Minket, hungaristákat a legkülönbözőbb, többnyire légbőlkapott vádakkal illetnek nap mint nap. Kezdve attól, hogy „zöld ingbe bújt kommunisták" avagy éppen „reakciósok" vagyunk, odáig, miszerint egyenesen németimádók, pángermánok, vagy éppen újpogányok vagyunk.

Természetesen azoknak, akik habzó szájjal uszítanak ellenünk, többnyire fogalmuk sincs a valódi történelemről, még kevésbé a hungarista eszméről. Gyűlölettől lángoló fröcsögésük általában kimerül egy-két neomarxista frázis, vagy néhány bolsevista hazugság liberális verziójának szajkózásában.

Egy ilyen vád az is, hogy a hungarizmus - mint minden „szélsőséges" jobboldali eszme, ugye - jellegénél fogva antiszemita. Ma ezt a bélyeget egyébként is divatos rásütni minden olyan egyénre vagy irányzatra, amelyik a politikai kánontól eltérő gondolatokkal operál, és nem hajlandó mindent alárendelni a „politikai korrektség" nevezetű akkut elmebajnak. Népünk tömegei, akik több mint hatvan éven keresztül ezen a hazugságon nevelkedtek, érthetően elhiszik ezeket a minden történelmi és ideológiai megalapozottság nélkül költött dajkameséket, ám az mindenesetre megdöbbentő, hogy szakavatott, a témával - ti. a két világháború közötti eszmerendszerekkel - állítólag több évtizede foglalkozó emberek is ugyanúgy beállnak a liberális sakálok üvöltő kórusába, továbbkürtölni a csúsztatásokat és a szemenszedett hazugságokat.

Hogy ez miért van így, ne firtassuk... Aki nem a „rendkívül hiteles", cionista tankönyvek szemszögéből figyeli a világtörténelem eseményeit, az igen csekély gondolkodás után rájöhet a megoldásra. Ám legyünk jóindulatúak, és feltételezzük azt, hogy a tudatlanság és az ebből fakadó ferdítések oka  a források egyoldalúsága.

Ez azonban könnyen orvosolható. Mi örömmel tesszük közre hitvallásunk alapjait, lévén abban semmi természetellenes és semmi rossz szándék nincs. Rajtunk ne múljon! Szolgáljon tehát ez a rövid cikk hiánypótlóul a „rendkívül felvilágosult" történész uraknak, valamint útmutatásul magyar testvéreinknek.

A fosztóképzőt tán kevesebben értik, mint a sokkal egyértelműbb tagadó alakot, ezért el kell magyarázni, hogy a hungarizmus nem antiszemita, hanem aszemita. Ahogy maga Szálasi Ferenc írja Út és Cél c. munkájában:

„[...]a zsidóság nem vallás, hanem faj, éspedig az az idegen fajú népcsoport, amely soha közösséget a magyar sorssal nem vállalt, soha semmiféle áldozatot ezért a közösségért nem hozott[....]Ezért a Hungarizmus nem az antiszemitizmust (zsidóellenességet) hirdeti, hanem az aszemitizmust (zsidómentességet)"

Habár a felületes szemlélődő számára a két fogalom nagyjából hasonló nézeteket fed, ez a valóságban azonban nem így van.

Antiszemitizmus: zsidóellenesség.

Aszemitizmus: zsidómentesség.

Az antiszemitizmus szükségképpen negatív, mint minden, ami „anti". Nem más, mint egy önvédelmi reflex a társadalom immunrendszerének védekezése. Az aszemitizmus pedig elismeri ugyan a zsidóság társadalombomlasztó szerepét, ám energiáit nem negatív, hanem pozitív irányba mozgosítja, így küzdve ellene.

Másképp szólva, az antiszemita ember minden erejével a zsidók túlzott hatalma, és végül az egész zsidóság ellen küzd, adott esetben erőszakosan. Az aszemita pedig a zsidó szellem, a zsidó mentalitás ellen küzd, fokozatos nemesítés útján elsősorban magából kigyomlálva azt. A magyar nemzetiszocializmus, mivelhogy keresztény, csakis az aszemitizmus talaján áll.

Ez pedig abból adódik, hogy az antiszemitizmus, mint erről már szóltunk, automatikus immunreflex, amely a társadalom fertőzöttségétől függően hol erőteljesebben, hogy kevésbé erősen van jelen (vö. e tekintetben Oroszországot és Magyarországot).

Mint ilyen, nem jelenthet megoldást, mert távlatokkal, ideákkal nem rendelkezik, célja csak egy: az immunanyagok „serkentése", fokozása, hogy a szervezetet (ti. a társadalmat) ezzel a betolakodó elleni masszívabb védekezésre és küzdésre ösztökélje.

Az aszemitizmus pedig rendelkezik ideákkal, távlattal, amely nem más, mint a krisztusi alapokon nyugvó magyar társadalom. A zsidókban természetesen ennek akadályát látja, de nem vitatja el sem emberi mivoltukat, sem létük jogosságát.

Dr. Kiss Sándor a következő ötletes képben szemlélti az antiszemitizmus és az aszemitizmus közötti különbséget: „Hiába állunk mi a dög mellé, hiába csapnánk agyon akár minden második legyet, amely ráereszkedik, mindaddig, amíg annak a feloszló tetemnek az illata valahogy meg nem szűnik, nem lesz vége a döglegyek odatódulásának."

Az antiszemita a zsidókérdés okát a zsidóban, mint biologikumban látja, míg az aszemita a zsidókérdés előfeltételeit igyekszik megszüntetni.

Olyan nagy különbség ez, melyet ezerszer az agyunkba kéne vésni. Sajnálatos módon, még a magukat hungaristának, nemzetiszocialistának nevező testvéreink is sokszor felülnek az eszméket egybemosni kívánó liberális propagandaszövegeknek, és büszkén hirdetik, hogy ők antiszemiták, nem egyszer azonosulva is ezzel a terminussal.

Az ilyen ember nem gondolkodik el a felvetett frázisok igazságtartalmán, hanem megpróbál indokokat keresni, amik alátámasztják a hazug állítást. Például: a „Hitler egy tömeggyilkos volt, aki megölt hatmillió zsidót" kezdetű szólamra az ilyen emberek rendszerint azt a választ adják, hogy „Igen, de igaza volt, mert..." avagy rosszabb esetben „Jól tette!" ill. „Gázt nekik!"

Ezek a szégyenletes jelenségek - az iszonyatos félretájékoztatottság mellett - népünk kétségbeesett vergődését szemléltetik. A magyar nép, s vele együtt egész Európa ugyanis élet-halál harcát vívja, s természetesen ilyenkor különösen kézenfekvők az olyan szélsőséges megoldási képletek, mint amiket egyes, magukat helytelenül „nemzetiszocialistának" képzelő testvéreink mondanak.

Azonban még ilyen sötét helyzetben sem feledhetjük el, testvérek, hogy a magyar jövő nem az antiszemitizmusban, hanem a keresztény hungarizmusban gyökeredzik, ami aszemita. Senkit sem lehet „kiirtani", mert a Létben és az isteni Akaratban mindenkinek része, feladata, küldetése van.  Ha nem akarjuk, hogy kihasználjanak, ha nem akarjuk, hogy lelkünket áthassa a fertőző szemita szellemiség, akkor elsősorban igyekezzünk azt magunkból kiirtani: tanulással, sporttal, művelődéssel, az igazság keresésével, és mindenek előtt: szeretettel.

Ha magunkat nem valami ellenében, hanem valamiért küzdőként határozzuk meg, akkor a kitűzött cél, azaz magyar hazánk feltámadása érdekében végzendő munka pozitív energiákat fog mozgosítani, és ilyen tettekre fog sarkallni. Ha önmagunkban és egymás iránt a szeretetet működtetjük, akkor a zsidók, kiknek létalapja a gyűlölet, nem tudnak majd belénk kapaszkodni.

Ez az igazi aszemita revízió!

Ami pedig a zsidóság sorsát illeti, ez nyilván egy komplex kérdés. Az a nagyfokú hányattatás, amelyen több ezer éven át keresztülmentek, nyilvánvalóan tragikus, ám a legkevésbé sem indokolatlan, mégkevésbé véletlen. A zsidó nép, amely nem fogadta el Jézus Krisztust megváltóként, elutasította magától az örök szeretetet, így belsőleg kiegyensúlyozatlanná, diszharmonikussá vált, s ez a kiegyensúlyozatlansága, ez a lelki meghasonlottsága késztette a zsidóságot gyűlöletes tetteikre, amelyek, érthető módon, ellenreakciót váltottak ki a népekből.

Amíg a zsidóság saját korlátaival és hiányaival szembenézni nem tud - s nagyon úgy tűnik, hogy erre fajilag képtelen - addig üldözött lesz mindenhol, és sehol sem fog tudni asszimilálódni. Márpedig ezt a kérdést meg kell oldani, mégpedig - ahogy a Nemzetvezető mondta - mindkét fél becsületes akaratából.

A zsidóságnak először is - az eredeti cionizmus elképzeléseivel összhangban - egy hazát kell adni, ahol saját népiségét szabadon kiélheti, s önrendelkezési jogát is élvezheti - legyen ez akár a már létező Birobidzsán, avagy Izrael történelmileg a zsidókhoz tartozó, nem palesztin őslakosok által lakott földje.

Amíg a zsidóság nem látja be, hogy egy elenyésző és valóban minden tiszteletet megérdemlő rétegtől eltekintve, nem tud tartósan, harmonikusan együttélni az európai társadalmakkal, addig ez a balszerencse sorozat tovább fog folytatódni, és a zsidóság továbbra is gyűjtőtáborból gyűjtőtáborba fog vándorolni, mint tette azt az elmúlt 4500 év során - Rámától Babilonig, Tarnopoltól Dachauig.

Felelősen gondolkodó zsidó testvéreinknek azt tanácsoljuk, fontolják meg a fent írtakat annak érdekében, hogy mind a magyarság, mind a zsidóság békében tudjon élni. Mert az áhított békét e Földön nem a zsidók bolsevizmusa/liberalizmusa, de nem is a zsidók megsemmisítése, hanem a krisztusi igazságra alapuló életszövetség fogja elhozni! Ehhez azonban be kell látnunk, hogy az együttélés lehetetlenné vált, és hagynunk kell végre élni egymást - magyarként Magyarországon, európaiként Európában!

Aranyi Péter - Kitartás.hu