Domokos Endre Jánostól, a Pax Hungarica Mozgalom vezetőjétől idézünk: "A minket körülvevõ világ jobbá, szebbé tételét magunkon kell elkezdeni, hogy helyreállíthassuk a liberalizmus által megbontott harmóniát ember és Isten, ember és környezete, ember és ember közt." Ebben az egy mondatban megtalálható életünk nagy igazsága, az, mi vezet minket el a boldogsághoz. Mert mi a boldogság?

A boldogság nem más, mint harmónia. Az, hogy helyesen viszonyulunk Istenhez, önmagunkhoz és embertársainkhoz. Le kell tehát győznünk mindazt - önmagunkban és környezetünkben is -, ami összezavarja, eltorzítja ezeket a viszonyokat. Sajnos ma azt kell észrevennünk, hogy a technika vívmányai kezdenek beférkőzni nem csak Isten, de embertársaink helyére is, vagy legalábbis gondoskodnak róla, hogy eltorzítsák a viszonyunkat velük.

Az ember egyik legfőbb baja, életének kegyetlen megrontója a függősége. Mindegy, hogy valaki a drog, az alkohol, a szex vagy a szerencsejáték rabja lesz, az mindenképp azt eredményezi, hogy tönkreteszi önmagát és családját. Napjainkban azonban feltűnt egy újabb függőség is: ez pedig a számítógép- illetve internetfüggőség.

Az még nem függőség, ha napi 1-2 órát töltünk a számítógép előtt - és itt természetesen nem munkára gondolok! Szórakozunk, kipihenjük a munka vagy tanulás fáradalmait (számítógépes játékok), vagy elintézünk pár fontos e-mailt, esetleg rákeresünk valami minket érdeklő dologra. Viszont hogyha reggel az első dolgunk a gép bekapcsolása, az este pedig meglepetésszerűen köszönt ránk, miközben feladatainkat nem láttuk el, ott függésről beszélhetünk.

Az internetfüggőség azért is nagyon veszélyes, mert elvág a való világtól és emberi kapcsolatainkat életidegen billentyűzetpüfölés szintjére degradálja. Egy függő ahelyett, hogy felhívja egyébként nem 200 km-re lakó barátait, hogy jöjjenek össze és beszélgessenek, különböző társalgási programok segítségével vitatják meg az élet dolgait. Azt a mindenkiben benne levő társasági igényt, amelyet valós találkozások és igazi élmények révén kellene, hogy kielégítsenek, világhálós chatelés segítségével oldják meg. Holott azt mindenki beláthatja, hogy egy hosszas internetes beszélgetés a nyomába se ér egy valódi találkozásnak.

A világháló sajnálatos módon a hatalom malmára hajtja a vizet, és lassan teljesen elidegeníti egymástól az embereket - és itt főleg a fiatalokra gondolok. A tizen-huszonéves ifjak, akikben buzog a vállalkozószellem, ég bennük lázadás tüze és ráadásul még több szabadidejük is van, mint egy dolgozó, családos embernek, még ha vannak is olyan értelmesek, hogy ne droggal pörgetve rázzák magukat a discoban, sajnos beleesnek abba a hibába, hogy egymásnak görnyedten írogatva töltik szabadidejüket! Így nem csak testük satnyul el és idegeik mennek tönkre, lesznek gerincferdülésesek, gyöngék, elhízottak és mindenféle depressziótól szenvedők, de azt sem tanulják meg, mi az igazi barátság, mit is jelent az, hogy eszmék által összeforrasztott közösség!

Újdonsült probléma ez, így nekünk kell megadni rá a választ. Annak idején, a hőskorban még természetes volt, hogy összejönnek az emberek, hogy az eszme emberről emberre terjed, és ha akartak valamit a testvérek, akkor találkoztak, megbeszélték és megvalósították. Nem volt meg ez a világháló adta kényelem, és valóban ismerték, és testvérként kezelték egymást a hungaristák.

Ma már ember embernek farkasa lett. Nem bízunk egymásban. Élünk a kis panelkockánkban, azt sem tudjuk, kik a szomszédaink, és kényelmesen, egy-két szót pötyögve elintézzük a rokonainkkal, barátainkkal való kapcsolattartást. Komolyan azt hisszük, hogy a chatelés vagy egy e-mail megírása pótolhatja a személyes találkozást, sőt, azt képzeljük, egy-két jólirányzott "komment" megírásában kimerülhet a nemzetért vívott munka?!

Ez nincs így, főleg nem a mozgalomépítésben. Egy igazi hungarista szereti magyar testvéreit, és - hacsak nincs jó oka az ellenkezőjére - keresi társaságukat. Mi minden magyar emberért vagyunk. A nacionalizmus nemzetszeretetet jelent, és a nemzet nem csak az elvont magyar értékek és a régen élt hősök tiszteletét jelenti, hanem a nemzet ma élő tagjaiért való élést-halást is! Ez a te nemzeted: a szomszédod, a munkatársad, a bolti eladó, mindeki, aki magyar! Ki kell nyitnod a szívedet feléjük, hogy kinyisd szívüket a magyar igazság, a hungarizmus felé! Meg kell találnod környezetedben azokat, akik nyitottak szavainkra, a keresztény, nacionalista és szocialista igazságra! Igazi "térítővé" kell válnod, mert attól, hogy veszekszel egy jót valamelyik fórumon és ott hirdeted a hungarizmus igazságát, a világ nem fog előrébb mozdulni.

Súlyos lélektana van mindennek. Fontos az internetes munka, fontos a cikkírás, a nyilvános vita.  De ne feledd el, hogy az ember valódi, hús-vér közösség nélkül elvész! Főleg a ma embere. Ugyanis a ma embere fél. Fél a többiektől, az idegenektől. Fél pizzát rendelni és egy idegennel beszélni, fél új emberek közé menni, fél ismerkedni. Pont azért, mert mindent írásban intéz el, és a személyes kontaktus alig jelenik meg életében. Nem éli át a valódi kapcsolatokat, nem tudja, milyen is az: szeretettel közvetlennek lenni a másikkal csak azért, mert ő is magyar testvérem.

De ne hibáztassuk a ma emberét. Inkább karoljuk föl! Ne csak a világháló által győzködjük, hanem mondjuk azt: Találkozzunk! Beszéljük meg! Meghívlak egy kávéra, mit szólsz? Ne itt beszélgessünk, hanem személyesen!

Neked pedig, ma embere, bátornak kell lenned. Merned kell minderre igent mondani. Kelj fel az internet elől, és merj megismerni másokat, mert találkozni velük és beszélgetni! Merj közösségbe tartozni! Ismerd meg azokat, akik veled egy húron pendülnek, és végezz valódi, építő munkát!

A Pax Hungarica Mozgalom elsősorban azáltal akarja felépíteni újra a közösséget, rendbe hozni - vezetője szavával élve - ember és ember között a helyes viszonyt, hogy önmagában létezik. Mozgalom, vagyis közösség, amelyben egy célért küzdünk, azért, hogy a Kárpát-medencében létrejöhessen a Hungarista Birodalom, melynek tagjait a kereszténységen nyugvó nemzetiszocialista összhang segíti, hogy örök céljukat elérjék.

A közösségek teremtésének első célja tehát a mozgalmi közösség létrehozása. Egy nagy szervezet tagjai vagyunk, helyi alapszervezetekkel, melyek nagyon sokszor baráti körökből alakulnak ki, olyan emberekből, akik a közös felfogás hatására egymásra találtak, hiszen - amint a mondás is tartja - hasonló a hasonlónak örül! A PHM olyan közösségeket igyekszik létrehozni, ahol nem csupán egy rideg, hivatali ismeretség van a tagok között, hanem - legalább az alapszervezetekben - igazi testvéri viszony.

Nem szabad egy hungaristának, vagy hungarizmussal ismerkedő magyar testvérünknek sem félnie attól, hogy felvegye velünk a kapcsolatot! Merd a virtuális világot elhagyni és hús-vér emberré válni! Tudom, egy új közösségbe kerülni, főleg, ha az már előzőleg összekovácsolódott, nehéz dolog, és idegenkedik tőle a szívünk. Azonban mi, hungaristák nyílt szívvel fogadunk minden magyar testvérünket, azon egyszerű oknál fogva, hogy keresztények és nacionalisták vagyunk. Ha harcolni akarsz, harcolj, mi megadjuk hozzá a közösséget, az eszközt, a konkrét feladatokat! Mi leszünk számodra a megtartó erő - s te a mi számunkra!

Sok olyan embert ismerek, aki még csak ismerkedik a hungarizmussal. De magunk is mind voltunk ilyenek, hiszen egyikünk sem tagsági jelvénnyel a hajtókáján jött a világra! Őket is csak arra buzdíthatom, hogy merjenek kérdezni, merjenek érdeklődni. A jószándékú, nyíltszívű érdeklődést szívesen fogadjuk.

Azáltal, hogy a hungarista közösség tagja leszel, építőmunkás válik belőled. De nem csak a Hungarista Birodalom tégláit rakhatod egymásra, hanem magad építőjévé is válsz! A mozgalom ugyanis nem csak kifelé, de befelé is építkezik. Aki ide belép, hitében, nacionalizmusában és szocializmusában erősödni fog. De nem csak szellemiekben, lelkiekben, hanem testiekben is: a PHM ugyanis erős hangsúlyt fektet a test edzésére, a harcra való felkészítésre is!

A mozgalom valódi céljának elérésében a szervezeti építkezés csak egy lépcsőfok. A következő, a még fontosabb lépés az, hogy kiépüljön faluközösségek formájában egy egymást fenntartó, ellátó, valódi közösségi rendszer, melynek valósága az Új Honfoglalás Tervben fogalmazódik meg. Ehhez olyan, együttműködni képes emberekre van szükség, akik vállalják, hogy falura  költöznek és önellátó, paraszti életmódot folytatnak. Ez nem csak azért hasznos, mert felépülnek újra a közösségek, az emberek pedig valódi nacionalistává, földhöz ragaszkodókká fognak válni. Az ok nem csak ennyi. A véres valóság az, hogy el fog jönni az idő, amikor csak az tud majd életben maradni, aki magának megtermeli az élelmét, s meg is tudja majd védeni azt, amit termelt!

Hihetetlen viharok idejét éljük, amikor fel kell fedeznünk azokat az értékeket, melyek megmenthetnek minket, és egymást is. Mered felfedezni a való világot, mered szeretni magyar testvéreidet, mersz csatlakozni, építő tagjává lenni egy közösségnek?

Ha igen, ne késlekedj! Érdeklődj, s ha méltónak találunk rá - csatlakozz!

Ébredj, magyar!

B. Bernadett - Kitartás.hu