Szerintem elég hogyha megmaradnak muszlimék a saját területünkön, a mi vallásunk számukra nem lenne megfelelő.

Az írás remek, s a képek is nagyon jó kiegészítők hozzá. Gratulálok!

Anonymous-I-nek mondanám: az Igazság minden ember számára való, hiszen azért igazság, mert tér-, idő- és még nemzetek, kultúrák feletti is! A jó ember, a szent ember fogalma egyetemes. Ahogy Isten elvárásai is. "Anima naturaliter Christiana", vagyis a lélek természeténén fogva keresztény, ahogy azt Tertullianus is megmondta. Egyetemesen sóhajtunk az igazság felé! Hogy ne lenne nekünk való, bármelyik embernek. Isten mindenkit az üdvösségre rendelt.

És nem is értem, miért ne lenne nekik való.
Persze már az is hatalmas eredmény lenne a mai helyzethez képest, ha a muzulmán vallás legalább Európából kiszorulna, vagy eltűnne a mi kontinensünkön, vagy ahogy Te mondtad, megmaradnának muszlimék a saját területükön. De - csak egyelőre.

Kedves Werkmeister!

Tertullianus eredetileg keresztény volt, élerte végén a montanisták szektájához csatlakozott, ezért az egyetemes kereszténység (katolikus, orthodox, protestáns) ókeresztény egyházi írónak, nem ókeresztény egyházatyának ismeri el. Ez azt jelenti, hogy bizonyos igazságokat leírt, sőt fölhasználható mint történeti, és részben teológiai forrás.

A montanizmus és a kereszténység közötti eltérésről részletesen itt olvashat:

http://en.wikipedia.org/wiki/Montanist

A montanisták szerint a kinyilatkoztatás nem zárult le az apostolokkal, és újabb kinyilatkoztatást kapnak a szekta tagjai, amely "kinyilatkoztatások" ellentétesek voltak az orthodox keresztény felfogással. A mai mormonokhoz hasonlóak ebben. Ezen kívül fontos tanításuk volt az, hogy nincs a keresztség után bűnbocsánat, a kereszténynek tökéletesnek kell lennie erkölcsileg ("bűntelennek"), sőt lehetetlen elbuknia.

Tertullianus az első latinul író egyházi író a kereszténység kezdetén, a II. és III. század fordulóján élt. Az ön által említett idézet honnét való? Mert Tertullianus művei között ilyenre nem akadtam.

Tisztelettel:

Nyilaskeresztes

Reina Niclasa!

A muzulmánok úgy tudom szentül meg vannak róla győződve, hogy csakis az ő vallásuk az igaz, a helyes, a követendő, és hogy mindenkinek ezt kéne követnie. De szerintem ugyanezt gondolja a föld többi vallásának követője a saját vallásáról...Úgyhogy, hagyjuk inkább őket békén.

Kedves Anonymous-I.!

1. Nem minden vallás mondja magáról, hogy egyedül igaz!
2. Attól, hogy más vallás azt tartja magáról, hogy igaz, még nem igaz.
3. Krisztus azt mondta, minden népet térítsünk meg. Nincs apelláta. Illetve annyiban van, hogy először a magunk háza táján kell söprögetni. Egy elkereszténytelenedett Európa nem akar, de nem is tudna Krisztust vinni a muzulmánoknak. Jelenleg szerintem felesleges azon vitázni, vigyünk-e a muzulmánoknak kereszténységet vagy sem, mert még nekünk sincs!

A Korán meg azt mondta, hogy az utolsó napon Jézus (!!!) fog föltámadni, és minden embert muzulmán hitre térít...

Mellesleg arabéknál az iszlám teljesen belegyökeresedett a nemzeti kultúrába, akárcsak Európában a kereszténység. Ami nem megy, azt ne erőltessük. Ha erőszakkal térítgetnénk számunkra téridegen helyeken, akkor egy centtel sem volnánk jobbak, mint a muzulmánok.

Kedves Anonymus I.!

Kit tekintünk arabnak? Egyébként a Közel-Keleten évtizedek óta fogy a keresztény vallású őslakosság, akiket nekünk lenne kötelességünk védeni. Amikor a keresztesek fölszabadították az eredeitleg keresztény területeket, nagyon sok muszlim áttért az igaz hitre a pedofil Mohamed tévtanáról.

A kereszténység még jobban belegyökeresedett volt. Az iszlám végzete a kezdete. A fegyver. Csak úgy lehet felszámolni.

A kereszténység, mivel nemzetekfeletti, Istentől származó igazság, ezért minden népbe, kultúrába bele tud testesülni, nem kényszerít más kultúrát más vérmérsékletet.

Az iszlám faji vallás, mindenhol hasonló az építészete, öltözködése stb.

A kérdést pedig az dönti el, akinek igaza van. A vallás nem "jó érzés" kérdése, ahogy szabadkőművesek hirdették, hanem igazságé, nem átmeneti hangulaté.

Az értelem fényénél bizonyíthatóan a keresztény vallás az igazság-vallás. Minden egyéb maximum az emberiség jó szándékúistenkeresése.

A Korán bizonyíthatóan tévtanítások gyűjteménye.

Mi, hungaristák, nem azért tekintjük a kereszténységet az ideológiánk erkölcsi alapjának elsődlegesen, mert ez a mi szokásunk, hagyományunk. (Ezért is.) Hanem azért, mert ez az egyetlen igaz vallás, amit Isten az egész emberiségnek átadott: Jézus Krisztus az egyetlen út az Atyához a Szentlélekben.

Auqarius! Igen ékesen és jól szolottál. Úgy látom, elég jól ismered a Koránt és a mohamedám vallást is, ami bizony ritka a keresztények körében, ami végülis nem baj :)

Az álláspontomat továbbra is tartom.

Ismerd meg a világot, és megtalálod önmagad. Avagy a latinok bölcseletével élve: Non scholae, sed vitae discimus. (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.)

Ámbár elég jól ismerem, mégsem kergetek romantikus álmokat az Iszlám vallásról, ami szigorúan befolyásolja híveinek mindennapját, gondolkodásmódját és lelkületét. Annak ellenére sem, hogy a Korán tanítása szerint a család, az összetartozás (ami nem csak vérségi, hanem hitközösségi köteléket is jelent) a legfontosabb. Mondjuk ez csupán (látva, tapasztalva mindezt) gyarló mód irigykedésre ad okot, mert mi már rég elfelejtettük azt, hogy mit is jelent jó kereszténynek lenni. Milyen fontos örökség egy összetartó, egykoron Európa védőbástyájaként funkcionáló nemzet tagjának lenni.

Vallásuknak megvan a maga szépsége, és a sajátos útvesztője is egyben. A véleményed mellé állva, azon az állásponton maradok, hogy az Iszlám közösséget alkotók maradjanak meg a saját életterükben. A velünk egy élettérben élők (itt a több száz év történelemmel rendelkező Európában gyökeret vert, honképes balkáni-kis ázsiai népekre gondolok: albán, bosnyák, török) pedig tartsák tiszteletben a szomszédságot, szeressék az egyetlen Istent, foglalják imába az Ő nevét, dicsőítsék a saját törvényeik szerint, mint ahogy nekünk is ez a szent kötelességünk...

Jézus Krisztus vallása nem erőszakolható senkire. Őt önként történő elhatározásból kell szeretni. Akinek igaz szív lüktet a mellkasában, úgy is meghallja az üdvözítő igét és követni fogja az Úr egyetlen fiát, aki önzetlen kereszthalálával megváltotta bűneinket.

Tudom miért kelt sokakban félelmet az Iszlám hit. Mert sokan nem is ismerik igazán. Mindössze annyit tudnak róla, hogy erőszakosságának köszönhetően terjedt el ennyire. (Ami jelen korunkban is folytatódik, a bevándorlók tömeges, és agresszív betelepedésével, munkakeresésével-> lásd Németországot, Angliát.) Ez ellen természetesen jogosnak vélem a fellépést, hisz ez nem jelenthet mást, mint pusztán önvédelmet.

Mint említettem, a muszlimok hite leginkább kard által terjed. (a kard szimbolikája, jelen okfejtésemben az erőszakos, agresszív magatartást jelenti.)

Ám jó keresztényként mégse legyen okunk a félelemre, mert Máté evangéliumába is írva vagyon eme bölcselet: "Ki kardot ránt, kard által vész el!" -Jézus Krisztus. (Avagy jó házigazdaként szívesen fogadok én bárkit, amíg az betartja az általam diktált házirendet. De ha a vendég, pofátlanul átlépi a jómodor határát, nem leszek rest kipenderíteni a házamból!)

Aquarius két fontos kérdést vetett fel, amit keresztény (s így hungarista) szempontból ki kell fejteni.

Az egyik a vallási tolerancia (amely az embernek szól) kérdése, ami nem azonos a hitközömöbös (indifferens), szabadkőműves vallásszabadsággal. (A "vallásszabadság" szerint mindegy mit hiszünk, minden út Istenhez vezet, minden vallás egyenlő az üdvösség szempontjából.) A hithez három dolog kell: 1. Isten kegyelme, 2. az emberi értelem, 3. az emberi szabad akarat.

Hitünk szerint igaz, hogy tárgyilag (objektíve) az Isten által akart és Jézus Krisztus által megalapított szent közösségen (egyház) kívül nincs üdvösség: extra ecclesiam nulla salus. Azonban alanyilag (szubjektíve) Isten a szívek és vesék vizsgálója, s aki nem bűnös tudatlanság (ignorantia affectata) miatt nem ismeri Isten igaz kinyilatkoztatását és közösségét, hanem leküzdhetetlen tudatlanság (ignorantia invicibile) miatt - azaz amiatt, hogy pl. hamis életű keresztények (pl. egy német hazafi a "Pro Köln"-től elhatárolódó, teológiailag is modernista, holokausztozó, iszlámbausgató kölni érsek) miatt megundorodik a "kereszténységtől" (ill. annak ördögi meghamisításától), avagy nem ismeri annak pontos, világos és értelemmel is megközelíthető, azzal nem ellentétes tanítását - az üdvözülhet, de nem a saját - nem bűnös - tudatlansága, ill. tévedése miatt, hanem jó akarata folytán, mivel Isten mindentudásánál fogva ismeri a szív gondolatait, az akarat szándékát, és az elme korlátoltságát minden egyes ember esetében. Ők is az Egyház által, az Egyházon keresztül kiáramló kegyelem által üdvözülnek.

Azaz dogmatikai szempontból türelmetlenek vagyunk, polgári szempontból nem.

A tévedő tévedését az igazság (verum) értelmi vonalán támadjuk, nem a tévedő belső szándékát a jó (bonum) akarati vonalán.

"A tévedést irtsd ki, a tévedőt szeresd!" (Szent Ágoston)

A vallásgyakorlás csak annyiban korlátozható, amennyiben a természettörvénnyel, a természeterkölccsel az értelem vonalán belátható módon a közjó ellen dolgozik. (Pl. Hit Gyülekezete, szcientológia stb.)

A kérdéshez idézek (a liberális "kávéházi keresztények" körében) a "Fekete Káté"-ként elhíresült hit- és erkölcstani gyűjteményből:

287. LÉTEZIK-E IGAZSÁGOS HÁBORÚ?

Válasz:

Igen, elvben létezik. A védekező háború nem sérti Isten parancsát.

Magyarázat:

Az igazságos háború (bellum iustum) nem azt jelenti, hogy önkényesen, vagy „szent" célokra hivatkozva meg lehet támadni ill. le lehet igázni más népeket, hanem azt, hogy egy nemzetnek joga és kötelessége megvédenie önmagát és tagjait. A nemzeti önvédelem joga levezethető a személy önvédelmének jogából (ld. a 289. kérdést), azonban a jogos háború több az önvédelemnél. Mert míg az önvédelem csak jog, mellyel senki sem köteles élni, addig a honvédelem kötelesség, hiszen más személyek, állampolgárok védelmét jelenti. Az ilyen leszűkített értelemben vett igazságos háború nem sértheti az Isten által felállított erkölcsi rendet, sőt olykor parancsoló kötelesség lehet. Ezért, és nem a vérontás szentesítésének szándékával tanítja Aquinói Szent Tamás, hogy a papnak, bár személyesen nem foghat fegyvert, elöljárói engedélyével szabad a háború érdekében a katonákat buzdítania: „Clericis non licet bellare in propria persona, sed possunt bello interesse de licentia superioris, et exortari pugnantes". (ST II-II. 40: 2).

A fegyvereknek vagy a katonáknak oly sokat emlegetett megáldása nem jelenti azt, hogy az Egyház egy eszközt vagy személyt „erővel" akar felvértezni, hogy hatásosabban gyilkoljon. Ezek az áldások Isten oltalmába ajánlanak egy halálveszélybe kerülő személyt, vagy Isten áldását hívják le tárgyakra, hogy Isten erkölcsi parancsainak érdekében tusakodjanak velük a harcosok, vagyis hogy a fegyver a gyengét védje, és ne az ártatlan vérét ontsa

A bellum iustum fogalmába beletartozik az is, hogy egy nemzet bizonyos meghatározott körülmények között háborút is indíthat, ha ez valóban létező fenyegetettséggel szembeni előlegezett védekezés (megelőző csapás), vagy a már régóta fennálló, fegyverrel fenntartott, békének csúfolt elnyomás ellen indul (pl. az 1956-os magyar forradalom). Azonban itt már nem minden fekete-fehér, ezért minden egyes esetet egyedileg kell értékelni.

Az Egyház röviden így foglalja össze feltételeit: „A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:

1. a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;

2. a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;

3. a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;

4. a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz.

A modern tömegpusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében. Ez utóbbiak használatát az Egyház kategorikusan elutasítja, mivel fegyvertelen emberek kioltására irányul, és egy másik közösség részleges vagy teljes kiirtását célozza meg."

Ezek az „igazságos háború" elvében fölsorolt hagyományos elemek. Aquinói Szent Tamás szerint a jogos háborúnak három feltétele van: felsőbb hatalom, igaz ügy és helyes szándék: 'Ad bellum iustum tria requiruntur, scilicet auctoritas principis, iusta causa et intentio recta'. (ST II-II 42: 2,1).

Az Egyház elveti a szélsőséges értelemben vett pacifizmust, mint erkölcstelenséget: a béke minden áron, tehát az ártatlanok halála és nyomorúsága árán történő megvalósítását. Ez ellenkezik mind az Ó-, mind az Újszövetség szellemével. Az őskeresztények sem tiltották a katonai hivatást. Ha bizonyos korszakokban a korai kereszténység mégis fenntartásokkal élt a katonai szolgálattal szemben, az nem a fegyvereknek, hanem elsősorban a pogány és bálványimádó államvallás kötelező katonai megnyilvánulásainak szólt. Erre példa az egyiptomi Szent Móric és a thébai szent légió esete. A keresztények teljesítették a hadkötelezettség parancsát, amikor azonban az állam jogtalanul akart élni vele, megtagadták a parancsot. „A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni. Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a béke megőrzéséhez." (KEK 2310)

Mindazonáltal az Egyház tudatában van, hogy a háború az egyik legsúlyosabb rossz, ezért minden eszközzel szorgalmazza annak elkerülését, amíg az megtehető. Ezért minden öncélú vérgőzös háborús uszítás, a féktelen militarizmus súlyos, égbekiáltó bűn, hiszen a háború önmagában sosem szent, és a szó teljes értelmében soha sem igazságos, legfeljebb elkerülhetetlen.

Igazolás:

Az Ószövetség ismeri mind a védekező háború, mind a jogos támadás fogalmát:

„Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind!" (Joel 4: 9).

„Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről."

(MTörv 20: 10).

A Szentírás bűnnek tartja, ha valaki a jogos háború idején nem harcol:

„Átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!" (Jer 48: 10).

A Biblia hősként tiszteli a nemzeti felszabadító háború vezetőjét, Makkabeus Júdást:

„Júdásnak, a Makkabeusnak és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését, továbbá az Antiochusz Epifánész és fia, Eupátor elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára, akik a zsidóságért oly dicső hőstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiűzték és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában." (2 Mak 2: 19)

„Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott." (2 Mak 8: 5)

„Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost." (2 Mak 10: 1)

„Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket." (2 Mak 10: 16)

Az „igazságos háború" indítéka:

„Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit - összesen hatezren voltak -, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran." (2 Mak 8: 16)

Az Újszövetség sem tartja bűnnek a katonáskodást:

„Megkérdezték a katonák is: 'Hát mi mit tegyünk?' Nekik így felelt: 'Ne zsaroljatok, ne bántalmazzatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal!'" (Lk 3: 14)

Ha Keresztelő Szent János, az Istentől ihletett próféta, minden esetben és önmagában bűnnek tartotta volna a háborút és a harcot, akkor a katonáskodást is el kellett volna ítélnie, és ezt a katonák kérdésére ki kellett volna fejtenie.

Krisztus megdicsérte egy katona hitét, s nem kérte, hogy szereljen le, sőt az üdvösséget helyezte számára kilátásba: „A százados ezt mondta neki: 'Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: >>Menj el!<<, elmegy; a másiknak: >>Gyere ide!<<, odajön hozzám, vagy szolgámnak: >>Tedd ezt meg!<<, megteszi.' Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: 'Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek királyságában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe." (Mt 8: 8).

Negatív érv: Az Üdvözítő soha nem óvott egyetlen katonát sem a hivatásától.

A jézusi mondás - „aki kardot ragad, az kard által vész el" (Mt 26: 52) - nem kötődik a kérdéshez. Nyilván nem annak állítása, hogy minden fegyverforgató fegyver által hal meg, hiszen ezt már a tapasztalat sem támasztja alá. Ennek a mondatnak jelentése kettős:

1. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik (ez az általános).

2. Szent Péter hevességével a megváltás tervét hátráltatta (ez az eseti). Krisztus ezzel a helyzethez illő hasonlattal figyelmezteti Szent Pétert: Ha nem hajlandó elfogadni, hogy a Megváltónak szenvednie kell, bűnhődni fog makacsságáért. (Némely szentírásmagyarázó ennek tudja be, hogy Péter háromszor is megtagadta az Üdvözítőt.)

Az Egyház jelen lehet a katonák körében (tábori püspökség):

„Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz!" (MTörv 20: 2).

Először szeretném megköszönni a kedves dicsértet, ami Kolonics István testvéremtől kaptam.

Másodsorban és bővebben pedig Nyilaskeresztesnek szeretném megköszönni a kiegészítését, az okítását. Számomra mindig üdítőbb egy nálam nagyobb ismerettel, tapasztalattal, vagy tudással rendelkező emberrel társalogni. Szeretek mások szavai által tanultabb, és több lenni.

A magyarázatod (nem csak terjedelemben, hanem mélységben is egyaránt) már igen mélyre hatolt a teológia szakterületébe. Sokkalta mélyebbre, mint amilyen ismerettel én ez eddig rendelkeztem. Így mindenképp illendő tett az, hogy e tudás előtt fejet kell, hogy hajtsak.

Én magam, egyszerű elvek tudatában hoztam meg a fenti hozzászólásomban található véleményemet a jogos önvédelemről. Annak jelentőségéről, fontosságáról. Ez az egyszerű nyelvezetemmel történő megfogalmazásomból ki is tűnhet.

Semmi bajom a fegyveres önvédelem, a katonáskodás, és az igazságos (jogos) harc ellen. (Rendelkezem katonai imakönyvvel, amelyből tudom, és amiben egyfajta honvédelmi tisztánlátás kedvéért, mindezen magyarázat egyszerű, és tömör módon van kifejtve a lektor által.)

Tehát egyetértek veled. (Őszintén, nem is akarok egy nálam nagyobb teológiai ismeretekkel rendelkezővel igazán vitába szállni.) Mellesleg számomra öröm volt olvasni a hosszas okfejtésedet.

Viszont (Nem kötekedésből, mivel ez meg sem fordult a fejemben. Isten ments! Bízom abban, hogy a személyes hangvételem sem tűnik annak.) mégis hozzá kell tegyem, hogy (Jól kifejtett magyarázatod után elismerem, hogy hiba is volt Jézus Krisztusunk szavát idéznem) Te kedves Nyilaskeresztes, félreértettél. (vagy én Tégedet.)

Az „aki kardot ragad, az kard által vész el" gondolatommal csupán a levegőben érezhető vibrálást szerettem volna tükrözni. Azt a kitapintható feszültséget, amit a muszlim hitű (illetve még a zsidó kizsákmányoló, és a tolvaj kisebbségi-> cigány) emberek okoznak Európában. És bizony az a meglátásom, hogy aki agresszívan ráül egy másik nemzet nyakára (legyen az vendégmunkás, vagy annak az odaszületett-betelepedő leszármazottja, aki viselkedésével megragadta azt a bizonyos "kardot"), az ne várjon birkatürelmet a röghöz kötött néptől. Mert az előbb vagy utóbb megunva "a nyakába vart-és helyesnek hazudott" liberális egyenlőségi jelmondatokat, erőszakkal (kard által) tesz a saját sorsa és történelmi kultúrája érdekében, a „kedves vendégek” kárára. Utólag belegondolva, talán azt kellet volna mondjam, hogy: amilyen a mosdó, olyan a törülköző! (lásd a Franciaország által meglépett rendőri intézkedéseket)

Egy 1944-es katolikus honvéd imakönyv, melyet Hász István tábori püspök (ki beszél ma róla?) állított össze: 

http://betiltva.com/files/hadak_utjan.php

Nyilaskeresztesnek:

kérdésedre a Tertullianus idézet kapcsán

Artner edgar római egyháztörténet 1943-as kiadásban vn ez a részlet