Navigáció
Ajánló
Friss hozzászólások
- Sanchez: Hmm... Tehát a 2006-os
- Ssakie: Például ha rezzenéstelen
- Excalibur: http://kitartas.mozgalom.org/
- Velen: Mellesleg azt is érdemes
- Sanchez: Miért, milyen az "ávós"
- Jason Voohers: Ez nagyon egyszerü,minek
- Anonymous: Azért a rendőrök többsége
- Roland: :'( Bárcsak lenne ember, ki
- Velen: Végre azt is megéltem, hogy
- Roland: "Lángoljon bár, mint Kossuth
Cikkajánló
- 1 / 7
- ››
Böjte Csaba OFM: Felnőtt egy gyermek!
Itt ül előttem egy lány, tizenegyedik osztályba jár, azaz csak járt, mert bejelentette, hogy férjhez készül, és tovább nem hajlandó iskolába menni.
Kedves, szép vonású fiatal, óvodás korától nevelem, nagyon szeretem őt. Arca hatalmas belső feszültségtől izzik, mert ösztönei, szíve egyet mond, és mi a felnőttek, az ország törvényeit követve, egészen mást kérünk tőle. Érzem, tudom, hogy szeret, ragaszkodik hozzám, de itt most számára élet és halál kérdése a holnap, tizenéves tisztasággal, őszinteséggel fordul felém. Több mint egy évtizede nagymamája kezembe tette Isten nevében a sorsát, ő feltétel nélkül bízott bennem, és most választ vár tőlem...
Nézem a lányomat és hallgatok, hallgatom, ahogyan el-elcsukló hangon keresi dühösen a szavakat, hogy megmagyarázza nekem a világ legtermészetesebb igazságát: szerelmes, és szeretne együtt lenni azzal kit oly nagyon szeret. Igen, ő bízik testében feszülő, megállíthatatlanul követelőző ösztöneiben, tudja, hogy Istentől kapta azokat és ő szeretne hallgatni rájuk, repülni akar arra, merre vezetik legtisztább vágyai. Csodálkozva néz rám: mostanig akár fél szavakból is mindig kitaláltam vágyait, gondolatait, most miért nem értem meg őt? Érzem, hogy itt és most mint szülő, nevelő vizsgáznom kell!
Ülök csendben, nézem a lányomat, értem én a mindent szétszakító életerő lázadását! Nagyon nehéz megszólalni! Hogy mondjam el, hogy egy beképzelt, arrogáns társadalomban élünk, és hogy 2011-ben egész Erdélyben nem indult szakoktatás, és hogy bár láttam, hogy nem is vágyik a felsőbb osztályokba, nem akar egy líceumot hosszan járni, mi mégis a beteg törvényekre figyelve, őt erővel beírattuk a tizenegyedik osztályba. Hogy mondjam el, hogy csodálom, ahogyan ő szeretettel lehajol a kicsinyekhez, és tizenhét évesen szorgoskodik a konyhán, és láttam benne az érett nőt, ki képes boldoggá tenni egy férfit, és szép egészséges gyermeket szülni neki, de mégis úgy bánunk vele, mint egy gyermekkel?
Nehéz megszólalni, mert magam sem értem, hogy miért megyünk szembe a természettel, a józan ésszel, és nevelünk iskoláinkban - sokszor erőszakkal - sok-sok élhetetlen értelmiségit? Népünk, nemzetünk gerincét mindig is a becsületes mesteremberek, földművesek alkották, a tisztességes, szorgalmas kézművesek, kik munkájukkal nem csak kenyeret, megélhetést adtak, hanem otthonná tették szép szülőföldünket. Oly nagy szükség volna rájuk, és mégis az oktatásért felelősek mindenkit 20 éves korig iskolapadba akarnak kényszeríteni az új tanügyi törvénnyel. Egy kőműves, vagy pék, vagy traktorista csak 17 év oktatás után kezdheti el a munkáját a legújabb törvények szerint. Három éve már, hogy nem indultak szakmunkásokat képző osztályok Erdélyben! Népünk létének záloga a jókedvű, vidám család, melyben az édesanya anyai jósága, szeretete hordozta a holnap ígéretét, az egész nép számára a legdrágábbat, a gyermekáldást. Fiatal, sokgyermekes édesanyának lenni a legcsodálatosabb hivatás ezen a földön! Egy oktatási rendszer legfőbb célja a gyermekeket szeretettel vállaló, és azokat becsületes munkával felnevelő tisztességes emberek képzése, nevelése.
Nézem a lányomat és lelkem mélyén büszke vagyok rá. Ő képes Istentől kapott tiszta ösztöneire hallgatva lázadni, és hazug világunkkal szembefordulni. Nem kívánja a rongyrázó világunk hatfogásos ebédjét, neki elég az egyszerű, finom egy tál étel, ő két kezével, Istentől kapott értelmével dolgozni akar, gyermeket akar szülni annak a férfinak, kit tiszta szívvel, őszintén szeret. Ehhez kéri az én segítségemet. Nem akar tovább iskolába járni, napi 7-8 óra elméleti oktatáson részt venni, olyan vizsgákat letenni, melyek nem érdeklik, és melyekre nem is készült fel, melyekre elmenni számára már önmagában hazugság!
Lányom felnőtt, kezébe akarja venni a sorsát! Igazából az egész oktató, nevelő munkánknak a célja, hogy erre a lépésre felkészítsük a fiatalt. Határozottan érzem, itt van az a perc, mikor nevelésének szép terhét kiveszi kezemből, hogy tovább már önmaga sorsának irányítója legyen. Ez a nagykorúság első pillanata, egy felnőtt születik a szemem előtt.
Nézem és tudom, hogy óriási terheket vállal most, hogy szívére hallgatva feláll és útra kel. Persze, hogy aggódom érte, sok-sok fáradt, bölcs tanács, óva intő példa kavarog bennem, annyi mindenről lehetne beszélni, de inkább hallgatok, nem akarom megtörni a kibomló szárnyak lendületét. Lányomra büszke vagyok, szeretettel megölelem és egyetlen dolgot kérek tőle: biztatom, hogy menjen be a templomba és tiszta, szabad lelkiismeretével forduljon teremtője felé. Beszélje meg az Istennel, hogy hogyan tovább, és én döntését, bármi is lesz az, testvéri szeretettel tudomásul veszem. Igen, döntsön lelkiismeretére hallgatva, szabadon, és bárhogy is dönt, én mellette állok. Tudatosan igent mondtam rá kisgyermekként, és most hogy szabad akaratának fényében a szárnyát kibontotta és útra kel, hát - mi mást tehetnék - mellette maradok.
Szeretettel,
Csaba t.
(magnificat.ro)
Hozzászólások
Az őszinte tényeket
Az őszinte tényeket megvallva, ilyen fiatal generációt szeretnék a jövendő során elképzelni, s itt nem egy fiktív dologról van szó, hanem igen is arról, hogy a fiatal generációnak korán fel kell érnie bizonyos javakat, amelyek az életük során végig fogja őket kísérni. Tulajdonképpen ezen leányról, csupán annyi szót tudnék ejteni, hogy felnőttkorú gyermekről van szó, s itt tulajdonképpen a gyermek szót, az életkor miatt használtam, bár itt nem az életkorról van szó, mint domináló tényezőről. A saját magam nevében is teljes, kiteljesedett életet szeretnék kívánni ennek a leányzónak, s a nevelőjének annyit üzenek, az Úr Isten irgalma kiteljesedik rajtad, hiszen mindannyiinkat szeret az Isten, s akkor fog minket megáldani, ha mi jót cselekszünk. Ezen jó cselekedetek érdekében szükség légyen a személyes elkötelezettség, s akkor igazi, tiszta ideológia, s az eszme is győzelmet fog aratni! Kitartás! Éljen Szálasi!
Vigyázzunk
Vigyázzunk Anyára!
http://napidoktor.hu/cikk/81.16639/Vigyazzunk-anyara
Ennyi idősen, több különböző
Ennyi idősen, több különböző iskolát megtapasztalva nekem is valami hasonló forog a fejemben...
Jelenleg az iskola nem alkalmazkodik a gyakorlati élet követelményeihez, hanem pusztán, egyoldalúan a holt ismeretekre helyezi a hangsúlyt, a nélkül, hogy megtanítana arra, hogyan kell valóban teljes, szép, IGAZ, és jó életet élni.
Ez a lány már most beláthatatlanul bölcsebb, s sokkal többet tud az életről, mint a felnőttkorú magyar társadalom nagy többsége.
Isten áldja az útján!
Mennyei ATYA kísérje a leány
Mennyei ATYA kísérje a leány útját.Csaba atya .nagyon nagy bölcsességgel van meg áldva.csodálója vagyok.
Én csak annyit tudok ehhez
Én csak annyit tudok ehhez hozzászólni, hogy hagyni kell és a " távolból " figyelni kell az útját, hogy ha netán valahol elbukik és segítségre szorul akkor segítsünk neki. Én ha Isten segít lassan 30 éves leszek és még mindig nem találom az utam. Iskolát végeztem, - de minek ? munka helyem van, - de minek ? nem találom a helyem , a biológia dolgozik bennem, szeretnék gyermekeket és lassan elkések ... megy az idő , magas a mérce és addig szeretnék mindent előteremteni a gyermekemnek , hogy kifutok az időből és a végén már nem lehet gyermekem. Pedig pár évvel ezelőtt tízen évesen még én is úgy gondolkodtam, hogy 30 éves kór alatt már meg lesz a három gyermekem. Sajnos nem így lett ... rohan az idő ...Mindent megadnék azért, hogy fiatal és több gyermekes édesanya legyek, de ez már lehetetlen . :( Unoka testvérem 26 éves és 3 gyermeknek örvendezhet ebből az idősebb fiúcska már 6 éves . Boldog anyuka és semmi pénzért nem cserélne senkivel sem. Én ezt az életet tartom normálisnak és nem azt amit a kormány , a média vagy az a sok sznob mond és reklámoz.
Nem beszelve arrol, hogy
Nem beszelve arrol, hogy Erdelyben sajnos meg a ketkezi munka lenezett, megvetett. Halomra ontjak a lesullyedt egyetemekrol a sok semmirevalo, korlatolt kepessegu diplomast, hogy majd budipucolo, hanyadekfeltorlo legyen beloluk Nyugaton.Tisztelet a kivetel, nagyon keves diak valo egyetemre! Mar a sokadik generacioval megszoktattak a semmittevest, a kommunizmus aldasos hatasa, ugy-e. Tomegesen koltoztek falurol varosba, a blokkba, mert ott konnyebb, nem kell koran kelni, allatoknak enni adni...ennek a levet isszuk, a 60 ev kenyelemnek, mentalitasnak, igy soha nem lesz vege a valsagnak! Nyugatbol is azt latja a fiatalsag, uszomedences haz, meg szilikoncsecsu nok...a dolgot viszont nem latjak meg!
Az egyszerű dolgok és
Az egyszerű dolgok és megoldások mindig a szemünk előtt vannak, voltak és lesznek, csak mi már annyira vakok vagyunk, hogy képtelenek vagyunk a lényeget (meg)látni ... Nagyon rég nem olvastam ennyire őszinte, együttérző gondolatsort. Nem vagyok egy gyenge alkat, de többször liba-bőrös lettem amig a történet "végére" értem. Böjte Csaba atyát pedig nemcsak a bölcsesség vezérli, hanem ami a világon a legfontosabb: az őszinte, feltétel nélküli szeretet.
Isten áldása legyen az ilyen emberekre ...
Korán mentem férjhez,
Korán mentem férjhez, értelmiségi szüleim nem így képzelték el. Fiatalon lettem édesanya ,gyönyörű időszak volt. Késöbb éreztem több van bennem ,tovább kell tanulnom. Szinte egyidőbe fogtunk neki a férjemmel továbbtanulni. Segítettük, bíztattuk egymást, a szakdolgozatokat is közösen írtuk. A család semmiképp nem jelenti a tanulás végét. Hányan vannak (vagyunk ) akik később éreznek rá mit is szeretnének. Egy jó társsal mindent meg lehet oldani. Jóval túl a harmincon lettem másadszor is édesanya, megéltük a kései gyerek érkezésének szépségét is. Hagyni kell a fiatalokat elindulni az életbe, elég ha tudják ránk bármikor számíthatnak.
Böjte Atya írásai mindig
Böjte Atya írásai mindig meghatóak, mélyen emberiek, és sugárzik belőlük az igazi szeretet. Sokszor merítek belőle erőt, amikor az én kis nem árva- lelki árváimmal foglalkozom. Egy iskolában dolgozom, rengetek hátrányos helyzetű, igen rossz körülmények között élő, bár "családban" nevelkedő gyermekkel. Böjte atya írásai hozzásegítettek ahhoz, hogy megértsem: nem tudom megváltoztatni a világot, körülményeket, a szülőket és a gyerekeket, és nincs is szükség rá. Csak szeretni kell őket.
Nagyon köszönöm.
Szerintem azért egy érettségi
Szerintem azért egy érettségi bizonyítvány megszerzése a XXI. században alapkövetelmény. Nem attól lesz jobb a világ, hogy visszasüllyedünk az 1700-as évek színvonalára!
Tavaly érettségiztem, most
Tavaly érettségiztem, most egyetemre járok, van bizonyos rálátásom a mai oktatásra.
Aki azt gondolja, hogy az érettségi megszerzése XXI. századi követelmény, és aki alatta van, az valami bugris, érdekes felfogást vall. A liberálisok azt gondolják, amit Te. Tudod hogy érték el, hogy legyen érettségije szinte mindenkinek? Úgy, hogy levitték a színvonalat. A középszintű érettségi egy nulla áthúzva. Ismerek valakit, aki kettessel bukdácsolt matekból, a középszintűt meg 3%-ot szerez még és ötösre megírja(így csak négyes lett). Átnézett pár feladatot az érettségi előtt két nappal, és meg tudta írni ilyen jóra, úgy, hogy év közben meg nem is figyelt (azért volt kettes). És nem matekzseniről van szó. Az ok annyi, hogy egy nagy nulla az elvárás, mint írtam.
Aztán meg, mire mentem az érettségivel? Semmire. Régen ennyit a 12 évesek is tudtak. Vannak Horthy-korabeli tankönyveim, látom, hogy a nálamnál kisebbektől várták el azt, amit nekem érettségire kellett tudnom. Csak ahhoz kellett, hogy bejussak az egyetemre. És nem egy névtelen főiskola büfészakára, ahol csak 350 volt a ponthatár... (annak, aki nincs otthon benne: 400 pontot lehet megszerezni és pluszpontokkal még 80-at)
A mindenkinek érettségit-elv egy nagy lufi. Nincs szüksége mindenkinek egy olyan magas szintű és átfogó tudásra, amit egy normális érettségi ad (mondjuk amilyen a Horthy-korban vagy akár a kommunizmusban is volt! Mert azért akkor is sokat követeltek, sokkal többet, ezt az egyik érettségizett szülőmtől és a tanáraimtól tudom.)
Másrészt meg nem csak az elméleti tudás az érték! Egy szakma, amit rendesen kitanul az ember, sokkal többet ér a gyakorlatban, mint egy érettségi. Az érettségi csak arra jó, ha tovább akarsz tanulni. Meg a fizetésed esetleg pár ezerrel több, mintha nem lenne.
Mégis mi lenne a fejlődés csúcsa, mondjuk a XXII. században? Hogy mindenki doktor meg professzor lesz? Minek? A földeket ki műveli akkor és ki fog olyan munkát végezni, amihez nem kell diploma? Mert ugye ha már kitanul a gyerek, büdös neki a "föltúrás" (de a McDonald's-ban dolgozni nem... És a legtöbb ott köt ki vagy még él anyu-apu pénzén, akik meg is érdemlik, mert minek tolták be a gyereküket egyetemre? Csak azért, hogy dicsekedhessenek vele.)
A normális az lenne, ha kevesebb diplomásunk lenne, és több szakmunkás és földműves. Ma olyan emberek szereznek érettségit és diplomát is, akik csak betanított munkás szellemi szintjén állnak. Az a munka is becsülendő, ha becsülettel végzik. De azért egy diplomához magasabb szellemi teljesítmény kellene.
Amúgy meg a cikk egy lányról szólt, nem értem, egy nőnek minek kéne mindenképp diploma. Sokkal becsülendőbb, hogy családanya akar lenni!
Új hozzászólás