Évközi 19. hét - szombat

Ez 18,1-10.13b.30-32

Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ,,Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól: ,,Az atyák ették meg a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle?'' Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg. Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz, nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent, nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között, parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad, -- mondja az Úr Isten. -- Ha azonban a gonosz fiút nemz, aki vért ont és ezek közül bármit elkövet, kamatra ad és ráadást fogad el: vajon élni fog-e? Nem fog élni! Mivel mindezeket az utálatos dolgokat elkövette, halállal hal meg, s az ő vére rajta lesz! Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! -- mondja az Úr Isten. -- Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság. Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, amit elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Mert nem akarom én a halandó halálát, -- mondja az Úr Isten; -- térjetek meg, hogy éljetek!

Mt 19,13-15

Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzon, de a tanítványok elparancsolták őket. Jézus azonban azt mondta: ,,Hagyjátok a kisgyerekeket, ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.'' Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan.

Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól: ,,Az atyák ették meg a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle?''

Az új nemzedék felháborodása fogalmazódik meg ebben a közmondásként szájról szájra adott mondásban, s burkolt vádaskodás Isten ellen: nem ők vétkeztek, hanem atyáik, őket gyermekként hozták ide, vagy már itt, a fogságban születtek, vagyis méltánytalan, hogy ők szenvedjenek atyáik vétke miatt.

Figyeljük csak meg, nem állnak az Úr elé szorongató kérdésükkel, mint igaz atyjuk, Ábrahám, aki nem szégyellt alkuba bocsátkozni az Úrral Szodoma érdekében, és nyíltan föltenni neki az őt nyugtalanító kérdést: „Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?" Vagy mint Jób, aki imádságban panaszkodik és vonja kérdőre Istent, illetve mint a zsoltáros, aki szinte óvja az Urat attól, hogy igazságosságán és szentségén csorba essék a gonoszok szemében, ha látják, hogy az igazat is ugyanúgy bünteti, mint a bűnösöket... Ez a fogságbeli fiatalabb nemzedék nem kérdez semmit Istentől és az ő prófétájától, nem imádságban tárja fel értetlenségét és lelkének fájdalmát, hanem cinikus módon az Urat vádolja. Ezzel viszont egészen nyilvánvalóvá válik, hogy ez a nemzedék sem ártatlan, hanem éppen most bizonyítja, hogy semmivel sem különb atyáinál: ugyanolyan önelégült, magabiztos, Istennel szemben csupa elvárást támasztó, nem igazán hívő, hanem csak vallásos.

Tanulhatunk Ezekieltől. Milyen nagyszerű lelkiatyja a népnek! Közöttük él, mindenre figyel, és észreveszi a csendes és rejtett vallási elhajlásokat. Nem hagyja szó nélkül az Isten ellen szóló, nyíltan nem is vállalt kijelentéseket sem: előbb visszahúzódik, elgondolkodik, töpreng és Isten elé viszi a hallottakat, majd Istennel megbeszélve, köntörfalazás nélkül kinyilvánítja a leleplező választ.

Természetesen a végső választ csak az Újszövetségben kaphatja meg ez a nemzedék, akárcsak Ábrahám és Jób is az ártatlanok szenvedésére vonatkozólag, mert Krisztusban megkaptuk a kinyilatkoztatás teljességét: Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál... De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel... Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiárad sokakra.

Erre a válaszra azután olyan nyitottnak kellene lennünk, mint a gyermekeknek, „mert ilyeneké a mennyek országa".

(barsitelekmm.blogspot.hu)