Jákob, Ézsau elől menekülve meghált a mezőn. Követ tett a feje alá és fáradt tagokkal, izgalomtól kimerült idegekkel mély álomba süllyedt. Álmában csodálatos látomása volt: fekhelyétől Isten trónusáig fénylő lépcsőzeten nesztelen léptű, szellemjárású angyalok jártak felfelé, lefelé. Hajnalban felébredt, a látomás értelmén tűnődve szent helynek minősítette fekvőhelyét és a kőre olajat öntve, azt oltárrá avatta.

A Kálvária sziklás dombjához támasztva fejét, aludta bénult álmát hosszú évezredek óta Ádám és minden fiai. Mikor az éjszaka már megtette útjának felét, már elmúlt az ószövetség, megjelent felette - már nem mint vízió - vízió, hanem mint valóság a földtől égig érő kereszt, és ezen a Szövetség Angyala. Helyzete a kereszten a közvetítőé; ő a nagy középső, Isten és az emberek között egyesítve istenemberi természetében és engesztelő szenvedésében az Istent és az embert, Szent keresztje két ága ezt a találkozást és ütközést fejezi ki elsősorban; isteni és emberi természet, isteni igazságosság és emberi irgalmat kolduló nyomorúság, isteni jóság és ennek eleget tenni kívánó megváltói szenvedés, kínos halál és ebből fakadó bocsánat, üdvősség találkoznak, egyesülnek és békecsókot váltanak benne.

A másik ütközés a kereszten az élet és halál ütközése - ahogyan a Vexilla regis remek himnusza énekli. Vagy amint a húsvéti szentmise sequentiája mondja: Az élet találkozik a halállal, áldozatul is esik neki és mégis győze-delmeskedik felette! Dieses stirb und werde - ahogyan Goethe is rásejdített erre az igazságra - tükröződik vissza oltárainkon, nemhiába a keresztáldozat újul meg rajtuk; alul koporsó, csontok is vannak benne, tehát a halál helye, felül asztal és táplálék helye, tehát életközlés, életfolytatás hirdetője. Az élet fája, melyet életet közlő gyümölcsével együtt a paradicsomban elvesztettünk - újra megfogant és gyökeret vert a Kálvária sziklatalaján, megteremte áldott gyümölcsét, mert Jézus szent teste nekünk valóban étel, szent vére számunka valóban orvosság: ámbár a halál fája keresztültörte, mégis túlnőtt azon. Az Örök Élet kenyere és az Örök Üdvösség Kelyhe a kereszt gyümölcse, amelyen először választódott szét a test és a vér, hogy mint étel és ital táplálja a testből és lélekből álló embert.

A kereszt nagy titok és mégis minden élettalány kulcsa. Miként Chesterton mondja: „középen ütközés van, éppen ezért karjait a végtelenbe tárja". Mennyi ütközés, mennyi útkereszteződés van az életben és ezekben mennyi tragédiája van egyéneknek, családoknak, nemzeteknek! Pedig vállalni kell ezeket az ütközéseket, mégpedig úgy, ahogyan Jézus függ a kereszten; hogy kezünk az egyik, lábunk a másik vonalon legyen. Nem szabad vagy egyik vagy másik mellé szegődnünk, hanem mind a kettőt egyszerre kell vállalnunk: a törekvést és a vele szembenálló akadályt, a lelket és a testet, a törvényt és a szabadságot, a mulandóságot és az örökkévalóságot; az önérdeket és a közérdeket, az önérzetet és az alázatot. Mindig ilyenkor jut szóhoz a hit, a lelkiség, az erény, a kegyelem, a természetnek csak egyirányú törekvései, útjai, céljai, szándékai mellet., Ez a keresztezés amikor akadályoz, akkor felemel; amikor szenvedni késztet, akkor felmagasztal; amikor megvetésnek tesz ki bennünket az emberek előtt, egyúttal részvétet is kelt és hozzánk vonzza őket. Ütközések és akadályok jegyeznek el tehát minket a kereszttel, melyről Jézus azt mondta, hogy vegyük fel, mert ez az Ő követése. E nélkül lehetetlen. Nem átkozódni, panaszkodni, vádaskodni, zúgolódni kell

tehát az ütközések idején, hanem ráfeszíteni magunkat a vétkekkel és kívánságokkal együtt. Ez annyit jelent: mint szenvedni. De igaz a Szentírás szava: ez a mi zsoldunk: „Súlyos iga van Ádám fiainak nyakán, mióta anyjuk méhéből kijöttek. (Sirák 40,1) Életnapszám ez számunkra. Csak azok nem találkoznak kereszteződésekkel, akik nem haladnak. Krisztus is utal erre: „Aki utánam akar jönni, - aki tehát nem akar tétlenül helyben maradni - az vegye fel keresztjét és kövessen engem." (Mt 16,24) Ha életünk Krisztus követése, csak természetes, hogy feltétlenül találkoznunk kell az Őt annyira jellemző kereszttel.

Szent Pál írja: „Úgy tetszett Istennek, hogy esztelenségnek látszó tanítás állal üdvözítse a hívőket." (1Kor 1,21) A Kereszt esztelensége erősebb mint minden emberi bölcsesség. A világ fiai számára - zsidóknak és pogányoknak - talány, rejtély, botrány, ostobaság. „A kereszt az azt elveszendőknek ugyan bolondság, azoknak azonban, akik üdvözülnek, Isten ereje". (1kor 1,18) Számunkra tehát bölcsesség és erő árad a kereszt titkából; elvi kérdéseket megfejt, utunk nehézségeihez erőt ad ez a csodálatos ütközés, melyet minden találkozásra rá kell tennünk. De nem messziről, elvileg csupán, hanem valóságosan; azaz magunkat is ráfeszítve erre az ütközésre; legyőzve a rosszat a jóval. Nem kell félnünk attól, hogy leszögez ez az ellentét, hogy mozdulatlan szenvedésre rögzít, mert Jézussal sem ez történt: keze leszegezve végezte a legnagyobb munkát, szórta a legdúsabb jótéteményt; lába leszegezve járta meg a legnagyobb utat; Szíve átszúrva szeretett legtékozlóbban mindannyiunkat. Minket is felemel az út pora fölé a kereszt, járás helyett emelkedni késztet és másokat is vonz, felemel. Kis földi távlatok helyett a végtelenbe mutat utat.

Tehát üdvösség, élet és feltámadás árad a keresztről. A kereszt győzedelmi zászlóvá magasztosult, a szen-vedés éjszakája szertefoszlott és mint hegyen álló magas őrhelyet először vonta be a húsvét reggeli fény; a Lumen Christi.

Ami kijár a Főnek, abban része lesz a Tagoknak is.

Ádámtól mint jogi főtől áradt ránk a verejték, könny, az eredet bűne, a halál büntetése, tehetségeink megcsonkulása, környezetünk mostohasága. Mindez egy fán keresztül; a paradicsom tiltott fáján keresztül ért bennünket.

A kereszt négy ágát az Úr Jézus teste fogja össze. A kereszténységet joggal nevezik compositio oppositorum-nak: ellentétek harmóniájának, hiszen a keresztény hit foglalata, jelvénye a szent kereszt maga is ez; ütközések és kereszteződések kiegyenlítése. De ez magán a kereszten nem valósulhatott volna meg, ha nincs rajta Krisztus teste.

Egész életprogram legyen tehát: az élet ellentéteit összeilleszteni a Keresztben és Jézusban: testben lelket, időben örökkévalóságot hirdetni, vállalni, győzelemre vinni.

Kitartás.hu