Budrusz palesztin falu termőföldjének 72 százalékát elrabolták az izraeliek 1948-ban, majd a megmaradt föld tekintélyes részétől az „elválasztófallal" szabadították meg az őslakosokat. Kedden a faluba behatoló megszállók a visszavonuláskor „ottfelejtettek" egy harcost, akit két palesztin öregember kísért el a falon túl tartózkodó egységéhez. Budrusz falu a fal elleni erőszakmentes küzdelem jelképe, dokumentumfilm is készült róla, amit Magyarországon „természetesen" nem láthatunk.

Julia Bacha filmrendező Budrusz (قرية بدرس ) palesztin falu a megszállt Ciszjordániában van Rámalláh várostól harminc kilométerre északra. település nevének eredete a latin Petrus (Péter, szikla), amelyet az arabok „butrusz"-nak, vagy „budrusz"-nak ejtenek. A falut a görög-római világban Patrisnak hívták. Budrusz az izraeli megszállók építette, úgynevezett „elválasztófal" (néhol „csak" kerítés) fölhúzása elleni nemzetközi küzdelem jelképévé vált. Julia Bacha, libanoni keresztény    felmenőkkel büszkélkedő brazil filmrendező dokumentumfilmet forgatott az 1500 lelkes Budrusz fegyvertelen, békés eszközökkel folytatott tiltakozásáról. A falu teljes lakosságához a békés megmozdulásokhoz minden alkalommal csatlakoznak demokratikus érzelmű izraeli zsidó és nemzetközi aktivisták. A dokumentumfilm központi alakja a Budruszban lakó Ájid Murrár, a békés tiltakozás szervezője.

Jelenet a Budrus c. dokumentumfilmből

Budrusz palesztin falu lakóinak tulajdonában Izrael 1948-as megalakulása előtt 7935 dunám (1 dunám =1000 négyzetméter) termőföld volt, s a határ meghúzásával a falu Jordániához, míg 5700 dunám föld Izraelhez került. Izrael 1967-ben megszállta magát a falut is, majd a 2003-ben megkezdett „elválasztófallal" az 1948-ban megmaradt földterület egyötödét is elrabolták a palesztinoktól.

Épül a fal nyomvonala  Budrus határában 

A Budrus (ejtsd: Budrusz) című dokumentumfilmet 2010-től kezdve több rangos fesztiválon is bemutatták és több díjat nyert. De mivel a film csak annyiban zsidó témájú, hogy az izraeli megszállásról szól, Magyarországon az alkotást mostanáig nem tartották érdemesnek a vetítésre. A szép, igaz és nagyon emberi dokumentumfilmben többi között a küzdelemről készült híradófölvételek láthatók, megszólalnak benne a falubeliek, a szervezők és az aktivisták, valamint a megszállók képviselői.

Ájid Murrár Tegnapelőtt érdekes esemény színhelye volt a fal elleni küzdelméről világhíressé vált Budrusz palesztin falu. Az izraeli katonák a szokásos embervadászatukra indultak, behatoltak a településre, de a viharos időjárás s a rossz látási viszonyok miatt a páncélos egység parancsnoka elrendelte a visszavonulást. A dokumentumfilmből ismert Ájid Murrár helybeli lakos később a Válláh!Hádásot izraeli hírportálnak nyilatkozva elmondta, hogy a visszavonuló egység egyszerűen a faluban „felejtett" egy harcost. Két palesztin öregember találkozott össze a visszavonulásról mit sem sejtő katonával, s közölték vele, hogy a parancsnokai mára lefújták a portyát. A vitéz úr azt hitte, hogy az öregek becsapják, és meg akarják támadni, ezért rájuk szegezte az M16-os gépkarabélyt. Ám végül fölfogta, hogy tényleg ottfelejtették, s arra kérte a palesztinokat, ne menjenek tovább, maradjanak vele, nehogy a fiatalok meglincseljék.

A két öreg palesztin egészen az „elválasztófalig" kísérte a hálálkodó katonát, akit a túloldalon már vártak a társai. Az egység parancsnoka is köszönetet mondott, s a kezét nyújtotta a két palesztin öregnek, de azok nem fogtak vele kezet, hanem megkérdezték tőle, hogy miért nem hagyják magukra a palesztinokat, s egyáltalán mit keresnek abban a faluban.

(Kuruc)