy kis bibi: A Hajós utca 11 magasságában a Kossuth tér egykori két fáradt zongoristája adta elő dalait, autó tetejéről osztva az észt... Most éppen a fidesz-kormány legitimitását, éltetve, elhatárolódva a "nemzetiszocialistáktól" (Tetszik érteni? Ügyesen még jobban megosztva ezzel mindkét kinti felet, akik az Andrássyn....) A Fantom pedig a másik szomszédos utcai ház gondosan őrzött kapuján belibbenve, talán egy másik alagúton át sétált kényelmesen a süllyesztőig, majd a narancsszínű kaftánok ujjongása közben a Fénybe emelkedve... Tapsvihar, ováció, kristálypoharak csengése: a vacsora tálalásra került... Odakinn a tömeg lassan oszlásnak indult (egyelőre még élő formában) - befejezve az új esztendő első társadalompolitikai, megvezetés-poltikai és egyben rendvédelmi gyakorlatát... ***

Ha már vacsora, egy emlék tör fel jó öt év távlatából. Mint hallani (egy kolléga mint mondja ma is őrzi a kazettát erről) kinn a Rákóczi úton dúlt a csata, fojtó könnygáz terjengett a levegőben, a sarki nagy épület dísztermében vaddisznó-, szarvas és egyéb készítményeket szolgáltak fel. Az úri közönség békésen falatozgatott, néha egy-egy jóízű böffentés kíséretében pohárral a kezükben ki-kinézve az ablakon az utcára... Most ennél sokkal foglalkoztat valami. Lehet, hogy ez tényleg álom volt, és közben felébredtem volna? Így talán magyarázható lenne a "filmszakadás". Bármelyik oldalt is nézem, ez ugye tüntetés, vagy demonstráció: a Himnusz elhangzott?... (Azon kívül, hogy a nemzetiek egy csoportja fennhangon elénekelte)

Epilógus helyett: Vacsora, nem vacsora, ezzel a menüvel jól megetettek. De, félre a Daedalonnal! Inkább megyek hányni egyet. Most még lehet, hogy csak bulémia . Hamarosan nem lesz ezzel gond, mert: lesz majd vajon valóban mit enni?

(Werwolf)