Testvéreim! A hétvégén egy fesztiválra látogattunk néhány barátommal. Ennek önmagában nem is lenne jelentősége, de úgy érzem, meg kell osztanom tapasztalataimat, észrevételeimet, és rávilágítani egy számomra nagyon aggasztó problémára. Ez egy rock zenei fesztivál volt, ahol nagyon sok fiatal megjelent, hogy kikapcsolódjon, kieressze a gőzt. Ezzel lényegében nem is lenne nagy probléma, mert néha nem árt kicsit feloldódni, és levezetni a felgyülemlett feszültséget. A probléma ennek a mibenlétében gyökerezik, és ezen „szórakozás" célszerűségében. (megjegyzem, ez szinte minden fesztiválon, koncerten, stb. észrevehető)

Sajnos azt tapasztaltam (már sokadszorra), hogy az ifjúság számára a kikapcsolódás egyet jelent a mértéktelen alkoholfogyasztással, degenerált és torz viselkedésformával, és az utcalányokat megszégyenítő fiatal hölgyek könnyűvérűségével. Szinte már ez az elfajult szórakozás és az elhatalmasodott erkölcstelenség lett a „trendi". Aki nem így „tombol", az hülye, és kilóg a sorból, a nagy társadalmi normából, és kinézik, megszólják érte. Akik esetleg másként szeretnének kikapcsolódni, azokat is megfertőzi ez az agyrém, mert azt hiszik ez a helyes viselkedési morál.

"A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!" (1Korinthus 15,33)

De honnan is tudnák, hogy nem ez a helyes, amikor a liberális média folyton folyvást ezt sulykolja bele a fiatalok tudatába. Szinte már determinálja őket erre az abnormális életvitelre. Elég csak bekapcsolni a televíziót, és megnézni egy filmet, vagy reklámot. Az egyre népszerűbb „zene"csatornák már-már szinte a hedonista életvitelre bíztatják ifjainkat. Kultúránkról, vallásunkról csak nagy ritkán lehet hallani a médiában, és nagyon sokszor azok is hamis, megcsaló információkat tartalmaznak. És ami szerintem az egyik fő probléma ezek mellett, hogy nincs megfelelő hitoktatás. Így soha nem fogják megtanulni gyermekeink, hogy mi a helyes, és erkölcsös magatartás. Az egész szellemi válsága a magyarságnak ebben gyökeredzik. Ezért nincs hazaszeretet, és áldozatkészség bennük. Nem hőseink lebegnek példaként előttük, hanem mondvacsinált „sztárok", amiket már futószalagon gyártanak, nem Krisztus urunk, hanem Mammon a mesterük.

„Igaz istenhit és igaz krisztusszeretet kizárólag csak igaz nemzetszeretethez és hazaszeretethez vezethet és fordítva: igaz nemzetszeretet és hazaszeretet vezessen el bennünket az igaz Isten és Krisztus megértéséhez." (Szálasi Ferenc)

És mi a helyzet velünk hungaristákkal, és a többi nemzetért tenni akarókkal? Mi is emberek vagyunk, így nem lehetünk tökéletesek. De törekednünk kell arra, hogyha már ezt a magasztos eszmét akarjuk képviselni, akkor legyünk méltók elődeink nevéhez.

Galileo Galilei így fogalmaz: „Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem. Önmagunkat legyőzni, a legnagyobb győzelem" Ez ránk hatványozottan igaz, minden nap meg kell küzdenünk magunkkal, és felül kell kerekednünk saját gyarlóságainkon, hogy tévúton tengődő magyar testvéreink követnivaló példát lássanak bennünk. Váljunk hungaristákká! Úgy legyen!

Kitartás!

(olvasói levél)