Az alábbi írás eredetileg 2006-ban született, az aktualitásából viszont semmit nem vesztett, ezért tartottuk érdemesnek újraközlésre.

Eszméinkkel, ideológiánkkal, mozgalmunkkal, és egyáltalán létezésünk jogosultságával, és értelmével kapcsolatos folyamatos meg nem értés és szkepticizmus, melybe folyton folyvást, mint valami áthatolhatatlan falba ütközöm, késztetett arra, hogy rövid magyarázatban próbáljam világossá tenni az "avatatlan" olvasó számára az efféle álláspontok szűklátókörűségét, és irányítottságát.

Nem túl felemelő érzés nap, mint nap azokkal a becsontosodott beidegződésekkel felvenni a harcot, melyek teljes mértékben a zsidó-liberális média és történetírás abszolút emocionális, az objektivitásnak és tényszerűségnek még csak a látszatával sem bíró propagandamunkája által megteremtett táptalajban gyökeredző előítélet halmazként jellemezhető. De vajon elképzelhető-e, hogy tisztességes ember, miután eljutott az igazság felismeréséhez egy hazug és romlott világban, mégis némaságba burkolózzék, csak azért, mert sorozatosan korlátoltságba ütközik, vagy esetleg pillanatnyi érdekei és egzisztenciája szempontjából a hallgatás lenne kifizetődőbb számára? Vajon világvallás lenne-e ma a kereszténység, ha az Apostolok az első meg nem értések, atrocitások, és üldöztetések következtében a "kényelmes és nyugodt élet" mellett döntöttek volna, az Evangélium hirdetése helyett? Bűnösök közt cinkos, aki néma!

„...Magyar ideálokat szolgáltam és hittel szolgáltam, Lutherrel mondom: Itt állok és másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!..."
(Hubay Kálmán az utolsó szó jogán)

E helyütt nem célom, és nem is állna módomban pontról pontra cáfolni és szertefoszlatni azt a betegagyú horror szerzők tollára méltó, mocskos és hazug rágalom áradatot, melyet a győztesek több mint hatvan év alatt a nemzetiszocializmusra ráfröcsköltek.

Ellenben föltennék egy nagyon rövid és egyszerű kérdést: Vajon mi táplálja igazából Hazánkban és világszerte a nemzetiszocialista mozgalmakat? Az irányított közfelfogás persze kész válaszokat sulykol az önálló gondolkodásra képtelen, fogyasztóvá avanzsált, felületes szemlélő agyába: "Előítéletek, gyűlölet, gonoszság..." De elképzelhető-e, hogy említett tulajdonságok hordozói vonzónak találjanak, felvállaljanak és hirdessenek egy olyan ideológiát, amely megvallásának ma -"jó esetben" is- megvetés és elszigetelés, alkalmanként teljes egzisztenciális ellehetetlenítés, vagy börtön, egyes szélsőséges esetekben pedig, akár tisztázatlan körülmények közötti "hirtelen és tragikus" halálesetek az egyetlen rövid távú "gyümölcse"? Ha sikerül magunkban végre legalább egy pillanatra félretolni a megismerés útjából az évtizedek során a nemzetiszocializmussal kapcsolatosan belénk plántált pavlovi reflexeket, és az előítéletek helyett a tárgyilagosság talajáról megközelítenünk ezt az egyszerű kérdést, akkor első ránézésre is; a napnál világosabbá válik, hogy: ez képtelenség!

Fent említett alantas tulajdonságokkal felvértezett egyének, megtoldva még a karrierizmus, hazugság, szolgalelkűség, gátlástalanság és hitetlenség "erényeivel" , bizony ellenségeink és rágalmazóink sorait "erősítik", mivel egyedül onnan várhatnak egzisztenciális, anyagi javakat, önző érdekeik és materiális vágyaik kielégítését.

Aki ma nemzetiszocializmusra, Hungarizmusra adja a fejét, a létező leghitelesebb, tiszta erőhöz csatlakozik, hiszen pont az üldözői verik belé a hitelességet! Erre mondja azt Krisztus Urunk: "Ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is! Mert akit hitéért ütnek, abba hitelt vernek bele."

Persze jogos lehet a felvetés: Akkor viszont mi az oka ennek az évtizedek óta változatlan hevességű, kiengesztelhetetlen rágalom hadjáratnak és gyűlöletnek, melyet földgömbünk jelenlegi urai ideológiánkkal, és képviselőivel szemben tanúsítanak? De hisz', mi az oka, és mi volt az oka mindig is annak, hogy a Gonosz gyűlöli a jót? Az alacsonyrendű sosem viselte el a magasabb rendűt, gyűlöletét mindig fűteni fogja a kisebbségi érzése, az irigység, de legfőképpen a félelem. Igen, a félelem. Mert paradox módon a világ urai, egy csaknem hetven éve sárba tiport eszmétől, és annak névtelen képviselőitől rettegnek egyedül és kizárólagosan.

Ezzel magyarázható többek között az is, hogy a mai Magyarországon 2006-ban, minden különösebb sajtóvisszhang nélkül indulhatott a választásokon egy "Magyar Kommunista Párt", azoknak a nemzetgyilkos kommunistáknak a (nyílt) utóda, akik -ellentétben a hungaristákkal- százszorosan és ezerszeresen, hitelesen dokumentáltan -korábban a "Felszabadulásunk árnyékában" című háromrészes sorozatban a kitartas.hu is közzétett ezek közül néhányat- a népirtások és kegyetlenségek tömkelegét követték el ország és világszerte. Ezt a pártot a választások alkalmával a média bemutatja, székházából a televízió élő közvetítést sugároz, melynek során döbbenten láthatjuk, hogy identitásukban meghasonlott fiatalok kicsiny csoportja Che Geuvarás, vagy vöröscsillagos -jelzem érvényben lévő törvény szerint, önkényuralmi jelkép- pólókban feszít.

De el lehet képzelni a magát magyarnak nevező média hisztériázását, ha a nemzetiszocialisták jelentenék be abbéli szándékukat, hogy a következő választásokon Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom néven indulni kívánnak, és napvilágot látnának olyan felvétlek, melyeken a párt fiatal aktivistái nyilaskeresztes pólókban tevékenykednek éppen, akár a pártház területén belül. Pedig az önkényuralmi jelképekre vonatkozó törvény, ismereteim szerint, nem tartalmaz olyan kitételt, melyben rangsorolná ezeket az "önkényuralmi jelképeket", egyiket a másik fölé rendelné elrettentő és gonosz mivoltában, a vöröscsillagot "kicsit csúnyának", míg a nyilaskeresztet, vagy horogkeresztet "nagyon csúnyának" minősítené.

De a kommunisták nem keresztezik a világot irányító háttérerők útját és törekvéseit, a többi szalonképesnek nyilvánított (ál) "jobboldali", vagy "baloldali", vagy akár "nemzeti" erőkről már nem is beszélve. De próbáljuk meg röviden vázolni, mi is lenne ez a bizonyos út, melynek keresztülhúzására egyedül a nemzetiszocializmus lehet képes.

Azt azért már rajtunk nemzetiszocialistákon kívül is egyre többen látják, hogy a fennálló világrend alapjaiban romlott, korhadó, rothadó szerkezete összeomlóban van. Nem fogadtatható el a tömegekkel véglegesen a kisszerűség uralma, a törtetők, az ügyeskedők, a gátlástalan pénzarisztokrácia és ennek szolgálatában álló „nemzeti" bábkormányok vérszívó hatalmaskodása, mellyel rátelepednek a befogadó és eltartó nemzetekre és az értékteremtő többség véres verítékén megtermelt jövedelmeket és javakat kézen közön tűntetik el saját, önös kicsinyes, vagy akár éppen hogy nagyra törő érdekeik és céljaik szolgálatában. Ennek a társadalom-strukturális világválságnak valószínűleg, mint ahogy az a történelem során általában lenni szokott, egy gazdasági világválság lesz a kísérő jelensége. -Minek jelei szintén tapasztalhatók.- Ez a társadalmi és gazdasági összeomlás pedig törvényszerűen olyan konfrontációba torkollik, melyben az egymással szembenálló világerők összecsapására kerül sor.

Feltételezhető, hogy vagy a nemzetiszocialista erők kerekednek felül Európa, majd világszerte, vagy egy soha nem látott, totális és infernális judeokrata diktatúra jön létre.

A gazdasági összeomlást valószínűleg egy általános etnikai és faji háború kitörése fogja kísérni, hiszen a harmadik világ színes milliói számára az eddiginél is csábítóbb lesz az a világ, melyet az amerikai és európai fehér ember épített fel az évszázadok során, a maga összes szépségével és kincseivel. A bevándorlás már ma is milliós nagyságrendben zajlik. Ezt, a világot irányító háttérerők nemcsak, hogy legnagyobb mértékben támogatják, hanem kifejezetten gerjesztik és előidézik, miközben igyekeznek elhitetni (sajnos jelentős sikerrel) a fehér őslakossággal, hogy ebben a faji felhígulásban és keveredésben semmi kivetnivaló nincsen.

A londoni faji zavargások 2011-ben

A fehér faj pedig bárgyú és együtt érző mosollyal az arcán nyújtja át azokat a kincseket és szépségeket a bevándorló jöttmenteknek, amiért ősei a vérüket és verejtéküket hullatták évszázadokon át. Ennek már morálisan is megkérdőjelezhető alapjai vannak, hiszen aligha lennének jogosultak erre, a méltatlan és érdemtelen utódok. Hogy mindennek mik lesznek a következményei, azt Franciaországban már megfigyelhettük néhány hónapja kicsiben (azóta Londonban is, a szerz.): A bevándorlók miután oly mértékben elsokasodnak, hogy dologtalan tömegeik eltartása a (még) többségi (fehér) társadalom számára egyre elviselhetetlenebb teherré válik, elégedetlenkedni kezdenek azoknak a javaknak a mértékével szemben amit addig ajándékba kaptak, és a befogadó nemzet iránt érzett „hálájuk" által vezérelve, úgy döntenek, hogy elveszik inkább önkényesen és erőszakkal azt, amire érzésük szerint jussuk van.

"Cigánytérkép" napjaink Magyarországán

Biztosak lehetünk benne, hogy ezeket a tendenciákat azok a bizonyos "világot irányító háttérerők" nem csak, hogy látják, hanem ők maguk idézik elő, a nemzeti és faji öntudat lerombolásával Európa szerte. A gyakorlati előnyük ebből többszörös. Egyrészt az identitásában megzavarodott, tévelygő, egykor szebb napokat látott tradicionális, ősi fehér nemzetek gyakorlatilag fokozatosan megszűnnek nemzetek lenni -ezt már csak a vak nem látja- ehelyett egy öntudatlan gyökér nélküli, agymosott tömeggé, masszává válnak, miáltal sokkal könnyebben irányíthatók lesznek. Másrészt, amikor ennek következtében alkalmatlanná válnak arra, hogy megvédjék magukat a rájuk törő veszedelemmel szemben, boldogan és öntudatlanul fognak belekapaszkodni abba az "erős kézbe", mely az elszabadult káoszt és anarchiát megfékezi majd. És ekkor lépnek elő a háttérből azok a bizonyos erők, akiknek onnantól kezdve nem kell többé titkolózniuk, hanem nyíltan és határozottan, a rendet teremtő és megmentő szerepében tetszelegve, a riadt és kétségbeesett tömeg legnagyobb megelégedésére és megkönnyebbülésére, bevezetik ördögi diktatúrájukat.

Ez lenne a mostani világrend(etlenség) „fejlődésének" rövid forgatókönyve.

Amennyiben a nemzetiszocializmusnak sikerül útját állnia ezeknek a törekvéseknek, helyreállítaná a tradicionális isteni értékeket, és világrendet. Amennyiben elbuknánk, a világ sorsa megpecsételődött.

Akik valamit is őriznek még magukban lényük mélyén azokból az erkölcsi normákból melyeket tradicionális isteni értékeknek neveztem, érzik és látják, hogy a világ irányítása rossz kezekben van, az élet minden területén tapasztalható a totális és rohamos erkölcsi és morális hanyatlás. Ezek a tendenciák 1945 után kaptak szabad folyást teljes egészében világszerte, és ezek az erők több mint hatvan évvel ezelőtt, és azóta is változatlan hevességgel, a nemzeti szocializmust kiáltották ki a legfőbb rossznak.

A képlet tehát roppant egyszerű: A jót onnan ismerhetjük fel a Gonosz által irányított világban, hogy őt próbálja meg rossznak beállítani, ennek érdekében semmilyen eszköztől, semmiféle gátlástalan hazugságtól vissza nem riad, és minden rendelkezésére álló erővel ezt sulykolja a már sokszorosan megpuhított és félrevezetett közvéleménybe. Ez egyben, újfent csak jelzés értékű is kell legyen mindenki számára, hogy melyik az az erő, amelytől a Földünket uraló sötétség igazán tart, s mely alkalmas arra, hogy sátáni terveit meghiúsítsa.

Persze ahhoz, hogy reális eséllyel vehessük föl a harcot az elkövetkezendőkben, még rengeteg munkára és előrelépésre van szükségünk, mind szellemi, mind anyagi síkon. A hiányosságainkkal mi is tisztában vagyunk, nem valamiféle álmodozó, őrült fantaszták szerveződése a miénk. De a feladatunk ma, nem ezek fölött a hiányosságok fölött való kesergés, hanem a rendelkezésünkre álló erőforrásaink, emberanyagunk, és propagandaeszközeink teljes hadrendbe állítása, céljaink elérése érdekében. Eközben persze törekedni kell a meglévő hiányosságok pótlására.

Én minden esetre, az összes szkeptikus és kétkedő helyében, inkább imádkoznék a sokat átkozott, lenézett és fantasztának titulált nemzetiszocialisták győzelméért, vagy Uram bocsá'; tevékenyen venném ki a részem a harcból.

Végvári Levente Attila - Kitartas.hu

(2006. július 8.)

A fenti írást azért tartottuk fontosnak közölni újra, mert bőven aktuális napjainkban is, illetve rengeteg olyan dolgot és eseményt tartalmaz, amelyek szinte szóról szóra beteljesedtek, beteljesedni látszanak 2011-ben. Lássuk csak!

Azóta is minden eszközzel igyekeznek lejáratni minket, azonban rossz hír lehet számukra, ez úgy tűnik, hogy éppen az ellenkező hatást éri el, hiszen ha összehasonlítjuk szervezettségünket, felkészültségünket, létszámunkat, akkor nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy jelentős mértékben sikerült előrelépnünk a 2006-os állapotokhoz képest - természetesen itt a hungarizmus képviseletére gondolunk.

De ami igazán megdöbbentő és igaz, az a fehér nemzetekről és katasztrófális demográfiai folyamatairól tett megállapítása a szerzőnek, melyhez napjainkban méginkább párosul az esztelen bevándorlás által okozott társadalmi feszültségek eszkalálódása. Nézzünk szét, mit láttunk azóta? Alig van nap, hogy ne hallanánk valamely európai országból azt, hogy bizonyos negyedekben, egyre nagyobb városrészekben olyan állapotok uralkodnak, ahová fehér ember (néhol ez már a rendőrökre is vonatkozik), ha kedves az élete, nem merészkedik be, illetve azt, hogy erőszakos színesbőrű bandák fosztogatnak, rabolnak, gyilkolnak - a nyári londoni zavargások csak a jéghegy csúcsát képezték.

De ha valaki ezekre legyint, hogy nem Magyarországon történnek, ami a lehető legnagyobb ostobaság, alighanem ők is tapasztalják, hogy itthon sem lett kedvezőbb a helyzet 2006 óta a cigánykérdés tekintetében. A jelenlegi folyamatok pedig arra engednek következtetni, hogy nem is lesz.

Azok az irányelvek pedig, melyeket a szerző lefektetett, hogy miképpen kell viszonyulnunk, hozzáállnunk a harcunkhoz, tisztábbak és igazabbak, mint valaha! A okfejtését és a kilátásait a jövőt illetően az elmúlt bő 5 esztendő nemhogy cáfolta, de kétszeresen aláhúzta, és igazolta (lásd. kiteljesedő gazdasági válság)! Ma sem mondhatunk mást, mint azt, hogy az egyetlen út a hungarizmus! Ébredj, magyar!