Magyar munkás!

Te, aki nap, mint nap keményen dolgozol, hogy enni adj családodnak, meddig tűröd, hogy idegen hatalmak gazdagodjanak rajtad? Meddig nézed széttárt karokkal, hogy egyre több ember számára válik fohásszá a „mindennapi kenyér"? Bírod-e még az igát, melynek súlya a te nyakadba roskad, melynek súlya egyre nagyobb. Az adók egyre erősödnek, a forint egyre gyengül, Téged, magyar munkás pedig egyre nagyobb veszély fenyeget! Miből tartod el családodat, mivel eteted az éhes szájakat, akik otthon várnak?

Változtass!

Magyar anya!

Te, aki nemzetünk ifjúságának tanítod első szavait, és első lépéseit, meddig tűröd még, hogy elvegyék gyermeked jövőjét? Meddig húzod még az idegenek igáját, s hajtod malmukra a vizet azzal, hogy a kisded már az anyaméhben is veszélyben forog? Gondolkodtál már rajta, mi lesz a magzatból, ha idegenek történelmét sulykolják a fejébe? Milyen felnőtt lesz belőle, ha saját nemzetünk hőseit és mártírjait gyilkosnak, árulónak mutatják. Mi lesz vele, ha elveszik tőle szent hivatását, hogy majdan magyarként ő vívja tovább a mi harcunkat? Gondolkodtál-e már, hogy Veled mi lesz, magyar anya, ha a mai világban minden erővel el akarják venni tőled legnemesebb feladatod, amit Istentől kaptál? Ha a gyermekvállalást már szinte ellehetetlenítik, mind anyagi, mind eszmei téren?

Változtass!

Magyar paraszt!

Te, akit a kommunizmus majdnem teljesen eltiport, még most sem lélegezhetsz fel! Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a mostani rendszert is ugyan azok irányítják, akik kulák-perekkel rengeteg ártatlant küldtek a halálba. Megölték a gazdát, családját pedig kisemmizték, gyakran csak azért, mert jó földműves volt. Milyen kárpótlást kaptak ők? Milyen kárpótlást kapnak most? A magyar parasztság szinte teljes egészében eltűnt, és e legnemesebb feladat mára elvesztette azt a tiszteletet, amit megérdemelne! Te, aki ételt raknál asztalunkra, meddig tűröd még, hogy idegen földről, idegen országból kerüljön élelem a magyar családok tányérjára? Meddig viseled el szótlanul, hogy fillérekért veszik el tőled a magyar föld teremte kincseket, hogy azokat meggyalázzák úgy, hogy nem magyar földön adják el őket? Mi kell még ahhoz, hogy újra fegyverül hívd a kaszát, kapát, s megmutasd, igen is a magyar búza a legfinomabb, s a magyar lisztből készül a legbarnább kenyér! Mutasd meg, hogy nem tűröd többet a rabigát, hogy újra büszke lehess hivatásodra!

Változtass!

Magyar értelmiség!

Te, akinek feladata nemzetünk vezetése, meddig hagyod még, hogy idegen érdekek ragadják el tőled e nemes feladatot? Te, aki látod szenvedni a magyar munkást, sírni a magyar anyát és gyermeket, látod rabságban a magyar parasztságot, miért nem csapsz az asztalra, azt kiáltva, hogy elég? Tűröd szótlanul, csendben, hogy a hazádat eladják? Mit teszel, ha majd nem lesz mit irányítani, hiszen nemzetünket idegenek vették el?

Változtass!

Nincs más út!

Dalma Staß - Kitartás.hu