Mészáros Vilma és Rajk József hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot Székelyudvarhelyen, 1899-ben. A párnak összesen 11 gyermeke született, nyolc fiú és három lány. A trianoni döntés után a család több férfitagja Csonka-Magyarországra költözött, így Endre is. 1924-es hazalátogatása után magával vitte öccsét, Lászlót is, akit ő nevelt és tartott el.

Mindketten szerettek volna változtatni az ország és népe sorsán, ezért belátták, hogy az akkori berendezkedés idejét múlt, és radikális változásokra van szükség. Ő Szálasi híve lett, míg az öccse a kommunizmusban vélte látni a munkásság megmentőjét. Endre eképp próbálta meggyőzni az öccsét 1936-ban: „A nemzetiszocializmus [...] a proletariátus felszabadulásának egyetlen lehetőségét, nem a burzsoázia és a még megmaradt polgári rend kiirtásában vagy felszámolásában látja, hanem egy természetes társadalmi rend helyreállítását szolgáló társadalomszervezésben és a nemzetgazdálkodás átszervezésében. Társadalmi privilégiumokat nem ismer el, s ilyet senkinek, még a proletariátusnak sem hajlandó adni."

1937-ig a Hangya Szövetkezet vezető tisztségviselője, majd 1937 és 1939 között a nyilas EKE mezőgazdasági szövetkezet igazgatója volt. A hungarista hatalomátvétel után készletgazdálkodási kormánybiztos, a közellátásügyi miniszter helyettese lett.

A családi legendárium megőrizte, hogy 1944-ben Sopronban (az oda menekült hungarista közigazgatás székhelyén) az egymás nézeteit kérlelhetetlenül elutasító fivérek lánytestvérei "letérdelve könyörögtek" Endrének, ne hagyja veszni letartóztatott öccsét. Rajk László ugyanis nem volt hajlandó elfogadni a testvéri segítség feltételét, azt, hogy írásba adja: egyszer s mindenkorra hátat fordít a politikának. Ennek hiányában pedig Endre nem volt hajlandó a közbenjárásra. Aztán, a család nyomására, győzedelmeskedett a testvéri ragaszkodás. A tárgyalás szünetében pedig a két - egyébként életükben utoljára találkozó - fivér, mindössze tíz percet beszélve egymással, "kibékült".

1945-ben Németországban fogságba esett. Kihallgatásai során Rajk Endre mindvégig Szálasi hívének vallotta magát, csak azt kérte ki magának, ha vallatói nem hungaristának, hanem „nácinak" titulálták, erre a két ideológia közötti különbségek és eltérések hosszas ecsetelésével válaszolt. Két évig volt a salzburgi internálótábor lakója, háborús bűnösként való kiadatását a magyar kormány - talán öccse miatt, aki akkor belügyminiszter - nem kérte. 1960-ban bekövetkezett haláláig Szálasi hívének tartotta magát, és emlékirataiban erős nosztalgiával és önigazolással tekintett vissza arra az időszakra, amikor a nyilas mozgalom volt a „bolsevizmus elleni harc utolsó bástyája".

Nem felejtünk, Testvér!

Géresi Tamás - Kitartás.hu