A PHM a vallási türelem (tolerantia) és nem a vallásszabadság (libertas) alapján áll. A vallás nem csupán és nem elsődlegesen érzelmi, hanem szellemi (értelmi és akarati) kérdés az ember oldaláról nézve. Így a vallásnak van objektiválható, megismerhető oldala, a vallásnak igaznak kell lennie. Ezért nem lehet „egyenlőnek", „egyenjogúnak" tekinteni minden vallást a vallásszabadság liberális értelmében. Azonban a vallást nem lehet géppisztollyal kényszeríteni senkire, a tévedő szabad akaratát is tiszteletben kell tartani mindaddig, míg a közjót nem veszélyezteti. Ez pedig nem egy „liberális" gondolat, hanem a 15. századi salamancai dominikánus jogi iskola mélységesen keresztény szemlélete. Az államnak a tételes (pozitív) törvényeit alapvetően az emberi értelem számára is megismerhető természettörvények alapján kell berendeznie, amelyek minden emberre kötelezőek. Ezek elfogadásához nem szükséges bármely vallás erkölcsi tanításának tekintélybeli elfogadása, mivel a természetes ész fényénél beláthatóak minden jóakaratú ember számára.

Magyarországon történetileg úgy alakult, hogy több felekezet van, amelyek hozzájárultak a magyarság építéséhez. Ennek megfelelően több bevett vallást ismer majd el az eljövendő hungarista kormányzat, természetesen csak olyanokat, amelyek keresztények.

Alapvetően a következő felosztás érvényesül a különböző hitfelekezetekhez való hozzáállásunkban:

megtűrt és meg nem tűrt vallások

Megtűrt vallás minden olyan vallás, mely a természetes ész fényénél beláthatóan nem ellenkezik az elsődleges természettörvénnyel, valamint nem ellentétes és agresszív a magyarság keresztény megalapozottságú kultúrájával szemben. A megtűrt de el nem ismert vallások követői állami illetőségű személyeknek tekintendők, és a vendégjog vonatkozik rájuk, teljes jogú polgárok nem lehetnek: többek között nem tölthetnek be állami hivatalt, állami hivatalra nem jelölhetnek állampolgárt sem, pénzkölcsönzést nem végezhetnek, el nem idegeníthető ingatlant (föld) nem birtokolhatnak.

elismert és el nem ismert vallások

A megtűrt vallásokon belül megkülönböztetést jelent jogi szabályozás szerint az elismert és el nem ismert vallások kategóriája. Az el nem ismert vallások olyan nem-keresztény vallások, illetőleg olyan keresztény közösségek, melyek nem ellentétesek az elsődleges természettörvénnyel, illetőleg a másodlagos természettörvénnyel ellentétes gyakorlataikat (pl. többnejűség) nem követhetik a hungarista állam keretein belül. Külön elismerésre azért nem méltóak az állam részéről, mivel nem gyökeresedtek bele a magyar kultúrába, viszont gyakorlásuk nem veszélyezteti a közerkölcsöket, így szabadon követhetők. Az összes elismert vallások követői állampolgároknak tekintendők, és a polgári jog vonatkozik rájuk.

bevett és nem bevett vallások

Elismert vallás csakis keresztény közösség lehet a hungarista államban. Ezek közül bevettnek tekinthető az a hitvallási közösség, melynek több mint négyszáz éves („történelmi") jelenléte kimutatható hazánkban, és emellett a kultúrára építőleg hatva belegyökeresedett népünkbe. Nem bevett vallásnak az az elismert keresztény hitfelekezet tekinthető, amely négyszáz évnél régebbi jelenléte ki nem mutatható, ugyanakkor a magyarságba való begyökerezettsége megvalósult.

A megtűrt el nem ismert vallások semmiféle állami támogatást nem élveznek, önfenntartók, egyéni és csoportos, magán és nyílt vallásgyakorlásuk megengedett. Az elismert be nem vett vallások állami támogatást nem kapnak, de érdekképviseletük van az országgyűlésben. A bevett vallások állami támogatást (elsődlegesen erkölcsi, világnézeti) kapnak, érdekképviseletük van az országgyűlésben. Bevett vallásnak számítanak a katolikus, a történelmi protestáns és a történelmi keleti keresztény közösségek.

Hazánkban történelmi és számbeli okokból a katolikus vallásnak meghatározó jelentősége van, a történeti magyar alkotmány szerint is bizonyos állami pozíciókat csak katolikus ember tölthet be. Ezek között is első helyen áll az apostoli király, amely már azért sem lehet más, mint katolikus, mivel a közjogilag érvényes beiktatása egyben katolikus keresztény vallási cselekmény, amely hívő katolikus személyt feltételez. Ám ezen túlmenően „államvallási" (bevett) jellege van történelmi protestáns és keleti keresztény egyházaknak, közösségeknek is.

A katolikus vallás „eredeti" rendeltetése az emberek üdvösségre vezetése. Ezt nem kell „visszaállítani", ez mindig így volt és így lesz a világ végezetéig. Ez egyházi feladat, ebben az állam nem tud „közreműködni", mivel nincs hatalma az államnak sem Isten írott és szóban áthagyományozott igéje, sem szentségei felett.

Szász Péter - Kitartás.hu