A Dél-szudáni Köztársaság a fekete kontinens legújabb állama, mely 2011. július 9-én vált függetlenné Szudántól, amelynek  az évtizedekig tartó véres polgárháborút követően 2005 óta autonóm tartománya volt.

Területe 620 ezer km², lakosainak száma kb. tízmillió, mely etnikailag erősen megosztott. (Dinka 40 %, nuer 20 %, azande 10 %, de élnek toposák, silluk, murlek, mundarik, barik, didingák is a területen.) Az ország fővárosa Dzsuba (Juba).

A két Szudán szétválásának legfőbb oka  - vallási, etnikai ellentét mellett - a kőolaj volt.  Szudán 1999-ben kezdett el olajat exportálni, miután kínai befektetéseknek köszönhetően elkészült az első (Greater Nile Oil Pipeline), majd második (Petrodar) kőolajvezetéke, ami Port Szudán kikötőjébe juttatja az energiahordozót.

A jelenleg ismert készletek több, mint hatmilliárd (!!) hordót tesznek ki, mely készletek mintegy háromnegyede Dél-Szudánban található. A déli országrész helyzete azonban mégsem annyira rózsás. Nincs tengeri kijárata, Port Szudán kikötője az északi területhez tartozik. Ez a furcsa helyzet jelenleg együttműködésre kényszeríti a feleket.

Dzsuba tervei közt szerepel egy a kenyai tengerpartig érő új vezeték építése. Ám ez egyelőre a hatalmas költségek (kb. másfél milliárd dollár) miatt csak vágyálom. Ugyan a dél-szudáni olajberuházások negyven százalékát birtokló Kína finanszírozná a beruházást, a  versengés a kőolajért az USA-val még zajlik, egyelőre még nem lehet  tudni, ki milyen pozíciót bír magának kiharcolni.

Az új ország infrastruktúrája egyelőre szinte a nullával egyenlő. Aszfaltozott útja alig van, az egyes tartományok közt a közlekedés csak repülővel lehetséges. Az elszakadás gondolata ugyan egységet teremtett a különböző etnikumok közt, ám a múltban többször kipattant szikra bármikor újra lángot kaphat. A központi hatalom sokszor csak névleges, egy-egy terület felett hadurak bábáskodnak. (Pl.: Philippe Heilberg,  a Jarch Capital elnök-vezérigazgatója    Paulino Matip hadúrtól bérel egy közel egymillió hektár nagyságú földbirtokot.)  A hosszú polgárháborús időszak alatt rengeteg fegyver áramlott az országba, szinte mindenki rendelkezik legalább kézifegyverrel.

A szétválás - bár viszonylagos békében történt - sincs még  lezárva. A kőolajban gazdag Abyei tartományt minkét fél magának követeli, jelenleg északi katonaság állomásozik benne. Egy megállapodás szerint hamarosan kivonulnak, és a helyüket  etióp békefenntartók veszik át.

Az egyre fogyó fosszilis energiahordozók utáni mérhetetlen igény miatt a térség valószínűleg még sokáig feszültséggóc marad.

Kiss Gyula - Kitartás.hu