A sajtót olvasva, és személyes tapasztalataim alapján az én benyomásom az, hogy a magyarországi roma kisebbség (más retorikában 600 éve itt élő téridegen bevándorlók) amúgy sem túl nagy jóhírét a "cigánybűnözés" kategóriáján keresztül akarják egyesek tovább csorbítani, ha egyátalán ez még lehetséges. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez a hungaristák szimpatizánsai között is teret nyert.
Jó lenne egyeseknek az érzelmeikkel szembenézniük! Döntsék már el kérem, a "cigánybűnözéssel" vagy a cigányokkal van bajuk?! A törvényhozás tehet bármit, ha egyszer az átlagos magyar ember nem örül annak, ha valaki nem fürdik, a békés együttélés helyileg szokásos normáit semmibeveszi. Kifejezetten zavarja, ha pont akkor kunyerálnak tőle aprópénzt és cigarettát, amikor siet valahova. Nincs szükség álszenteskedésre!
Ha valaki nem bírja elviselni a számos esetben agresszív kisebbséget, megérzéseim( sic!) szerint gyakorlatilag sokszor élősködő, gonosztevő csürhét, az ne vitatott kriminológiai kategóriákkal dobálózzon, hanem legalább a szíve mélyén, igenis engedjen teret ellenszenvének, de semmiképpen se a primitív gyűlöletnek, mert keresztényként meggyőződésünk, hogy a zsigeri utálat a gonoszságnak nyit kaput. Problémánk enyhén szólva sem egyedi. Egész Európa egy etnikai hidrogénbombán ücsörög.
Kovács Béla
Kitartas.hu kommentár: Az olvasói levél írója jól látja azt a problémát, mely a szalonnacionalista retorika bölcsőjében született, és mára már a mi táborunkra is átgyűrűzött: nevezetesen azt, hogy a cigányokat – inkább fogalmazzunk úgy, a cigányok életmódját és kulturális jellegzetességeiket – megvető magyarok a rasszizmus vádja elől egy ügyes elhajlással kijelentik, hogy nekik „semmi bajuk a cigányokkal”, csak a „cigánybűnözéssel” van probléma. Ezek az emberek nem értik meg, hogy amit ők cigánybűnözés néven kategorizálnak, valójában csak a mi magyar (és európai) fogalmaink szerint bűnözés, a cigányok számára azonban ez az ő kulturájuk, ami tőlük elválaszthatatlan és elidegeníthetetlen. A cigányság tehát nem „betörhető”. Ahogy egy kutyát képtelenség rávenni arra, hogy macskaként nyávogjon, úgy a cigányt sem lehet kényszeríteni arra, hogy magyarként, európai emberként éljen. Még erőszakkal sem. Az egyetlen megoldás a problémára a tér- és kultúridegen elemek eltávolítása a nemzettestből, ennek kizárólagos módja pedig a faji úton történő megkülönböztetés és elkülönítés. Testvérek, valljuk tehát be: rasszisták vagyunk, fajvédők (nem fajgyűlölők), akik nem holmi fél- vagy látszatmegoldásokat kívánnak alkalmazni, hanem meg kívánják szabadítani nemzetüket a sárba süllyedés megállításának minden kerékkötőjétől.
Udvaros István