Szerkesztőségünk Domokos Endre Jánost, a Pax Hungarica Mozgalom Vezetőjét kérdezte:

- Kitartás! Üdvözöllek a Kitartás.hu olvasói nevében is, most, hogy itt egy újabb esztendő, hogyan foglalnád össze az elmúlt év eseményeit a Pax Hungarica Mozgalom szemszögéből?

2011 a gyarapodás, a magára találás éve volt a mozgalom számára. 2010 karácsonyán lépett hatályba a mozgalom új szervezeti és működési szabályzata, amely néhány fontos újítással és a kezdetektől lefektetett alapelvek mindenki számára egyértelműbb kifejtésével és megerősítésével egyértelművé tette mind tagságunk, mind a mozgalom iránt érdeklődök számára, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Az egyik ilyen újítás a szórvány fogalmának megalkotása, amely lehetővé tette, hogy az országban szétszórtan élő hungaristák is megtalálják az utat egymáshoz és a mozgalom testvéri közösségébe. Ezen új intézmény bevezetése felülmúlta a várakozásaimat, s ez elsősorban a szórványvezető (a tulajdonképpeni ötletgazda) fáradhatatlan munkájának, szervezőképességének köszönhető, ő volt az, aki a holt betűt tartalommal és élettel töltötte meg. Így a szórvány ma a mozgalom legdinamikusabban fejlődő egysége, új csoportok bölcsője.

Bár a vallásosság (kereszténység) kezdetektől alapkövetelmény, ez némelyek számára nem volt egyértelmű, úgy vélték a regula ide vonatkozó részét úgy kell kezelni mint az EP ajánlásait... Ezért volt szükség arra, hogy a felvételnél előírjuk a valamely keresztény felekezethez való tartozás igazolását (keresztlevél), mert aki a "maga módján vallásos" az esetleg a hungarizmust is így kezelheti és lesz a "maga módján hungarista", ezekre pedig nincs szükségünk. Néhányan tartottak a rendelkezés alkalmazásától, de nem tudok olyanról, aki ezért elhagyta a mozgalmat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk demokraták, így nem elveinket kell a világhoz alakítani (a gyorsabb térnyerés érdekében), hanem a világot az elvinkhez.

2011 februárjában barátainkkal (HVIM, NFP, más nemzeti szervezetek) karöltve a hatalom minden aknamunkája, törvénysértése ellenére sikerült megrendezni a Becsület napját, s a mozgalom az év folyamán mind országos, mind helyi szinten számos nemzeti rendezvényen képviseltette magát, elég itt csak a HVIM hagyományos június 4.-ei felvonulását, vagy a december elején megtartott miskolci Becsület napját említenem. A magam részéről nagy megtiszteltetésnek tekintem, hogy mezőkövesdi barátaink az ország első Szálasi Ferenc emlékművének felavatására minket kértek fel. A Prohászka Ottokár Népfőiskola is lassan kezd országossá válni. Ez a tudás átadása mellett alkalmat ad arra is, hogy a hasonlóan érző és gondolkodó emberek mindenhol megtalálhassák és megismerhessék egymást, közösségeket hozhassanak létre.

Példaértékűnek kell értékelnem a testvérek karácsonyi akcióit is. Az "egydimenziós lét templomai" környékén tagjaink országszerte szórólapokkal és plakátokkal hívták fel az aranyborjú előtt leboruló embertársaink figyelmét az ünnep valódi tartalmára, hogy Urunk születésnapján Isten és egymás felé kell fordulnunk, nem pedig elveszni a magunk alkotta rituálékban, pótcselekvésekben. Értelmetlen kacatok helyett magunkat, az időnket, szeretetünket, odafigyelésünket adjuk szeretteinknek, s szánjunk időt arra is, akit ezen a napon ünnepelünk. "Sok minden foglalkoztat, sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a lényeges" - mondja a mi Urunk, legalább ilyenkor hallgassunk rá, és figyeljünk a lényegre!

Kiemelendő a miskolci csoport karácsonyi karitatív akciója, amely remélem jövőre (és nem csak karácsonykor) országszerte követőkre talál, ahogy a Csángóföldre szervezett adomány útjuk is.

A mozgalom elmúlt évi munkájára visszatekintve külön öröm számomra, hogy nem mindenki gépiesen ugyanazt és ugyanúgy csinálja, hanem az egyes csoportvezetők és csoportok a maguk habitusát, egyéniségét viszik bele a mozgalmi életükbe, nem várnak mindenben a központ noszogatására, hanem saját ötleteiket, kezdeményezéseiket valósítják meg, így teszik gazdagabbá a mozgalmat. Hosszan sorolhatnám a sok remek kezdeményezést, megvalósított ötletet. A mozgalmunkban megkövetelt feltétlen fegyelem és engedelmesség nem jelenti önmagunk feladását, nem gépeket, egyéniségüket vesztett automatákat nevelünk, hanem olyan embereket, akiknek az élete szilárd eszmei alapokon nyugszik, és sokféleségükben, minden tevékenységükben, megnyilvánulásukban ez a hit és világnézet tükröződik, ez mozgatja és serkenti őket.

Az adományok és a szolgálatok ugyan különfélék, a lélek azonban, amely mindezt mozgatja  ugyanaz. Ezt igyekeztem kifejezésre juttatni a szabályzatban is, melynek célja, hogy minden tenni vágyó, a követelményeinknek megfelelni képes ember megtalálja a helyét és feladatát a nemzet szolgálatában. A mozgalom ezért nem csak lokális szinten tagolt, hanem hivatások szerint is (a tagozatok a hivatásrendiséget tükrözik, így az eljövendő hungarista társadalom tükörképei). Akinek mondjuk nincs diplomája, ne érezze magát értéktelennek vagy fölöslegesnek, hiszen számos olyan dolgot csinálhat amihez nem kell diploma, és aki nem emelkedik ki egy adott dologban, az még maradandót nyújthat másban. Ugyan úgy, aki látja mondjuk a Nemzetszolgálat edzéseit, és úgy érzi, ez meghaladja a fizikai képességeit, még ne menjen a Dunának, számos más feladat vár rá, amihez nem kell feltétlenül "Terminátornak" lenni. A mozgalom egy szerves, hierarchikusan tagolt egész, olyan mint egy család: mindenkinek megvan az egyénre szabott feladata, amellyel a közös ügy sikeréhez hozzájárulhat.

- A 2011-es év során láthattuk, hogy a PHM a korábbiaktól eltérően egyre több hangsúlyt helyezett a fizikai-önvédelmi képzésekre. Kérlek, beszélj nekünk erről.

A PHM-Nemzetszolgálat a mozgalom egyik tagozata, amely 2009 óta létezik, s már a mozgalom újjáalakulásakor nyilvánvaló volt ennek szükségszerűsége. Az edzések, túrák remek közösségszervező, csapatépítő és összekovácsoló alkalmak, amellett, hogy felkészítik a testvéreket arra, hogyan tudják megvédeni magukat és szeretteiket, fegyelemre nevelnek. Hasznosságukat felesleges bizonygatnom. 2009-2010 telén Budapesten tartottunk - kisebb-nagyobb érdeklődés által kísért - edzéseket, amelyek sajnos (az illetékes munkahelyi elfoglaltsága miatt) abbamaradtak. Idén új ember került a Nemzetszolgálat élére, aki a csoportvezetőkben partnerre talált a tagozat élettel való megtöltésében, így az edzések újra kezdődhettek, sőt igen nagy örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy idén az első országos nyári tábort is sikerült lebonyolítani, amelyen a tagság figyelemre méltó hányada vett aktívan részt. Ezért külön köszönet illeti a Nemzetszolgálat-vezető mellett a budapesti csoportvezető testvért is, akinek oroszlánrésze volt a tábor megszervezésében és sikeres lebonyolításában.

- Egyre többe beszélnek arról, hogy a jelenlegi rendszer válságban van, vagy még ennél is nagyobb nehézségek elé nézhet Európa-szerte, amelynek következményei felérhetnek egyfajta "összeomlással". A PHM hogyan látja ezt a kérdést, illetve mit szándékozik tenni?

A szellemi és erkölcsi válság (amelyből az anyagi nehézségek is fakadnak) okairól, hátteréről is szól a mozgalom készülő ideológiai alapvetésének első két már megjelent része (itt és itt). A téma messzire vezetne, mivel ez ügyben már elég részletesen ismertettem a mozgalom álláspontját (lásd a hivatkozott írásokat), így most nem térek ki rá külön.

A társadalmak, civilizációk összeomlása természetes folyamat, amelyet csak azok képesek elkerülni, akik tudnak és akarnak harmóniában élni Istennel, embertársaikkal és a környezetükkel. A történelem során számos civilizáció omlott már össze, mert nem tudott vagy nem akart alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez (pl. éghajlatváltozás), felélte erőforrásait. Elég itt a Húsvét-sziget bennszülötteit említeni, akik (hogy méltán híres szobraikat a tengerpartra tudják szállítani, illetve halottaikat el tudják égetni) kiirtották a sziget erdőit, felélték az összes rendelkezésre álló természeti erőforrást. Mivel nem volt kapcsolatuk a külvilággal (a hajók építéséhez fára lett volna szükség, ugye) a felélt erőforrásokat nem tudták pótolni, társadalmuk válságba került, egymást ölték, nem volt ritka az emberevés sem. De így jártak Grönland viking telepesei, ahogy az amerikai anaszázi indiánok is, ahogy számos más civilizáció is. A globalizáció és a nemzetközi kereskedelem ugyan képes elodázni a gazdálkodásunk következményeivel való szembesülést, de nem a végtelenségig. Hiszen éppen a globalizáció az, amely az egész bolygót egy gazdasági egységgé tette, így a helyben kimerült erőforrásokat a Föld más pontjairól még lehet pótolni, de nem a végtelenségig. Világunk mára olyan a világegyetemben, mint a Húsvét-sziget a Csendes-óceánban. Csak magunkra számíthatunk, csak az itt rendelkezésre álló erőforrásokat használhatjuk, külső segítségre - a tudomány jelenlegi állása szerint - nem számíthatunk. Így az összeomlás (globális szinten) amennyiben nem következik be számottevő változás, gyakorlatilag elkerülhetetlen.

A PHM igyekszik felkészíteni tagjait, híveit és minden általa elérhető nemzettestvérünket a küszöbön álló (ma is zajló természeti, társadalmi folyamatokból következő) változásokra, életkörülményeink várhatóan gyökeres megváltozására. Mondhatnánk, hogy ezek a változások elkerülhetetlenek, és zömük (pl. az éghajlatváltozás) visszafordíthatatlan, tehát nem érdemes ugrálni, kicsik vagyunk ahhoz, hogy bármit is tegyünk. A világot valóban nem tudjuk megváltani (amely egyébként már 2000 éve meg van váltva), de ettől még nem kell az önsajnálat simogatóan langyos mocsarában dagonyáznunk, sóhajtozva, hogy nincs mit tenni. Igenis van mit tenni, akár az egyes embereknek, akár a mozgalomnak. Az Új Honfoglalás Terv éppen arról szól, hogy az alkotmányosság helyreállításáig, a főhatalom átvétele nélkül mit tehet a mozgalom és mit az egyes emberek. Hogyan tudjuk kiszakítani magunkat és szeretteinket a "Mátrixból", új alapokra helyezni az életünket, önellátó, Istennel, emberrel és a környezettel összhangban élő szerves közösségeket létrehozni.

- Mit gondolsz azokról az eseményekről, amelyek most játszódnak le a magyar kormány és az IMF, valamint a nemzetközi pénzügyi körök között?

A mostani kormány éppúgy a nemzetközi pénzvilág bábja, mint elődei, így ezeket az eseményeket én csak parasztvakításnak tudom értékelni. Fél szívvel nem lehet szabadságharcot folytatni, úgy nem tudunk harcolni valami ellen, hogy folyamatosan annak akarunk megfelelni, ami ellen küzdünk. Egy hungarista kormányzatnak - az alkotmányosság helyreállítása után - az lenne az első dolga, hogy kijelenti: nem vállal felelősséget a provizórikus állapot fennállása (kommunizmus, demokrácia) alatt, az ezen állapot fenntartása érdekében felvett kölcsönökért. Volt már erre precedens a világtörténelemben, elég csak a Szovjetunió példáját említeni, amely kategorikusan megtagadta, hogy a cári adósságokért felelősséget vállaljon. A hitelezés üzlet, és mint ilyen kockázatokkal jár. Ha az a rendszer, amelyet a hitelező pénzzel támogat megbukik, akkor nem jött be a számítása, rossz lóra tett, így viselnie kell a következményeit is. Ezek bizony piaci törvényszerűségek, s a piac mindenhatóságában hívőknek illene alkalmazkodni hozzájuk.

- Manapság nagyon sűrűn beszélnek arról, hogy a magyarságnak külpolitikailag merre kellene orientálódnia, a kérdés röviden így áll: Kelet vagy Nyugat? De mindenképpen csak ez a két alternatíva létezik, a maguk lesarkított valójában, vagy árnyaltabb a kép?

Amikor az ország sakkban tartását a tankok helyett a bankok vették át, azok akik addig Moszkvába jártak útmutatásért, most Brüsszelben és Washingtonban előszobáznak. A pesti néphumor erre tömören így reagált: "csak az ülep változik"... Nem vagyok képes belátni - nyilván, mert nem vagyok elég haladó gondolkodású - hogy miért kéne nekünk bárkinek is lefeküdnünk, s ha az egyik megszálló odébb áll, akkor új gazda után néznünk. Miért létszükséglet, hogy a magyar politikát Moszkvában, New Yorkban, Brüsszelben vagy Tel-Avivban csinálják, miért nem lehet Budapesten? Miért van az, hogy ha valaki a magyar népnek nem kell, mindjárt valamely külső hatalommal kezd fenyegetőzni (NATO-csapatoktól a Forradalmi Gárdáig)?

A feltett kérdésre egy történettel válaszolnék, amelyet Tódzsó Hideki tábornokról, Japán egykori miniszterelnökéről jegyeztek fel a tokiói kirakatper idején. Az ügyész arról faggatta a tábornokot, hogy külpolitikája milyen orientációjú volt, mely nagyhatalomhoz igazodott. A tábornok így felelt: "Nem vagyok sem Szovjet-barát, sem Angol-barát sem Amerika-barát érzelmű. A nemzeti zászló alatt állok. Ha mindenképpen valamilyen 'barátnak' kell lennem, akkor Japán-barát vagyok!"

- Hogyan látod a jelenlegi nemzeti oldal helyzetét, annak tükrében, hogy úgy tűnik, ha még nem is lehető leghangsúlyosabb módon, de a hungarizmus egyre nagyobb teret nyer a nemzetben gondolkodók között, elég, ha csak a tavaly októberi Corvin közi rendezvényre gondolunk, amely az elmúlt évek legnagyobb hungarista rendezvénye volt. Röviden; látsz esélyt arra, hogy idővel a hungarizmus vezető erővé váljon a nemzeti oldalon?

Igen, természetesen látok rá esélyt, sőt szerintem csak idő kérdése, hogy szükségszerűen bekövetkezzen. Sajnos sokan a nemzeti oldalon még mindig hisznek a demokráciában, és nem látnak más lehetőséget a nemzet sorsának jobbra fordítására, mint a pártoskodást, a hatalom által kijelölt pályán, a hatalom szabályai szerint való játékot. Érzik ugyan, hogy ez a rendszer a magyar nép lelkétől teljesen idegen, ellentétes évezredes alkotmányos hagyományainkkal, sőt azok határozott tagadása, mégis vagy igyekeznek megfelelni, elhatárolódni, vagy egyfajta világvége-várásba menekülnek a cselekvés elől. Ezeken a stációkon mindannyian átestünk egyszer, senki sem született hungaristának, ezért megértéssel és türelemmel kezeljük a jelenséget és bízunk abban, hogy ha valaki őszintén keresi az igazságot, akkor az igazság előbb-utóbb rá fog találni és felszabadítja.

- A nemzeti oldalon időnként felmerül az a kritika a PHM iránt, hogy túlságosan elutasító más szervezetek irányába, a hungarizmuson kívül más megoldási lehetőségeket még csak elméletben sem tud elképzelni, ezzel, hogy az ő szóhasználatukkal éljek, "megakadályozzák az összefogást". Mi a véleményed erről?

Az emberek "összefogás" alatt általában azt értik, hogy te feladod mindazt, amit eddig képviseltél és szépen beállsz mögém, képviseled azt, amit én mondok. Ezt nevezzük mi magunk között "térdelj le és szeress-diplomáciának"... Jó példa erre a mindenkit ledaráló, leszalámizó és magába olvasztó Zsidesz, amely minden, az övétől eltérő gondolatot, megnyilvánulást és kezdeményezést hazaárulásnak, MSZP-s ügyeskedésnek, a "kétharmados nagy áprilisi fülkeforradalom" elárulásának tart és így is kezel. De ezért a mentalitásért nem kell a Zsideszig mennünk, másokra is jellemző. Komikus, amikor 4-5 fős, pár napja alakult szervezetek szólítanak fel arra, hogy hagyjuk már abba ezt a megosztást és nyomban álljunk be mögéjük, különben nem tudják megmenteni a nemzetet (és ha nem, akkor zsidók vagyunk és különben is!)...

A PHM-nek olyan ideológiája van, amely markánsan megkülönbözteti minden más szervezettől (az ideológiával nem rendelkezőktől leginkább). Ha ezt az ideológiát bármely szervezetben megtaláltuk volna, eszünkbe sem jutott volna mozgalmat alapítani, de sajnos még ott sem találtuk, ahol pedig - hivatalosan - lennie kellett volna. A hungarizmus nem egy reformirányzat, nem célunk a rendszer "belülről jobbítása", mi teljes egészében elutasítjuk a fennálló rendet, orbánostúl, gyurcsányostúl, mindenestül. Mi az évezredes erkölcsi (kereszténység), szellemi (történeti alkotmány, nemzeti hagyományok, kultúra) és korszerű szociális alapokon kívánjuk Magyarországot újjáépíteni, ebben nem alkudozunk. A hungarizmus teljességelvű (totalitárius, ha úgy tetszik) ideológia, az egyéni és közösségi élet minden mozzanatát magában foglalja, igyekszik minden felmerülő kérdésre etikus, magyar elvű és igazságos válaszokat megfogalmazni. Akik ismernek minket, pontosan tudják ezt, és elfogadják, hogy mi "már csak ilyenek vagyunk", ettől függetlenül egyes aktuális kérdésekben vagy összenemzeti ügyekben tudunk és akarunk is másokkal együtt fellépni, összefogni. Nem zárkózunk el senki elől, aki a világnézetünket tiszteletben tartja és akinek a nemzet java az első, még akkor sem, ha ezt a jót esetleg másképpen akarja mint mi. Az ellenség számunkra a rendszer és szekértolói, nem más hazafias szervezetek.

- Karácsony előtt bolhacirkusz volt a Parlament előtt, néhány LMP-s képviselő kavart egy kis port. Számunkra ez különösképpen nem is érdekes, azonban láttuk, hogy október 23-án bizonyos körök (magukat civileknek nevezik) nagyszabású tüntetést szerveztek a "sajtószabadság" védelmében. Nyilvánvaló, hogy kik állnak e mögött, mint ahogyan az is, hogy a pártokban csalódtak már az emberek. Hogyan látod, a demokrácia fenntartói igyekezni fognak kidomborítani ezt a vonalat? Különböző egyesületeket, civil mozgalmakat előretolva, s ezzel újra megpróbálják lenyomni az emberek torkán azt, amit az SZDSZ-szel végül is nem sikerült teljesen?

"Nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer?" - megvallom, nekem sem, de (az említett főállású rettegőkkel szemben) vagyok olyan humánus, hogy ezt inkább prózában közlöm a nagyérdeművel... Ezt a társaságot leginkább a "teszkó gazdaságos" húskészítményekhez tudnám hasonlítani. Ha lejár a szavatosságuk (nem sokkal, mondjuk néhány évvel), ragasztanak rájuk egy másik címkét, másik dátummal és eladják ugyanazoknak, ugyanannyiért. Ahogy azokra is van vevő, sajnos rájuk is.

- A PHM január végén lesz négy éves, tehát egy fiatal mozgalomról beszélhetünk. Melyek a célkitűzések hosszú- és rövidtávon?

A PHM az 1935 márciusában zászlót bontott Hungarista Mozgalom eszmei örököse, a hungarizmus beletestesülése a XXI. század valóságába, így - bár korunkhoz képest jól tartjuk magunkat - azért nem vagyunk annyira fiatal alakulat... Végső célunk 1935 óta változatlan: Pax Hungarica, harmónia ember és Isten, ember és ember valamint ember és környezete között: magyar béke a Kárpátok-ölelte Duna-medencében.

E cél megvalósítása érdekében rövid távon a mozgalom megerősítése, a hungarizmus térnyerése a feladatunk, hogy a nemzeti ellenállás meghatározó tényezőjévé tudjuk tenni eszmeiségünket, s megtermékenyítsük vele azok gondolkodását is, akik esetleg nem akarnak hozzánk csatlakozni. Látok erre utaló jeleket, vannak számos nemzeti szervezetben olyanok, akik hungaristának vallják magukat, illetve megértéssel viseltetnek eszmeiségünk iránt, számolnak vele, figyelembe veszik álláspontjuk kialakításakor. Éppen ezért változatlanul hisszük, hogy a hungarizmusnak először az emberek szívében kell átvennie a hatalmat, s ez után a törvényhozó és végrehajtó hatalom megragadása már csak formaság. Először tehát az embereknek kell újjászületniük (ez elsősorban szemlélet és életmódváltást jelent, nem valamely szervezethez való csatlakozást), hogy általuk hazánk is újjászülethessen. Nekünk az a kötelességünk, hogy Szálasi eszméit, lelkiségét minél több nemzettestvérünkkel megismertessük, hogy ez az újjászületés minél több helyen elkezdődhessen!

Kitartás.hu