Ma temetőben jártam,
s oly csendes volt, oly nyugodt
mintha eltűntek volna
a vérszagú, zivataros századok
Emlékek vitték lábamat oda,
hol a halott, s a csend rég honolt
s hogy lépteim tettem
a széltől síró fák éneke, a csontomig hatolt
Hosszú az út oda,
de mind semmi mindahhoz
mit a névtelen katona
egész küzdő éltével alkotott
A sírnál állva, a nevet keresve,
idegenre bukkan nehéz tekintetem
hogy pihenhet így ily csendben
a lánglelkű, a megtagadott, a névtelen?
Ahol nyugszik sok honfi,
Francia Kiss és oly sok 56-os
ott nem találhat nevére,
a mártír, a munkás, a nemes
a tisztaszívű, az álhatatos?
Temetőben jártam,
s ahogy kiléptem onnan
a világ megváltozott
s együtt léptek velem keresztesek, testvérek, apostolok!
Istványfi Balázs Gábor - Kitartás.hu (2012. 01. 06.)
Hozzászólások
Új hozzászólás