Évközi 8. hét - szombat

Júd 1,17-25

Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek. De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.

Mk 11,27-33

Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: "Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?" Jézus így felelt nekik: "Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!" Azok így tanakodtak egymás közt: "Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől." Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus erre azt mondta nekik: "Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt."

"Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek."

Jézus könyörült a tévelygőkön, megesett rajtuk a szíve. A bűnösök előtt szélesre tárta a mennyek országának kapuját. Ugyanakkor mint reális lehetőségről beszélt a kárhozatról.

Ma a poklot szívesebben magyarázzák metaforikusan, elbagatellizálva félelmetes valóságát. Azt a véleményt is hallani, hogy ma már a katolikus Egyház sem gondolja egészen komolyan a pokol tényét, hiszen legújabb katekizmusában idézőjelben szerepel az örök tűz. Valóban helyes ez a következtetés? Egy teológiai kijelentésben az örök tüzet vajon lehetne másként említeni, mint idézőjelben, érzékeltetve, hogy ez a képes kifejezés legfeljebb halványan sejteti a pokol félelmetes valóságát (mint ahogy az örök lakoma képe is csak gyatra hasonlat, amikor a mennyei boldogságról beszélünk).

Van, akin meg kell könyörülni, van, akit meg kell menteni, életünket is kockáztatva, mint a kisbabájáért a lángokban álló házba visszarohanó édesanya, és végül van, akit csak félelemmel és rettegéssel szánni lehet. Jézus Krisztus jajai jutnak eszünkbe, melyek nem fenyegetések, hanem siralmak. Akik megátalkodtak a bűnben, akik nem hagyják magukat kimenteni a bűnös nemzedék, a kárhozat lángjai közül, mert újra csak ellenállnak a kegyelemnek, azokon már nem tudunk cselekvő módon segíteni, legfeljebb annyit tehetünk, hogy szívünket el nem fordítva tőlük imádkozunk értük, és az ítélkezést Istenre bízzuk. Ő az utolsó pillanatig sem mond le róluk, nekünk azonban menekülnünk kell a közelükből, mint Ábrahámnak és Lótnak Szodoma városából, különben az égő város lángjai elnyelnek, fertőzete utolér, és halálos ragálya minket is pusztulásba sodor.

(barsitelekmm.blogspot.hu)