Ma volt a kecskeméti megemlékezés, melyet Kiss Norbert tragédiájának emlékére szervezett, elvileg a MÖM, s mellé társrendezőként a Pax Hungarica Mozgalom. Ennek ellenére a MÖM nem jelent meg saját (!) rendezvényén, de ezt csak a margószélre írt feljegyzésként jegyzem meg.

A lényeg ugyanis az, hogy emlékeztünk. Emlékeztünk a hazai cigányterror első, 90-es évekbeli áldozatára, egy 16 éves fiúra, akit fényes nappal, Kecskemét belvárosában vertek botokkal halálra. Megrendítő élmény volt látni a fát, hol ez a fiú életét vesztette az értelmetlen, ostoba gyilkosságnak köszönhetően. Az járt a fejemben, vajon hogy történhetett? Hogy zajlott le az egész? És egyáltalán, hogyan eshetett meg, hogy fényes nappal a járókelők nyugodt szívvel elnézték, ahogy egy rövid hajú fiatalembert, egy kopasz srácot halálra vertek, undorító módon - három felnőtt, börtönt járt férfi egy tizenhatéves kölyök, egy srác ellen - ezek a cigány férgek? Miért nem szólt senki a rendőrségnek, ha már önmaga segíteni gyáva, beszari volt?

És elgondolkodtam a történeten, mert bizony, mikor a menet zajlott, minket is méregetett két cigány gengszter - gondolom, a bátorságukat tesztelték ezzel, vagy minket? - ha vajon megtámadná ezt a csekély létszámban emlékező csoportot egy, mondjuk a helyi kisebbségi önkormányzat által előrángatott barbár horda? Egységben tudtuk volna megvédeni magunkat, segítségünkre sietett volna valaki a reánk bámészkodók közül? És a sok titkosszolga, ki arcunkat fotózta, szisztematikusan, minden résztvevőét, vajon vigyorgott volna rajtunk eközben? És az három raklapnyi sün, aki egy kis utcában várakozott, a nagy melegben teljes menetfelszerelésben, vajon minket vettek volna kezelésbe inkább, vagy a támadókat?

Persze minderre nem került sor, ellenben jöttek jobbikosok szórólapozni, meg azt mondja Domokos Endre Jánosnak az egyik, standot akarnak állítani. Engedélyt kér ugyan, de mindenképpen megteszik, mert kampányidőszakban oda állít, ahová akar (végül nem tették - a szerk.). Nem semmi arcátlanság! Ugyanő vigyorgott később, Domokos testvér alábbi mondatán: "Mi, Paxosok nem gondoljuk, hogy akkor jön el a szebb jövő, ha parlamentbe juttatunk egy pártot, ellenben, ha valóban szerves társadalmat tudunk felépíteni." (Nem pontos az idézet.)

Valahogyan ráismertem korábbi önmagamra, mert amikor még jobbikosok voltunk, mi is odapofátlankodtunk nem egy fideszes rendezvényre, s ott hasonló módon orcátlanul viselkedtünk. Más kérdés persze, hogy a PHM nem Fidesz, mondanivalója pedig nem emlékeztet semmilyen párt szavazatmaximáló humbugjára. Persze ez akkor sem mentség, mentségem az, hogy ma már szégyellem ezt. Remélem, eljön majd az idő, mikor ez a fiatal jobbikos srác is szégyellni fogja, amit most csinált.

De viszatérve a rendezvényre. Lantos János részletesen elemezte a történteket, kitérve arra, hogy a cigánybűnözés első, de nem utolsó magyar áldozata volt Kiss Norbert. Az ő lemészárlása volt az első, ami átütötte a média falát. Gondolatai bemutatták a sisere-faj mindennapi működését, s mindazt, hogy mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a cinkos liberális rendszer, és ha nincs egy álmos, széthúzó, egoista magyarság. Rámutatott arra, hogy kizárólag a hungarizmus, a keresztény magyar nemzeti szocializmus lehet az, amely megállíthatja ezt a mételyt, mely nemcsak hazánk, de Európa elpusztítására tör.

Ezután a Pax Hungaricás magyarok vezette csoport átvonult hungarista birodalmi lobogónkat idéző zászlók alatt a hajdani helyszínhez, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Domokos Endre János testvérünk pedig átfogó képet alkotott a siralmas állapotról és sürgette a szerves társadalom megalkotását. A szebb jövő ugyanis az, amikor figyelünk egymásra mi, magyarok, eltanuljuk idegenektől az összetartás képességét, nemcsak szólamban, de tettekben. A szerves társadalom, amikor fontos számunkra a szomszédunk, barátunk, rokonunk - nemcsak kampányidőszakban! Ne az elhidegülő társadalmat hibáztassuk, mert mi mindannyian vagyunk felelősek sorsunkért. Mi vagyunk, így együtt a magyar társadalom! Ezért a hungarista ember, nem onnan ismerhető meg - folytatta Domokos Endre János - hogy egy ismeretlen szebb jövőért küzd, bele a vakvilágba, hanem foglalkozik embertársával, s megpróbálja átformálni LEGELŐSZÖR önmaga személyiségét, próbálja örökösen jobbítani azt - ez folyamatos küzdelem! - majd erre a szilárd erkölcsi alapra építve próbálja megváltoztatni először családját, barátait, vagy a munkahelyén dolgozókat. Ez az igazán embert próbáló feladat, nem az üres szólamok puffogtatása!

Számomra ez volt az igazi üzenet, a nap üzenete, s az, amikor a rendezvény lezártaként nem a Himnusz szent sorait énekeltük el - de a vérrel megöntözött gyökerű magyar fa alá gyűlve, közösen elmondtuk a Miatyánkot halott testvérünkre, és minden aljas módon lemészárolt magyar emberre emlékezvén.

Köszönöm a Pax Hungarica Mozgalomnak, hogy idén sem feledkezett el Kiss Norbertről, akit ismeretlenül is megsirattam fiatal koromban. Köszönöm az Istennek, hogy végre eljutottam ide, s leróhattam kegyeletemet ezen a helyen.

Kiss Norbert, emlékedet megőrizzük.

De hogy lehet az, hogy én ismeretlenül is gyertyát gyújtottam ennek a szegény fiatal srác emlékére - s közben a résztvevők számát látván, egyre azon gondolkodtam, vajon rendezvényünkön itt voltak egykori barátai, iskolatársai, bajtársai is? Őszintén szeretném hinni, hogy igen. Ha nem, akkor Domokos testvér szavai sokszorosan igazak, és vésztjóslóak. Jövőnk vagy a megigazulás, vagy a megsemmisülés.

(Enkidu - jobbradikal.blogspot.com)