1905-ben született Dunaharasztiban egy vagyontalan tanító gyermekeként. Miután sikeresen letette a gimnáziumi érettségit, tisztviselőként dolgozott. Harmincegy éves korában csatlakozott a Mozgalomhoz. Áldozatos munkájának köszönhetően hamarosan az Eszmevédelmi Vonal harmadik számú vezetője. Az 1939. évi választásokon a budapesti választási küzdelem irányítója, sőt fővárosi főkerület-vezető. Ragyogó munkájának "érdeme" - egy Szálasi szabadonbocsátását követelő röplap ürügyén - az internálás lett.

Az internáció letelte után a Magyar Közgazdaságtudományi Intézetnél kapott munkát. Rendíthetetlenségéért, kitartó áldozatos munkájáért 1942-ben  Arany Hűségjelvényt érdemelt ki Szálasitól. Ugyanezen évben jelent meg  "A magyar föld" című munkája, amit később természetesen az 530/1945. M. E. számú rendelet alapján betiltottak.

A pártban is feljebb lépett, 1943-tól a Paraszt Hivatásrend vezetője lett. Kovarcz Emil jobbkezeként jelentős szerepet játszott a hatalomátvétel előkészítésében is.

Október tizenötödike után a Külügyminisztérium pártmegbízottja, valamint a zsidó ügyekben Ő volt a külföldi kapcsolattartó. A "nemzetközi" , majd a "nagy gettó" egyik megszervezője. Több esetben is fegyveresek élén védte meg a gettókat a karszalag mögé bújó söpredék fosztogatási, gyilkossági kísérleteitől. Ezt még Karsai László is kénytelen volt elismerni:

"Bagossy Zoltán, Kemény Gábor nyilas külügyminiszter kabinetfőnöke többször rendőri különítmény élén próbálta kiűzni a nyilas rablókat, gyilkosokat a gettóból."

A Vérbíróság előtt Dr. Molnár Erzsébet - Szent Katalin Otthon főnöknője - levélben is igazolta ezt. Bagossy Angello Rotta, Carl Lutz tanúként való meghallgatását is kérte, természetesen hiába. A NOT életfogytiglani börtönre ítélte.

Későbbi sorsa bizonytalan. Egyes források szerint 1956. júliusában feltételesen szabadlábre helyezik, és lakatosként helyezkedett el. A börtönévek azonban nem múltak el nyomtalanul, 1962-ben elhunyt. Más források szerint 1956-ban csupán 15 évre mérsékelték a büntetését, és a börtönben hunyt el.

Nem felejtünk, Testvér!

Németh Gábor - Kitartás.hu