Ezidáig a hungarizmus egy megvetett, alig emlegetett dolog volt, amelytől divat volt elhatárolódni még az ún. nemzeti táboron belül is. Eszménk legfeljebb mint negatív példa tűnt fel, amelyet egy "hatalommániás fantaszta" talált ki, s melynek vallásából azért tizennyolc-húszéves korára az embernek illik kinőni...

Mára eljutottunk oda, hogy a hungarizmust nem lehet kikerülni, hisz erősödik. S arra is rájöhetnek egyre többen, hogy a "buta nyilas"-kép nem állja meg a helyét, amelyet a kommunizmus és sokáig a liberalizmus élő ellenpéldák nélkül hirdethetett, addig, míg a legtöbb ember hungaristát csak fekete-fehér képen láthatott.

Ám ezek az idők, a Mindenhatónak hála, elmúltak. Mit kell tenni tehát jó szokás szerint? Követni az elvet: "Ha nem tudod letörni, állj az élére!" Ennek köszönhető, hogy a különböző nemzeti radikális hírportálokon egyre több cikk bukkan fel a hungarizmusról, és jönnek a hirtelen felbukkanó (valójában ál-)hungaristák megmondani, hogy mi is valójában a hungarizmus. Persze ezt az olvasók nem tartják abszurdnak, pedig a helyzet olyan, mintha én katolikus keresztényként elkezdenék cikkeket írni arról, mi is az igazi buddhizmus: nagy bölcsen mondanám, vegyük ki belőle a nirvána tanát, meg Buddha se kell oda, és máris modernizáltuk - igazából kilúgoztuk és deformáltuk, lényegétől megfosztottuk - az eszmét, de legalább már rányomhatjuk a pecsétet, hogy a miénk. 

Persze semmi sem új a nap alatt. Imrédy Béla is annak idején megalapította a Magyar Megújulás Pártját, egy felülről szerveződő, politikusok megbízása által létrejött álnemzetiszocialista pártot, hogy felső körök támogatásával kifogják a szelet a hungarizmus vitorlájából.

Amíg a Jobbik hívei azon tanakodnak, hogy vajon mi lehet pártjuk világnézete, vagyis hogy akkor ők most mire is szavaznak és mivel értenek egyet, megkérnénk az önjelölt megmondóembereket és tanácsadókat, hogy a lassan nyolc éves párt öneszméléséből hagyják ki a hungarizmus hetvenhét éve megalapozott, világos és egységes egészet alkotó gondolatrendszerét. 

A hungarizmus ugyanis az, ami; egy meghatározott dolog. Szinte már unalomig kell ismételnünk: három alapon nyugszik, amely három alap a kereszténység, a nacionalizmus és a szocializmus. Olyat mondani, hogy ki kell venni a hungarizmusból a szocializmust, olyan, mintha a Szentháromságból vennénk ki Krisztust, aztán vernénk a mellünket, hogy mekkora keresztények vagyunk. A másik érdekes kérdés pedig az, hogy vajon honnan veszik ezek az internetes újságírók, hogy önkényesen megszabhatják, mi a hungarizmus, kivehetnek belőle vagy hozzátehetnek?

Persze lehet ilyet játszani az önjelölt nyelvész analógiájára, ki szerint például a svédországi Stockholm magyar múltra tekint vissza, mert hisz világos, hogy valójában a neve Istókhalma. De számolnia kell annak, aki így okoskodik, azzal, hogy a logikusan gondolkodó és művelt emberek előtt nevetségessé válik, ahogy a hungarizmust így-úgy (félre)magyarázó újságírók is.

A hungarizmus jelenkori programját lehet és kell is a mai kor kihívásai felé formálni (a program az eszméből következik, de nem azonos azzal). Változott a világ- és belpolitikai helyzet, új problémák kerültek felszínre, mint például a fosszilis energiahordozók fogyása vagy a cigányság elszaporodása, az őslakosság ritkulása és még sorolhatnám. Ám mindezek csupán tünetek, amelyek a rendszer életképtelenségét és életidegenségét mutatják, a probléma maga a rendszer, amit a fent tiszteltek "belülről akarnak megjavítani", miközben "úgy tesznek, mintha alkalmazkodnának, pedig áh, nem is". Ehhez a "belülről javításhoz" keresnek most új jelszavakat, gondolatokat, mert ráébredtek: a "cigány kártya" már kevés, 2014-ben elegendő szavazatot már nem hoz a kormányra jutáshoz. 

Valami "ütősebbet" tanácsolnak emellé a Jobbik jóakarói, amire az emberek felkapják a fejüket. S ez az "ütősebb" valami úgy tűnik, hogy a hungarizmusnak egy önmagából kiforgatott, lényegétől megfosztott másolata kell, hogy legyen. Mert "jól hangzik", van múltja. Viszont a széles tömegek a valódi tartalmával nincsenek tisztában, így - mivel aki még életében nem látott svédet, annak a négert is Olafként lehet bemutatni - azt adnak el hungarizmus márkajelzés alatt, amit akarnak. De egy szilárd eszme lényegi alapjait nem lehet megváltoztatni, csak úgy kidobni, mert akkor már nem lesz azonos önmagával.

Ezért az eszméért, a keresztény, nacionalista és - még ha nem is tetszik egyeseknek - szocialista hungarizmusért ezrek haltak meg. Mártíromságuk egy kialakult és egységes világnézet megvallásáért történt, s nem azért, hogy ma bárki, aki számára ennek vagy annak a honlapnak a vezetője lehetőséget ad az írásra, kilúgozza, lényegétől fossza meg, rátelepedve és szétcincálva azt. Az az igazság, amelyet Szálasi Ferenc megfogalmazott, és amelyért mártírtársai szenvedtek és haltak meg, nem marad már ugyanaz ezeknek az íróknak a tollán átmenve. Így gyalázatos hazugság, ha az ő általuk a felismerhetetlenségig átszabott hungarizmust ugyanúgy hungarizmusnak - sőt, az igazi(!) hungarizmusnak - nevezik. Ha tetszik valakinek az, hogy egy eszme alapjának teszi meg a kereszténységet és a nacionalizmust, hát tegyen ő is így, de az így kialakított eszmét ne akarja hungarizmusnak nevezni!

Végezetül szeretnék emlékeztetni minden politikust, újságírót vagy egyszerűen csak gondolkodó magyart arra, amit már egy másik szerkesztőtársam megfogalmazott, és felszólítok minden magát tisztességesnek tartó nemzettársamat, hogy ehhez tartsa magát, amikor hungarizmusról beszél.

„Időről-időre feltűnnek olyan hangok a nemzeti táboron belül, melyek egy-egy hamis, vagy ingatag szellemi alapokra építő egységtörekvésre hivatkozva a hungarizmust saját szájuk íze szerint értelmezik, és eme értelmezés alapján próbálnak minket, valódi hungaristákat plágiummal vádolni, vagy egyszerűen semmibe venni. Ahhoz, hogy eme törekvéseket a helyükön tudjuk kezelni, és fel tudjuk ismerni, hogy ezen gondolatok valójában mi célt is szolgálnak, le kell fektetnünk a következő alapelveket:

1. A hungarizmus kifejezés bizonyíthatóan először gróf Széchenyi István Wesselényivel folytatott magánlevelezéseiben fordul elő (tehát ezt az értelmezési módot figyelmen kvül hagyhatjuk, mivel nem nekünk szól). Ezt követően, mintegy 70 évvel később közéleti értekezéseiben Prohászka Ottokár püspök használja, és a keresztény magyarságnak a zsidókhoz való helyes kulturális-vallási magatartását érti alatta. Majd e kifejezést Szálasi Ferenc kezdi el használni az 1930-at követő években, és a prohászkai értelmezésen felül a nemzetiszocialista korszellem sajátosan magyar gyakorlatát jelöli meg vele (aki mást állít, történelemhamisítást követ el).

2. Kizárólag egy Prohászka-, vagy Szálasi-kaliberű személy veheti magának a bátorságot, hogy a hungarizmus kifejezésének jelentéstartalmát tovább bővítse (hangsúlyozom: bővítse azt és nem pedig lefaragjon belőle!). Mivel sem a Pax Hungarica Mozgalom, sem Tarnóczy Szabolcs, sem más jelenleg nincs olyan erkölcsi és egyúttal szellemi magaslaton, mint a fent idézett személyek, ebből következik, hogy a legutóbbi, elveiért és célkitűzéseiért kiemelkedően magas számban vértanúságot vállalt százezres világnézeti mozgalom (gy.k.: Hungarista Mozgalom) által használt és vallott értelmezést kell elfogadnunk, ahhoz (a lényegét tekintve) hozzányúlni nincs jogunk.

3. Az eddigi két alapelvből következik, hogy az akkori tanítást és eszmei mondanivalót beletestesíteni a mindenkori magyar közéletbe kizárólag azoknak lehet joga, akik a fenti alapelveket elfogadják, magukra kötelezően elismerik és gyakorolják. Ezen személyeket kiemelkedő arányban és túlnyomó többségben ma a Pax Hungarica Mozgalom tömöríti.

Egyébként önmagában az, hogy ki minek vallja magát, jelentőségét tekintve édeskevés. Vallhatom magamat jogászdoktornak, de ha nincs meg a diplomám, nem leszek más, csak közönséges szélhámos. Ugyanakkor, ha én diplomás jogászdoktor vagyok, de ennek ellenére nem tartom magam annak, az feltehetően a teljes vagy részleges emlékezetkiesés, a tudatzavar vagy az aljasság jele (körülménye válogatja). Ebből világosan látszik, hogy a mindenkori legitim hungarista mozgalomnak joga van megállapítania, hogy mely szervezetek vagy személyek nevezhetik magukat hungaristáknak anélkül, hogy tudatlenoknak, szélhámosoknak, csalóknak, elmebetegeknek vagy bomlasztóknak ne bizonyulnának.

Tehát az a személy, aki mindazon szükséges, de nem elégséges feltételt teljesíti, miszerint magát a hungarista mozgalom tagjának nevezi (értsd: Szálasi után »hungaristának vallja magát.«), kimondatlanul is aláveti magát a mindenkori legitim hungarista mozgalom bírálatának. Amennyiben a személyes jószándék, illetve jóhiszeműség fennáll, úgy ezen bírálatot el kell fogadnia, és ha nem felel meg a követelményeknek, a megnevezést - annak elkerülése érdekében, hogy ne kerüljön a tudatlanok, szélhámosok, csalók, elmebetegek és bomlasztók széles, és egyre gyarapodó táborába - a későbbiekben el kell hagynia.

Azon személyek, akik tudatlanságból, vagy rosszindulatból a hungarizmus alatt valamiféle kiterjesztett nemzettudatot értenek, azok keressenek maguknak (vagy alkossanak) olyan kifejezést, melyet előtte azonos értelemben igen, vagy még sehogysem használtak."

A fentiek alapján intenénk alázatosságra minden véleményvezért: szerényebben, szerényebben! Ne képzeljék magukat se Prohászka Ottokár püspöknek, se pedig életével és mártíromságával kimagasló Szálasi Ferencnek. Legyenek tisztességesek és hagyják meg a hungarizmust annak, ami: ne akarják kilúgozni, hogy aztán ezzel a tartalmát vesztett, s így hamis cégérrel - jó demokratához híven - félrevezetett választókat szerezzenek maguknak.

B. Bernadett - Kitartás.hu