Atyámfiai, az idő telik. S ahogy telik, kifogy rendre belőlem is a szó. Napról napra döbbenve figyelem, hogy az idő kegyetlen múlásával nemzetünk sorsa is egyre veszedelmesebben távolodik az Úristen által kijelölt irányból, mely nemzetek létét biztosítani képes. Sodródunk - egyre többen és többen - idegen népek közé. Olvadunk, beolvadunk, fiaink, unokáink távol a Hazától nőnek emberré, s akik otthon maradtak s átvészelték ezt a szörnyűséges fél évszázadot, azok lelkéből is kiszáradt lassanként a nemzetet éltető erő. Néppé alacsonyodva mindennapi keserű kenyér mellé a kétes értékű „aranyborjú" nyomát űzik, mint az elvakított kopófalka, melyet orránál fogva vezet a csalétket rúd végén vonszoló pecér, idegen uraság kedve szerint.

Ahogy telik az értékes idő, úgy növekszik bennem is aggodalom, hogy amit elmulasztunk megtenni ma, arra talán nem enged már időt a jövendő, és Magyarországból csak az - ország marad meg mint földrajzi meghatározás. Nemzetünk rendre eltűnik a föld színéről, mint ahogy annyi más nemzet eltűnt már évezredek során.

Ezért hát megkérlek benneteket, hazámfiai, magyarok szerte a világon, együttesen és külön - külön is: hallgassátok meg utolsó intő üzenetemet. Mint ahogy őseim annak idején megdöngették az odvas bükkfát odafönt az erdélyi hegygerinceken, megdöngetem én is a „bajfát", hadd szálljon a veszedelem hangja országok és tengerek fölött, és vigye a hírt mindenüvé, ahol magyarok élnek: „Bajban van a nemzet, rettentő nagy bajban! Segítsetek, magyarok, fogjatok össze!"

Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakban foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt a MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdek - imádat, ön - imádat, hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiadnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és a gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármilyen nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segíts és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

5. Ki bántja magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniük kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. Felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szál és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyled őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!