Minden ember, minden nép és minden nemzet életében nagypéntekek, és feltámadások váltakozása figyelhető meg. Ezek a folyamatok hol hosszabb, hol rövidebb időt vesznek igénybe. Ez a hasonlat egészen visszavezethetõ Jézus Krisztus feltámadásáig, hiszen az húsvét nagypéntekjét követi. De valóban nagy igazság ez a mondás. Egy embernek, egy népnek, és egy nemzetnek azonban nem szabad ölbe tett kézzel várnia feltámadását, azért nap, mint nap küzdenie és harcolnia kell.

Az ember, a nép és a nemzet, szóval ez a három tényező, ha meg akarja magát menteni, azaz a feltámadását elő akarja segíteni, akkor saját maga megmentésére soha sincs késő. Ha megvan ez az akarat, akkor arra mindig van úgymond idő.

Viszont szintén az előbb említett három tényező, ha ugyan felismeri azt, hogy mit kell cselekednie, de azt megcselekedni fáradt, lusta, az az ember, az a nép és az a nemzet elveszett. Az előzőekből következik az; hogy a "Nagypéntek nélkül nincs feltámadás" folyamatot négy részre bonthatjuk.

Az első rész: A küzdelem, a harc valamely nagy és nemes célért.

A második rész: Ez a küzdelem kudarccal végződik, a célt elérni nem sikerült. Ez a bukás, azaz a nagypéntek.

A harmadik rész: Ahhoz, hogy a nagypénteket a feltámadás kövesse, fel kell ismerni azt, hogy mi az a cél, amit el kívánunk érni. Számot kell vetnünk magunkkal, népünkkel és nemzetünkkel, és meg kell határoznunk azt, hogy miért, és hogyan fogunk küzdeni.

A negyedik rész: Ahhoz, hogy az utolsó fázis egyáltalán létrejöjjön, elengedhetetlen hogy szükséges a harmadik rész létrejötte. Miután ez megvan, és egy ember, egy nép, egy nemzet képes is saját erejébõl véghezvinni, kivívni a nagy feladatot, akkor elérkezik a feltámadás.

A nemzetiszocializmus magyar gyakorlata, azaz a Hungarizmus 1935-ös zászlóbontása óta majd nyolcvan esztendő telt el, és óriási változásokon ment át mind Magyarország, mind Európa, csakúgy mint maga az egész világ. Az erkölcsi, szellemi, és anyagi értékek megváltoztak, ugyanúgy, mint a politikai, a gazdasági és a társadalmi viszonyok is.

Európa és Magyarország esetében 1945-ben kezdődött el a nagypéntek, amely egészen napjainkig tart. Ettől az évszámtól kezdve gyorsultak, illetve jöttek létre egyes folyamatok. Faji dekadencia tapasztalható, a faj fenntartásának védelme ellenében. Ami fajtánk jövőjét illeti - a jelenlegi trendekre épülõ egyes statisztikai előrejelzések szerint -: a fehér népeket katasztrófa fenyegeti, miszerint a fiatalkorú népesség csökkenése és az időskorúak számarányának növekedése a következő időszakban oly erőteljes lehet, hogy ennek káros demográfiai hatását semmilyen pénztömeg sem fogja ellensúlyozni, ide más kell.

USA-ban a fiatalok és öregek közötti arány kétszer oly gyorsan tolódik el az öregek javára, mint ahogyan a népesség csökken. Olaszország 60 milliós népességéből 50 év múlva 40, 100 év múlva 20 milliós népesség lesz... stb. Ami persze nem azt jelenti, hogy az őslakosság által kitöltött űrt ne töltené be idegen fajú migráció. Ha a mai magyar vagy európai népesedési trendek tovább folytatódnak, akkor 200 év múlva Európában nem lesz magyar ember, 400 év múlva pedig nem lesz fehér ember.

A Tengelyhatalmak 1945-ös legyőzetésével Európa vereséget szenvedett. Törvényszerű következményként hatott az, hogy Európa ellenségei a nemzetiszocializmust igyekeztek minden lehetséges módon lejáratni. Nem hiába mondta a német nép vezére a következőket: "Két lehetõségem van: vagy egészen megvalósítom a terveimet, vagy kudarcot vallok. Ha megvalósítom, én leszek a történelem egyik legnagyobb alakja - ám elítélnek, megvetnek és elátkoznak, ha kudarcot vallok".

Érezte és tudta, hogy a II. világháború világnézeti háború. Totalitárius ideológiák csaptak össze, amelyek nem elégszenek meg a másik legyőzésével, a másik erkölcsi, szellemi, és anyagi megsemmisítését tűzték ki célul. Egy valamit azonban elfelejtenek; a nemzetiszocializmust soha nem fogják tudni egészen legyőzni, míg fehér ember él a Földön. Hiszen a nemzetiszocializmus nem más, mint a természet törvényeinek kivetítésé a politikára. A szépet, az igazat, és a jót foglalja magában. A háború befejezése után hozzá is láttak a hajtóvadászathoz, több ezer "háborús bûnöst" végeztek ki. 

Európában a "náci" mint szitokszó, az a jelző amelyet mindenki a legóvatosabb módon próbál elkerülni. És ha mégis megkapják, a legtöbb esetben valós alap nélkül, akkor aztán az illető személy fújhatja az egzisztenciáját. A liberális médiahenger rögvest beindul, és címlapok százain jelenik meg az illető neve, a náci jelzővel karöltve. Európa sorsa a következőképpen nézett ki a vesztes háború után: keleten a kommunizmus rémuralma, nyugaton az ún. demokrácia, amely totális erkölcsi züllésbe taszította Nyugat-Európát.

Valójában a kommunizmus és a liberalizmus hasonló - és egyazon gyökerű - eszmék. Amidőn már tarthatatlanok voltak a kelet-európai kommunista rezsimek, eljött a "rendszerváltozás". Legalábbis annak nevezték. Ma Európa egységes. De az Európai Unió még köszönőviszonyban sincs Európával.

Magyarországon a kommunizmus ideje alatt, semmifajta nemzetiszocialista, hungarista szerveződés nem volt tapasztalható. A rendszerváltozás után azonban volt számos próbálkozás, és szerencsére a nemzetiszocializmus létezik Magyarországon, bár sajnos nagyon marginális szerepkörben. A liberális média megteszi a hatását. Ebben a korban rejtve maradnak az alapigazságok, és helyébe mindenhol az ellentéte kerül. A világhódítók dicsérete hallható úton-útfélen. A liberalizmus elérte hogy az anyag az erkölcs és a szellem fölé emelkedjen.

A természetes gondolkodásmód az, hogy az anyag mindig alá van rendelve az erkölcsi, illetve a szellemi értékeknek. A liberalizmus - mint minden másban - ebben is a természet ellentétét szülte meg, mint annak torz tükörképét. De valójában ezzel az állat szintjére alacsonyította az embert. Hiszen kiölte az emberekbõl az idealizmust, kiölte nemzet- és fajszeretetét. Helyébe emelte az "aranyborjú" imádatát. És teszi mindezt az egyén korlátlan hatalmának hirdetése közben, a közösség kárára. E folyamat kiagyalóinak szükségük is van erre, hiszen egy ilyen, a tradíciót és a származást figyelembe nem vevő embermasszán könnyebb az uralkodás.

A fenti sorokból kitűnik, hogy a helyzet roppant reményvesztett. De a nemzetiszocializmus történelemszemlélete nem lineáris, azaz nem törvényszerű a bukás. Tudjuk azt is, hogy a történelem ugyan nem ismétli önmagát, tehát még egyszer ugyanaz, ugyanabban a formában nem fog bekövetkezni, de nekünk példát kell vennünk a nemzetiszocialista mozgalom hőskorszakát meghatározó személyiségekrõl.

Ez önmagában még nem elég, arra kell törekednünk, hogy az utódaink viszont rólunk vehessenek példát, hivatkozási alapként már mi szolgáljunk. Ez nem könnyû feladat, de egy nemzetiszocialistának mindig a legtökéletesebbre kell törekednie, soha nem érheti be kevesebbel. Nem is teheti ezt, hiszen alapja az idealizmus.

Nekünk őriznünk kell azt a bizonyos lángot, hogy ha eljön az idő, akkor mindent elárasztó lángtengerként tisztítsa meg Magyarországot és Európát a reáterpeszkedő cionista béklyóktól. Az előzőekből következik, hogy minden cselekedetünket a biztos győzelem tudatában tegyük meg.

Soraim a Hungarizmus szülőatyjának szavaival zárom: "Ha a zsidó zsoldban álló Anglia-Franciaország győz: a nemzetiszocializmus nagy krízisen fog átmenni, be fog állani a leghihetetlenebb liberális-zsidó reakció és a nemzetiszocializmus át fog vészelni, egy vértanú-kort, mely után biztosan győz." Úgy legyen!

Lantos János - Kitartás.hu

(2006. 10. 18.)