Lantos Jánossal, a PHM szórványvezetőjével nyugat-magyarországi szórványtagok és próbacsoportok hétvégi soproni közelharc képzésén beszélgettünk. A szórványtagoknak tartott eligazítás után Lantos testvér beszélt szórványvezetői feladatairól, az országban uralkodó politikai hangulatról, a Mozgalom erősödéséről, és szóba kerültek a jövőbeli tervek is.

- 2011-től Te vagy a Pax Hungarica Mozgalom szórványvezetője. Mi hívta életre ezt a tisztséget, mi pontosan egy szórványvezető feladata?

E tisztség és feladatkör hátterében természetesen nem állt más, mint a Mozgalom bővítésének szándéka. Múltbéli tapasztalataink arra engedtek következtetni, hogy számos városban, településen vagy akár faluban is élnek hungaristák, ahová még nem jutottunk el. Viszont egész egyszerűen nem állt módjukban csatlakozni hozzánk, mert ha - jobb esetben - befutott hozzánk egy jelentkezés egy olyan városból, ahol az illető egyedül van mint hungarista, azt a választ kapta, hogy próbáljon meg maga köré szervezni még négy embert, és utána visszatérhetünk a csoportalakításra. Be kellett látnunk, hogy ez nem reális elvárás, főként, ha az illető nem rendelkezik megfelelő szervezőkészséggel. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lenne köztünk a helye, ha ideológiánkkal és céljainkkal egyetért, s hajlandó is azokért tenni.

A szórványvezető feladatai pedig a következőek: kapcsolatfelvétel a jelentkezőkkel, a valamely működő csoport közelében élő jelentkezők átirányítása a területileg jilletékes csoporthoz, kapcsolattartás a szórványban élő testvérekkel, mozgalmi munkájuk megszervezése, összehangolása és irányítása; propaganda-anyagok eljuttatása a szórványba, előadások, rendezvények, közösségi programok szervezése. Az esetleg egymás közelében élő szórványtagokból működő helyi csoportok létrehozása. Tagdíjak beszedése és nyilvántartása, a központot illető tagdíjhányad (50%) eljuttatása után fennmaradó rész a testvérekkel való személyes kapcsolattartás (utazás) valamint az esetleges programok fedezetét képezi. Köteles érvényt szerezni a szabályzatnak, a vezetők határozatainak, valamint a szórvány tevékenységéről, gazdálkodásáról rendszeresen beszámolni a Mozgalom vezetőjének, illetve képviseli a szórványtestvéreket a vezetőségben.

A szórványtagsági forma bevezetését mindenképpen sikeresnek ítéljük meg, hiszen az elmúlt bő fél év mérlege nem más, minthogy a Mozgalom közel 20 városban jelen van már. Természetesen itt nem állunk meg, e tekintetben végső célunk az, hogy a szórványtagok alapszervezetekké kovácsolódjanak. Erre jók is az esélyeink, hiszen ez így történt Győrben vagy Sopronban is.

- Az országot járva mit tapasztalsz, milyen a politikai hangulat a nemzeti táboron belül?

A nyárspolgárok (tömegemberek) is látják azt, hogy valami nem működik jól, valami nincs rendjén az országban. Élhetnénk azzal a közhelyszerű mondással, hogy csak a vak nem látja. Ez valóban így van. Azonban ez önmagában véve még édeskevés. Az ország lakosságának túlnyomó része a problémákat sem képes pontosan meghatározni, nemhogy a problémák gyökereit felismerni, ne adj' Isten megoldásokat keresni azokra. Sajnos ez a kiindulópont. Ez azonban nem feltétlenül elkeserítő, legalábbis semmiképpen sem szabad, hogy a legcsekélyebb formában is befolyásoljon minket, hiszen a történelmet sohasem a tömegek írták, s a jövőben sem azok fogják. Ez nem azt jelenti, hogy alapvetően ne lenne szüksége egy eszmének tömegekre.

De tudni kell, hogy a tömegtől felelősségteljes gondolkozást elvárni nem lehet, oda fog csatlakozni, ahol az erőt és a szervezettséget látja. Érzelmi alapon. Az ideológiát mélyrehatóan nem fogják ismerni, elég az, ha az alapokkal tisztában vannak. Ezzel sincs semmi gond, mint ahogy az is igaz, hogy nem kizárólag az intellektuálisan képzett emberek aránya fogja meghozni azt, hogy a Mozgalom elérje céljait. Mert ettől önmagában még egyetlen mozgalom sem volt erős. Sőt, nagy hátránya is lehet, ha abba az illúzióba ringatja magát, hogy az ún. „szellemi fensőbbsége" által majd az ölébe hullik a győzelem. Az igazán nagy erő abban rejlett és rejlik, ha a szellemileg kevésbé képzett emberek tömegeit vasfegyelemmel tudja beállítani a maga céljainak érdekében.

Természetesen vannak olyanok, akik képesek arra, hogy felismerjék a problémákat, melyek mindenképpen orvoslásra szorulnak. Az általad említett nemzeti tábor egyetlen közös jellemzője talán ez, hiszen ezen a ponton túl csak kevesen jutnak, de akik képesek a problémák gyökerét is meglátni, sokszor téves válaszokat fogalmaznak meg. Nem árt azonban tisztázni azt sem, hogy mit értünk nemzeti tábor alatt.

Röviden és tömören: nemzetben gondolkodók összessége. Jogos a kérdés, hogy ilyen alapon bárki mondhatja magát annak. Persze. De attól még nem lesz az, hiszen a nemzeti gondolkozás legalapvetőbb követelménye az a fajta idealizmus, mely képessé teszi az embert a közösségben való gondolkozásra és cselekvésre. Ha nem képes rá, hogy egyéni érdekeit a közösség érdekei alá rendeje, teleragaszthatja az autóját Nagy-Magyarországos matricák tömkelegével, még nem lesz nemzeti.

Nos, kérdésed arra irányult, hogy milyen hangulat uralkodik e tábor berkein belül. A válasz meglehetősen sokrétű, de annyit érvénnyel kijelenthetek, hogy vegyes és már nyoma sincs annak a hurráoptimizmusnak, mely uralta, mikor a Jobbik 17%-os eredménnyel bekerült az országgyűlésbe. Ez főként tapasztalható az előadásaim után rendre felmerülő kérdések között. Ugyanis a „szebb jövő" nem érkezett el. Ezzel sincs probléma, mert ez várható is volt. Sőt, az volna igazán a gond, ha ez az optimizmus töretlenül tartaná magát, és még mindig szemellenzős módjára elhinnék az emberek, hogy a demokrácia kínál valós megoldást. Nem kínál.

A hungarizmus az össznemzethez szól, így minden magyarhoz és testvérnéphez. Propagandánk mindig is erre fog irányulni, azonban van egy stratégiánk és elképzelésünk a folyamatokról, amely tömören így vázolható:

- a tömegemberi mivoltukon felülemelkedve egyre többen jönnek rá, hogy létjogosultsága csak a nemzeti érdekek mentén való politizálásnak van, ebből következik, hogy az éppen aktuális nemzeti pártot kezdik támogatni, ki szavazatok formájában, a tettre készebbek pedig jelentkeznek is tagnak

- azonban egy idő után ez már nem elégíti ki azokat, akik valóban elkötelezettek a magyarság ügye iránt, ilyenkor indul el az útkeresés, a kérdések és válaszok még nem tiszták, zavaros elképzelések egész sora; biztos csak annyi, hogy a parlamentáris demokrácia nem járható út

- eljutnak arra a pontra, hogy nincs tovább hová hátrálniuk, felismerik, hogy az egyetlen kivezető út a hungarizmus, és ebben óriási a mi felelősségünk, hogy minél inkább meg tudjuk szólítani az embereket

Én úgy látom, hogy ez a folyamat országszerte elindult. Még nem látványos, természetesen a médiában sem téma nap mint nap, de nem is lesz az. Mert ez már nem csupán gőzlevezetés, melyet megérné ellenségeinknek futtatni a televízióban. Aki egyszer eljut a hungarizmusig, és szívvel-lélekkel, értelemmel is belátja annak igazságait, már nem fog különböző nemzeti radikális szervezetekben tevékenykedni többet. A hungarista kibontakozás elindult, a demokratikus félmegoldások háttérbe fognak szorulni, és el fog jönni az idő, amikor az a két fogalom, hogy nemzeti tábor és hungarizmus, már nem két különálló fogalom lesz, hanem egy és ugyanaz.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a Mozgalmon belüli munkát a Kitartás.hu szerkesztésével?

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen lényegi fennakadást még nem okozott, ami annak köszönhető, hogy a szerkesztőség egyre bővül, és lelkes testvérek egész sora veszi ki a részét a munkából. Másrészt pedig a Mozgalmon belüli munka részét képezi a Kitartas.hu szerkesztése is, így tehát azt mondhatom, hogy minél több a munka, annál jobban megy a Mozgalomnak. A kettő nem válaszható szét, egy hírportál esetében pedig az egyik legőszintébb visszajelzés az, ha növekszik a látogatottsága. Ugyanis az elmúlt egy évben nagyságrendekkel növekedett olvasottságunk. Köszönjük ezúton is a bizalmat!

 - A szórványvezetői feladatok minden bizonnyal nehézkessé tették a kecskeméti csoport vezetését, ezt hogyan oldottad meg?

Igen, ez valóban így van, olyannyira, hogy márciusban át is adtam a kecskeméti csoport vezetését egy arra alkalmas, kiváló bajtársamnak, akiben teljes mértékben megbízom, és tudom, hogy a kecskeméti csoport irányítását lelkiismeretesen és eredményesen fogja végezni. Nem is kellett csalódnom, de az egész csoportban sem; a munka ugyanolyan intenzitással folyik tovább, ezzel is csak azt bizonyítván, hogy az elmúlt bő három esztendőben egy olyan bajtársi közösséget sikerült létrehoznunk a városban, ahol az egymás testvér általi megszólítása nem csupán üres lózung, hanem maga a valóság.

A hagyományos kecskeméti rendezvények továbbra is meg lesznek tartva, például idén augusztusban is megemlékezünk Kiss Norbert tragikus haláláról, de említhetem a hungarista hatalomátvétel évfordulója alkalmából tartandó megemlékezést is október 15-én. Emellett nagyon hangsúlyos szerepet kapott a helyi tagság fizikai és önvédelmi felkészítése is.

- Örömmel értesülhettek a Kitartás.hu olvasói, hogy a Csonkahazán túl, Felvidéken is alakult próbacsoport. Ezek szerint kezd élővé válni az egyesek által "élettelen dogmának" nyilvánított hungarista népközösség elve?

Igen, és őszintén bízunk benne, hogy ez még csak a kezdet, hiszen mint tudjuk, a hungarizmus nyitva áll minden talajgyökeres nép tagja előtt. Amint az interjúban is olvashatták a látogatók, a felvidéki csoport kétnyelvű propagandát kíván folytatni, tehát igyekszik megszólítani a szlovák testvéreket is. De céljaik/céljaink között szerepel az is, hogy előadást tartsunk Felvidéken a szlovák-magyar kérdésről hungarista szemmel. Azt gondolom, semmi túlzás nincs abban, ha történelmi jelentőségűnek nyilvánítjuk, amennyiben létrejön, hiszen 1945 óta nyilvánosan, meghirdetett módon egészen biztos nem került megrendezésre előadás a fentiek szellemében.

Az egyedüli megoldást a konnacionalizmus nyújtja, mely az egy nagytérbe (nemzetközösségbe) tartozó nemzetek közötti kapcsolatokat rendezi, szabályozza. Ahogyan a sérelmeink, úgy a problémáink is közösek. Életképes válaszokat ma is egyedül a hungarizmus fogalmaz meg. Ma Trianon bilincseit nem úgy törhetjük szét, hogy soviniszta indulattal telve gyűlölködünk a környező népek felé. Tudom, sokszor vérlázító dolgok történnek, de nézzünk mögéjük. Vajon kiknek az érdekeit szolgálja ez? A szabadkőműves tákolmányon úgy üthetünk rést, ha felülemelkedünk a sérelmeinken, és megmutatjuk nekik, hogy hiába mesterkednek.

Mindazonáltal nem igaz az a vád sem, mely minket, hungaristákat, nemzetiszocialistákat ér, hogy egyfajta „barna internacionalizmust" hirdetve elfelednénk sérelmeinket és minden feltétel nélkül összeborulnánk a környező népekkel. Nem erről van szó. Mi ugyanolyan mértékben elvetjük a sovinizmust és az olyan „összefogást" - tehát totális önfeladást -, melynek nem alapja az igazságosság.

- Mit üzensz a Kitartás.hu olvasóinak?

Természetesen azt tudom üzenni, hogy olvassák továbbra is portálunkat, hiszen mi nem csupán híreket kívánunk közölni, nem ez az elsődleges célunk, hanem az, hogy világnézeti útmutatást adjunk. Ilyen téren mi - valóban - nem csupán tájékoztatni akarjuk az olvasóinkat, hanem valami többet is nyújtani. De buzdítom arra is őket, hogy vegyék ki harcunkból a részüket, és azon hungarista érzelmű testvérek, kik éreznek magukban affinitást, hogy publikáljanak, nyugodtan jelentkezzenek, hiszen a Kitartás.hu nyitva áll minden hungarista előtt.

Akik ellenséges érzületüktől vezérelve olvasnak minket, nekik csak annyit üzenek, hogy próbálják meg levetkőzni érzelmi-indulati (de főként sztereotíp) alapú hozzáállásukat, és gondolkodjanak. Mert most még van rá lehetőségük. De azoknak, akikre nem hat semmilyen érv, s vannak ilyenek, akiket teljes joggal nevezhetünk nemzetünk ellenségeinek, az üzenet csak ennyi; a történelem nem fog egyetlen kérdést sem nyitva hagyni.

Kitartás.hu