Szerkesztőségünk Lantos Jánost, a Pax Hungarica Mozgalom szórványvezetőjét kereste meg, s tett fel neki néhány kérdést:

- Kitartás! Üdvözöllek az olvasók nevében is, most, hogy itt az év vége, arra kérnélek, hogy mutasd be a PHM szórványtagjainak munkáját 2011-ben. Természetesen csak azt, ami a nyilvánosságra is tartozik.

Üdvözlöm én is az olvasókat! Nos, annyi kiegészítéssel élnék, hogy az országban fellelhető szórványtagok koordinálása és irányítása mellett hozzám tartozott ebben az évben a soproni és a győri csoport is, ami annyit bizonyít, hogy amikor majdnem pontossal egy esztendővel ezelőtt eldöntöttük, hogy bevezetünk a Mozgalmon berkein belül egy újfajta tagsági formát, az sikeresnek bizonyult. Ugyanis e két szóban forgó csoport is szórványtagokból alakult, majd próbacsoporttá vált, és januárban - az esküt letéve - válnak teljes jogú csoportokká.

A szórványtagok az ország számos pontján tartottak év közben előadásokat, propaganda akciókat, megemlékezéseket, túrákat, de ugyanúgy önvédelmi-fizikai képzéseket, edzéseket is. Hogy csak néhány kiragadott példát említsek, a szórványtagokat bevonva tudtunk idén március 12-én országszerte megemlékezéseket tartani Szálasi Ferenc kivégzésének évfordulója alkalmából, vagy október 15-én a meglévő csoportok mellett a szórványtagok is a hungarista hatalomátvételre emlékeztek számos helyen, de a karácsony közeledtével szintén országos szinten kerültek ki plakátok, s lettek kiosztva szórólapok, amelyek a karácsony valódi üzenetére hívták fel az emberek figyelmét.

- Mit tapasztalsz az országban, milyen az általános politikai hangulat?

A politikai hangulat - csakúgy mint a társadalmi közhangulat - siralmas. De ez nem meglepő, hiszen a politika mindig is hű vetülete volt a társadalomnak, s viszont. Én elsősorban személyes benyomások alapján arról tudok beszélni, hogy milyen hangulat uralkodik az úgynevezett nemzeti jobboldalon. Hiszen a különböző előadásokon és rendezvényeken, melyeket országszerte szerveztek a testvérek, mégiscsak ez a réteg volt az, amely köreiből kikerült a hallgatóság vagy a résztvevők sora.

Röviden és tömören; útkeresés, tanácstalanság, fásultság. Bizonyos szempontból a fentebb említett nemzeti jobboldal köreiben tevékenykedő (vagy csak szimpatizáns) emberekre is ugyanazok a dolgok érvényesek, mint a társadalom egészére. Hiszen ők is részei. Ez alatt azt értem, hogy sok esetben még nem különböznek attól az embertípustól, amit mi úgy nevezünk, hogy tömegember. Mert ha egy politikával, társadalmi kérdésekkel nem foglalkozó embert megkérdezünk ma Magyarországon, hogy a dolgok jó irányba haladnak-e, a válasza határozott nem, de a problémák gyökereinek megfogalmazásánál már komoly gondokkal küszködik, sokkal inkább a sötétben tapogatózik - bár a nagyrészüket talán ez nem is érdekli még. Ez természetesen visszavezethető arra a törekvésre, amely azt hivatott belesulykolni az emberek fejébe, hogy a világnézeti meggyőződés, mint olyan, egy meghaladott és elvetendő csökevény. A posztmodern ember elválaszthatatlan velejárója a világnézetnélküliség hirdetése - de a valóságban ez is egy nagyon jól felismerhető világnézet megnyilvánulási formája, csak ezt még önmaguk számára sem tudják megfogalmazni "követői".

Az elmúlt években annyi nemzeti radikális szervezett jött létre, hogy szinte megszámolni sem lehet. De az, hogy ennyi ilyen szervezet van, mind csak azt mutatja, hogy az emberek nem találják a helyüket, de azt is mondhatjuk, hogy ezek a szervezetek sokszor átjáróháznak minősülnek, s ide-oda vándorolnak sokan. Abban a reményben lépnek be egy másik nemzeti formációba, hogy abban nem fognak ugyanúgy csalódni, mint az előzőben/előzőekben. Azonban a hungarizmus más kategória. Aki hozzánk belép, onnantól fogva újra nem fog már egyetlen nemzeti radikális szervezetben sem tevékenykedni. Ha úgy tetszik, mi vagyunk az a pont, ahonnan tovább már nincs hátrálniuk. Mert aki egyszer valóban és mélyrehatóan felismerte a hungarizmus igazságait, többé már nem változik.

Ugyanis a nemzetiszocializmus arra épít, ami a valóság, tehát a megcáfolhatatlan isteni léttörvényekre. A hungarizmus pedig a nemzetiszocialista ideológiának itt, a Kárpát-medencében testet öltött formája, amely nem tekinthető sem "forradalminak", de "ellenforradalminak" sem, hiszen a magyar nemzet ezredéves hagyományai futnak össze benne, viszont a korábbi elképzelésekhez, eszmeiségekhez, berendezkedési formákhoz képest mégis egy "önmeghaladást", teljes újszerűséget is takar. Joggal tekinthetjük az egyedüli helyes magyar nemzeteszmének.

De itt, e helyütt szeretnék reagálni egy kritikára, amely gyakran ér minket a nemzeti oldal részéről. Egy ideológia akkor működőképes, ha fejlődni tud, ha élő. Mindamellett akkor hungarizmus a hungarizmus, ha a lényegét, tehát az ideológiai alapköveit (kereszténység, nacionalizmus, szocializmus összhangja) nem változtatjuk, mert azt le kell szögezni, hogy a világnézeti igazságoknak nincsen "lejárati idejük", mert ami igaz volt 100 évvel ezelőtt, az igaz lesz 100 év múltán is. Tehát, ha valaki például azt mondja, hogy elavult a hungarizmus, mert nincsenek már a szó klasszikus értelmében véve osztályok, neki azt üzenjük, hogy a hungarizmusnak sohasem volt előfeltétele az osztályok megléte vagy az osztályöntudat, de mindig is volt, és mindig az lesz a nemzettudat. Röviden tehát, a hungarizmus nemhogy elavult, de az egyetlen olyan világnézet, amelyben megvan a potenciál arra, hogy olyan megoldásokat találjon és ültessen át a gyakorlatba, amelyek elvezetnek a magyar nemzet boldogulásához.

Tehát, ha pontosan szeretnék válaszolni a kérdésre, akkor szerencsésebb, ha felhívom a napjainkban zajló folyamatokra a figyelmet. Ezekben a körökben nem sokan bíznak a jelenleg regnáló liberális demokráciában. Még azok sem, akik nem csak szavazatukkal, de esetleg munkájukkal is segítik a Jobbikot. Ez hatványozottabban igaz a többi olyan szerveződésre, amelyek nem pártként működnek. Tény ami tény, ez a folyamat egyre inkább erősödik. A fentebb említett fásultság annak tudható be, hogy a tenni akaró magyarokat rengeteg csalódás érte. Voltak, akik ennek hatására visszasüllyedtek egyfajta apolitikus állapotba, de voltak olyanok is, akik elkezdtek újabb utakat keresni. És voltak olyanok, s az elmúlt évben egyre többen, akik útkeresésének végén mi, hungaristák álltunk. És itt el is érkeztünk a másik folyamathoz; ahhoz, hogy az elmúlt évekkel ellentétben most már szép számmal akadtak is olyanok, akik nem elégedtek meg a demokrácia tagadásával, az arra adott félmegoldásokkal, hanem felismerték az egyedüli helyes utat.

Összegzésképpen a politikai közhangulat felemás, voltak akik ott hagyták az egész "nemzeti ellenállást", de akik maradtak, rájuk igaz az, hogy "tovább radikalizálódtak". Ez pedig nem jó hír ellenségeink számára, annál jobb nekünk. Meggyőződésem, a sok további útkereső is valójában a hungarizmust keresi, csak még nem tud róla. Azonban mi úgy látjuk, leszűrve tapasztalainkat, hogy a növekedés és a fejlődés konstans. Ennek mértékét akarjuk a jövőben fokozni, mindamellett, hogy a már meglévő tagságot is minél inkább felkészítjük az előttünk álló feladatokra.

- Különböző nemzeti szervezetekkel tartanak-e kapcsolatot szórványtagok, s ha igen, ez mit foglal magában?

Természetesen, ott ahol erre lehetőség van, folyik közös munka. Kiemelném a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, akikkel több városban is ápolnak jó viszonyt a helyi tagjaink. A szórványtagokra is vonatkozik az, ami úgy általában véve a PHM-re, hogy bármely jószándékú és értelmes nemzeti kezdeményezés mellé oda tud állni.

- Melyek a célkitűzések 2012-re?

Erre a kérdésre egészen röviden tudok felelni; a cél az, amiért a szórványtagság ki lett találva, hogy ennek segítségével hozzá tudjunk járulni ahhoz, hogy a szórványban élő testvérek helyi csoportokat tudjanak alapítani. Tehát Szombathelyen, Keszthelyen, Pécsett, Szekszárdon, Harkányban, Inárcson, Dabason, Egerben, Debrecenben, Szolnokon, ahol már vannak szórványtagjaink, az ország többi városából pedig várjuk a további jelentkezéseket. De várjuk a "határon túlról" is, mert örömteli tény, hogy már nem a felvidéki csoportunk az egyetlen, amely e kategóriába esik, hiszen a közelmúltban Erdélyből is akadt jelentkezőnk.

Ezért szeretnénk, és a legfőbb célkitűzéseink közé tartozik, hogy minél több magyar testvérünket meg tudjuk nyerni ügyünknek, mert el kell felejteni azt, hogy valaki más majd segít rajtunk. Nem, csak magunkra számíthatunk. A változások és a felfordulás előtt álló világ problémáira csak egy olyan világnézeti alapon szerveződő erős bajtársi közösség tud megoldásokat nyújtani, mely alapjai szilárdak és tudják, hogy mit akarnak, és nem csak azt, hogy mit nem. Tehát mi nem elégszünk meg a jelenlegi állapotok tagadásával, szilárd elképzeléseink vannak, hogy a helyébe mit szeretnénk emelni.

Illetve célunk, hogy a meglévő szórványtagjainknak minél magasabb színvonalú képzést tudjunk biztosítani - mind szellemileg, mind fizikálisan. Ezért nagyon fontosnak tartom azt a programot, hogy az olyan szórvány testvéreknek is feladatot és elfoglaltságot tudjunk adni, akik esetlegesen egyedül tagjai a Mozgalomnak egy városban. Ez magában foglal ideológiai képzést is, melyekről bizonyos időközönként számot kell majd adniuk, ha úgy tetszik "vizsgázniuk", de ugyanúgy teljesíteniük kell fizikai követelményeket is - ehhez a Nemzetszolgálat által kidolgozott egyéni edzésterv fog segítséget nyújtani.

De többek között terveink részét képezi egy országos előadássorozat is, melyek reményeink szerint elősegítik azt, hogy helyi hungaristák, szimpatizánsok megismerjék egymást, és kialakítsanak egy-egy közösséget, melyek a később létrejövő csoportok magjainak tekinthetőek.

- Köszönjük a válaszokat! Boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk! Végezetül mit üzennél az olvasóknak?

Aquinói Szent Tamás mondta, hogy egy cselekedet akkor tökéletes, ha eléri célját. Ezt a logikát továbbvezetve én azt mondom, hogy egy világnézeti meggyőződés akkor tökéletes - már amennyiben az ember esetében beszélhetünk ilyenről -, ha a körülményektől függetlenül is megáll. Akkor, ha párosul a hozzá való töretlen hűséggel. Napjainkban, amikor az élet minden területén azt tapasztaljuk, hogy emberek máról holnapra tagadják meg korábbi elveiket, fordulnak szembe egymással, akkor semmiképpen sem az a megoldás, hogy ebbe beletörődünk. Isten nem ezt várja el tőlünk. Hanem azt, hogy a hűség legyen a becsületünk.

Ezért az olvasóknak, szimpatizánsainknak azt üzenem, hogy tudatosítsák magukban, hogy a hungarizmus nem csupán egy politikai irányvonal, hanem ennél jóval több. Ez egy életforma is. Azt, hogy csüggedésnek helye nincs, ugyanakkor a változásokat magunkon kell elkezdeni. Éljük át azt az alapelvet, hogy az ember nem csupán önmagáért él, hiszen vannak magasztosabb, nemesebb ideák is. Bízzunk az isteni gondviselésben és saját akaraterőnkben, hogy ebben a válságos órában is meg tudjunk maradni magyarnak és európainak, és nem csak tovább tudjuk vinni azt a lángot, amelyet őseink hagytak ránk, hanem ezt a lángot minél terebélyesebbre növelve, be tudjuk teljesíteni azt, amiért oly sokan áldozták az életüket! De kívánom nekik, hogyha megértik azt, hogy a közérdek az önérdek előtt van, akkor ismerjék fel azt is, hogy ezt csak mozgalmi keretek között tehetik meg, semmiképpen sem a szavak szintjén. Természetesen boldog és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok minden hungaristának és magyart testvéremnek egyaránt!

Kitartás.hu