Néhány kérdésem lenne önhöz az előadásával kapcsolatban.
Miért és mitől mondható állandónak egy társadalmi eszme ön szerint? Valamint miért van szükség társadalmi eszmére-eszmékre, illetve ki képviselhet egy társadalmi eszmét?
A kérdéseken kívül lenne még egy észrevételem is amire várom reakcióját:
Úgy vélem Ön nem hangsúlyozta kellőképp, hogy a vallás mindenkor a transzcendensből keletkezik (annak egy lenyomata) ezért nem vallás a marxizmius, mert az feltételez magának anyagot amiből valamilyen fejlődéselméleti koncepció alapján eredezteti magát. Továbbá egy marxista hite sem mondható a szó semmilyen értelmében hitnek (legfeljebb elszántságnak)mert a hit is egy ,,szent" tartam amelyet egy ún. korrelatív-vertikális objektivációban a vallás, vagy pontosabban az egyház képvisel(esetünkben kizárólag a Római Katolikus Anyaszentegyház, mert a nyugati kultúrkörben ez a vallás képviseli leginkább mind az individuum transzcendens törekvéseit, amit éppen a modern államok és ál-államok viszont már semmilyen formában nem képviselnek, sőt mondhatni megakadályoznak).
Első kérdése így hangzott: „Miért és mitől mondható állandónak egy társadalmi eszme ön szerint?”
Ez elhangzott az előadásomban. Hogy vannak benne tértől és időtől független, változásnak alá nem vetett igazságok. Induljunk ki pl. az óra fogalmából! „Az óra időmérésre alkalmas eszköz.” Teljesen mindegy, hogy napóráról, homokóráról, kvarcóráról, atomóráról, vagy 200 év múlva kifejlesztett óráról beszélek. Független az anyagi jegyektől az óra metafizikai lényege. Az „időmérés” benne a statikus, metafizikai létrendbe tartozó igazság, függetlenül az egyedi, konkréte létező óráktól.
Amennyiben egy eszmében (idea) illetve eszmeiségben (ideológia) található ilyen elem, ráadásul nem bennfoglaltan, hanem kifejezetten, akkor az időtállónak (ha nem is örökkévalónak) tekinthető.
A Hungarizmus világnézetének hármas vonatkozása (relatio) az ember örök természetén alapuló igazság. Az „Én” és a „Mi” életösszhangja az „Abszolútum”-hoz kapcsolódva.
Második kérdése így hangzott: „Valamint miért van szükség társadalmi eszmére-eszmékre, illetve ki képviselhet egy társadalmi eszmét?”
Azért mert az ember anyagi és társadalmi lény is. Ez az anyagban levőség nem valami „rossz” dolog, vagy a bűnbeesés következménye. Ténylegesen „bárki” képviselhet egy eszmét, azonban egy hiteles eszmét csak hiteles ember képes megtestesíteni. Ez nem „morális makulátlanságot” jelent önmagában, hisz ki az, aki Isten előtt megáll? Azonban jelent egyfajta törekvést: az Abszolútumhoz való kötődést, abból való kiindulást és az Abszolútumra mint célra való irányultságot.
„Úgy vélem Ön nem hangsúlyozta kellőképp, hogy a vallás mindenkor a transzcendensből keletkezik (annak egy lenyomata) ezért nem vallás a marxizmus, mert az feltételez magának anyagot amiből valamilyen fejlődéselméleti koncepció alapján eredezteti magát. Továbbá egy marxista hite sem mondható a szó semmilyen értelmében hitnek (legfeljebb elszántságnak) mert a hit is egy ’szent’ tartam amelyet egy ún. korrelatív-vertikális objektivációban a vallás, vagy pontosabban az egyház képvisel (esetünkben kizárólag a Római Katolikus Anyaszentegyház, mert a nyugati kultúrkörben ez a vallás képviseli leginkább mind az individuum transzcendens törekvéseit, amit éppen a modern államok és ál-államok viszont már semmilyen formában nem képviselnek, sőt mondhatni megakadályoznak).”
A „hit” és a „vallás” fogalma többrétegű. Nézze el nekem, hogy én az örök bölcselet (philisophia perennis) meghatározásából indulok ki.
A vallás az Abszolútum és a relatívum viszonylata. A „steril” természetes vallásban (religio naturalis), ami a valóságban nem létezik, a relatívum törekszik az Abszolútum elérésére. Ez az összes pogány vallás, vallási rendszer. A természetfeletti vallásban (religio supranaturalis) az Abszolútum jő a kereső ember elé, egészen a szerető megtestesülésig és önmagához való visszaszegezésig (religio).
Mivel az értelmes és eszes teremtmény sajátja az ok-okozati összefüggések feltárása (ezért is „okos” lény az ember), ezért minden ember keresi ezt az Abszolútumot, maximum relatívumot abszolutizál. Ekkor beszélhetünk a szó szoros értelmében bálványimádásról, ha tetszik ál-vallásról. Ekkor ugyanis nem történik meg az Abszolúthoz való valós, illetőleg teljes odakötözöttség.
A „hit” mindig személyre irányul: elhiszem valakinek, hogy amit mond, az igaz (nem téved az értelem vonalán) és nem hazudik (az akarat vonalán). Ennek legmagasabb foka a természetfeletti hit (fides supranaturalis), ami kegyelemként adatik az embernek, önmagában a relatívum képtelen elérni, maximum a befogadására készülhet elő. Ilyen szempontból, a természetes hit vonalán van „hite” egy materiálmonistának (aminek egyik alakja a marxizmus DIALMAT „metafizikája”).
Ez az előadás mindenkinek és mindenkihez szólt, nem „akadémiai székfoglaló” volt. Adolf Hitler mondta: „Az általános elgondolásból politikai programot, az általános világnézetből meghatározott politikai hitet kell kovácsolni. Az igazság kutatójának társulnia kell a néplélektan ismerőjével, hogy az örökkévalóság és az eszmények birodalmából a kis halandók számára ki lehessen emelni mindazt, ami emberileg lehetséges és megjeleníthető.”
Higgye el, nehezebb egy „ismeretterjesztő” előadást megtartani, mint egy szakfolyóiratban publikálni. Az igazság a megtestesíthetőség nélkül holt eszme. Az igazán nagy emberi nagyság lehajol a másik emberért. Nem mondom, hogy ez sikerült nekem, de törekedtem erre: nem magamnak akartam magyarázni.
Köszönöm a gyors és alapos válaszát.
Ha nem bánja újfent lenne néhány kérdésem Önhöz, de immáron elsősorban a válaszában elmondottakkal kapcsolatosan.
Ön azt állítja, hogy hungarizmus eszméjében, helyesebben annak eszmeiségében vannak tértől és időtől független ún. statikus igazságok. Ez kétségtelen állítás, de ha ezt ekképp elfogadjuk akkor szükségképpen el kell fogadnunk (vagy legalábbis feltételeznünk), hogy a Hungarizmus eszmei alapjaiban (szocializmus, nacionalizmus) is már eredendően megvannak ezek a zárt princípiumok, hiszen mint ismeretes a nemzetiszocializmusok általában 2-4 eszme valamint eszmeiség szintéziseiként lépnek föl. De ha már az alapokban megtalálhatóak eme állandó kategóriák vagy más szóval elemek, akkor az ugyanezen kövekre építkező más eszmeiségekben is megtalálhatóak lesznek, ebben az esetben viszont azok is ugyanolyan legitimitás igénnyel léphetnek fel. Eszerint csak önmegvalósításbeli különbség van hungarizmus és mondjuk a bolsevizmus, vagy a hungarizmus és egy demokratikus államberendezkedés között? Ha igen akkor mi a garancia arra, hogy egy politikai hatalomra került szintetikus világnézettel rendelkező pártban nem történik kizárólagos elhajlás valamelyik ,,építőkő" irányába (lásd. SA)? És ha ide vonatkozólag megenged még egy utolsó kérdést: Ön szerint létezhet e egy komplex világnézetnek önálló, saját alkotóelemeitől is független igazságtartama? Ha igen kérem, a Hungarizmus vonatkozásában írja meg, melyek ezek. (Bennem itt igenelőleg a háború helyeslése merült fel, mint pozitív princípium)
A továbbiakban kérem fejtse ki mit ért pontosan ezalatt : ,,A Hungarizmus világnézetének hármas vonatkozása (relatio) az ember örök természetén alapuló igazság. Az „Én” és a „Mi” életösszhangja az „Abszolútum”-hoz kapcsolódva."
A problémám az, hogy nem értem világosan, hogy az ,,én" és a ,,mi" milyen életösszhangban lehet az abszolútummal? Ugyanis ahogy én tudom az abszolútum megismerése, vagy a továbbiakban az esetenkénti ahhoz való közeledés mindig is egy individuális folyamat, melyhez, hogy úgy mondjam a társadalomnak vagy a közösségnek semmi köze(amíg nem annak a kárára történik), mert csak a megismerő és megtapasztaló szubjektum (a jelenvalólét) az aki képes bármilyen transzcendens tapasztalatra is, és nem a társadalom. Itt természetesen tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan új keletű ha tetszik társadalmi vallási irányzatok melyek egy kollektív élményre esetenként traumára épülnek (szerintem tudja kikre gondolok) de ezek figyelmen kívül hagyható extrém és sokszor beteges esetek. A közösség funkciója szerint legfeljebb csak egy keretet biztosíthat ennek, mely politikailag viszont a rendekre tagolódó királyságban manifesztálódott. Önök viszont nem rendi hanem társadalmi-osztály alapon szerveződnek, amely többnyire már eredeténél fogva kizárja az abszolútum irányába való elmozdulást, mert az állam abszolút autoritást élvez az élet minden területén. Valamint a hungarista alapon szerveződő társadalomban a papság melynek feladata a legfontosabb kellene, hogy legyen csupán az értelmiség egy alkategóriájaként kap besorolást, kizárva ezzel az őt megillető történelmi vezető funkciójából.
Amit a második kérdésemre válaszolt nagyon érdekes, de több dolgot itt sem értek és néhány helyen egészen más az álláspontom.
Hogy Ön az ember 'anyagiságát' és 'társadalmiságát' a jelenlegi keresztény teológiával valamint Arisztotelésznek a Politikában leirtakkal összhangban értelmezi az kétség kívül egy kiindulópontja és formai kerete lehet egy világnézetnek de közel sem az egyetlen. Az Ön számára a politika funkciója ha jól értem egy törekvés az abszolútum irányába. Ez ha jól sejtem gyakorlatilag lefedi azt amit manapság politikai teológiának nevezünk. Bocsásson meg a szőrszálhasogatásért biztosíthatom nem annak szánom, de kérem mondja meg, hogyan lehetséges egy politikai mozgalmon keresztül szellemi önmegvalósítást végezni? Pl. Ha én elhatározom, hogy beállok önökhöz, és mondjuk még felvételt is nyerek mivel leszek közelebb ezzel Istenhez? Vagy menjünk tovább! Beléptem és ott tevékenykedek a párt hatalomra kerüléséért mondjuk húsz évig. De ha ezt cselekszem akkor nem az önmagam üdvözüléséért munkálkodom hanem csak a párt hatalomra jutásáért. Ha jól értettem az önök tétele valahogy így hangzik: Ha győz a hungarizmus győz a kereszténység, de megfeledkeznek arról, hogy bár a hungarizmus szeretete és Isten szeretete ha meg is férhet egymás mellett, de Isten szeretete eseteként kizárhatja a hungarizmus szeretetét. Ebben az esetben milyen jellegű politikai türelmetlenség, intézkedés stb. várható a párt részéről a hungarizmust tagadó keresztény individuum felé? Ha jól emlékszem ez egy nagyon kényes téma volt anno is....
Köszönöm, hogy a válaszát a filozófia szegmenséből adta, ahol is többek között ezt írta:
,,A vallás az Abszolútum és a relatívum viszonylata. A „steril” természetes vallásban (religio naturalis), ami a valóságban nem létezik, a relatívum törekszik az Abszolútum elérésére. Ez az összes pogány vallás, vallási rendszer. A természetfeletti vallásban (religio supranaturalis) az Abszolútum jő a kereső ember elé, egészen a szerető megtestesülésig és önmagához való visszaszegezésig (religio)."
Ezzel a fentebb leírt gondolattal magam is egyet tudok érteni, abban a vonatkozásban, hogy hiába a korrelatív viszony az abszolútum a relativum között mégis a szent nem feltétlen módon és nem akármikor nyilatkozik meg a szubjektum(profán) 'előtt', épp ezért van szükség a vallásra mint kizárólagos közvetítő közegre, azaz ha fenntartásokkal is de azért állítható, hogy a vallás a hierofánia egy vagy talán az egyetlen lelki kerete.
De aki ezt a keretet egy ennél létrendileg alacsonyabb de erősebb keret alárendeltségébe helyezi egy keresztlevelet nyerhet(mint anno) de ez nem feltételez automatikusan hitet is. De ha mint mondják a hit csak egy ajándék vagy kegyelem akkor mivel abban csak kevesen részesülnek a többiek mindegy mit csinálnak úgyis elkárhoznak ezért feltehető a kérdés megéri e a sok hercehurca? Még valami: Az ál-vallásról elmondottakkal ugyancsak egyet tudok érteni Önnel de úgy hiszem arról megfeledkezett, hogy ha valaki abszolút az Istennek szenteli életét annak számára az Ön által helyesen megállapított legmagasabb rendű hit tárgya majd alanya Isten lesz, amely kizár minden más alacsonyabb fokú hitet. Így az olyan ha tetszik analitikus kutatások és törekvéseket is, mint annak eldöntése, hogy holnap felkel e a nap, vagy milyen párt alakít kormányt teljesen érvényét és értelmét veszti. Még egy utolsó észrevételt ami egyben kérdés is engedjen meg. Önök a szocializmus és a nacionalizmus eszméinek befogadásával nem indultak el egy olyan irányban amely inkább a relatívot és a relatívumot kívánja bizonyos töredékeiben abszolutizálni? Csak mert egyes tagjaik transzcendensről alkotott morális, etikai etc. nézetében Istent és a vallást nem mindig lehet felfedezni, legfeljebb csak negációként valamire.
Az első bekezdésében foglaltakra válaszolnék egyenlőre.
„A Hungarizmus a nemzetiszocialista korszellem magyar gyakorlata.” Kérdésként merül fel (ha tetszik, visszakérdezek), mit értünk (mit kell értenünk) a „nacionalizmus” és a „szocializmus” fogalmán? A bolsevizmus (marxista-leninista világnézet) mást ért a szocializmus fogalmán, ugyanígy egy köznapi, romantizáló soviniszta szemlélet mást ért a nacionalizmus fogalmán mint a hungarista ideológia.
Másrészt ezek az alapok egymást kölcsönösen feltételezik. Ahogy Szálasi Ferenc megfogalmazta: „A nacionalizmus nélkül a szocializmus bolsevizmussá, a szocializmus nélkül a nacionalizmus sovinizmussá fajul. A kettő közötti összhangot a krisztusi erkölcs biztosítja.”
Az az állítása számomra értelmezhetetlen, amiből a következő kérdése fakadt. Egy eszmerendszernek vannak alkotóelemei, avagy tételesen megfogalmazható építőelemei, ha tetszik „dogmái”. Ezek összessége adja az adott eszmét. Kérdése kb. így csapódott le bennem: „Lehet-e egy eszmének az azt alkotó igazságoktól független igazsága.” Kb. mintha azt kérdezné tőlem, van-e önmagamtól független részem. Pl. részem-e az Hold, vagy egy konzervdoboz, ami valóságosan létezik, függetlenül testrészeimtől, vagy gondolataimtól.
A háború anyagában nem rossz vagy jó. Ahogy a szexualitás, vagy az emberölés sem önmagában rossz vagy jó cselekedet. Lehet az előbbi a házastársi szeretet testi kifejeződése, de lehet házasságtörés is. Az utóbbi lehet ártatlan élet legyilkolása, illetve az ártatlan élet védelme az ártatlan életre törő halála alapján.
Egyenlőre ennyi. Ez így is meghaladja a hozzászólási kereteket. Írjon levelet inkább nekünk, vagy előadás után személyesen tegye fel kérdését!
Tiszteletem!
Nagyon tetszett az előadás hallgattam. Engem 11 éves koromban kezdett érdekelni a Hungarizmus . Akkor tanultam és hallottam Szálasi Ferencről. Én a Jobbik és a Gárda mellett önökkel is szimpatizálok. Én önökkel vagyok az önök oldalán állok. Hiszem és tudom hogy Szálasi harcolt hazánkért. Ő meghalt értünk . a német nacionalista párttal nem szimpatizált neheztelt rájuk. Ne engedjük hogy Izrael a maradék földünket is megvegye. Ugyan is már a felét el vették. És az emberek ezt tagadják. Még azt is hogy Simon Perez mondott volna olyat hogy hazánkat akarják megvásárolni. Ebből is látszik hogy védik őt. Szerintem ez iszonyú nagy szégyen. És az hogy Izraeli bankárok be jöttek hazánkba ezt a Fidesznek és Orbán Viktornak köszönhetjük. Ha szép szóval nem lehet velük tárgyalni akkor lépjenek fel keményebb eszközökkel.
Adjon az Isten szebb Jövőt! Kitartás!
Azt hiszem ön félreértett engem, vagy ami még valószínűbb, hogy én adtam egy félreérthető gondolatot a teljes körű kifejtés hiánya miatt, ami részletes ismertetése és bizonyítására azonban most sincs sokkal több lehetőség. A kérdésem abból indult ki, hogy az önök világnézete, mint tudjuk több különböző, de egymással rokoni viszonyban álló elemből építkezik, melyekből megalkották a jelenleg is ismeretes világnézetüket. De mint ugyancsak ismeretes ezekre az elemekre más eszmerendszerek is ráépülhetnek és ráépültek. Itt a kérdésem arra kívánt egyrészt mutatni, hogy elismerik e önök pl. a marxizmus, bolsevizmus, stb. legitimitását és olyan fokú létjogosultságát mint akár a hungarizmusnak, mert ha másért nem, mint részben azonos alapokon nyugvó ideológia ez feltételezhető, és mivel részben azonosak a gyökerek úgy részben azonosak a problémák is. Még világosabban: Mi a garancia arra, hogy a hungarizmusban nem lesz uralkodóvá az egyik alkotóelem, ha csak szintetizálta azt? Másrészt pedig miért is van szükség erre-ezekre a részideológiákra egyáltalán hiszen annak XIX. századi vagy a korábbi felvilágosodás kori megjelenéséig jól megvolt nélkülük az emberiség. Az önök szemszögéből nyilvánvaló, így ez inkább talán csak költői kérdés volt. Hogy önök mit értenek pl. szocializmuson az világos, de az már kevésbé, hogy miként alkalmazható a szocializmus és nacionalizmus mint eredendően felforgató és keresztényellenes ideológiák annak a kereszténységnek a javára, melyet egyszer már sikeresen tönkretettek? Úgy vélem önök feltételezik a kereszténységben ezen elemek kezdetleges formában való meglétét ami nem feltétlen nyilvánvaló. Úgy értem értem, hogy a kereszténység miért lenne akár egy kezdetleges szocializmus? Mert felebaráti szeretetből segít az embereken? De nyilvánvaló, hogy a kereszténységre nem mint egészre van szüksége a hungarizmusnak hanem mint egy köztes etikai stádiumra-kapocsra. De ez nem kereszténység csupán két kutya pórázon tartása a gazda terhére. A kereszténységnek ez nem világos számomra, hogy miben is válna a javára....?
Következő kérdése adott válasza már inkább az ismeretelmélethez vezet minket azon belül is ha csűrjük csavarjuk a dolgot a szolipszizmushoz, ami tárgyalása azonban nem ide tartozik. Viszont bevallom itt az ön reflektációja részben helyes mert elmulasztottam a kérdést konkretizálást. Viszont abban a formában ahogy felvetődött, az Ön válasza alapján felvet egy kérdést. Mégpedig ha feltételezzük, hogy ha létezik ilyen álláspont akkor azt mennyiben lehet még az ideológiának tulajdonítani(az ideológia révén jött létre az igaz, de az ideológia része e még)?
Az eredeti kérdés némileg pontosítva:
Felmutatott e akár tudatosan akár spontán valami újat (irányt, törekvést) a hungarizmus vagy csak szintetizált?
Válaszából arra következtetek, hogy az önök eszmerendszere névleg minden spontán, illetve egyedi törekvés lehetséges, de csak a szintézis keretein belül maradva, ami azért már nem a konzervdoboz kategóriája.
Mindenesetre a példáját elhibázottnak vélem, mert az ember létmódja nem azonos egy ideológiával, és mint azzal úgy vélem ön is tisztában van az ember létmódja akkor sem inferioritás ha magát önként vagy önkéntelenül aláveti egy deszakralizált politikai eszmerendszernek. Vagyis a Hold ismeretelméletileg sőt teológiailag (azon belül is a misztikus utaknál) lehet az ember része, míg a konzervdoboz anyagisága ugyan olyan erővel tagadható is.
Mindenesetre köszönöm eddigi válaszait, akkor a többit talán valamelyik előadás után...
Hozzászólások
Tisztelt Szász úr! Néhány
Tisztelt Szász úr!
Néhány kérdésem lenne önhöz az előadásával kapcsolatban.
Miért és mitől mondható állandónak egy társadalmi eszme ön szerint? Valamint miért van szükség társadalmi eszmére-eszmékre, illetve ki képviselhet egy társadalmi eszmét?
A kérdéseken kívül lenne még egy észrevételem is amire várom reakcióját:
Úgy vélem Ön nem hangsúlyozta kellőképp, hogy a vallás mindenkor a transzcendensből keletkezik (annak egy lenyomata) ezért nem vallás a marxizmius, mert az feltételez magának anyagot amiből valamilyen fejlődéselméleti koncepció alapján eredezteti magát. Továbbá egy marxista hite sem mondható a szó semmilyen értelmében hitnek (legfeljebb elszántságnak)mert a hit is egy ,,szent" tartam amelyet egy ún. korrelatív-vertikális objektivációban a vallás, vagy pontosabban az egyház képvisel(esetünkben kizárólag a Római Katolikus Anyaszentegyház, mert a nyugati kultúrkörben ez a vallás képviseli leginkább mind az individuum transzcendens törekvéseit, amit éppen a modern államok és ál-államok viszont már semmilyen formában nem képviselnek, sőt mondhatni megakadályoznak).
Tisztelt Anonymus! Első
Tisztelt Anonymus!
Első kérdése így hangzott: „Miért és mitől mondható állandónak egy társadalmi eszme ön szerint?”
Ez elhangzott az előadásomban. Hogy vannak benne tértől és időtől független, változásnak alá nem vetett igazságok. Induljunk ki pl. az óra fogalmából! „Az óra időmérésre alkalmas eszköz.” Teljesen mindegy, hogy napóráról, homokóráról, kvarcóráról, atomóráról, vagy 200 év múlva kifejlesztett óráról beszélek. Független az anyagi jegyektől az óra metafizikai lényege. Az „időmérés” benne a statikus, metafizikai létrendbe tartozó igazság, függetlenül az egyedi, konkréte létező óráktól.
Amennyiben egy eszmében (idea) illetve eszmeiségben (ideológia) található ilyen elem, ráadásul nem bennfoglaltan, hanem kifejezetten, akkor az időtállónak (ha nem is örökkévalónak) tekinthető.
A Hungarizmus világnézetének hármas vonatkozása (relatio) az ember örök természetén alapuló igazság. Az „Én” és a „Mi” életösszhangja az „Abszolútum”-hoz kapcsolódva.
Második kérdése így hangzott: „Valamint miért van szükség társadalmi eszmére-eszmékre, illetve ki képviselhet egy társadalmi eszmét?”
Azért mert az ember anyagi és társadalmi lény is. Ez az anyagban levőség nem valami „rossz” dolog, vagy a bűnbeesés következménye. Ténylegesen „bárki” képviselhet egy eszmét, azonban egy hiteles eszmét csak hiteles ember képes megtestesíteni. Ez nem „morális makulátlanságot” jelent önmagában, hisz ki az, aki Isten előtt megáll? Azonban jelent egyfajta törekvést: az Abszolútumhoz való kötődést, abból való kiindulást és az Abszolútumra mint célra való irányultságot.
„Úgy vélem Ön nem hangsúlyozta kellőképp, hogy a vallás mindenkor a transzcendensből keletkezik (annak egy lenyomata) ezért nem vallás a marxizmus, mert az feltételez magának anyagot amiből valamilyen fejlődéselméleti koncepció alapján eredezteti magát. Továbbá egy marxista hite sem mondható a szó semmilyen értelmében hitnek (legfeljebb elszántságnak) mert a hit is egy ’szent’ tartam amelyet egy ún. korrelatív-vertikális objektivációban a vallás, vagy pontosabban az egyház képvisel (esetünkben kizárólag a Római Katolikus Anyaszentegyház, mert a nyugati kultúrkörben ez a vallás képviseli leginkább mind az individuum transzcendens törekvéseit, amit éppen a modern államok és ál-államok viszont már semmilyen formában nem képviselnek, sőt mondhatni megakadályoznak).”
A „hit” és a „vallás” fogalma többrétegű. Nézze el nekem, hogy én az örök bölcselet (philisophia perennis) meghatározásából indulok ki.
A vallás az Abszolútum és a relatívum viszonylata. A „steril” természetes vallásban (religio naturalis), ami a valóságban nem létezik, a relatívum törekszik az Abszolútum elérésére. Ez az összes pogány vallás, vallási rendszer. A természetfeletti vallásban (religio supranaturalis) az Abszolútum jő a kereső ember elé, egészen a szerető megtestesülésig és önmagához való visszaszegezésig (religio).
Mivel az értelmes és eszes teremtmény sajátja az ok-okozati összefüggések feltárása (ezért is „okos” lény az ember), ezért minden ember keresi ezt az Abszolútumot, maximum relatívumot abszolutizál. Ekkor beszélhetünk a szó szoros értelmében bálványimádásról, ha tetszik ál-vallásról. Ekkor ugyanis nem történik meg az Abszolúthoz való valós, illetőleg teljes odakötözöttség.
A „hit” mindig személyre irányul: elhiszem valakinek, hogy amit mond, az igaz (nem téved az értelem vonalán) és nem hazudik (az akarat vonalán). Ennek legmagasabb foka a természetfeletti hit (fides supranaturalis), ami kegyelemként adatik az embernek, önmagában a relatívum képtelen elérni, maximum a befogadására készülhet elő. Ilyen szempontból, a természetes hit vonalán van „hite” egy materiálmonistának (aminek egyik alakja a marxizmus DIALMAT „metafizikája”).
Ez az előadás mindenkinek és mindenkihez szólt, nem „akadémiai székfoglaló” volt. Adolf Hitler mondta: „Az általános elgondolásból politikai programot, az általános világnézetből meghatározott politikai hitet kell kovácsolni. Az igazság kutatójának társulnia kell a néplélektan ismerőjével, hogy az örökkévalóság és az eszmények birodalmából a kis halandók számára ki lehessen emelni mindazt, ami emberileg lehetséges és megjeleníthető.”
Higgye el, nehezebb egy „ismeretterjesztő” előadást megtartani, mint egy szakfolyóiratban publikálni. Az igazság a megtestesíthetőség nélkül holt eszme. Az igazán nagy emberi nagyság lehajol a másik emberért. Nem mondom, hogy ez sikerült nekem, de törekedtem erre: nem magamnak akartam magyarázni.
Tisztelettel:
Szász Péter
Nagyon tetszett!
Nagyon tetszett!
Tisztelt Szász Úr! Köszönöm a
Tisztelt Szász Úr!
Köszönöm a gyors és alapos válaszát.
Ha nem bánja újfent lenne néhány kérdésem Önhöz, de immáron elsősorban a válaszában elmondottakkal kapcsolatosan.
Ön azt állítja, hogy hungarizmus eszméjében, helyesebben annak eszmeiségében vannak tértől és időtől független ún. statikus igazságok. Ez kétségtelen állítás, de ha ezt ekképp elfogadjuk akkor szükségképpen el kell fogadnunk (vagy legalábbis feltételeznünk), hogy a Hungarizmus eszmei alapjaiban (szocializmus, nacionalizmus) is már eredendően megvannak ezek a zárt princípiumok, hiszen mint ismeretes a nemzetiszocializmusok általában 2-4 eszme valamint eszmeiség szintéziseiként lépnek föl. De ha már az alapokban megtalálhatóak eme állandó kategóriák vagy más szóval elemek, akkor az ugyanezen kövekre építkező más eszmeiségekben is megtalálhatóak lesznek, ebben az esetben viszont azok is ugyanolyan legitimitás igénnyel léphetnek fel. Eszerint csak önmegvalósításbeli különbség van hungarizmus és mondjuk a bolsevizmus, vagy a hungarizmus és egy demokratikus államberendezkedés között? Ha igen akkor mi a garancia arra, hogy egy politikai hatalomra került szintetikus világnézettel rendelkező pártban nem történik kizárólagos elhajlás valamelyik ,,építőkő" irányába (lásd. SA)? És ha ide vonatkozólag megenged még egy utolsó kérdést: Ön szerint létezhet e egy komplex világnézetnek önálló, saját alkotóelemeitől is független igazságtartama? Ha igen kérem, a Hungarizmus vonatkozásában írja meg, melyek ezek. (Bennem itt igenelőleg a háború helyeslése merült fel, mint pozitív princípium)
A továbbiakban kérem fejtse ki mit ért pontosan ezalatt : ,,A Hungarizmus világnézetének hármas vonatkozása (relatio) az ember örök természetén alapuló igazság. Az „Én” és a „Mi” életösszhangja az „Abszolútum”-hoz kapcsolódva."
A problémám az, hogy nem értem világosan, hogy az ,,én" és a ,,mi" milyen életösszhangban lehet az abszolútummal? Ugyanis ahogy én tudom az abszolútum megismerése, vagy a továbbiakban az esetenkénti ahhoz való közeledés mindig is egy individuális folyamat, melyhez, hogy úgy mondjam a társadalomnak vagy a közösségnek semmi köze(amíg nem annak a kárára történik), mert csak a megismerő és megtapasztaló szubjektum (a jelenvalólét) az aki képes bármilyen transzcendens tapasztalatra is, és nem a társadalom. Itt természetesen tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan új keletű ha tetszik társadalmi vallási irányzatok melyek egy kollektív élményre esetenként traumára épülnek (szerintem tudja kikre gondolok) de ezek figyelmen kívül hagyható extrém és sokszor beteges esetek. A közösség funkciója szerint legfeljebb csak egy keretet biztosíthat ennek, mely politikailag viszont a rendekre tagolódó királyságban manifesztálódott. Önök viszont nem rendi hanem társadalmi-osztály alapon szerveződnek, amely többnyire már eredeténél fogva kizárja az abszolútum irányába való elmozdulást, mert az állam abszolút autoritást élvez az élet minden területén. Valamint a hungarista alapon szerveződő társadalomban a papság melynek feladata a legfontosabb kellene, hogy legyen csupán az értelmiség egy alkategóriájaként kap besorolást, kizárva ezzel az őt megillető történelmi vezető funkciójából.
Amit a második kérdésemre válaszolt nagyon érdekes, de több dolgot itt sem értek és néhány helyen egészen más az álláspontom.
Hogy Ön az ember 'anyagiságát' és 'társadalmiságát' a jelenlegi keresztény teológiával valamint Arisztotelésznek a Politikában leirtakkal összhangban értelmezi az kétség kívül egy kiindulópontja és formai kerete lehet egy világnézetnek de közel sem az egyetlen. Az Ön számára a politika funkciója ha jól értem egy törekvés az abszolútum irányába. Ez ha jól sejtem gyakorlatilag lefedi azt amit manapság politikai teológiának nevezünk. Bocsásson meg a szőrszálhasogatásért biztosíthatom nem annak szánom, de kérem mondja meg, hogyan lehetséges egy politikai mozgalmon keresztül szellemi önmegvalósítást végezni? Pl. Ha én elhatározom, hogy beállok önökhöz, és mondjuk még felvételt is nyerek mivel leszek közelebb ezzel Istenhez? Vagy menjünk tovább! Beléptem és ott tevékenykedek a párt hatalomra kerüléséért mondjuk húsz évig. De ha ezt cselekszem akkor nem az önmagam üdvözüléséért munkálkodom hanem csak a párt hatalomra jutásáért. Ha jól értettem az önök tétele valahogy így hangzik: Ha győz a hungarizmus győz a kereszténység, de megfeledkeznek arról, hogy bár a hungarizmus szeretete és Isten szeretete ha meg is férhet egymás mellett, de Isten szeretete eseteként kizárhatja a hungarizmus szeretetét. Ebben az esetben milyen jellegű politikai türelmetlenség, intézkedés stb. várható a párt részéről a hungarizmust tagadó keresztény individuum felé? Ha jól emlékszem ez egy nagyon kényes téma volt anno is....
Köszönöm, hogy a válaszát a filozófia szegmenséből adta, ahol is többek között ezt írta:
,,A vallás az Abszolútum és a relatívum viszonylata. A „steril” természetes vallásban (religio naturalis), ami a valóságban nem létezik, a relatívum törekszik az Abszolútum elérésére. Ez az összes pogány vallás, vallási rendszer. A természetfeletti vallásban (religio supranaturalis) az Abszolútum jő a kereső ember elé, egészen a szerető megtestesülésig és önmagához való visszaszegezésig (religio)."
Ezzel a fentebb leírt gondolattal magam is egyet tudok érteni, abban a vonatkozásban, hogy hiába a korrelatív viszony az abszolútum a relativum között mégis a szent nem feltétlen módon és nem akármikor nyilatkozik meg a szubjektum(profán) 'előtt', épp ezért van szükség a vallásra mint kizárólagos közvetítő közegre, azaz ha fenntartásokkal is de azért állítható, hogy a vallás a hierofánia egy vagy talán az egyetlen lelki kerete.
De aki ezt a keretet egy ennél létrendileg alacsonyabb de erősebb keret alárendeltségébe helyezi egy keresztlevelet nyerhet(mint anno) de ez nem feltételez automatikusan hitet is. De ha mint mondják a hit csak egy ajándék vagy kegyelem akkor mivel abban csak kevesen részesülnek a többiek mindegy mit csinálnak úgyis elkárhoznak ezért feltehető a kérdés megéri e a sok hercehurca? Még valami: Az ál-vallásról elmondottakkal ugyancsak egyet tudok érteni Önnel de úgy hiszem arról megfeledkezett, hogy ha valaki abszolút az Istennek szenteli életét annak számára az Ön által helyesen megállapított legmagasabb rendű hit tárgya majd alanya Isten lesz, amely kizár minden más alacsonyabb fokú hitet. Így az olyan ha tetszik analitikus kutatások és törekvéseket is, mint annak eldöntése, hogy holnap felkel e a nap, vagy milyen párt alakít kormányt teljesen érvényét és értelmét veszti. Még egy utolsó észrevételt ami egyben kérdés is engedjen meg. Önök a szocializmus és a nacionalizmus eszméinek befogadásával nem indultak el egy olyan irányban amely inkább a relatívot és a relatívumot kívánja bizonyos töredékeiben abszolutizálni? Csak mert egyes tagjaik transzcendensről alkotott morális, etikai etc. nézetében Istent és a vallást nem mindig lehet felfedezni, legfeljebb csak negációként valamire.
Tisztelettel és Üdvözlettel:
Anonymous1
Tisztelt Anonymus1! Az első
Tisztelt Anonymus1!
Az első bekezdésében foglaltakra válaszolnék egyenlőre.
„A Hungarizmus a nemzetiszocialista korszellem magyar gyakorlata.” Kérdésként merül fel (ha tetszik, visszakérdezek), mit értünk (mit kell értenünk) a „nacionalizmus” és a „szocializmus” fogalmán? A bolsevizmus (marxista-leninista világnézet) mást ért a szocializmus fogalmán, ugyanígy egy köznapi, romantizáló soviniszta szemlélet mást ért a nacionalizmus fogalmán mint a hungarista ideológia.
Másrészt ezek az alapok egymást kölcsönösen feltételezik. Ahogy Szálasi Ferenc megfogalmazta: „A nacionalizmus nélkül a szocializmus bolsevizmussá, a szocializmus nélkül a nacionalizmus sovinizmussá fajul. A kettő közötti összhangot a krisztusi erkölcs biztosítja.”
Az az állítása számomra értelmezhetetlen, amiből a következő kérdése fakadt. Egy eszmerendszernek vannak alkotóelemei, avagy tételesen megfogalmazható építőelemei, ha tetszik „dogmái”. Ezek összessége adja az adott eszmét. Kérdése kb. így csapódott le bennem: „Lehet-e egy eszmének az azt alkotó igazságoktól független igazsága.” Kb. mintha azt kérdezné tőlem, van-e önmagamtól független részem. Pl. részem-e az Hold, vagy egy konzervdoboz, ami valóságosan létezik, függetlenül testrészeimtől, vagy gondolataimtól.
A háború anyagában nem rossz vagy jó. Ahogy a szexualitás, vagy az emberölés sem önmagában rossz vagy jó cselekedet. Lehet az előbbi a házastársi szeretet testi kifejeződése, de lehet házasságtörés is. Az utóbbi lehet ártatlan élet legyilkolása, illetve az ártatlan élet védelme az ártatlan életre törő halála alapján.
Egyenlőre ennyi. Ez így is meghaladja a hozzászólási kereteket. Írjon levelet inkább nekünk, vagy előadás után személyesen tegye fel kérdését!
Tisztelettel,
Szász Péter
Tiszteletem! Nagyon tetszett
Tiszteletem!
Nagyon tetszett az előadás hallgattam. Engem 11 éves koromban kezdett érdekelni a Hungarizmus . Akkor tanultam és hallottam Szálasi Ferencről. Én a Jobbik és a Gárda mellett önökkel is szimpatizálok. Én önökkel vagyok az önök oldalán állok. Hiszem és tudom hogy Szálasi harcolt hazánkért. Ő meghalt értünk . a német nacionalista párttal nem szimpatizált neheztelt rájuk. Ne engedjük hogy Izrael a maradék földünket is megvegye. Ugyan is már a felét el vették. És az emberek ezt tagadják. Még azt is hogy Simon Perez mondott volna olyat hogy hazánkat akarják megvásárolni. Ebből is látszik hogy védik őt. Szerintem ez iszonyú nagy szégyen. És az hogy Izraeli bankárok be jöttek hazánkba ezt a Fidesznek és Orbán Viktornak köszönhetjük. Ha szép szóval nem lehet velük tárgyalni akkor lépjenek fel keményebb eszközökkel.
Adjon az Isten szebb Jövőt! Kitartás!
Tisztelt Szász Úr! Köszönöm a
Tisztelt Szász Úr!
Köszönöm a válaszát!
Azt hiszem ön félreértett engem, vagy ami még valószínűbb, hogy én adtam egy félreérthető gondolatot a teljes körű kifejtés hiánya miatt, ami részletes ismertetése és bizonyítására azonban most sincs sokkal több lehetőség. A kérdésem abból indult ki, hogy az önök világnézete, mint tudjuk több különböző, de egymással rokoni viszonyban álló elemből építkezik, melyekből megalkották a jelenleg is ismeretes világnézetüket. De mint ugyancsak ismeretes ezekre az elemekre más eszmerendszerek is ráépülhetnek és ráépültek. Itt a kérdésem arra kívánt egyrészt mutatni, hogy elismerik e önök pl. a marxizmus, bolsevizmus, stb. legitimitását és olyan fokú létjogosultságát mint akár a hungarizmusnak, mert ha másért nem, mint részben azonos alapokon nyugvó ideológia ez feltételezhető, és mivel részben azonosak a gyökerek úgy részben azonosak a problémák is. Még világosabban: Mi a garancia arra, hogy a hungarizmusban nem lesz uralkodóvá az egyik alkotóelem, ha csak szintetizálta azt? Másrészt pedig miért is van szükség erre-ezekre a részideológiákra egyáltalán hiszen annak XIX. századi vagy a korábbi felvilágosodás kori megjelenéséig jól megvolt nélkülük az emberiség. Az önök szemszögéből nyilvánvaló, így ez inkább talán csak költői kérdés volt. Hogy önök mit értenek pl. szocializmuson az világos, de az már kevésbé, hogy miként alkalmazható a szocializmus és nacionalizmus mint eredendően felforgató és keresztényellenes ideológiák annak a kereszténységnek a javára, melyet egyszer már sikeresen tönkretettek? Úgy vélem önök feltételezik a kereszténységben ezen elemek kezdetleges formában való meglétét ami nem feltétlen nyilvánvaló. Úgy értem értem, hogy a kereszténység miért lenne akár egy kezdetleges szocializmus? Mert felebaráti szeretetből segít az embereken? De nyilvánvaló, hogy a kereszténységre nem mint egészre van szüksége a hungarizmusnak hanem mint egy köztes etikai stádiumra-kapocsra. De ez nem kereszténység csupán két kutya pórázon tartása a gazda terhére. A kereszténységnek ez nem világos számomra, hogy miben is válna a javára....?
Következő kérdése adott válasza már inkább az ismeretelmélethez vezet minket azon belül is ha csűrjük csavarjuk a dolgot a szolipszizmushoz, ami tárgyalása azonban nem ide tartozik. Viszont bevallom itt az ön reflektációja részben helyes mert elmulasztottam a kérdést konkretizálást. Viszont abban a formában ahogy felvetődött, az Ön válasza alapján felvet egy kérdést. Mégpedig ha feltételezzük, hogy ha létezik ilyen álláspont akkor azt mennyiben lehet még az ideológiának tulajdonítani(az ideológia révén jött létre az igaz, de az ideológia része e még)?
Az eredeti kérdés némileg pontosítva:
Felmutatott e akár tudatosan akár spontán valami újat (irányt, törekvést) a hungarizmus vagy csak szintetizált?
Válaszából arra következtetek, hogy az önök eszmerendszere névleg minden spontán, illetve egyedi törekvés lehetséges, de csak a szintézis keretein belül maradva, ami azért már nem a konzervdoboz kategóriája.
Mindenesetre a példáját elhibázottnak vélem, mert az ember létmódja nem azonos egy ideológiával, és mint azzal úgy vélem ön is tisztában van az ember létmódja akkor sem inferioritás ha magát önként vagy önkéntelenül aláveti egy deszakralizált politikai eszmerendszernek. Vagyis a Hold ismeretelméletileg sőt teológiailag (azon belül is a misztikus utaknál) lehet az ember része, míg a konzervdoboz anyagisága ugyan olyan erővel tagadható is.
Mindenesetre köszönöm eddigi válaszait, akkor a többit talán valamelyik előadás után...
Új hozzászólás