Meghalt egy magyar katona, igen. Ideális helyzetben ez nyílvánvalóan dicsőséget kellene, hogy jelentsen a katonának, a hadseregnek és a nemzetnek. Hungarizmusunk hivatásrendiségének egyik elhagyhatatlan alappillére a nemzetvédõ katona, aki küzd a hazájáért és a nemzetéért, feláldozza magát, ha kell. Ez nem is kérdés.

Azonban érdemes a színfalak mögé nézni, mert a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Manapság pedig, amikor a hazugság köde lepi el az igazságot, fõleg nem. Érdemes feltennünk magunknak a következő kérdéseket: Hol halt meg egy magyar katona? Melyik ország hadserege küldte a csatatérre a katonát? Kinek az érdekében ment harcolni ez a katona? Ha lágyan odébblibbentjük a színház függönyét, betekintünk a villogó kaftánok világába, máris tisztábban látjuk a dolgot.

Egy magyar katona tehát meghalt Afganisztánban. Tény, hogy az afgánok nem álltak soha háborús helyzetben Magyarországgal, tehát jelen esetben nemzetvédelemrõl szó sincs. Akkor mégis mi kényszerítette arra ezt a katonát, hogy egy tőlünk távol levő országban haljon meg, katonai szolgálatot teljesítve? Erre választ ad a második kérdés: a katonát a Magyar Köztársaság küldte oda, ami egy minden jogalap nélkül létező, kommunista alkotmánnyal működő állam, amely a valaha volt dicső Magyar Királyság területének egy részét bitorolja. Ez a Magyar Köztársaság azonban egy hosszú láncolat része, melynek végéhez kell eljutnunk. Ez az ál-Magyarország függ az Amerikai Egyesült Államoktól. Akkor tehát az USA imperialista törekvéseinek áldozata lett a mi katonánk, a mi vérünk? Nos, ez már közelebb áll a valósághoz, de téves. Az Amerikai Egyesült Államok sem független: függ az azt irányító és markában tartó fajtól, a zsidótól, és azok illegitim államától, Izraeltől.

Tehát a katona végsősoron amerikai és cionista érdek áldozata lett. A zsidók háborúja ölt meg egy újabb magyar embert. Ahogy sokan másokat is.

Nyugodjék békében!

Kitartas.hu