"Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!" - mondta Szálasi Ferenc. Ám manapság mit látunk? Mintha félreértelmeznék sokan ezt a mondatot. Ma ugyanis a legtöbben nem ezt élik, hanem a következőt: rabszolgák egy életen át, s majd, ha eljön az a pillanat, valamikor, egyszer a jövőben, hát hősök lesznek egy pillanatra.

Mármint... talán.

Elkeserítő és fájdalmas az ilyen hozzáállás, főleg ezekben az élhetetlen időkben. Pedig mind férfiaktól, mind nőktől látnom kell ezt. Sokan, akik már megtalálták a hungarizmust, nem merik felvállalni azt sem szavakban, sem cselekedeteikben, életmódukban. A legtöbben bemagyarázzák maguknak, hogy azért nem vállalják ezt az utat, mert úgysem jut hatalomra. Inkább beikszelik négyévente a Jobbik melletti karikát, és megnyugodtak, hogy ők mindent megtettek a hazáért. Közben semmi mást nem tettek, mint a lenézett, demokrata fideszesek, akik még "Viktor Viktortól" várják a megváltást.

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy olyan emberek teszik ezt, akik felismerték, hogy a hungarizmus az igaz út.

És ki tudja, hányan vannak ők...! Ki tudja, hogyha mind csatlakoznának a Pax Hungarica Mozgalomhoz, vagy kívülről segítenék azt, már most hol tarthatnánk! És mégis, lebeszélik magukat, hogy úgysem sikerül a hungarizmus hatalomra jutása, pedig még meg sem próbálták.

Reális? Nem reális? Azt hiszem, a politikában nincsen realitás. Nincs legkisebb rossz. Sok rossz van, meg az igazság. És ha valaki felismerte az igazságot, akkor kötelessége követnie azt és harcolni érte, bármilyen kilátástalannak, bármennyire is délibábosnak tűnik a helyzet.

Másrészt pedig: harcunk egyáltalán nem irreális! Hiszünk a mennyországban, abban, hogyha az igazságot követjük megalkuvások nélkül, akkor jutalom jár érte. És hiszünk Krisztus második eljövetelében, amikor a világnak a jelenlegi állapotában vége lesz, és egy olyan kor jön el, melyben véget ér a sátán prédaejtése és minden nép, minden ember életében az Örök Igazság győzedelmeskedik. Harcunk tehát - még ha életünkben nem is látjuk beteljesülését -, nem bukott harc, hanem győzelemre van hivatva, mert végül az Igazság arat diadalt!

A szemébe tudsz majd nézni...?

Ezen felül azt se felejtsük el, hogy a hungarizmus nem csak a politika, hanem az élet minden területére kiterjed. Egy hungarista ifjú és leány más, mint a mai fiatalok. Tisztán, Krisztusba kapaszkodva készülnek a házasságra, amit fiatalon megkötnek, és nem egykéznek-kettőkéznek.

Egy hungarista férfi nem nőzik, hanem feleséget keres. Nem koncertről koncertre issza magát életprogramként, hanem tanul és dolgozik már egész fiatalon azért, hogy családot alapíthasson és eltartsa azt. És emellett a mozgalmi életet is felvállalja. Életének perceit így hasznosan tölti.

Egy hungarista nő nem a diplomát hajkurássza és nem pasizik, hanem elsősorban háztartási ismereteket sajátít el és őrzi magát annak a férfinak, aki majd elveszi feleségül. Nem kenceficél és plázákban barátnőkkel röhögcsél, hanem készül anyai hivatására. Ha megadatik neki, 18-20 éves kora után már megházasodik és gyermekeket szül. Nem szennyezi testét fogamzásgátló szerekkel, főleg nem öli meg magzatát, hanem Isten akaratával és testével összhangban vállal legalább három gyermeket, de inkább többet. De amíg nem adatott meg neki a család, addig ő is tesz a Mozgalomért és az eszméért, nem fél belépni, ha olyan tálentumokat adott neki a Jóisten, amelyek erre a feladatra alkalmassá teszik. A nőket inkább tudják nők meggyőzni, de elsősorban életünk példája az, amely utat mutathat. Egy nő számára mindig az otthon és a család legyen tevékenysége elsőrendű terepe, ne a Mozgalom!

Persze ilyenkor jön a de, a de és megintcsak a de. Hogy a mai világban nem lehet eltartani sok gyermeket, és hogy milyen dolog egy nő számára otthon ülni és csak a háztartással meg a gyerekekekkel foglalkozni. Igen; a mai nőtípusba beléoltották azt a szemléletet, hogy a házimunkát alantas rabszolgaságnak tartsa, s e mellett külön állatfajként tekintsen a nagycsaládosokra. Pedig a hungarizmus itt kezdődik, a legszűkebb szinten, a családban. Nemzeti, szocialista és keresztény kötelességünk legalább három gyermeket vállalni. Gondoljunk csak nagyanyáinkra, dédanyáinkra: sokszor tizen-tizenöten voltak a családban igen szegény körülmények között, mégis egészségesebb testű és lelkű felnőttek váltak belőlük. Azért tudom ezt mondani, mert az én nagy- és dédszüleim között is erre látok példát, és szerintem ti is így vagytok vele, kedves magyar testvéreim! A néhány ellenpélda pedig csak erősíti a szabályt, ahogy a mondás tartja.

Mert ágálhatunk mi a fogyasztói társadalom ellen, fröcsöghetünk zsidó pénzuralomról, de ha magunk is annak vagyunk a rabjai, hát nem tudok mit tenni. "Csak egy-két gyerekem van, de annak mindent megadok!" - mondja rengeteg szülő, de közben pont a legfontosabbat, az egészséges, népes családot és a bátor istenhitet nem adják meg nekik. Lehet, hogy évente kap új mobiltelefont, meg minden évben van külföldi nyaralás, és apu szép autóval viszi őket iskolába, ahova természetesen a sokkal drágább, Disney-figurás füzettel engedi útnak a gyereket.

Azonban, kedves magyar testvéreim, ez rabszolgaság. Rabszolgaság egy életen át. Forradalmárnak, hungaristának kell lennünk. És ezt kettő módon kell megtennünk: egyrészt fel kell vállalnunk, hitvallásunkká kell tennünk a hungarizmust, másrészt élnünk kell azt, melynek elsődleges színtere a család! 45 négyzetméteres lakásod van Budapesten, ahova nem szülnél több gyereket? Hát költözz vidékre, és vegyél az árából egy öt szobás családi házat! Drága ez meg az? Termeld meg magad! Csak egy kicsi lemondás, és máris megvalósítható a magyar álom. Vegyük észre, hogy vissza kell foglalnunk falvainkat, ahol sokkal olcsóbb és szebb az élet. Rátok is szükség van, kedves magyar testvéreim, hogy ez megvalósuljon: az Új Honfoglalás-terv! És bennünk sem kell csalatkoznotok. Az első a Pax Hungarica Mozgalom lesz ebben és annak tagjai.

Érted vállalta, nem másért! És te mit vállalsz...?

"Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!" - mondta Szálasi Ferenc. De én ennél merészebb leszek. Azt mondom: legyünk hősök egy életen át! A hősiesség pillanata ne a halált hozza el, hanem azt a momentumot, amikor elhatározzuk, hogy szakítunk eddigi életünkkel, és megvalósítjuk az önmagát ellátni tudó, nagy családos magyar modellt, amely 1000 éven át fenntartotta az országot, éltette a nemzetet. Föld és vér szövetségét kell megkötnünk, mert higgyük el, ez nem csak hazafias és honleányi kötelesség, hanem saját magunk is sokkal boldogabbak leszünk így. Lehet, hogy nem lesz olyan kényelmes, lehet, hogy nem lesz olyan egyszerű, de sokkal tartalmasabb és szebb lesz, mint amit el tudtunk volna magunknak képzelni.

Drága magyar testvéreim! Magyar férfi és magyar nő! Arra kérlek, ne csak Istenért, ne csak hazáért, de saját magadért, mostani vagy jövendőbeli házastársadért és gyermekeidért is kövesd azt az utat, amit Szálasi Ferenc kijelölt nekünk, s amit ma a Pax Hungarica Mozgalom igyekszik megvalósítani. Ne félj! Ne hezitálj! Jöjj közénk, ahol testvérként fogadunk, és segíts, hogy megvalósíthassuk azt az életet, amely - tudom - minden magyarnak ott van a lelke mélyén, még ha nem is ismerte fel azt.

Csatlakozz a harchoz! Merd felvenni terhedet, mert az édes és könnyű! Veszítsd el mosani életedet, hogy aztán megtaláld az igazit! Ne várj másokra, hanem te légy az, akiről majd büszkén mesélnek az unokák: az én nagyapám, az én drága jó nagyanyám...

Isten úgy segéljen titeket, minket!

Kitartás!

B. Bernadett - Kitartás.hu