Évközi 13. hét - szombat

Ám 9,11-15

Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, és kijavítom falainak repedéseit, és mindazt, amije romba dőlt megújítom, s ismét felépítem, mint hajdan volt, hogy birtokukba vegyék Edom maradványait és az összes nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet, -- mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. -- Íme, jönnek napok, -- mondja az Úr --, a szántóvető eléri az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; a hegyek édes musttól csepegnek, és minden dombot megművelnek. És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát, és felépítik az elhagyott városokat, és lakni fognak bennük; szőlőket ültetnek és borukat isszák, kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik. És palántaként elültetem őket földjükön, és nem tépik ki őket többé földjükről, melyet nekik adtam'', -- mondja az Úr, a te Istened.

Mt 9,14-17

Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?'' Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit.. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőbe való, így mind a kettő megmarad.''

„Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, és ismét felépítem, mint hajdan volt, hogy birtokukba vegyék Edom maradványait és az összes nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet."

Isten műve kezdettől fogva egyetemes. Az Úr öröktől fogva elhatározta, hogy az egész világ minden népéhez elküldi Fiát, hogy általa az örökkévaló Ország átöleljen minden embert, egybefoglaljon valamennyi nemzetet. Mivel azonban a bűnbe esett ember szíve összeszűkült, s többé nem képes szeretetébe minden embert befogadni, ezért csak lassan lehet újra egyetemessé tenni, Isten méreteire tágítani. „Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit. Új bort se töltenek régi tömlőkbe... az új bor új tömlőbe való."

Az evangélium új emberi szívbe való. Ha nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Isten megújítsa szívemet, legbensőbb világomat, ha nem engedem, hogy szenvedések és fájdalmak, rettenetes szakítások és mély sebek által Jézus szívének méreteire tágítsa beszűkült szívemet, akkor az evangéliumból vajmi keveset fogok tudni befogadni, s ez nem lesz elég ahhoz, hogy a régi megváltatlan világ helyét Isten országa foglalja el bensőmben.

Aligha szorul bizonyításra, hogy ha valóban a világ fölött álló, örök Isten szól, akkor azt csak az képes felfogni és megérteni, aki az ő akarata szerint változik, akinek belső világa magasságában és mélységében, szélességében és hosszúságában egyaránt kész tágulni a kegyelem hatására. Ezért csak a megtért, illetve megtérőfélben lévő emberre mondható igazán, hogy valóban intelligens. Az emberi lélek tisztasága, amelyet a valódi megtéréssel kap az Istentől, azonos egyfajta mélységes intelligenciával. Sok okos ember van, értelmes és tehetséges, aki mégis unintelligens az isteni dolgokkal azaz a legnagyobb realitással szemben. Lelke zavarodott, s képtelen tájékozódni az egy szükséges irányába. Ráadásul amit önigazolásként összehord, sokan útmutatásként, tanításként fogadják.

Isten uralmának az egész világra való kiteljesedése nem internacionalizmus és nem globalizmus, hanem az üdvösség egyetemessége, amelyen a Szentlélek munkálkodik az apostolok korától kezdve mind a mai napig. A valódi egyistenhit vezethet el csupán az igazán egyetlen emberiséghez, mert a gyökereknél, Isten örök üdvözítő tervében, s a végső célban, az Isten szentháromságos életében való részesedésben vagyunk valóban egyek mi, emberek. Minden egyéb kísérlet az emberiség egyesítésére csak az Isten által akart egyetemes üdvösség sátáni paródiája.

(barsitelekmm.blogspot.hu)