Gyurcsány Ferenc, az igazmondás bajnoka azonnal sietett leszögezni, hogy ebbõl az esetbõl nem szabad politikát csinálni, különösen az ellenzéki pártokat szólította fel erre. A megvert újságíró ezzel kapcsolatban a következõket mondta: „Nem szeretném, ha politikai pártok felcsimpaszkodnának az ügyre, a személyes tragédiámra, már csak azért sem, mert az MDF-nek és a Fidesznek jelentõs szerepe van abban, hogy a Pallag László-féle olajbizottság munkáját ellehetetlenítették.”
Természetesen az olaj-ügyben a „másik” oldal is benne van, hiszen a Népszabadság által ismertetett nyomozati információk szerint a Fortus Rt.(Gyurcsány volt cége) tehát 1996 és 1998 között érintetté válhatott nagy mennyiségû (egyes adatok szerint 2,5 millió liter), késõbb illegálisan üzemanyagként értékesített fûtõolaj importjában. A cégbírósági adatok szerint a részvénytársaság mûködésének törvényszerûségére akkoriban egyebek mellett nem másnak, mint Gyurcsány Ferencnek kellett ügyelnie, hiszen a miniszterelnök 1995 szeptemberétõl 1997 májusáig volt a Fortus felügyelõbizottsági tagja.
Na, így állunk tehát. Természetesen a példák egész sorát lehetne sorolni még, hogy ki mennyire sáros ebben, vagy abban az ügyben, akár olajszõkítés, akár más tolvajlás. Viszont cikkemet nem erre szeretném kihegyezni. Ezek a gazságok, továbbá a felelõsségre vonás nélküli bûnözés állami szinten, úgy ahogy van, az egész demokrácia velejárói. Hogy szavaimat egy illetékes gondolataival is alátámasszam, a Gulag-relativizáló Krausz Tamást idézném, miszerint: „Meg kellene értenünk végre, hogy a bûnözés a kapitalizmus normális szívdobogása, pórusaiból is árad nap mint nap.” Ha õ mondja...
Az egyszerû utca embere általában úgy vélekedik többnyire, hogy a politikusok „ott fent”, akár jobb, akár baloldalon állnak, elsõsorban arra törekednek, hogy saját zsebeiket megtömjék. De azért mégiscsak elmennek szavazni négyévente, „hátha jobb lesz” alapon, avagy mégiscsak a kisebbik rossz kerüljön hatalomra. De, ha a jelenlegi politikai elit hiteltelen, és hazudnak éjjel-nappal, akkor vajon hogyan hihetnek el egy dologban mindent, fenntartás nélkül nekik? Milyen logika alapján feltételezhetõ az, hogy ha ezek hazudnak, de egy dologban azért mégiscsak igazat mondanak? Gondolok itt arra a sok szennyre, amit ránk, hungaristákra szórnak, és amelyeket feltétel nélkül vesznek be az emberek. Antiszemita, kirekesztõ gyûlöletkeltõ és így tovább, a jelzõk ismeretesek. Régi, jól bevált módszer az, hogy aki valakirõl az igazságot kimondja, és történetesen ez az igazság az illetõrõl igen rossz képet fest, igyekszik visszavágni, megrágalmazni azt, aki elmondja az igazságot. Ezek a vádak hazugok, hamisak. Ezt a módszert alkalmazzák velünk szemben az ország jelenlegi urai is. Nemzettársainknak meg kell találnia az alternatívát, meg kell látniuk az érem másik, fényesebbik oldalát, hogy nem csupán a kisebbik rossz választása, és ez az egész ármánykodással, és a bûnözéssel átitatott demokrácia és liberalizmus létezik számukra. Meg kell tapasztalniuk az élet szebbik oldalát, hogy itt van a Hungarizmus, értük van, s minden magyar ember számára szépet, igazat, jót akar! Különben minden marad a régiben, ahogyan egykor Szálasi Ferenc is mondta: "A zsidó a tolvaj, a liberális államhatalom az orgazda, a nép a meglopott, a liberális állam alkotmánya a szentesítõ. És aki nem akar lopni, aki nem áll az orgazda szolgálatába, aki nem hagyja, hogy meglopják: az az alkotmányellenes!"
Lantos János