Szitokszó mindmáig a fasizmus, a nemzetiszocializmus és a hungarizmus a közmédiában, sőt egyenesen egzisztenciáját kockáztatja hovatovább már az is, aki azokat tárgyilagosan ismertetni óhajtva negatív kommentárok nélkül idézi teoretikusait. Nyugodtan lehet érettségizni, sőt diplomázni anélkül, hogy valaki behatóbban ismerné Benito Mussolini, Adolf Hitler és Szálasi Ferenc ideológiai alapjait, rendszeralkotó gondolatait. Ilyetén aligha beszélhetünk az eszmék büntetőjogi szankcióktól mentes áramlásáról.

Ott álltam a sáros Vérmezőn. Hideg volt, esett a hó, és a lábam annyira fázott, hogy már fájt. De amikor felnéztem a Pax Hungarica Mozgalom arany zászlócsúcsára, a kiterjesztett szárnyú turulmadárra, miközben hallgattam a beszédeket, azt ahogy a két német fiatalember minden szégyenlősséget félredobva énekelte nemzeti himnuszát, amikor mi, magyarok szinte belekiabáltuk az estébe, hogy „Ébredj, magyar!", és ugyanilyen meggyőződésel, hogy „Győzelemre visz majd a nyilaskereszt, Szálasi Ferenc!", elfelejtettem, hogy fizikailag milyen kellemetlenül érzem magam: a lelkem szárnyalt és a gondolataim messze jártak. - Lantos János beszédével frissítve, melyet az ott megjelent 14 hazafias szervezet nevében mondott el!

Néhányan nem értik, hogy miért vagyunk annyira a „nagy francia forradalom" ellen, miért is nevezzük a felvilágosodást elsötétedésnek. És főleg, hogy miért tekintünk maró gúnnyal a „szabadság, egyenlőség, testvériség" hármasa felé. A szabadság, egyenlőség és testvériség szavak nagyon szépen hatnak a lélekre, felemelő pátoszt érez az ember, ha meghallja őket. Azonban igencsak kevesen gondolkoznak el e szavak hallatán azon, mit is jelképeznek valójában, mit jelentenek, és mivé deformálta őket a „haladás". Azt javaslom, vizsgáljuk meg e szavakat valódi jelentésükben és abban, ahogyan láttatni akarják velünk a liberálisok!

A magyar Szent Korona mindnyájunkat egybefoglal. Mi koronázott nemzet vagyunk. Nagy igénye van - talán csak volt, de talán még lesz is a magyar nemzetnek - aziránt, hogy a jogelviség, mintegy megszemélyesítve és a királytól függetlenül is ott álljon a nemzet számára, miért is mintegy személyiséggel ruházta fel a Szent Koronát. Magyarország a Szent Korona országa. A magyar föld a Szent Korona földje, a Szent Korona minden jognak a gyökere.

Az „új generációk és az uralkodó elitek között" fennálló „kulturális szakadék" olyannyira eltűnt, hogy az új generációk szép fokozatosan részévé váltak az uralkodó elitnek: a hatvanas évek lázadó diákjai, forradalmárjai a hetvenes években - az egyetemet befejezvén - bevonultak a politika, a kultúra, a tudomány minden területére, hogy immár a barikád túloldaláról folytassák azt, amit radikális diákként elkezdtek. Marcuse és a Frankfurti Iskola víziója nem sokkal a „nagy öregek" halála után - bár nem egészen úgy, ahogyan ők elképzelték - valósággá lett. Bár a kulturális intézményeken át való „hosszú menetelés" kétségtelenül jó stratégiának bizonyult, Horkheimerék abban tévedtek, hogy ez a rendszer megszűnéséhez vezetne.

Nemzeti körökben gyakorta viták tárgyát képzi az, hogy 1944 októberében a harcok folytatása szükséges volt-e. Egyik ilyenkor elhangzó ellenérv arról szól, hogy „talán akkor" megtarthattuk volna a visszaszerzett területeket, ha akkor „kiugrunk", helyesebben átállunk. Aki ismeri a „különbéke" szövegét az tudja, hogy ez korántsem volt lehetséges. Aki nem, annak álljon itt a szövege.

Az igazság szolgálata önmagában a legnagyobb erő. Sokszor hangsúlyoztam, hogy vallástalan társadalom nincs, mégha Európát és közte hazánkat is szeretik „posztkeresztény társadalomként" aposztrofálni. Valami abszolútot mindenki tételez. Az adatok valóban elkeserítőek. Egy 2005-ös felmérés szerint az európai lakosság fele nem hisz Istenben, 30%-a tételez valamiféle lelket vagy életerőt (Isten kifejezett hívése nélkül), míg 20%-a kifejezetten ateista.

Sajnos két dudás nem fér meg egy csárdában, mert a magyarság államalkotó géniuszából és magasrendű kultúrájából kiindulva olyan jogokat igényel, mint a zsidók. Minekünk nincs Talmudunk, mely a más népek elnyomására serkent, de saját hazánkban, a Kárpát-medence Magyar Birodalmában magyarok akarunk lenni, magyarabbak a magyarnál, viszont ezt a zsidó megszállás miatt képtelenek vagyunk megtenni. - Alábbi cikkünkben Erdő Péter érsek úr és a történelmi egyházak vezetőinek nyilatkozataira reagálunk.

A nemzeti oldalon belül gyakran ér minket az a vád, hogy mereven ragaszkodunk a ma már nem működő régi struktúrákhoz, vagy hogy Szálasi Ferenc minden egyes szavát tévedhetetlennek tartjuk. Halljuk, hogy "bezártuk magunkat egy szellemi gettóba". Persze némely elemeket szívesen átemelnének, vagy megpróbálnák más tartalommal felruházni a hungarizmust. Erre azt is mondhatjuk, hogy abból a szempontból nem probléma, miszerint bizonyíték arra, hogy a hungarizmussal igenis számolni kell. Ezeket a kérdéseket szeretnénk az alábbiakban tisztába tenni. Ha az egyszerű halandó felüti a Nemzetvezető Út és Cél című munkáját, rögtön megakad a szeme az előszó utáni első fejezet címén: Hungarizmus = Pax Hungarica.

Ebben a hónapban a népbírósági perekről állítottunk össze egy műsort. Ehhez kapcsolódva szóba került a háború utáni rendszer legitimitása, de még olyan távolabbi témákra is kitértünk, mint a bal- és jobboldal meghatározása. A műsorban korabeli anyagok is elhangzanak, valamint egy részlet Fiala Ferenc és Marschalkó Lajos könyvéből, a Vádló bitófákból.