Az mindenki számára világossá válhatott az évek során, hogy se a Fidesz-KDNP, se a Jobbik nem jut tovább szervezeti szinten (az egyének - párttagok és szimpatizánsok - hitét nem vagyunk hivatottak megítélni) a kereszténység képviseletében a jelszavaknál és fellángolásoknál, és más vallásokat vagy épp a vallástalanságot is megtűri sorai és programpontjai között. Épp ezért lehet szokatlan az, hogy van egy politikai szervezet - a Pax Hungarica Mozgalom -, amely ragaszkodik ahhoz, hogy világnézete és tagjai keresztények legyenek. Sokan mondják: ugyan, minek a vallás? Vagy ha vallás is: miért pont a keresztény, miért csak a keresztény? Ezekre a kérdésekre fog az alábbi írás választ adni.

A teremtés

Isten Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek. Istenben a három Személy között szeretetkapcsolat áll fenn. Isten tökéletesen boldog, és tudja, hogy jó boldognak lenni, jó szeretni és szeretve lenni. Épp ezért teremtett szellemi (angyalok) és testi-szellemi lényeket (emberek), hogy Rajta kívül mások is megtapasztalhassák a boldogságot és a szeretetet.

Kérdezhetnénk akkor: miért van szeretetlenség, rossz, halál, szenvedés, ha Isten boldogságra és szeretetre teremtett minket? Mindezt Isten nem akarta. A teremtés jó. Azonban Ő szabad akaratot adott teremtményeinek, akik eldönthetik, hogy a szeretetet és a boldogságot választják-e vagy sem.

A szeretetnek akkor van igazán értéke, ha szabad döntésen alapszik. Ha valakit rákényszerítenek, ha valakitől természetes, hogy szeressen, az már a szemünkben veszít az értékéből. Minden ember azt akarja, hogy önmagáért szeressék, ne kényszerből, hanem méltó legyen a szeretetre, a másik szabadon döntsön amellett, hogy őt szereti.

Viszont ha lehet a szeretet mellett dönteni, akkor lehet ellene is dönteni. Így is tett Isten egyik teremtménye, a legnagyobb hatalmú angyal, Lucifer. Mivel nagy hatalmat kapott, hiúvá és büszkévé vált - bár ez nem lenne egyenes ági következmény. Azt mondta: nem szolgálok! Elég hatalmas vagyok ahhoz, hogy Isten nélkül is boldoguljak. Így ezzel a felfogással a pokol állapotába került, vagyis az istentelenség, a szeretettelenség, tehát a boldogtalanság örök állapotába. Ebben követte őt még jó pár angyal. Azóta Lucifert mint a sátánt, a többi fellázadt angyalt pedig démonokként ismerjük.

Ezek a szerencsétlen teremtmények gyűlölik Istent és mindent, amely az Ő „keze munkáját" dicséri. A sátán a pokol állapotába akarja taszítani az embert, hogy az övé legyen a lelke, ne pedig Istené. A gonosz azt szeretné, hogy minél több szenvedés érjen minkét, minél több bűn legyen a számlánkra írható, és főleg azt, hogy utáljuk Istent, vagy ne is akarjunk tudni a létezéséről.

A legtöbb rossz az ember életében a bűn következménye. Mindaz, ami igazán rossz. Betegség, halál, baleset, szerencsétlenség szörnyű ugyan, de a lelkünket nem viszi romlásba, nem feketít be minket, sőt, hasznunkra is lehet. Minden, ami igazán rossz, ami igazán ártalmas, a bensőnkre hat elsősorban és a bűn következménye. Szeretetlenség, közöny, gyűlölet, áskálódás, megcsalás, magány - ez mind nem Istentől ered mint valami fatális véletlen, hanem a saját döntésünkön múlik. Senki se mondhatja ugyanis azt, hogy ő nem képes a szeretetre, a jóságra, a kedvességre, az igazságosságra! Szabadon dönthetünk a jó mellett, még ha erőfeszítésekbe is kerül és nem megy rögtön vagy épp tökéletesen.

A földi élet célja

Tudjuk, hogy nem csak testünk van, de lelkünk is. Isten a maga hasonlatosságára teremtett minket, ami abban nyilvánul meg, hogy személyek vagyunk, van lelkünk és, hogy létezésünknek bár van kezdete, az örökké fog tartani. Halálunk után testünk bár elporlik (Krisztus majd a világ végén feltámaszta azt), lelkünk tovább létezik, énünk ugyanúgy megmarad. Úgy fogunk élni tovább, ahogy itt a földön is tettük: vagy szeretetben Istennel, a többi lélekkel és önmagunkkal, vagy pedig elutasítva Istent, gyűlölve a többieket és utálva magunkat. A menny vagy a pokol a földi lelkiállapotunk megmerevedése az öröklétben.

Csakhogy a halálunk után minden tettünket és mulasztásunkat látjuk majd, és magunk ítéljük meg magunkat. Amíg itt a földön egy halálos bűnben és szeretetlenségben élő ember be tudja csapni önmagát, hogy minden rendben, sőt, talán még örömei is vannak, melyeket ő boldogságnak képzel, addig a halála után Isten könyörtelenül leveszi róla a szemellenzőt, és kényszerűen ráébred arra, hogy földi élete haszontalan volt, mert a jót elmulasztotta megtenni, a rosszat vígan cselekedte, és egész gondolkodása, tetteinek mozgatórugói mind tévesek voltak.

Épp ezért földi életünk elsődleges célja az, hogy berendezkedjünk az öröklétre. Világos: az örökké tart, ez pedig csak pár évtized, legfeljebb is csak egy évszázadnyi létmód. Így cselekedeteinknek arra kell irányulnia, hogy a mennybe jussak. Ám ez nem jelenti azt, hogy a földi dolgokkal nem törődöm. Nem. Pont hogy a földi dolgok által jutok a mennybe! Például úgy, hogy családot alapítok, hogy keményen dolgozom és hogy megalkuvás nélkül harcolok nemzetemért.

Ami a mennybe jutáshoz kell, az nem csak az öröklétben szerez nekem boldogságot, hanem a Földön is azáltal leszek boldog, hogy jót cselekszem, szeretem Istent, embertársaimat és - helyesen persze - önmagamat. Vagyis az, hogy valaki a mennyekre irányítja tekintetét, nem jelent földi boldogtalanságot, hanem pontosan csak az adhatja meg azt a Földön is, hogy a mennyországra beállítva élek.

Így - ha ilyenek érnek bennünket - a fájdalmak, a bosszúságok, a megaláztatások és a sikertelenségek elhalványulnak, és megtanulunk annak örülni, ha jót cselekedtünk. Meglátjuk az élet szépségeit, pontosabban fogalmazva: felfedezzük, melyek az élet valódi szépségei. A bűn kínálta örömök helyett a szeretet örömeiből élünk.

A politizálás értelme

Azt mondják, a politika mocskos dolog, pedig politikusnak lenni az egyik legszentebb hivatás! Ugyanis az arról szól, hogy pár arra rátermett ember Isten és népe bizalmát élvezve irányítja az országot úgy, hogy az emberek lelki és testi jólétét biztosítsa - és hangsúlyozom, mindkettő fontos!

Ma azt látjuk, hogy hazánkban se a lelki, se pedig igazán a testi jólét nincs megadva, legalábbis a testi annyira nem, mint a nyugati államokban (valójában jobban élünk, mint nagyapáink, hacsak nem méltóságos urak voltak...). Sokan a gazdag országok felé tekintgetnek és irigylik őket, pedig ezen országok lakói hiába kapnak több fizetést vagy épp élnek meg a segélyből úgy, mint ma egy középosztálybeli család, ahol mindkét szülő dolgozik, az életük haszontalanságba süpped és vígan menetelnek a pokolba a liberális dekadencia ezotériával, homoszexualitással, szabad szerelemmel, fajkeveredéssel, egykézéssel, pénzhajhászással kikövezett útján.

Látnunk kell, hogyha az egyén elbukik, elbuknak a családok (már ha létrejönnek) és a család elbukásával vagy hiányával a nemzetek is. A politika az egyik legjobb eszköz arra, hogy az egyént és általa a családot és a nemzetet Istenhez vezessük, persze csak olyan mértékben élve az állam eszközeivel, amennyire az a szabad akaratot - melyet még Isten is tiszteletben tart - nem sérti. A túlzott kényszer inkább szül ellenállást, mint őszinte megtérést.

A politika természetesen nem csak a lelkünkkel törődik. A testünkkel is. Ez viszont pont, hogy a kereszténységből ered. Krisztus fontosnak tartotta azt is, hogy a testi jólétünk is meglegyen, az a minimum, amire szükségünk van. Ő nem akar éhezést, kizsákmányolást, viszont eltunyulást, mammonimádást sem, mint ami most folyik!

A földi javakat a mindenkori keresztény politikai vezetésnek biztosítania kell azáltal, hogy igazságos és jól működő gazdasági rendszert hoz létre, de ilyen csak akkor létezhet, ha a társadalom minden egyes tagja kiveszi a részét a munkából; legyen az paraszt, munkás, értelmiségi vagy katona. A nő is fontos szerephez jut, bár munkát, ha van családja, nem vállal: a háztartási feladatokat végezve serkenti a férfi munkabírását az otthoni szeretettel és rendezettséggel, valamint gondoskodik a leendő munkáskezek vagy -elmék megszületéséről, testi és lelki egészségéről.

Ez azonban nem csak elmélet. Láthattuk már, hogy a keresztény elvekből sarjadó társadalmi rend, gazdaság működik igazán jól. Ilyen rend volt a hitleri Németországban vagy a fasiszta Olaszországban is, ahol XIII. Leó és XI. Piusz pápa társadalmi és gazdasági gondolatát vitték át a gyakorlatba.

A mi vezérünk, Szálasi Ferenc sajnos nem tudta hazánkban bizonyítani, hogy ez a rendszer eredményes, de a hungarizmus is ilyen igazságos, munkán alapuló államot akar felépíteni, megvalósítva a keresztény elveket. Épp ezért a „Munkaállam" kifejezés nem azt jelenti, hogy csak a munkás ér valamit, se pedig proletárszellemet. Csupán annyit jelent, hogy a munka, vagyis az emberi hasznosság lesz az igazi érték, és aki képes rá, mert betegség nem gátolja, dolgozzék!

A vallás kell

Láthattuk, mi a teremtés és az emberi élet értelme. Vallás nélkül, vagyis anélkül a meggyőződés nélkül, hogy van túlvilág, van lelkünk, s van Isten, Akivel kapcsolatot tartunk fenn, nem létezik igazság és szeretet.

A vallás nem más, mint a minden ember számára nélkülözhetetlen fensőbb igazság, valódi tudomány. Ahogy Tudós-Takács János is hangsúlyozta mindig: nem csak a természettudomány tudomány! A filozófia, a teológia is komoly, tudományos dolgok, csak más természetűek, az élet más területével foglalkoznak. Szükség van rájuk! Szükség van rájuk, mert a természettudomány elmondhatja, hogyan működik a világ, de azt nem, hogy miért van. Felderítheti, hogyan zajlanak az emberi test folyamatai, de arra sosem lesz képes, hogy a lélekről nyilatkozzon. A sok találmány, felfedezés adhat kényelmet és testi egészséget, de boldogságot, végső célt nem. Sőt, rosszra is lehet őket használni: nézzük csak meg a génkezelt élelmiszereket, a megannyi professzionális magzatelhajtást és a fogamzásgátlást, vagy az egész földrészeket tönkretehető fegyvereket.

Mondhatja valaki: de hát én Isten nélkül is erkölcsös vagyok! Igen ám, csakhogy az erkölcs Istentől ered. Az, hogy valamely tett vagy ember erkölcsös-e, Isten dönti el. Őnélküle csak etikett van, „illik-nem illik". Régen nem illett elválni, most igen. Régen nem illett kitenni közszemlére a testünket, most igen. Régen nem illett a házasság előtt szeretkezni, most igen. Régen nem illett abortuszt csinálni, most igen. Régen nem illett férfinak férfival, nőnek nővel hálni, most igen. Régen nem illett a szülőknek visszabeszélni, most igen.

Láthatjuk, hogy mindezen állítás sántít. A viselkedésforma ugyanis nem régen-nemrégen kérdése, hanem kereszténységé vagy nemkereszténységé. Régi világként általában a keresztény kor erkölcsi elvárásait értik, mai világként pedig a liberális korét. A kereszténység előtt is voltak hol erkölcsileg magasabb, hol alacsonyabb korok. Ez nem régen vagy nemrégen kérdése.

Viszont azt be kell látnunk, hogy csakis Istentől eredhet az erkölcs. Ő ugyanis az idő és a tér felett áll. Valljuk, hogy minden emberre ugyanazok az erkölcsi törvények vonatkoznak. A paráznaság, a hazugság, a gyűlölet, a lopás, stb. ugyanúgy bűn Ázsiában, mint Európában, Afrikában, mint Amerikában vagy Ausztráliában. És ugyanúgy bűn volt ezer éve, ötszáz éve, száz éve, mint ma, és ugyanúgy bűn lesz a jövőben is.

Sok ember úgy akar kibújni az erkölcsös élet vagy egyes erkölcsi szabályok alól, hogy azt mondja, nem hisz, a maga módján hisz vagy más vallásban hisz. Balga az ilyen ember, mert nem azok a szabályok vonatkoznak ránk, amelyeket mi vonatkozónak tartunk, hanem azok, amelyeket Isten szab. Így hiába lesz valaki „könnyítésül" ateista vagy gnosztikus, ugyanúgy bűn lesz, amit elkövet, mintha elismerné a kereszténységet igaz vallásnak. A bűn kérdése ugyanis nem úgy működik, hogy valamire kimonda az Egyház, hogy az bűn, és attól bűn lesz. Nem; ahogy az áram se azért ráz meg, mert anya azt mondta, hogy kislányom, ne nyúlj a konnektorba. Az áram akkor is megráz, ha nem figyelmeztet rá senki. Az Egyház is ennyit tesz: figyelmeztet arra, ami tényszerűen van - arra, hogy bűn tönkretesz bennünket és környezetünket, még ha mi nem is akarunk róla tudomást venni!

Szükséges, hogy vallásosak legyünk: azért, mert meg kell adni Istennek, ami Istené; azért, mert az életünk értelmét és célját helyesen csak ez adhatja meg; és azért, mert az erkölcs csak Istentől eredhet, az egyéni vagy társadalmi vélemény tévedhet és változhat.

Ezért a kereszténység

Fel kell hívnom azonban a figyelmét az olvasóknak arra, hogy az az istenkép és teremtésfelfogás, amelyet vázoltam, és ez az erkölcsiség csak a kereszténységben van meg. Sem a mai kor gnoszticizmusa (metafizikai tradíció, sámánhit, New Age) sem a mohamedán vallás, sem egyéb más vallási felfogás - vagy épp a természetfeletti tagadása - nem ezt a gondolkodást mutatja. A szeretetből való teremtés, a szeretet fontossága és ilyentén értelmezése a meghamisítatlan kereszténység egyedülálló gondolata, még ha bizonyos dolgokban akadnak is hasonlóságok.

Az, hogy milyen vallásban hiszek, nem csak azt jelenti, hogy máshogy tisztelem az Istent. Divatos jelszó manapság, hogy minden mindegy, hisz ugyanazt az Urat tiszteljük. A különbség nem csak szertartásokban és elnevezésekben figyelhető meg. A különböző vallásoknak egészen más felfogása van Istenről, a teremtésről, az élet értelméről és az emberről is.

Az ember tudjuk azonban e széles vallási piacon, hogy mi a helyes, mert a kereszténységet maga az Isten nyilatkoztatta ki. Jézus Krisztussal Isten belépett a történelembe és kinyilvánította, hogy Ő az Úr. Jézustól tudjuk, hogy Isten Szentháromság, Tőle tudjuk, hogy az emberi élet lényege a szeretet és hogy milyen a szeretet. A kereszténység nem csak egy vallás a sok közül, hanem a vallás, az igazság. Mindaz az igazság, amelyet az ember tudhat, benne van a kereszténységben. A többi vallásban az igazságok keverednek a hamissággal, mert azok az ember istenkeresésének pozitív és negatív, valamint az őskinyilatkoztatás maradványainak igaz vagy elferdített keverékei.

Fontos ragaszkodnunk a kereszténységhez, mert Isten ezt parancsolta. Nem véletlen testesült meg, nem véletlen tanított, nem véletlen halt meg a kereszten, nem véletlen váltott meg és nem véletlen támadt fel, s nem véletlen alapította meg Egyházát, amelyet azóta is kísér.

Nekünk, embereknek mindent Urunkhoz, Teremtő, Megváltó és Ihlető Istenünkhöz kell mérnünk, mindent Hozzá kell igazítanunk. Meggyőződésünk, hogy a kereszténység az Ő tanítása, ez az igazság, ezért ezt kell hirdetnünk, és azt kell a legfontosabbnak beállítanunk, hogy a kereszténység terjedjen: nem csak lelkünk, de testünk javára is.

A mozgalom és a vallás viszonya

C. S. Lewis keresztény írónak (1898-1963) egy nagyon szellemes könyvében, a Csűrcsavar leveleiben egy démon okítja tejfeles szájú unokaöccsét arról, hogyan vigyen romlásba egy a háborút vívó Britanniában élő fiatal férfit. Most tekintsünk el attól, hogy a démonok között nincs fiatal vagy idős, se rokoni szál: koncentráljunk a lényegre. Csűrcsavar - a tapasztalt démon - az alábbit írja unokaöccsének:

„Tégy róla, hogy akár nacionalizmusát, akár pacifizmusát vallása egy részének tekintse! Azután érd el, hogy pártja szellemének hatására ezt tartsa vallása legfontosabb tényezőjének! Végül fokozatosan juttasd el abba az állapotba, amikor a vallás válik a tulajdonképpeni „ügy" részévé: ekkor a keresztény hit fő értékét már abban fogja látni, hogy remek érveket szolgáltat akár a brit háborús erőfeszítések, akár a pacifizmus számára. A számunkra legkedvezőtlenebb lelki hozzáállás az, amikor egy ember a földi dolgokban mindenekelőtt az engedelmességre való alkalmat látja. Mihelyt sikerül elérned, hogy a Világ legyen a cél, a hit pedig csupán eszköz, nyert ügyed van, s akkor már édesmindegy, hogy miféle világi célt tűzött maga elé. S ha a gyűlések, a propagandairatok, a politika, a mozgalmak, az ügyek és a kereszteshadjáratok többet jelentenek már számára, mint az imádság, a sákramentumok (szentségek - a szerk.) és a felebaráti szeretet - akkor embered a miénk, és minél »vallásosabbá« válik a fent említett módon, annál bizonyosabban a miénk. Ilyenekből csinos kis gyűjteményt mutathatunk neked idelent!"

Értelmezzük csak ezeket a sorokat! Megfontolandó gondolatok ezek számunkra, mozgalmárok számára. Nagyon fontos dologra hívják fel a figyelmünket. Arra, hogy ne kereszténységünk legyen eszköz a mozgalom hatalomra jutásához, hanem mozgalmunk legyen segítségünk a kereszténység diadalához!

Nem azért kell kereszténynek lennünk, mert ez egy jó hivatkozási alap, amolyan erkölcsös, társadalomrendező, normalitásfenntartó elv, ezért hasznos a mozgalom, a hatalom számára! Nem! Ez egy rossz látásmód, ez volt a hitleri Németország téves látásmódja is. A hungarista felfogása más, a hungarista útja más. Egy igazi hungarista nem hasznos találmányt lát a kereszténységben, mely megteremtheti a földi paradicsomot, hanem mint olyan fő cél lebeg a szeme előtt, amely nem kell a hungarizmushoz, hanem amelyhez kell a hungarizmus! A hungarizmus igazi, legfőbb célja és értelme az, hogy a magyarságot Krisztushoz vezesse, hogy az Úr megkapja méltó helyét a nemzet életében, s így a nemzet is elnyerhesse örök lakását az Úr szívében.

Kereszténység: a hiányolhatatlan alap

A leendő Hungarista Munkaállam, Magyar Királyság nem egyik jellemzője lesz a kereszténység, mely mást is megtűr maga mellett. Nem. Alapja lesz e hit az államnak. Az erős állam jellemzője, hogy Istenre épül és az isteni rendet tükrözi vissza. Csak az a ház marad meg a viharban, amely kősziklára épül, ahogy azt az újszövetségi Szentírásban is olvashatjuk. Ilyen alap nélkül hiába építhetnénk fel gyorsan egy csillogó palotát, a futóhomok lenne a veszte, amelyen felépült. Pont ebből - a legfontosabból, a jézusi alapból - nem engedhetünk. Ha nem is álltok be sorainkba, ezt értsétek meg: számunkra enélkül nem létezik szilárd állam, se egészséges nacionalizmus és szocializmus.

Ugyanezt az elvet egyéni életünkre is vonatkoztatnunk kell! A Pax Hungarica Mozgalom, ahogy a maga idejében Szálasi Ferenc Hungarista Mozgalma, elvárja, hogy tagjai keresztények legyenek. Azért, mert csak az ilyen szilárd, biztos és igaz alapra épített jellemek lehetnek képesek arra, hogy győzelemre vigyék a zászlót és példát mutathassanak nemzettestvéreiknek. A hungarizmus azt akarja, hogy Istennel bensőséges viszont fenntartó, jellemükben folyamatosan fejlődő, környezetükkel jó, sőt, példaadó viszonyt ápoló követői legyenek, akik megmutatják: milyen valójában az ember, mire is képes a magyar.

Csak akkor fog ez az ország újra talpra állni, ha Istenbe kapaszkodó, szeretetet, igazságot gyakorló tagjai lesznek. Az emberi élet csak Istenre épülhet, a családok élete csak ilyen emberi életeken nyugodhat, és a nemzet, az ország élete is csak ilyen, Krisztus összetartó erejében fennmaradt családokon alapulhat.

A világ terhét csak Krisztussal hordozhatjuk. Akkor, és csakis akkor lesz Magyarországból bármi is, hogyha keresztények lesznek a magyarok. És belőled is, kedves nemzettestvér, csak akkor lesz valami - nem önmagad vagy az emberek (manapság igen alacsony), hanem az Örök Igazság mércéje szerint -, ha Jézushoz igazítod magad, s csak akkor bírod majd a harcot, ha Belé kapaszkodsz!

Ezért vagyunk hungaristák, ezért vagyunk keresztények.

Ezért keresztény a hungarizmus!

B. Bernadett - Kitartás.hu