- Üdvözöllek, Péter! A közelmúltban Te lettél a Pax Hungarica Mozgalom munkatörzsvezetője. Kérlek, mutasd be, hogy pontosan mit takar ez a pozíció.

- Üdvözlöm én is a Kitartás.hu szerkesztőit és olvasóit! A munkatörzsvezető a PHM országos vezetőségének tagja, aki a Mozgalom értelmiségi tagozataként funkcionáló munkatörzset vezeti. Hatáskörébe tartozik általánosan a munkatörzs égisze alatt működő, országos hatáskörű munkacsoportok (szakcsoportok) és a munkacsoportba nem sorolható szakmegbízottak munkájának irányítása és összehangolása. Sajátosan feladata a Mozgalom vezetőjétől vagy az országos vezetéstől kapott szakfeladatok végrehajtása ill. végrehajtatása, és a munkatörzs által készített szakjelentések előterjesztése a Mozgalom vezetőjének és az országos vezetésének. Feladatköre továbbá a mozgalmi tagság világnézeti képzésének, a propagandának és az eszmevédelmi munkának koordinálása. Szabatosabban a PHM Szervezeti és Működési Szabályzatának 16. §-a tájékoztat a pozícióról.

- Több alkalommal hallhattuk Domokos Endre Jánostól, a PHM vezetőjétől, hogy a szervezet életében jelenleg prioritást élvez az Új Honfoglalás Terv. Bemutatnád, hogy mit takar ez?

- Az Új Honfoglalás Terv egyrészt arra a tapasztalati valóságra épül, hogy nem lehet csupán a puszta politikai hatalom megragadását középtávú célként kitűzni - az államhatalom pőre birtoklása szerves társadalom nélkül a meszelt sírhoz hasonlítható -, hanem a társadalom, a Magyar Nemzet feltámasztására, egy Új Honfoglalásra van szükség. Alapjaiban rothadó tetem csupán Hazánk, aminek a csontváza (az államapparátus) valamivel tovább fennáll látszat szerint, de valódi élet nélkül.

70 évvel ezelőtt az olyan dolgok, mint például az Isten, a haza és a család tisztelete, evidensek voltak általánosan. Ma már „extrémnek" számítanak mindezek, „ásatag" ember, aki meggyőződésesen vallja ezeket az értékeket. Abban a történelmi szituációban a hatalom megragadása után a „hozott anyag" (a Magyar Nemzetet alkotó hús-vér egyedi emberek) bár javítandó, de használható erkölcsi, szellemi és anyagi állapotban voltak. A mai helyzet az akkori, korántsem rózsás helyzethez képest is katasztrofális.

Másrészt arra épül, hogy a jelenlegi túlfogyasztó, atomizáltan individualista, a teremtett természeti környezetet kizsigerelő, csupán a gyönyörködtető és hasznos jóra épülő, épp ezért hedonista (élvhajhász) és utilitarista (haszonelvű) társadalmi szerkezet fenntarthatatlan. Egyszerűen energetikai korlátai vannak, elsődlegesen a fő fosszilis nyersanyagok (azok közül is a kőolaj és földgáz) tekintetében. Azzal egyenlő energiasűrűségű, azaz valóban alternatív energiaforrást eddig még nem fedeztek fel, s ha fel is fedeznének, az átállításhoz szükséges idő és „hagyományos" energiaforrás nem elegendő. Ezért az elkövetkezendő évtizedekben drasztikusan meg fog változni társadalmunk energiafelhasználási lehetősége, s így technikagazdálkodása is. Bizonyos szempontból egy „új középkor" fog eljönni.

Erre föl kell készülnünk mind társadalmilag, mind gazdaságilag. Faluközösségek hálózatát kell kialakítani a kihaló, kiüresedő falvakban, ahol az eljövendő szerves társadalom csírasejtjei kialakulhatnak. Ehhez azonban minőségi forradalomra, világnézeti váltásra van szükség úgy, ahogy Domokos Endre János megfogalmazta: „a minket körülvevő világ jobbá, szebbé tételét magunkon kell elkezdeni, hogy helyreállíthassuk a liberalizmus által megbontott harmóniát ember és Isten, ember és környezete, ember és ember közt".

- Ha végigtekintünk az ún. nemzeti oldalon, láthatjuk, hogy ahány magyar, annyifajta vélemény, nincs egységes ideológia. Ezt a problémát kiküszöbölné a Hungarizmus, de mégsem látjuk azt, hogy ez így lenne. Szerinted mi lehet ennek az oka? Mi kell ahhoz, hogy a Hungarizmus megerősödjön?

- „Bennünk van a hiba, de bennünk van a föltámadáshoz szükséges erő is" - vallotta gróf Széchenyi István. Elsődleges probléma, hogy magát a hungarista ideológiát nem ismerik a nagy tömegek, a legtöbb embernek van valami elképzelése róla, elsősorban az alapján, amit az iskolában tanult a „nyilasterrorról". A nemzeti oldalon sok lelkes tizenéves csupán erre a hamis és manipulált képre építve „lázad", ahogy minden tizenéves értéket kérdőjelez meg és értéket keres: rombol, de építeni akar. Rajtuk kívül vannak, akik a Hungarizmusban valamiféle „magyarizmust" látnak, az a lényeg, hogy magyar legyen valami. Ide sorolható még az a kisebb lumpen rész, akik csikóséveik után is polgárpukkasztásból, dacból, exhibicionizmusból, elmekórtani okokból fölteszik a „nyilas cégért" bemocskolva ezzel a zászlót.

A Hungarizmus nem vélemény („én úgy gondolom, hogy a Hungarizmus...") kérdése. Véleményekből nem emeltek soha katedrálisokat, mondta Mussolini. A mai egyenlősdiségre (egalitarianizmus) épülő társadalom elhitette az emberekkel, hogy attól, mert megtanítják olvasni, máris művelt lesz. Az olvasottság és műveltség nem ugyanaz! Isten arányosan elosztja az emberek között a különböző talentumokat. Platón alapvetően három embertípust különböztet meg: vannak, akik a bölcsességet kedvelik (philosophia); vannak, akik a becsületet (philotimia); és vannak, akik a gazdagságot (philargyria). Ez a három megfeleltethető a „vezetők", „őrzők" és „dolgozók" rendjének. Sajnos a liberalizmus elhitette, hogy mindenki lehet „okos", azaz „filozófus". Sőt, a filozófia alatt az értelmetlen, üres fecsegést értik sokan. Ezért van, hogy olyanok gyártanak „ideológiákat", akiknek más lenne a dolguk, elsődlegesen a végrehajtás. Kocsmafilozófiájuk olyan, mint Pol-Pot rezsimjének szisztematikus, lumpenproletár osztálygyűlölete. Ezért van az, hogy ma, aki három őstörténeti művet elolvas, az rögtön régésznek, nyelvésznek képzeli magát; aki elolvas három világnézeti művet, rögtön azt hiszi, hogy ettől ő bizonyosan képes egy stabil és átlátható világnézet kialakítására. Ezzel szemben sajnos csak ideológiai káoszt, zavarodottságot, ellentmondásokat, illetve sokak esetében primitív odamondogatásokat látunk. Ez mind a Nemzet kárára van.

Stabil és ellentmondásmentesen biztos eszmeiség (ideológia) nélkül nem lehet semmit sem kezdeni! Az értelem megelőzi az akaratot. Az értelem dönti el az igaz vonalán valaminek az igaz voltát, s ez alapján cselekszi meg az akarat a jót. Sajnos a szalmaláng lelkűség nagy keresztje, terheltsége sokaknak a nemzeti oldalon. Hogy mennyire fontos a szellemiség, hadd idézzem a Hungarista Nemzetszolgálat vezetőjét, aki szerint a harc a fejben dől el, a fizikai megvalósultság már csak következmény.

Az ok után lássuk a gyógyírt! Kiművelt emberfők sokaságára van szüksége a nemzetnek, mondta Széchenyi. Mire értette ezt? Specialista nem lehet mindenki mindenben. Fontos a szaktudományos képzés, amely elsősorban civilizációs és nem kulturális (műveltségi) vonalon, a tapasztalati létrend belső létviszonyainak megismerésére épül. Azonban amitől ember az ember, és nem számítógép, vagy papagáj, az a világnézete, ettől személy az ember, ettől szellemi lény, ettől válik aktuálisan is Isten képmásává. „Csak a világnézet kialakításával kezdődik az ember; addig az ember csak név, csak szám, de nem lélek" - mondta Prohászka. Ezt kell - amennyire az egyes egyedi emberek képesek befogadni - általánossá tenni a Nemzet kebelében. Ez pedig nem lehet más, mint az ideológia és a kultúra hordozóközegei, amelyek az értékek létrendjében igazítanak el.

A dinamikus létrend helyett ezért kell építeni a statikus létrendre, a tértől is időtől, koroktól független értékekre egy ideológia kidolgozásánál. A bolsevista és liberális értékrelativizmus részben a mai nemzeti oldalra is érvényes. Ez ma a közgondolkodás. Stabil világnézet csak biztos (korok és ízlések felett álló) igazságokra épülhet. Ameddig egy ember csak egydimenziósan a dinamikus létrendet pásztázza, ahol csak „jelenségek" vannak, addig állati szinten létezik. Addig csak percenként változó, a tagságot is szétziláló, „korszerű" és „korszerűtlen" programjai vannak, de nem stabil, így időtálló ideológiája.

A Hungarizmus stabil alapokra épül, az ember valós létviszonyainak figyelembe vételével. Ezek az alapok változatlanok, az „én"-nek hármas kiterjesztődése: kereszténység, nacionalizmus, szocializmus. Elfogadásukkal és átélésükkel válik valaki igaz és jó hungaristává.

- Fontos probléma a nemzeti táborban a vallás kérdése. Sokan a kereszténységet csupán „judeokereszténységnek" titulálják, azonban tudjuk, hogy a Hungarizmus erkölcsi alapja a kereszténység. Miképpen lenne elérhető, hogy a fejekből kivesszen ez a sztereotípia?

- A kérdés rendkívül összetett. Előbb említettem, hogy a Hungarizmus egyik - az erkölcsi - alapja a kereszténység. Azonban nem elég ezt elfogadni, meggyőződéssé csak akkor tud válni, ha meggyőződik az ember arról, hogy a keresztény vallás az igazság vallása. Ekkor válhat a hit „értelmes hódolattá". A mai társadalom, sőt a gyakorló keresztények többsége sem részesült megfelelő hit- és erkölcstani oktatásban. Az emberek többségének fogalma sincs az elemi hit- és erkölcsbeli igazságokról. Ezért a PHM keretében tagjainkat e téren is képezzük. A hithez ugyanis három dolog kell: Isten kegyelme, az emberi értelem, és az emberi akarat. A második pont nélkül a harmadik is vagy bizonytalan érzelmi agyaglábakon áll, vagy nem képes igent mondani, hisz értelmileg nem látta be, amiben belátható hitünk igazsága.

A sztereotípia megszüntetéséhez objektív szempontból hiteles tanítókra van szükség, azaz akik egyben tanúk is. Egyrészt az igaz hitet tanítják, másrészt az igaz erkölcsök szerint törekednek élni. Ekkor várható el mástól is, hogy ezt kövesse - értelmileg belássa az igazságot és kövesse a jót az akarat vonalán. Szubjektív szempontból pedig az egyes befogadó személyeknek kell értelmileg és akaratilag megnyilniuk arra a lehetőségre, mi van, ha mégis igaz Jézus Krisztus tanítása.

A sztereotípia története külön tanulmányt érdemelne, most röviden vázolom föl ennek okait, fázisait. A 18. századi liberális „felvilágosodásnak" csúfolt elsötétülés szerint a tételes vallási rendszerek eltérése csupán érzelmi kérdés. Ezért Istenről csak az értelmileg megismerhető igazságokat lehet objektiválni: azt, hogy Isten van, hogy melyek a főbb tulajdonságai, hogy az emberi lélek halhatatlan, szabad és értelmes. Isten és az emberi lélek között ez a természetes istenismeret (theologia naturalis) az, amit biztosan megismerhetünk. Minden egyéb csupán szokás, az értelemfeletti dogmák tulajdonképpen szabad állítások csupán. Nem lehetséges objektív természetfeletti vallás (theologia supranaturalis). Ez volt az első fázis. Ebbe a fázisba tartozik a deizmus megjelenése és elterjedése. A második fázis a francia forradalom utáni ismeretelméleti agnoszticizmusból eredt. A létről, a létezők lényegéről analóg objektív ismeretet képtelen az emberi elme szerezni. Csupán a „jelenségek világában" lehet szó szoros értelemben vett tudományosságról . Ezért a vallás csupán érzelem kérdése, a teológia maximum vallástörténeti kérdés. Minden vallási jelenség tisztán természetes, emberi dolog csupán, az ember végső kérdések utáni keresgélése. Ezért minden vallás egyenlő. Így jutottunk el a természetfeletti rend tagadásához. Isten nem avatkozik be és nem nyilatkozik meg objektíve beláthatóan, a vallás csupán belső érzelem kérdése.

Ez beláthatjuk, hová vezet. Jézus Krisztus istenségéből nem marad semmi, pusztán ember, bölcs tanító, vagy szimbólum csupán. Ha csak ennyi, akkor csupán egy jó szándékú reformzsidó, ahogy bemutatta Klausner, az első kommunista, hippi, vagy amit akartok. Jézus Krisztusnak azonban a személye, az öntudata kizárólag isteni volt, az „én"-je isteni volt, amely valós és teljes emberi természetet vett föl. Ezért teljesen mindegy, hogy hottentotta, kaffer, zsidó, árja, eszkimó, szkíta, vagy kínai volt. Minden ember rászorult az ő megtestesülésére és megváltására, és az, hogy hol és hogyan testesült meg, éppen nem ellene, hanem mellette bizonyít. Persze ha ettől megfosztjuk, akkor el kell vetnünk a kereszténységet. Ha nincs természetfeletti (és nem természetellenes!) kinyilatkoztatáson alapuló vallás, mindenki csupán a természete szerint kialakított szokásokat kell, hogy gyakorolja.

A kinyilatkoztatásnak az emberi szerző csupán eszköz oka (causa instrumentalis), míg az Isten az alapvető oka (causa principalis): a Favágó és a balta viszonya áll fenn. Emberi szóba öltözött isteni Szó a Szentírás. Ezért valódi értelmét is az adja, mit akart az isteni szerző közölni az emberen keresztül. Így az, hogy Isten szabadon a zsidó népen keresztül nyilatkoztatta ki az akaratát, és a zsidóság ezt Jézus Krisztusban elvette, aminek következtében a zsidóság a harmadik és leghosszabb száműzetését éli át a népek között mint az evangélium kerékkötője, nem a kereszténység ellen, hanem épp mellette bizonyít.

Másik fontos probléma, hogy nem teszi meg a mai teológia, a mai keresztény papok és lelkészek többsége a hármas distinkciót. Ezek az alábbiak:

a) Az ókori zsidó nép és a mai zsidó nép (s így vallás) teológiailag nem azonos - a mai zsidó nép nem Isten választott népe, a választottság átszállt a minden népből és nemzetből meghívott keresztényekre. Ráadásul a választás nem az ábrahámi utódokra, hanem az ábrahámi utódra (aki „előbb volt mint Ábrahám") vonatkozott elsődlegesen - a zsidóság hivatása volt előkészíteni az egész emberiségért küldött Szabadító útját. Ennyiben állt a választottsága, ami nem a saját természetéből eredt.

b) Az ószövetségi Szentírás és a farizeuspárti-rabbinikus Talmud közötti distinkció szükségessége.

c) Az ószövetségi anyagokban az időleges (ceremoniális és fegyelmi) előírások és az örök hit- és erkölcsbeli igazságok közötti megkülönböztetés szükségessége.

A kereszténység ezért isteni és nem zsidó eredetű vallás.

Ezeken kívül jelentkezik az a probléma is, hogy nem képesek az emberek a „politikai" és a „dogmatikai" egyház között különbséget tenni. Az előbbi esetben az Egyház emberi oldaláról van szó, amiben nem köteles követni a keresztény az elöljáróját, ha nyilvánvalóan téved egy adott - nem az isteni kinyilatkoztatásból következő - kérdésben. Az utóbbi esetben isteni garancia áll, ugyanis nem a „test s vér", hanem a mennyei Atya nyilatkozik meg akkor, ha az Egyház a kinyilatkoztatás alapján dogmát terjeszt elő. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, mit tanít az Egyház dogmaként. A másik fontos elem az Egyházban a szentségek. Ezek értéke nem a kiszolgáltató pap életszentségétől függ, hisz ő csak gyarló eszköz-ok, akin keresztül maga Jézus Krisztus szolgáltatja ki a szentségeket. Erre áll az Egyház romolhatatlanságának törvénye. A szentségek nem puszta jelek, ósdi, régi szokások, hanem az isteni kegyelem hatékony közlői. Az, hogy milyen földbe hull a Magvető magja, már nem a magot minősíti. Az egyháziak bűnei, mégha botrányosak is, ebből a szempontból éppen mellette bizonyítanak, hisz egy ilyen társaságnak, ha tisztán emberi lenne, már régen össze kellett volna omolnia. Sokan károgtak már a kereszténység és az Egyház végéről, de mind a kettő túlélte az ilyen halálmadarakat. Az Egyház mindig képes volt megújulni a szentek által, akik akkor jöttek, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Ők nem hátráltak meg férfiatlanul. Nem rombolták le az isteni templomot, s helyébe nem tákoltak emberit, nem vallási katyvaszt gyártottak önfelkent hamisprófétaként, hanem kitakarították a templomot. Ez az igazi hősiesség. Az ember nem belerúg beteg Édesanyjába, hanem ápolja. Ez áll nemcsak a természetfeletti közösségünkre, hanem a természetes közösségünkre, a Nemzetre is: „A nagy világon e kívül // nincsen számodra hely; // Áldjon vagy verjen sors keze: // Itt élned, halnod kell!"

Ami problémaként még állhat mindezek ellenére az, hogy egyesek szinte dualisztikus hévvel a zsidót valami „abszolút rosszként" akarják meghatározni. A rossz azonban nem lételv (princípium), hanem léthiány. Az ördög is egy metafizikai jóból és egy erkölcsi rosszból álló, összetett teremtmény. A zsidóságban lévő léthiány alapvetően Jézus Krisztus elvetéséből származik: ebből következik a hontalanság és gyökértelenség káini létállapota. Ebből következik mint okból a gettó árnyékléte, a mimikri, az állandó vándorlás, egészen a bizonyos köreikben előforduló beltenyészetig. Nagyon kevés zsidó tudott ebből kilépni, s akik ezt megtették, azok a legnagyobb gyűlöletnek, üldöztetésnek, páli sorsnak voltak az elszenvedői. Szigeti József domonkos atyát említeném, aki a börtönben oktatta Aquinói Szent Tamás időtálló bölcsességét. Összesen 17 évet ült a bolsevizmus börtöneiben, ma mégis alig hallani róla. Zsidóként a zsidók tagadták meg, ráadásul domonkos lett, ami vörös posztó a zsidók szemében. A „főbenjáró bűne" mégsem ez volt, hanem az, hogy 1956-ban a hivatásrendi alapon szervezkedő Keresztény Front ideológiájának kidolgozásában részt vett. A munkásfiatalokat az egykori KIOE (Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete; 1946-tól Keresztény Ifjak Országos Egyesülete) szellemében elméleti képzésben részesítette, és ez a „létező szocializmusban" főbenjáró bűnnek számított. Azt merészelte mondani, hogy Szálasi Ferencet teljesen ártatlanul gyilkolták le egy kirakatperben, és az ő eszmeisége áll a legjobban összhangban a keresztény társadalomszervezési elvekkel.

Visszatérve a zsidókérdésre. Sok eszmeiség ennek tagadásával akarta a problémát megoldani. Az „emancipációs" mozgalmak mind keresztényellenes mozgalmakhoz kötődtek, ahogy megírta Szent Pál - az evangélium kerékkötői a zsidók megtérésükig. Az iszlámnak a nem-zsidó népek körében való terjedésének előmozdítói, a liberalizmus, a bolsevizmus ideológusai és fő szervezői, vezetői körében szignifikánsan magas volt mindig is az összlakossághoz viszonyított arányuk. Maga Karl Marx írta le, hogy a zsidó zsidó módon emancipálta magát. Vagy ahogy Prohászka Ottokár fogalmazott, nem a zsidóság olvadt fel a befogadó nemzetben, hanem a gettó falainak leomlásával a gettó bűze rohasztotta szét a keresztény társadalmak és népek morálját. Ennek visszahatásai voltak a különböző antiszemita mozgalmak.

A Hungarizmus ebből a szempontból - Szálasi szavai szerint - a cionizmus elveit képviseli. Hangsúlyozom, ebből a szempontból képviseli a cionizmus elveit. A zsidókérdés végleges megoldása Jézus Krisztus - a zsidóságnak mint népnek meg kell térnie, és betagozódnia a népek közösségébe. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha a népek mind betértek az Isten által alapított, ezért elpusztíthatatlan keresztény közösségbe, az Egyházba. A zsidóságnak (Ezékiel próféta jövendölése szerint) békében, mintegy konnacionalistaként kell a Szentföldön élnie, a szintén keresztény hitre tért nem-zsidó népekkel. Ekkor teljesedik be az, amit Szent Pál írt: ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?

- Az Új Honfoglalás Tervről már beszéltünk. Melyek a PHM rövid távú céljai, mit szeretnétek elérni?

- Röviden szólva két pontban összegezhető ez: számbeli megerősödés (ezt fogja szolgálni többek között az őszi toborzókörút), valamint a Hungarista Nemzetszolgálat továbbfejlesztése. A soraink közé lépők rendszerezett és rendszeres ideológiai-világnézeti képzése pedig tovább folyik.

- Világunk változások előtt áll. A zsidó gyökerű liberalizmus teljesen legyengítette Európa immunrendszerét, mely éppen ezért nem képes ellenállni az iszlám veszélynek. Fontos tudatosítani, hogy az ellenségem ellensége nem a barátom. Tehát attól, hogy a zsidóknak konfliktusa van a muszlimokkal, még nem következik az, hogy ők teljes mellszélességgel a barátaink lennének. Te hogy látod ezt a kérdést?

- Így van, bár eme elcsépelt szólam helyett jobban szeretem azt mondani, hogy a világ mindig változik. Kihívások mindig vannak, erről szól ez a létharc, amit itt a földön meg kell vívnunk: hivatás és küldetés, amelyben helyt kell állnunk. A konkrét kérdésben teljesen igazad van, ezt részben érintettem már az előbb és kifejtettük a Budavár török alóli felszabadulásáról történt megemlékezésünk során.

- Gondokat okoz Európa népei között a sovinizmus, különösképpen igaz ez a Kárpát-medencére. A Hungarizmusnak erre is van megoldása: a konnacionalizmus. Hogyan alkalmazható ez a gyakorlatban?

- A konnacionalizmus (nemzetközösség) elsődlegesen az egy nagytérben élő nemzetek élet-, társ-, és sorsközössége, amit a kultúra, a civilizáció és a technikagazdálkodás tényezői határoznak meg. A hungarista ideológia a „politikai nemzet" fogalma alatt az egy élettérben élő honképes és talajgyökeres népek élet-, társ- és sorsközösségét érti, amit a politikai, társadalmi és gazdasági tényezők határoznak meg.

Az országépítésnek három tényezője van: a nép, a táj, és a jogrend. A nemzetiszocialista korszellem olasz gyakorlata - a Fasizmus - a jogrenden alapuló Államot tette meg elsődleges rendező elvének, a népiségen alapuló német gyakorlata - a Hitlerizmus - a Vért és Fajt. Velük szemben a Hungarizmus a tájon alapuló Nemzetet tette meg elsődleges rendező elvnek, nem tagadva a másik két tényező szerepét. A Kárpát-Duna Nagyhazában ez másképp nem is lehetséges, de gyakorlatilag Európa más államaiban sem lehetséges másként. A történeti tájiság szempontjából egybe tartozó cseh és német területek igazságos rendezése, Ibéria, az angol-ír viszony mind-mind csak a konnacionalizmus alapján rendezhető.

A gyakorlatban miért van erre szükség? Miért nem lehetne például a népiség szerint megszervezni az államokat? Azért, mert a legtöbb esetben igazságos és gazdaságilag stabil államhatárok etnikai alapon nem húzhatóak meg. Ezért bizonyos népeknek egy politikai nemzetté kell összeállniuk, anélkül, hogy népi identitásuk elveszne. Ezeket az élet- társ- és sorsközösségeket részben a történelem már igazolta és igazolni is fogja.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Lényegében a Szentháromság igazságának analóg alkalmazásáról van szó: belpolitikailag a magyar vezetőnép és a kárpáti testvérnépek között a viszonylat tekintetében különbözőség van. Van belső (kulturális és közigazgatási-területi) népcsoport-autonómia, külpolitikailag, katonailag és gazdaságilag viszont egységes nemzetet alkotunk.

Voltak, akik erre a felvetésre „idejétmúltsággal" feleltek, sőt mintegy Herderként a magyarság pusztulását jósolgatták, hogy sohasem leszünk már vezetőnép, álom csak az egységes Kárpát-medence, a jövő nem ez stb. Ezek a kicsinyhitűek föl sem érnek a végvári vitézekhez, akik közül sokan sohasem éltek az egészleges Magyarországon (jóval szétesése után születtek) és a török kitakarítása előtt hunytak el. Mégis hittek ebben, mint örök magyar sorsban, küldetésben! 1790-ben a magyarság 25-30%-át alkotta az Anyaország lakosságának, mégis egy reformkor jött erre, nem pánszlávosító russzomán, illetve pángermánosító germanomán megsemmisülés. A sarlatán béljósok és inkonzekvensen „korszerű" világnézetük mindig a történelem szemétdombjára kerültek, a magyarság feltámadásában bízók eszméi viszont mindig elérték a megfelelő hatást. Az igazi jövőt ez utóbbiak hozták el, nem a pincsikutyaként szervilisen és kritikátlanul nagyhatalomhoz dörgölőző (USA, SZU, Oroszország, Kína stb.) megmondóemberek („én, mi megmondtuk"). Szálasi a német imperialista, antikonnacionalista jelenségekkel a népszerűtlenséget is vállalva szembe ment, mert az igazság kötelezte. Akkor is voltak „nyilasok", „nemzetiszocialisták", akik őrültnek, ásatagnak minősítették ezért. Ezek a nímandok a németek teljes kiszolgálói voltak, ahogy ma is a FIDESZ kritikátlan USA-barát, vagy ahogy egyes jobboldali körökben kritikátlanul imádják akár az iszlám világot, akár Oroszországot, akár Kínát, a bűnöket és erényeket józanul mérlegelő biztos tisztelet vagy elvetés helyett.

- Térjünk vissza hazánkra, a hungaristák szerint a parlamentáris demokrácia nem járható út, azonban sokan mégis hisznek benne, de legalábbis ha nem is hisznek benne, mégis demokratikus utakon próbálnak megoldást keresni. A hungaristák szemére vetik, hogy mégis, akkor hogyan érhető el változás?

- A már említett Új Honfoglalás Terv magában hordozza a tisztán helyi jellegű - önkormányzati - pozíciók megszerzését. Az „alja nép uralmában" (oklokrácia) nem veszünk részt. Erről mondta azt Platón, hogy ez a leggonoszabb rendszer, mivel elhiteti az emberekkel, hogy szabadok, és szabadon választanak, holott az dönti el a kérdést, akinek több pénze van (plutokrácia) és így több manipulatív hírközeget tud birtokolni (mediakrácia) szellemi prostituált „szakértőkkel". Ez élesen szemben áll az értékelvű (meritokratikus) hungarista elképzeléssel. A társadalmat kell újjáépíteni. Csak ha a magyarság újra honképes és talajgyökeres lesz, akkor lehet a nép, a táj és a jogrend hármasságára építve újra Hazát adni a Nemzetet alkotó honképes és talajgyökeres testvérnépeknek.

- Köszönjük a válaszokat, végezetül szeretnél még valamit megosztani az olvasókkal?

- Legyenek büszkék arra, hogy keresztények, európaiak és magyarok. Éljenek úgy, hogy méltók legyenek viselésükre!