Az 1899-ben született Omelka Ferenc az érettségi után hadapródőrmesternek állt, majd 1933-tól újságíróként kereste kenyerét. A hungarizmus eszméjét 1937-től támogatta. Lelkes, tettrekész mozgalmár volt, akit többször ítéltek pénzbüntetésre illetve  internálásra. A hatalom csapásai azonban nem törték meg, aktívan részt vett továbbra is a mozgalmi életben. 1942. február 13-án illegális propagandáért letartóztatták és tíz év börtönre ítélték. Oly sok testvéréhez hasonlóan ő is a szegedi Csillagba került.

1944. június 6-án szabadult, és újult erővel vetette magát a munkába. Előkészítője, majd tevékeny résztvevője volt a hatalomátvételnek. 1944. október 15-én pártszolgálatosok élén elfoglalta a Rádiót, megakadályozván a Horthy-féle gyalázatos átállási közlemény további beolvasását. Szintén ő volt, aki kiszabadította a váci börtönben raboskodó hungarista rabokat.

A Nemzetvezető a Központi Szállításvezetőség pártmegbízottjának és a Hűségszék vezetőjének nevezte ki. Omelka többször fellépett a hungarista karszalag mögé bújó söpredék randalírozása ellen.

A bosszú népének megtorlását viszont ő sem kerülhette el. Amerikai fogságba esett, ahonnan Himler Márton és pribékjei kiszolgáltatták Péter Gábornak (Eisenberger Benjáminnak). Kötél általi halálra ítélik. Ereje teljében negyvenhét éves korában 1946. szeptember 5-én reggel nyolc órakor halt mártírhalált. De ez sem volt elég. Himler később könyvében is gyalázta, de Omelka özvegye pontról pontra cáfolta a hazugságokat.

Azonosítási száma a tömegsírban 468.

Nem felejtünk, Testvér!

Németh Gábor - Kitartás.hu