A tisztaság húsba vágó téma. Az az erény, amelyet a mai világban talán a legjobban gyaláznak, a leginkább próbálnak eltiporni, s mely erényt pont emiatt a legkevesebben gyakorolnak, s talán ezzel így vagytok Ti is, hungarista magyar testvéreim! Holott nekünk kéne leginkább felkapnunk a fejünket, ha a tisztaság elleni támadásról van szó, és a legerőteljesebben kiállnunk mellette, hisz hungaristaként a saját bőrünkön tapasztaljuk: amit a liberális szennyáradat leginkább el akar árasztani, amit a leghevesebben rág a zsidó métely, az a legtisztább igazság, az az igazán fontos és lényegi dolog, melyen egyéni boldogságunk mellett a nemzet boldogsága is múlik. Úgy gondolom, ha eddig nem tettél így, sőt, hadakoztál a tisztaság erénye ellen, az csakis azért van, mert sehonnan nem kaptál épkézláb választ arra vonatkozóan, miért is kell őrizni azt, és hogy egyáltalán mit jelent. Ahhoz, hogy tudd, miért is kell óvni a tisztaság kincsét, és miért támadják azt leginkább a szabadkőműves páholyokból kiszivárgott eszmeáramlatok, tudod kell pontosan, mi az a tisztaság. Ne gondold, hogy most kioktatlak! Korántsem. Nemzetünk tragédiája, hogy míg a Horthy-korban a kisiskolások is fejből fújták olyan nagyszerű könyveknek köszönhetően, mint Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság vagy dr. Csaba Margit: Amit a serdülő leánynak tudnia kell, hogy erről a kérdéskörről mit kell tudni és hogyan kell élni, ma még a hittan jelesek is legfeljebb egy ködös és kánonszagú fogalmazványt mondanak fel, ha erről kérdezzük őket, életük pedig egészen más irányba terelődik, mert maguk se értik, amit tanultak.

A hiba tehát nem Benned van, kedves magyar testvérem, hanem abban, hogy még papok és a hitoktatók sem mernek következetesen kiállni az igazság mellett - tisztelet a kivételnek! -, még ha egyéni életükben élik is azt. A hittanórákra nem járt nemzettestvérek pedig még úgy érzik magukat ebben a kérdéskörben, mintha körülfogná őket a ködös Albion. Pedig ha mindannyian tudnátok, ez mit jelent, és élnétek is, kevesebb lenne a boldogtalanság, a fiatalkori öngyilkosság, a válás - és sokkal több magyar gyermek kacaját hallhatnánk, mint ahány cigány putris rikoltozását!

A tisztaság olyasvalami, amit az ember manapság az erkölcsösség szó alatt ért. Ha erkölcsről esik is szó, általában - ha nem is pontosan -, de erre gondolunk. Bár az erkölcs keresztény értelemben tágabb fogalom, a teológiában nem annyira jártas emberek kivétel nélkül a nemi erkölcsöt értik alatta. "Erkölcstelen nő" - mondják valakire, ha árulja a testét, gyakran vált partnert vagy fűvel-fával csalja a férjét.

A konyhanyelvi értelemben vett erkölcs valójában a nemi erkölcsöt takarja, amit a szaknyelv - a Szentírásra alapozva - tisztaságnak vagy tiszta szívűségnek nevez. Jézus Krisztus így fogalmaz a hegyi beszédben: "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent." (Mt 5,8) Szó esik ennek ellentétéről, a tisztátalanságról, paráznaságról is: „Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában" (Ef 5,5).

A dolog tehát egyértelmű: aki tisztátalanságban él, vagyis nem nyerte el és nem gyakorolja a tisztaság  erényét, hanem vét ellene, az nem juthat a mennyországba. Mivel tudjuk, hogy Isten törvényei nem csak azért vannak, hogy a mennybe jussunk, hanem azért is, hogy a Földön rend és boldogság uralkodjon, azt is hisszük, hogy a tisztátalanság felfordulást és boldogtalanságot szül. Elég, ha a mai világon végignézünk, hogy ezt lássuk: a tisztaság hiánya miatt nem születik elég magyar gyermek, rengeteg a válás, boldogtalan és kiégett a fiatalság. Ez mind-mind azért van, mert a tisztaságon átsiklunk, mismásolunk csak, ha erről van szó. Ebben is, mint akár a politikában, megalkuvás nélküliségre és radikalizmusra kell törekednünk. Különben nincs eredmény!

A tisztaság, mint írtam, radikalizmust követel mindenkitől, ám különböző mértékben. Más szabályok vonatkoznak egy papra és mások egy házas emberre. Most azonban én csak a házasság előtti tisztaságról írok, mivel ez érinti a többségeteket.

A nemi vágy egy minden egészséges emberben meglevő ösztön, mint az evés vagy az ivás ösztöne. Azonban abban különbözik ezektől, hogy kielégítése nem létfeltétel.

Egyesek azt tartják, hogyha nem engedelmeskedünk parancsoló ösztöneinknek, egy idő után pszichésen beteggé válunk. Te, kedves magyar testvérem, aki szintén ezt az elvet hirdetet, gondolkozz el nagyon, mert sajnos egy zsidó csapdájába estél. Ez az istentelen zsidó pedig nem más, mint Sigmund Freud.

Freud doktor (1856-1939) egy olyan világba született, mely a viktoriánus erkölcsöket hirdette. Jellemző volt erre az időre a kereszténységtől való eltávolodás, "hála" a felvilágosodás eszméinek, ezért a nemi élet szempontjából sem a keresztény felfogás uralkodott. Ebben az időben, ha megfigyeljük a divatot, láthatjuk, hogy a nők szó szerint "tokától bokáig" be voltak burkolva. A test tabu volt, pont úgy, mint a nemiség, és a férfiak már attól is felvillanyozódtak, ha egy női bokát láthattak. Férfiak és nők csakis gardedám jelenlétében találkozhattak, még ha jegyesek is voltak, amint azt Krúdy Gyulától tudhatjuk. Amerikában pedig titkolniuk kellett a nőknek, ha várandósak, nem illett így az utcán sétálniuk. Hiszen hogy kerültek ebbe az állapotba...? A nemiség tehát beteg módon el volt nyomva, valami szégyellnivaló, titkolnivaló dolognak állították be, holott ez teljesen ellentétes a keresztény felfogással. Nem csoda, hogy ezek után, a XX. században kezdtek kiszabadulni a nők és a férfiak ebből a börtönből, ami egy másik túlzássá, a szabad szerelemmé terebélyesedett ki. Ennek az ingakilengésnek tudható be a zsidó destruktivizmuson kívül Sigmund Freud pszichológiája is, miszerint minden a szexualitásra vezethető vissza. Bár az olyan égbekiáltó túlzásokat, mint hogy a szülői szeretet is a szexualitás rejtett kiélése, hogy a gyermek a szülőhöz, a szülő pedig a gyermekhez szexuálisan is vonzódik, manapság minden épeszű ember elveti, azt a "szolid" alapvetést, miszerint a szexualitás kiélése egy olyan ösztön, melyet ha nem elégítünk ki, betegek leszünk, minden ember elméjében mint dogma szerepel. Az a tragédia történt, kedves magyar testvérem, hogy nem csak a viktoriánus tévelygésektől szabadultunk meg, hanem a kereszténység bölcs tanításaitól is. A szennyes vízzel együtt sikeresen kiöntöttük a gyereket!

Elsődlegesen tekintsük a legnagyobb vétket a tisztaság ellen, amit talán még Te is, magyar testvér, véteknek látsz. Megvetően nézel azokra a lányokra, akik a disco mámorában odaadják magukat a még kevésbé tisztelhető fiúknak. Talán még cikinek számít jobb körökben, bár már általános gyakorlat, hogy 13-14 éves fiúk és leánykák is tudják, "mi a dörgés". Lenézed azt, aki a szexualitásnak rabja, és nem az őszinte szerelmet keresi, hanem csak az élvezeteket, mindegy, hogy kivel, sőt, akár egyedül, "magánban" is. Látod világosan, hogy az ilyen ember elaljasult és ugyanúgy függ a "napi adagjától", mint a drogosok vagy a láncdohányosok, kapja meg azt önmagától vagy egy másiktól. Látod, hogy ez nem jó, és Téged ennél sokkal nemesebb eszmék fűtenek: Isten szeretete, a hazáért való harc szépsége és az őszinte szerelem, a szép család vágya!

És itt elérkeztünk egy fontos ponthoz. Ezt mondod a fenti sorok elolvasása után: rendben-rendben, talán nem leszek pedofil és nem őrülök meg, ha tisztán élek. Nem hiszem el ezeket a badarságokat a zsidó kontároknak. És nem is vagyok "szexfüggő", nem fekszem le akárkivel, nem végzek önkielégítést, mert tudom, a szexualitás több az élvezetnél, ezen felül megvetem azokat a lányokat, akiket az egész város jól ismer, illetve azokra a fiúkra nem is bíznám magam, akik az ilyen lányokkal is összejönnek... Viszont miért ne okozhatnék örömet a kedvesemnek? Hiszen szeretjük egymást. Nem pénzért vettem meg a szerelmét, nem is az első randevún bújtunk ágyba, már hónapok óta együtt vagyunk. Sőt, komoly szándékaim is vannak vele. Talán ő lesz a házastársam! És nem is csak az élvezetért csinálnám, hanem a tökéletes testi-lelki egyesülésért. Azért, hogy minél jobban tudjam őt szeretni! Miért kéne hát a nászéjszakáig várnom?

Először is el kell hinned, amit fentebb írtam: Isten minden törvénye a boldogsághoz vezet. Még ha ebben a percben szenvedés is, hogy le kell mondanod a nemi örömökről Neked és a kedvesednek, még ha nem is érted, miért van így, s akkor is, hogyha azt gondolod: tudnod kell, ebben is összhangban vagytok-e, hiszen a házasság fontos része a harmonikus nemi élet.

Először is azt kell leszögeznünk: az udvarlás időszaka a házasságért van. Nem szeretem azt a szót épp emiatt, hogy "járás". Összejöttünk, járogatunk egy darabig együtt, aztán majd szétválnak útjaink... Ez gyerekes, önző és céltalan dolog. Az udvarlás ezzel szemben küzdelmet, egy nagy cél elérését jelenti. A cél pedig a lány kezének elnyerése, a házasság, sőt, nem akármilyen házasság, hanem boldog, gyümölcsöző, halálig tartó frigy.

Amilyen a készület, olyan a házasság. Erre különösen igaz a mondás: ki mint vet, úgy arat! A legtöbben így gondolják el a készületet: szeretkezünk, összeköltözünk, vagyis kipróbáljuk, milyen a másik és milyen a másikkal! Ennek ellenére láthatjuk, hiába a szexuális élet és a próbaházasság (vagyis az az együttélés, amely utána házassággal végződik), a válások száma mérhetetlenül magas, főleg azokhoz az időkhöz képest, amikor még nem ez volt az általános. Valami tehát ezzel a készülettel nincs rendben.

Tudnunk kell: a szerelem érzése, de főleg a szex drog. Aki nem tudja még, milyen örömökkel jár, nem vágyik rá. Aki viszont egyszer megtapasztalta, függő lesz, aminek lelki és biológiai okai is vannak. Az a nagyfokú gyönyör, amit a szexualitás során tapasztalsz, olyan csábító, hogy még és még vágysz rá. Eszedbe jut és felzaklat. Aki pedig függő, kielégülést keres. Hogyha házasságban élsz nemi életet, mindig ott lesz a házastársad, akivel ezt a vágyadat - mely Isten terve! - kielégítheted. Viszont ha a házasság előtt leszel ennek a rabjává, akkor fennállhat a veszély, hogy olyan emberekkel sodor össze és olyan tettekre sarkall, akikkel normális esetben nem kezdenél kapcsolatba vagy amiket nem tennél meg. Hiszen egy udvarlásból nem lesz feltétlen házasság, és a szakítás után ott állsz egyedül, viszont a vágyaid zaklatnak. Mihez kezdj hát?

A házasság előtti szexualitás ezért a boldogtalanság egyik forrása: mert amint vége a kapcsolatnak is ki kell elégítened ezt a vágyadat, ezért nem tudod kivárni az "igazit", az olyan személy érkezését, akivel el tudnál képzelni egy házasságot, hanem Neked mindenképp egy társ KELL, akivel kiélheted ezeket a vágyaidat. Vajon ez boldogság, szabadság vagy boldogtalan kapcsolatokba sodró rabság? Így biztosan nem lehet jó házasságra készülni, hiszen már a választásod sem tiszta, hanem vágyaidtól sürgetett! Ne legyél hát olyan biztos abban, hogy az udvarlásból és a nagy szerelemből házasság lesz. Addig nincs házasság, míg ki nem mondtátok Isten színe előtt az igent! És ha pórul nem is jársz, vajon nem csak azért veszed el azt a lányt, vagy azért mész hozzá ahhoz a fiúhoz, akivel a szeretkezés is összeköt, hogy biztonságban légy, nehogy beszívjon az örvény?..

A szexualitásnak viszont, mint tudjuk, nem csak testi vonatkozásai vannak. Isten ments, hogy csupán mint állatias ösztönt, vágyat fessem le Istennek e csodás adományát. A szexualitásnak van egy nagyon fontos lelki oldala is: teljes lényében köt össze két embert. A szeretkezés során nem csak teljes testi, de lelki önátadás is történik. A nő kitárulkozik a férfi előtt, teljesen kiszolgáltatja magát neki és egyben magába fogadja, birtokba veszi. A férfi pedig magáévá teszi a nőt, és ebben az uralkodásban lesz mindazonáltal a nőnél menedéket kereső, kiszolgáltatott személy. Ha valaki ezt felfogja, láthatja, hogy mindez hatalmas lelki kapocs, a függetlenségről és önállóságról való teljes lemondás.

Könnyen lehet, hogy akik élnek szexuális életet a házasság előtt, bár össze nem illő személyiségek, a szexualitás testileg-lelkileg összekötő hatására olyan erős kötődés alakul ki náluk, mintha egymásnak lennének teremtve. A házasság során viszont, ami már nem pár órás randevúkból vagy néhány napos túrákból áll, előtűnnek a hibák, az áthidalhatatlan különbségek és az, hogy a szexuális bódulat miatt a pár nem csiszolódott össze, nem tanulta meg egymás nyelvét!

Lehetséges, hogy  kötődés ellenére az udvarlás során mégis feltűnik az, hogy a férfi és a nő, a fiú és a lány nem illenek össze, és szakításra kerül sor  - gondolhatjátok. Igen, ez a szerencsésebb helyzet, sokkal szerencsésebb, mint egy rossz házasság, azonban a szexuális életet élő párok szakítása hatalmas lelki sebekkel jár, mégpedig sokkal hatalmasabbakkal, mint azoké, akik tisztán éltek. Nem véletlen írja a Teremtés könyve: "Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." Hogyha olyantól kell elválnod, akivel testben is egyesültél, olyan lesz, mintha a másik feledet tépték volna ki!

Meggyőződésem, hogy a házasság előtti szexualitás ezért sok kisiklott élet, sőt, fiatalkori öngyilkosság okozója, amely korban még a lélek ráadásul szentimentalizmusra hajlamosabb. Látod Te is, hogy az a fiatalság, aki ennyi szenvedésen megy át pont emiatt, hova hajlik. Micsoda tendenciája van az önbódításnak és a halálnak. A fiatalkori alkohol- és drogfogyasztás, valamint az öngyilkosság nagy hányada, meggyőződésem, hogy ebből táplálkozik! Lányok seregét látom, akiket kihasználtak és eldobtak, akár csak egy ember is. Fiúk sorára tekintek, akiket a házasság előtti szabad szex és a több partner sivár lelkűvé tett, és azt gondolják, a házasság se tenné őket boldoggá. Az ilyen leányokon és ifjakon csakis Krisztus és az Ő általa felkínált tisztaság segíthet!

Persze lehet, azt mondod most, magyar testvérem, hogy túlzok, és hogy Te, aki így élsz, még itt vagy. Lehet. De akkor Te a szerencsések közé tartozol! És hidd el nekem, sok fájdalmat megspórolhattál volna. Tekints inkább a szerencsétlenekre és azokra, akik emiatt a kútba estek. Nem azt mondom, hogy csak és kizárólag ezen az úton lehet eljutni a boldogságra, a boldog házasságra, de az bizonyos, hogy ez a biztos út. S ha nemzettestvéreidről, a magyar ifjúság boldogságáról van szó, sőt, ha a sajátodról is, inkább választanád azt, ami biztosabban vezet a boldogsághoz, nemde?..

Itt a nemzet léte forog kockán, az ifjúság lelki és testi egészsége!

Talán elfogadod most már, hogy jobb a tiszta készület, az, ha jól megismered a másikat, megtanultok egymás nyelvén, nem a testiséggel kezelitek a konfliktusokat és mindenféle szép programot szerveztek együtt, hogy minél több helyzetben lásd a másikat.

Ám ha még sem egészen győztelek meg, olvasd el az alábbi két érvemet még. Az első az, hogy semmi sem zárja ki 100%-osan, hogy ne foganna meg egy új élet. Hiába a modern csodaszerek, sosem lehetsz biztos abban, hogy védve vagy az ilyen eseményektől. Hány lányt láttam én havonta szinte már sírni, mert bár az összes fogamzásgátló módszert ismerték, nem voltak - mert nem is lehettek - a védelemben biztosak, és a pár napot késő menstruációtól már a szívroham kerülgette őket. Szükséged van az ilyen idegeskedésre?

Nem mellesleg minden embernek meg van a joga ahhoz, hogy őt akarják, szeressék. Hogy indul egy élet, amit nem is kívántak? Ami túl korán jön? Hány ilyen kis magzat esik áldozatul a legbrutálisabb gyilkosságnak, csak mert a szüleik felelőtlenek voltak? Igen, ez felelőtlenség! Felelőtlen dolog, hogy az élvezetért más életével játszol! Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy szilárd, törvényes, Isten előtt is szent kapcsolatba, házasságba szülessen! Azt pedig ne nevezze senki őszinte és boldog házasodásnak, ha csak azért történik, mert jön a baba...

Második, igen hasznos oka még annak, hogy minden egyház a tisztaságot ajánlja Krisztus szava által. (S a fentiekben láthatod, hogy ez nem csak akkor való Neked, ha keresztény vagy! Bár gyanakodhatsz, mely vallás az igazság, hogyha ilyen okos dolgokat hirdet.)

Ez az ok pedig az akarat megedzése. Nagy erőfeszítésbe kerül ugyanis, hogy egy egymást szerető férfi és nő ne keresse a testi örömöket, hogy meghúzzon egy igen szűk határt, ameddig elmehetnek - ölelés, szemérmes simogatás, finom csók. Hogyha képes voltál Te és a kedvesed arra, hogy ezt a több évig tartó próbát kiálljad, biztos lehetsz magadban és a másikban, hogy ellen tud állni a kísértésnek. Feltámad a vágyad egy másik személy iránt, holott már házas vagy? Ellen tudsz állni, hiszen hosszú ideig gyakoroltad ezt! Milyen boldogan mondhatod ki a másiknak az igent, ha tudod, ő is és Te is kiálltátok a próbát, és nem fognak soha piszkos "véletlenek" történni (főleg a férfiakra jellemzően), se pedig egy vonzó test nem fog válásra sarkallani, mert a kínzó-gyötrő vágynak, legyen az csupán nemi vagy egyben testi-lelki, igazán mély szerelem, ellene tudtok mondani.

A házasság előtti önmegtartóztatás ezek szerint a házastársi hűség biztosítéka! És mire van szüksége mind az egyénnek, mind a nemzetnek, ha nem a sírig hűségben élt házasságokra? Az a lelki bizonság, hogy nincs megcsalás, az egyén és a család boldogságának az alapja. Férj, aki számíthat feleségére, feleség, aki bízhat férjében. Kell ennél több? Gyermekek, akik alól nem csúszik ki a talaj, mert a szülők elválnak, és nem sérül a lelkük a megcsalás miatti veszekedések és a szétszakadás miatt. Az ép család a nemzet érdeke! Látod hát, hogy a tisztaság igenis nem vész kárba, igenis fontos, és igenis nem magánügy, hanem nemzetérdek? Eddig talán furcsálltad, hogy ilyen témát feszegetek ezen a helyen, de láthatod, hogy itt nem csak egy egyházi kérdésről van szó, nem a világtól idegen fejtegetésről, sőt, nem is csak az egyéni boldogulásról, hanem arról, hogy egészséges lesz-e a nemzet!

A tiszta készület a boldog és sírig tartó házasság biztos alapja. Az ilyen házasság teszi alkalmassá a férfit, hogy keményen dolgozzon és nagyot alkosson, a nő pedig csak ilyenben virágozhat ki lelkileg.  Az a harmónia, melyet az ilyen életet élő szülőpár garantál, lehet csak egészséges és tettrekész ifjúság fakasztója. Csakis egy boldog házasságban élő házaspár nevelhet olyan fiatalságot, mely hazánkat feltámasztja tetszhalott állapotából! Ezért fontos hát a tisztaság!

Ezek után persze ott lehet még a lelkedben ezeregy "de"... Főleg az a kínos kérdés, hogy mi van akkor, ha katasztrofális a házasság nemi oldala. Azért ezt mégiscsak ki kéne próbálni, nem? Legalább a jegyességben. Legalább azelőtt, hogy megrendeljük az esküvői menüt...

A válaszom határozott nem. Enélkül is pontosan tudhatod, vajon összeilletek-e ezen a téren.

Az elsődleges félelem: vajon nincsenek-e pszichés illetőleg testi gátjai az önátadásnak (pl. frigiditás, impotencia). Tudnod kell, hogy a katolikus Egyház, melynek rendszerében nincs válás, akkor tekint megkötöttnek egy házasságot, ha azt sikeresen elhálták, tehát ha ilyen betegség áll fenn, akkor a házasság nem jött létre! Így nem leszel hozzákötve egy szexualitásra képtelen emberrel. Ettől tehát nem kell félni.

Másik félelem az, hogy nem illetek össze ilyen téren. Úgy gondolom, ahogy lelkileg idő kell az összecsiszolódásra, úgy a testiségben is lehet, hogy van, akinek hosszabb időre van szüksége, elsőleg nem klappol minden, főleg, ha gyakorlatlanok a felek. Viszont több év, évtized áll előttetek erre! Ha szereted a másikat, türelmed is van hozzá, és fordítva. Lehet, hogy megjavul a helyzet.

Vannak bizonyára olyanok, akik egyáltalán nem illenek össze a szexualitást terén. Hogy tudd, ez így van-e, erre is van megoldás a bűnön kívül.

Egyrészt, ha már elég érett a kapcsolatotok, beszélgethettek róla. A szexualitásról lehet diskurálni, ha nem ostoba fecsegés, kisiskolás malackodás vagy a vágyak felkorbácsolása a cél. A jegyesség már egy olyan fokozottabb készületi időt mutat, amelyben szó kell, hogy essen erről is. Ki mit gondol róla? Kinek mi fér bele és mi nem? Jó, ha erről ismeritek egymás elképzelését, még ha a gyakorlat majd esetlegesen mást is mutat, főleg a tapasztalatlanoknál.

Másik nagy segítség a rasszantropológia tudománya. A másik fajiságából sejtheted, hogy milyen a vérmérséklete már ránézésből is.

Egyébiránt pedig ott van a viselkedés. Általában ha valakik összeillenek személyiségileg, mert egy a vérmérsékletük, a szeretkezés során is hasonló lesz! Hogyha abszolút nem illetek össze ezekben a bensőséges pillanatokban, akkor a mindennapi élet során se lehet minden rendben...

Ezek persze csak felvetések. A legbiztosabb út az, amit az Egyház is megenged: a finom testi közeledés. A másiknak egy öleléséből, csókjából is sejtheted, mire számíthatsz. Az alacsony szintű, finom, megfontolt testi közeledés nem árt, sőt, ajánlott. Ez is segít a párokat összecsiszolni, hogy a másiknak nem idegen a teste sem teljesen, megszokom a közelségét. Ebben azonban nagyon fokozatosan, nagyon vigyázva kell haladni, és ne felejtsétek el: a tisztaság nem csak a szexuális egyesüléskor vész el! Ott van már a gondolatokban, a célzásokban, a túlzó testi közeledésben. Ez egy olyan szabály, melyről az Egyház nem beszél pontosan. Nem mondja ki centiről-centire, hogy mit szabad és mit nem. Ezt minden párnak magának kell kitapasztalnia - talán kisebb bűnökön, túlzásokon át. Az ajánlatom: folytonos önvizsgálat, ima, és ha katolikus vagy, rendszeres gyónás és áldozás. Jó ilyesmiben a lelkivezetőre hallgatni, de ha valóban nem kiskapuzni akarsz, hanem elsajátítani a tisztaság erényét, Jézus Krisztus fel fogja ragyogtatni lelkedben azt a határt, ameddig Ti elmehettek, és ha túllépitek, a lelkiismereted előbb-utóbb riadót fog fújni. Csak a bűnbe ne nyugodj bele, csak ezt a hangot ne akard elnémítani..!

A tisztaságért való efféle harc nem mellesleg Istenhez is közelebb visz. Megbízol Benne, követed a szavát, küzdesz Érte. Isten megáld Titeket és kapcsolatotokat, látja hűséges gyermekeit és segít nem csak az udvarlás és a jegyesség, de a házasság során is. A megharcolt, tiszta készület olyan nagy kincs az Atya szemében, mit ma ritkán lát! Aki Isten iránti hűségből megjárta ezt a nehéz utat, az még több segítséget érdemel ki a házasság idejére. Biztos vagyok benne, hogy Isten megjutalmazza a törvényéért szenvedőket!

Az Istenért való küzdés pedig szintén nem magánügy! Ez is a nemzet ügye! Hiszen aki a tisztaságért szenvedni tud, Istenért szenvedni tud, az elég erős lesz ahhoz, hogy a nemzetért is szenvedni tudjon!

Szenvedés, szenvedés... - mondom a tiszta készületről. Ám van néhány praktika, ami segíti a készülőket és csökkenti a dolog nehézségét. Elsősorban az Istenbe kapaszkodás. Ima, szentségek! Aki az útján jár, Jézus megsegíti. Második az, hogy nem zaklatom a testemet. Próbálok úgy együtt lenni a másikkal, hogy elkerüljem a kísértéseket. Ha túl jól esik a csók, az érintés, próbálok nem belekerülni az örvénybe, még többet tenni, hanem visszakozom. A legtöbb esetben nem ajánlatos az együtt alvás sem. A sok kísértésnek ez a táptalaja, hiába akartok "csak" aludni. A közös, lesötétített szobás filmnézés se a legjobb garancia a tisztaság megőrzésére, de nem mellesleg egymás megismerésére sem, így ne mindig ez legyen a program! Persze ez nem jelenti azt, hogy mind esetben és mindenki számára tilos az együtt alvás vagy a filmnézés. Mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen önuralma van. Együtt tud-e aludni a másikkal, tud-e összebújva filmet nézni anélkül, hogy ne essen kár a tisztaságában. Ha ezek veszélyes helyzetet jelentenek a számotokra (ezt ki kell tapasztalni), akkor sétákat, kirándulásokat, közösségben levést ajánlok. Nem árt azt sem leszűrni, milyen a kedvesem társaságban: a családommal, a barátaimmal vagy épp idegenek között. Ezen kívül fontos elkerülni a magányos kísértéseket. Erotikus képeket, filmeket, ilyen ösztönöket felkeltő zenéket. Talán szégyen, hogy tízen-huszonévesen nem nézel oda, ha csókolóznak, de akár már ennek a látványa is olyan érzéseket kelthet fel benned, amelyek megnehezítik a tisztaságot. Inkább nevessenek ki, minthogy vétkezz... S még egy utolsó ajánlat: a sport! Sportolj minél többet és minél gyakrabban, így vezesd le fölös energiáidat.

Kedves, szeretett magyar testvérem, akiért ezeket a sorokat írom! Igen csúnya szavakkal illettelek talán Téged is pár bekezdéssel feljebb. Azt írtam, hogy aki függ a szexualitástól, élje ki azt mással vagy magában, elaljasult. Hidd el, ha így is vagy vele, nem vetlek meg Téged, és Isten sem. Magyar ember a másik magyart, bármilyen bűn rabja is, csak szeretheti! Hiszen, bár azt sem tudom, ki vagy, testvéremnek nevezlek. Isten pedig, aki tökéletes és maga a Szeretet, méginkább nem fog Téged megvetni!

Testvér! Talán most, hogy elolvastad ezeket a sorokat, elszörnyülködtél, és tükörbe sem mersz nézni. Talán felzokogott a lelked, és érzed, vétkeztél, és mardos a bánat, mert Neked már nem lehet boldog családod, hiszen nem vagy tiszta!..

Ahogy így elképzellek, legszívesebben feléd nyújtanám a kezemet és azt mondanám: jöjj, kapaszkodj meg! Gyere, kellj fel a mocsárból és légy szabad! Emeld föl arcodat, hiszen Rád vár valami hatalmas kincs: a második tisztaság! S ha én nem is tehetem ezt meg, megteszi más, Valaki, aki sokkal nagyobb: Jézus Krisztus! Emlékezz az elveszett bárány történetére. A Megváltó azt tanította, ha egy bárány elkóborol, a pásztor otthagyja a nyáját és utána megy. Keresi, megtalálja, majd felveszi és a vállán hordozza. Borulj le és adj könnyesen hálát az Igaz Isten előtt: e szavak az Ő száját hagyták el! Ezt fogja tenni elveszett bárányával! "Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!" De pontosan mi is lesz Tevéled? "Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen." Az ég ujjongani fog, és nem csak az ég, de a nemzet is! És ujjongani fog az a hajadon, akitől segítséget kérsz, s nagy igyekezetedet látja; ujjongani fog az a pap, akinek bevallod bűneid és javulást fogadsz; és ujjongani fog majd unokád, akinek boldogsága annak köszönhető, hogy Te egykor a tisztaság útjára léptél!

Bánd meg bűneidet, bízz Istenben és megjavulsz! Bármit tettél, van feloldozás, ne szégyelld magad! Ne gondold azt, hogy Neked már mindegy! Nem mindegy! Sóhajt érted Isten és a haza, sóhajt Érted egy szép magyar leány vagy egy tiszta szemű ifjú. Gondolj Szent Ágostonra, akinek még törtvénytelen gyermeke is volt, és most a legnagyobbak között tiszteljük!

Tisztaságod a boldogságod! Tisztaságod a házastársad boldogsága! Tisztaságod a gyermeked öröme! Tisztaságod a nemzet virágzása! Tisztaságod lelki erő, tisztaságod becsület, tisztaságod maga a szeretet és az igazság!

Tisztaságodban van ott a feltámadás! Tisztaságodban van ott a győzelem!

Ugye így lesz? Ugye nem felejted? Ugye nem süllyedsz el? Ugye hagyod magad kirántani a pocsolyából?

Ugye képes vagy küzdeni nem csak a saját érdekedben, de a nemzet érdekében is?

Hő imáimban kérem Isten és feléd fordulva, hogy minden magyar férfi és leány elmondhassa majd az oltárhoz lépés előtt, s majd legvégén a halál kapujában:

"A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja!"

Úgy legyen!

Kitartás!

B. Bernadett - Kitartás.hu