A mi tragédiánk az, hogy az ugyancsak zsidó nyugati szisztémára támaszkodva harcolunk a zsidó bolsevizmus ellen. Ezzel szemben a magyar Szabadságharc hősi napjaiban teljesen kívül állt minden zsidó szisztémán. E jellege miatt adta ki végre Baruch az utasítást a pipogya Eisenhowernek, amit ez engedelmesen továbbított Moszkvába: Nem nézné jó szemmel, ha Magyarországon a nemzeti erők vennék át az uralmat.

A nemzet legértékesebb tagjainak itt a helyük köztünk. Mindenki nézzen magába, és ha érez elég bátorságot, kitartást, ha tudja mi az a becsület és hűség, ha van ereje és akarata harcolni és képes az önfeláldozásra, akkor álljon közénk. Harcoljon velünk a nemzetért, a magyarságért, mert ez az utolsó esélyünk! Magyarországot meg kell menteni és erre csak a hungarizmus lesz képes!

Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek. A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének. A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Ilyen világot élünk. Materialisták lettünk. Az, hogy megvédték magyar férfiak a nemzet becsületét a hungarista vezetés támogatásával, semmit sem jelent. „Mi az a becsület?" - kérdik gúnyosan, lekicsinylően. Persze, hisz nekik ez mint elvont fogalom semmit sem jelent. Ők a hidakért siránkoznak, amiket bármikor újra lehet építeni. Igen... szerintük az egyik partot a másikkal összekötő építmények megóvása elég indok arra, hogy letegyük a fegyvert a sátáni vörös horda előtt. Mert a becsületnél többet érnek a földi javak.

Ha valaki a nő útját szeretné meghatározni, nincs egyszerű dolga. Egyik oldalról a feministák, a másikról az ellenreakcióként megszaporodó számú hímsoviniszták tanácsait hallgathatja. „Tégy, amit akarsz" - kiáltják az egyik helyről. „Tedd, amit én (a férfi) mondok" - dörögnek ránk a másikról. Holott a helyes út egészen más. Azt sem a feminizmus, sem a hímsovinizmus nem tudja megmutatni, csakis Egyvalaki. Így talán már nem is olyan nehéz kitalálni, mi az a tanács, amelyre egy nőnek valóban hallgatnia érdemes: „Tedd azt, amit Jézus kíván!"

Az elvi kérdés tehát az, hogy kikre kell jobban haragudnunk? A válasz egyértelmű: a zsidóság nem tud mást adni, mint ami a lényege, de fajárulókat (legyen ez akár szellemi vagy faji) mélységesen meg kell vetnünk. Mielőtt azt a következtetést vonná le az olvasó, hogy mi mindenkit árulónak nevezünk, aki nem tart velünk, akkor kijelentem, hogy nem, nem így gondoljuk.

Folytatjuk sorozatunk, melyben olyan embereket mutatunk be, akik ugyan a hungarista ideológia kialakulása előtt éltek, de szellemi elődeinknek tekinthetőek. A fajvédelem úttörői voltak, fáklyavivői a keresztény szellem és erkölcs védelmének. Ezen emberek a XIX. és XX. század „fölébredt" magyarjai, közvetlen előfutárai a hungarizmusnak és elősegítői annak, hogy befogadó táptalaja lehessen a Kárpát-Duna nagyhaza ezen eszmének. A száraz életrajzi adatok hemzsegését elkerülendően, saját idézeteiken keresztül mutatjuk be őket.

Büszke vagyok rá, hogy hungarista vagyok, mert ezt a Széchenyi István gróf és Prohászka Ottokár püspök által használt kifejezést Szálasi Ferenc olyan bő, egzakt eszmei tartalommal töltötte meg, amely példátlan magasra emlte a mércét a magyarság későbbi története előtt. A kereszténység, a nemzetszeretet és a társadalmi igazságosságra való törekvés, e három rendkívül fontos idea úgy forrt egységbe a Kárpátok ölében, hogy példa lehet nem csak a magyarok, de a világ minden nemzete számára is.

Legyen a magyar fiatalság antiszemita! - kiáltotta bele a magyar valóságba Szivós Donát bencés szerzetes és paptanár 1943-ban megjelent Magyar vagyok! c. könyvében. De azt is részletezte, minek kell még lenni: nem elég a zsidót eltávolítani, magunkban is meg kell törni a zsidó szellem uralmát.

Bölcs férfiak is vallják: nézd meg a nő erkölcsét, s látod a nemzet erkölcsét. A férfiakhoz már oly sok szózat intéztetett. Ideje a nőknek is üzenni: fel a nemzetmentő háborúra! Sokatokat már nem is kell buzdítani erre, hisz itt jártok és olvassátok e sorokat. Valószínűleg ezért helyén van a szívetek. Mégis a hungarizmus férfias világában valahogy el kell igazodnunk, amihez nem jók a férfiaknak szóló szavak. A mi utunk, a nők útja egészen más. Ezt próbálom elétek tárni szerény eszközeimmel.