- Nemrég a Blikk hasábjain csaptad ki (pontosabban a tetoválásaid) a biztosítékot a liberálisoknál. Volt már előzőleg is hasonló problémád abból, hogy a világnézeted látható módon vállalod fel?

- Kezdésként szeretném elmondani, hogy az újságíró, akinek köszönhető ez az igen „értékes" írás, a körül-belül 20 perces beszélgetés alatt meglepően egyetértett velem, majd mindenben. Elismerte azt, hogy hazánkban is kettős mérce van, és a ZOG aljas munkájára kitérve is hevesen szórta az „igeneket". Természetesen ez is lehet egy olcsó liberális trükk, hiszen a kígyó is a jóakaró képében tetszelgett. Csehországból közel 10 éve kiutasítottak a tetoválások tartalma miatt, de ehhez hozzá jött még egy Ian Stuart-ot ábrázoló póló is „Vér és Becsület" felirattal. Ma, mikor Európa romokban hever és a cionisták által előidézett polgárháború szélén állunk, a liberális törvény mindent megtesz az ellen, hogy az olyan dicső szavak, mint a vér, a becsület, feledésbe merüljenek, de ugyanakkor a bűnözésnek ezen törvények táptalajt biztosítanak. Nincs semmi meglepő abban, hogy a ZOG üldöz minket. Ez a sötét erők mocskos harca a fényhordozók ellen. Amíg üldözésnek vagyunk kitéve, biztosítva vagyunk afelől, hogy a jó oldalon állunk. Ha a hasonló liberális újságok nemzetiszocialistákat bálványoznának, akkor ott már valami nagy baj lenne. Ezen szellemi leépülést biztosító újságok csakis az erkölcstelenséget, a romlottságot éltetik hol nyíltan, hol burkoltan.

- Mikor határoztad el, hogy a harc (mármint az ideológiai) útjára lépsz, milyen benyomások vezettek erre az útra? Sportolóként próbálod hazánk, valamint a nemzetiszocializmus jó hírét öregbíteni és szolgálni. Kérlek beszélj róla, számodra mit jelent a sport, hogyan éled át a felkészülést a hétköznapokban és milyen a versenyek légköre?

Közel 20 éve léptem az útra. Természetesen ifjúként még nem voltak meg a kiforrott elveim, de időközben csiszolódtam. Értem ezalatt, hogy megismerkedtem a nacionalizmussal, majd az egyetlen olyan ideológiával, ami a természetből fakad. A mentális csiszolódás egy folyamatos jelenség és ehhez mindent felhasználok, legyen az pozitív vagy akár negatív inger. A sport egyfajta elkötelezettséget és alázatot jelent számomra, mindamellett, hogy ezáltal is fejleszti magát az ember mentálisan és fizikálisan. A dicső múltban a sportolókat tisztelet övezte, szemben azzal, amit ma tapasztalhatunk a liberális átváltozásnak köszönhetően. Az edzések gyakorisága, időtartama és a gyakorlatok nagyban függnek attól, hogy versenyre készülök vagy nem. Ha felkészülési időszak van, akkor az állóképesség fejlesztésre fordítunk több időt, illetve a technikai dolgokra és e mellé jön még némi erősítő gyakorlat. A karbantartási időszakban a technikai dolgok elsajátítása az elsődleges, és a fizikális kondíció magtartása, fokozása. Az edzéseimet tudatosan szétszedjük álló küzdelemre, földharcra, és természetesen gyakran ötvözzük mindkettőt, így alkotva meg a számomra megfelelő edzésmunkát. Ezen kívül heti két alkalommal birkózó edzéseken, és ha van rá lehetőségem, judó edzéseken is próbálom elsajátítani azokat a fogásokat, amit az MMA-ban alkalmazni lehet. A versenyek légköre igen jó szokott lenni. Ilyenkor van rá alkalom, hogy régen látott harcosokkal találkozzunk és beszélgessünk. A legutóbbi (szentesi) mérkőzésemen elég furcsa volt a légkör, illetve nem is volt, mert szinte az utolsó pillanatban futottunk be a sportcsarnokba, ahol a szervezők már aggodva közölték, hogy én következem. Öltözés, egy gyors bemelegítés és már bent is voltam a szorítóban.

Képíró Sándor acképével ellátott pólóban - ez is a propaganda egy apró része

- A sport mellett még sokat emlegetnek Téged a zene kapcsán is. Milyen zenei stílusokban próbálkoztál eddig, mi a mondanivalójuk?

A zenei tevékenységet soha nem próbáltam határok közzé szorítani és nem is tartom azt fontosnak, szemben azzal, hogy az üzenet minél több emberhez jusson el. A mondanivaló többnyire társadalomkritikus, figyelmeztető a belső és külső problémákra, az értékesre és az értéktelenre.

- A zenén és az egészséges életmód propagálása mellett szerinted még mivel lehetne megfogni a fiatalokat?

Kétségkívül a zenének nagy propaganda értéke van, de afelől már kétségeim vannak, hogy az üzenet célba talál, illetve, hogy a felhívásnak van/lesz következménye. Tapasztalatom az, hogy a "tömegben" csak kevés tettrekész, elszánt ember van. A többségnek a zene egyfajta, az átlagtól eltérő „más" szórakozási formát jelent, hangzatos jelszavak ordibálása, és ennyiben ki is merült a „mozgalmi aktivitás". Ez csak egy ifjúkori lázadási forma. Egyre inkább úgy vélem, hogy a fiatalokat nem kell megfogni. Jönnek ők maguktól, ha megvan bennük az építés iránti vágy. Márpedig ez genetikailag kódolva van bennünk, "gójokban". Persze a beteg lelkeket is meg lehet menteni, ezért fontos, hogy az élet minden területén a lehető legtöbb módszerrel propagálva legyen az igazság. Nem értek egyet vele, de ma sajnos nagy erővel bír a világháló.

- Mit gondolsz a "mozgalom" jelenlegi helyzetéről? Látsz-e ellentéteket akár szubkultúrák (skinhead illetve straight edge), akár szervezetek között?

Kérdés az, hogy kinek mi a „mozgalom"? A nagy nemzeti tömeg számára mozgalmi aktivitást jelent a koncerteken való részvétel és a nemzeti és ideológiai zászlókba való burkolózás, ami véleményem szerint inkább zászlóink megalázása, mint dicsőítése. Úgy vélem, sokan másokhoz, hogy a cionista világhatalom tudatosan hagyja „virágozni" a nemzetinek nevezett oldalt, és hagynak olyan csoportokat, szervezeteket létrehozni és a liberális médiában szerephez jutni, melyeknek erkölcsi szintje nem haladja meg a vörös hadseregét. Ezzel elérve azt, hogy a gondolkodó egyének csalódottan fordítsanak hátat a „mozgalomnak". Igen, ellentéteket látok és ezek mindig is lesznek. Az évek során jó néhány olyan kezdeményezés történt ahol a valós és valósnak vélt sérelmek átbeszélése lett volna a lényeg, de ezek elhaltak, hiszen mindig vannak sértődöttek és „büszkék". Mindig hangsúlyozom, hogy kompromisszumképesnek lenni nem annyit jelent, hogy önmagát megtagadó lesz az ember. Vannak olyan fontos dolgok, mint a haza, a nemzet, a család, a barátság, amiért az embernek áldozni kell és meg kell tanulni átlépni a sérelmeken. Nagyon pozitív dolognak tartom, hogy a straight edge életforma egyre elterjedtebb a nemzetiszocialisták körében, megmutatva, hogy a deviáns viselkedés, a pillanatnyi örömök kergetése, a drogos pillanatok mániákus dicsőítése nem nemzetiszocialistához méltó. Felelősség terheli azokat a nemzeti radikális és skinhead zenekarokat, akik a beteges dalszövegeikkel rossz utat mutatnak az ifjúság előtt. Minden tiszteletem azoké a zenekaroké, akik igenis nevelő célzattal alkotják a dalszövegeket.

- Mi a véleményed a Domokos Endre János vezette Pax Hungarica Mozgalomról? Hogyan értékeled eddigi tevékenységüket?

A Pax Hungarica Mozgalom Szálasi Ferenc munkájának őrzője, ebből kifolyólag támogatásra méltó. A Mozgalomnak voltak olyan megmozdulásai, amelyek számomra szimpatikusak, de volt olyan is, amellyel nem értettem egyet. Ettől eltekintve sok sikert és kitartást kívánok a Pax Hungarica Mozgalom tagjainak a munkájukhoz.

- Végül mit üzensz a Kitartás.hu olvasóinak?

Egyértelmű, hogy a liberális médiának mi volt a célja ezzel az írással, de ma, mikor minden egyes percben a nemzet érzi a világhódítók által nyakukba dobott teher súlyát, az ilyen trükkökkel már nem érnek el semmit, mert az emberek ébrednek és megtanultak különbséget tenni jó és rossz között. Amiről a Blikk újságírója „elfelejtett" említést tenni, hogy elmondtam neki azt is, hogy nem csak a sportrendezvényekre jellemző, hanem az élet bármely területére igaz, hogy az utca embere biztosít afelől, hogy ideológiánknak van létjogosultsága, és hogy összetartozunk. Csak a küzdősportot tekintve, számtalan módon jelezték felém sportolók, edzők, vezetők, ideológiai összetartozásunkat. A külsőség csak egy dolog, de a legfontosabb dolgok nem felszínesek, mint egy tetoválás, hanem a szívből fakadnak, és azt, amit ott őriz az ember, azt a legaljasabb világhódító trükkel sem tudják kiirtani. A lángot őrizni és tovább kell vinni! A Kitartás.hu oldalnak köszönöm a felkérést és a lehetőséget, hogy érdeklődést mutattak gondolataim iránt! Kitartást és szebb jövőt kívánok minden nemzettestvéremnek!

Kitartás.hu