De egyenlően kellene elosztani. Most akkor sok város legyen lakatlan? NEM!
A városokat át KELL építeni. Mindenhol legyen több kertes ház és kevesebb "tömegház"!

ez nem ilyen egyszerű... ez csak elmélet, kút víz pl. ihatatlan csak állatnak adható. Persze az elképzelés nagyon jó, akinek van lehetősége az ne hagyja ki

Kis kiegészítés:
Az irány jó, de a napi megélhetéshez a szakiskolai oktatás színvonalát, erkölcseit kellene előbb megteremteni, mert én is bajban lennék, ha a mezőgazdaságból kellene holnaptól a családommal megélnem.
Mi éppen most tervezzük, hogy a szennyvízhálózatról leválunk és a telkünkön házi szennyvíztisztító berendezést működtessünk.
Valahol el kell kezdeni függetlenedni a szolgáltatóktól, így nem lesz az a bizonyos rendelkezésre állási díj sem!

A fatüzeléssel az a baj hogy a kis völgyekben lévő falvakban megreked a füst és borzasztó lesz a levegő. Ezt nagy hidegben még látni is lehet ahogy áll a város felett a füst. Helyette inkább geotermikus fűtés, vagy kavitációs kazán ami magyar találmány és árammal működik amit meg lehetne a napelemes tetőcserépből nyerni ami szintén magyar találmány. Plusz a fatüzeléssel az még a baj hogy azért mindig vannak olyanok akik szén-monoxid mérgezést kapnak.

Tiszteletem!

Van valamiféle gyakorlati kezdeményezése is a mozgalomnak? Vannak ilyen kezdeményezések országszerte( Példának okáért: http://www.visnyeszeplak.hu/) és még több, aki felveti ezt az alternatívát, gyakorlati hungarista közösségről ezidáig nincs tudomásom. Remélem csak hiányosak az ismereteim.

Városokban a gyógyvízzel való fűtés lenne a megoldás, Erdélyben már alkalmazzák több helyen. A fatüzeléssel nincs baj a füst szempontjából csak nem mindegy milyen eszközzel fűtünk. A cikkben említett tömegkályhának alig van füstje mivel majdnem tökéletes az égés benne. Az ivóvízig meg le lehet fúrni nem ásott kútra kell gondolni. A gondolkodás módot tényleg át kell értékelni mert a körülöttünk lévő világ a feje tetejére van állítva!

A hozzászólásokra reagálnék. Nem igazán értem hogy miért kell baromságokat írogatni. Látom, hogy sokan már hallottak a fent említett technikákról de azok szerelési áráról, esetleg hátulütőjéről már nem. Jómagam mindezt úgy írom hogy egy víz, gáz, fűtés szerelési szakboltban dolgoztam, tehát az átlag embertől egy kicsivel jobban ráláttam ezekre a dolgokra.
Mindazon által teljesen egyetértek azzal, hogy sürgősen vissza kell térnünk gyökerekhez és az önellátáshoz. Az önellátás alatt az élelmet értem! Sajnos lassan kihalnak azok, akiktől az állat tenyészés és növénytermesztés apró csínját-binyát elleshetnénk.
Na de kanyarodjunk vissza a új technikákhoz. Van valakinek arról fogalma hogy mennyibe kerül a geotermikus, és termálvizes (Tehát nem gyógyvizes) fűtés kialakítsa? Nem véletlenül van az, hogy csakis nagy cégek bírják ezt a beruházást. Valaki látta már a kavitációs kazánt ellátó betáp vezetékét? Mert Pali biztos hogy nem. 40-50 milliméter átmérőjű kábel csatlakozik az említett kazánhoz. Tehát van bőven energia felvétele. Azt egyszerű kis napelemekkel soha nem látod el. Az is igaz, hogy magánszemélynek nem éri meg, de egy közösségnek már igen. Viszont utólag beépíteni szintén nincs értelme, mivel régebbi radiátoroknál nem ad le akkora hőt. Errgo cserélni kell az egész fűtési rendszert radiátortól kezdve a fűtés csöveken át mindent. Ez megint pénz, pénz, pénz.... Az pedig az átlag embernek mostanában nincs.

http://www.youtube.com/watch?v=fLDwF6d076E

Ajánlom ezt a kis dokumentumfilmet, ami az utóbbi 20-25 év Kubájáról szól. Nagyon tanulságos.

Nem magával az urbanizációval van a probléma, hanem a kor pazarló és természetromboló szellemével. Mivel az emberbe genetikailag kódolt a társaság iránti vágy, és az ebből fakadó biztonság érzet, ezért valószínűleg sohasem lehet megállítani a városiasodás jelenségét. Az idő előre halad! Nem a honfoglalók korában élünk, így e szerint is kell gondolkodnunk, emberek! A fentebbi hozzászólásokban említett példák valóban helyes irányba tekintenek, de tényleg annyira drágák és bonyolultak a mai magánszemély számára, hogy ezeket önerőből ugyan nem fogják a kis hungarista harcosok maguknak beszerezni, beszerelni! Hiába is dédelgetjük az álmainkat, hogy most majd így hirtelen elvonulunk és elszakadunk a jelen kizsákmányoló rendszerétől, sajnos a bajtársak közül nem született mindenki multimilliomosnak, vagy akár csak jómódúnak. Az ilyen nemzet- és környezetmentő terveket csak a hatalomátvétel után kezdeményezhetjük. Hiába is ellenkezünk, még egyenlőre mi is a mammoni hatalma alatt robotolunk!
Ne utópiákat kergessünk, szerveződjünk!
Kitartás, éljen a győzelem!

Tudod teknőc, átverték a népet a tudod kik. A városi teleknagyság háromszázötven négyszögölnél kezdődött. Egy ekkora konyhakertben azért megtermett a család egész évi ellátásához szükséges zöldség, málna, ribizli, alma, méz, jérce, kacsa, liba, süldő. (jobbágytelek, a tulajdonképpeni szántó eredetileg százötven hold volt, -kilenced, tized, robot, mint adózás, oszt jónapot)

"Persze nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mindenki a saját lehetőségeihez képest tegyen annak érdekében, amiket fentebb vázoltunk."
Magyarul: mindenki a saját képességei (anyagi, szellemi) révén törekedjen az önellátásra.
Ha ma, ez csak egy energiatakarékos led izzóban nyilvánul meg, akkor azzal kezdjük.
De a hangsúly azon van, hogy törekedjünk rá! S időről-időre egyre többre...

Persze az is érthető, hogy minden városlakó nem fog -mondjuk- disznót tartani. De legalább vidéken legyen annyi, önellátáson felüli sertés, hogy a városlakó is hozzájuthasson.
Ez egy újabb probléma csokorra világít rá.
Úgymint: tudatosan kellene keresni a magyar terméket, de nem a multiban, s nem is a viszonteladónál. Őstermelőtől, egyszerű paraszttól kell vásárolni! Így talán újra el tudna terjedni a háztáji (vagy a kisbirtokra épülő állattartás), s így újra megérné a gazdának ez az ágazat! De míg nem lesz kereslet, addig igenis az a paraszt nem fog azért dolgozni, hogy egy nagy felvásárlónak önköltségen alul eladja -példámnál maradva- a malacait. Jobb esetben annyit tart, ami a családjának elég, és a földjén termett takarmányból meg nem hagy jelentős állatállományt eltartó terményt, hanem eladja. Majd ha megkapja a jóhaszont, akkor tart több állatot.

Noh, kicsit kitértem az agrártársadalom bajaira, visszatérve: annyival helyesbíteném a szerintem helyes mondanivalójú cikket, hogy a legelőket nem lehet csak úgy bevetni EUs divatnövényekkel. A legelő, az legelő! Bár a lényegen nem változtat: nem bevetve, hanem elgyomosodva várják a virradatot, és a legelő állatokat...

Nagy kár, hogy a vidéki életről információtok csak az internetről származik.
Esze sincs annak aki agitál mindenkit vidéki életre. Itt nem vicc a nappal kelni és nappal feküdni. Másképp itt nem megy. Nem is tudjátok mikor és hol kel és hol fekszik a nap nyáron.
Látnátok mire jutnak a városból ide telepedő családok.Mert hát lakást venni tök üresen tudnak csak, amiben nincs semmi felszerelés a gazdálkodáshoz.Itt semmire se mentek a menő verdájukkal, a plazma tv-vel, a márkás cipővel-ruhával. Az évekig ezekbe fektetett vagyon nem tojik tojást nem termel tejet,húst. Nem lehet termelni feldolgozni velük semmit.Nem véletlenül szált generációról generációra a vagyon,a föld, a jószág, az eszközök a tudás, ezek újbóli őszészedésére kevés pár év.
Érdekes itt olvasni mi az amit szeretnének a városlakók elérni, de hidjétek el azért szűnt meg a vidéki termelés mert nem találtatok visza időben a régi árushoz a piacon,a kis zöldségeshez, boltoshoz, aki vidékről felhordta a kaját nektek, és nem azért mert lusta a p.raszt dolgozni.Beáltatok abba a parkolóba ahova menő járni, s akkor akartatok epret és mindenféle zöldséget-gyümölcsöt enni mikor nálunk csak virágzik, vagy ültetjük.Aztán adtatok érte annyit ami a termelési költségre se volt elég, mert hát ennyi a ....áruházban is az ára.
Azért azt itt vidéken is ki lehet számolni, hogy mit lehet befektetni vetőmagra, takarmányra,állatra a kiürült pénztárcából. Hát semmit. Nincs megtakarított pénze a vidéki lakosságnak arra, hogy a háztájiban megtermelt ugyancsak jó minőségű élelmiszert akciós áron elherdálja nektek.És a junió forintér már nem ad kaját a városi népeknek, na ezért kell a kölcsön ész nélkül.
Ezért folyik a csapból is ez az agitációs duma -termelj vidéki a városnak- hát nem termel úgy sincs mit leseperni, a földön ülve pedig már nem esünk nagyot.

"...egy mai falu és egy város között nem sok különbség van, talán csak a mérete" ???! Aki ezt így gondolja, az nagyon-nagyon régen nem látott már falut - vagy soha.

A vidék felé fordulás nagyon fontos, mert kiszolgáltatott a nép, ha külföldről kell venni az élelmiszert!

A vidéki élet úrakezdését minden személy a szükséges fokozatossággal kell megvalósítsa, mert nincs szükség csalódott menekülőkre, akik kénytelenek visszatérni a nagyváros csapdájába! Minden érdekes új módszerről kellően tájékozódni kell, minden tekintetben, mielőtt bevezetné valaki. Egyébként a budapesti erkélyeken is lehet pár dolgot termelni. Ajánlom a paradicsomot és zöldfűszereket.

Aki komolyan gondolja, hogy felmérje a lehetőségeket és kicsiben, vagy nagyobb léptékben de el akarja kezdeni, annak ajánlom a Facebook-on a VIDÉKEN ÚJRAKEZDŐK csoportot, ahol gyakorlott vidéken élők, kezdők és még dűlőre nem jutottak osztják meg tapasztalataikat, problémáikat, aggályaikat. Vannak olyanok is, akik elég sokat tudnak, és szívesen adnak tanácsot, ha kérdezzük őket. Vannak olyanok is, akik egy-két dologról elég sokat tudnak, más dolgokról meg alig. Természetesen vannak olyanok is, akik nem tudják, hogy egy csirkének melyik az eleje, melyik a hátulja, de meg akarja tudni. Közöttünk mindenkinek jut hely.

Mindenkit szívesen látunk, de kérjük, hogy a politikát akassza a fogasra belépés előtt - mi is ezt csináljuk.

Az mintha kimaradt volna a cikkből, hogy a Mariska nénik bizony sokszor megtermelték a paradicsomot is, a tojást is az unokákna, de eltulajdonította azt pl. a lákátosnintendó s haveri köre...

Ugyan az előbb már leírtam, dehát az "ismétlés a tudás anyja", ebben az új és egyben sajnos, a sokadik honfoglalásban meg kell jelenni a közbirtokossági erdőknek, legelőknek is. A honfoglalóknak meg kell oldani az eső- és egyéb csapadékvíz összegyűjtését, szaporítóanyagok megtermelését, őshonos állat- és növényfajták megőrzését, elszaporítását. Tudok ilyeneket én is adni, s szívesen fogadok más fajtákat. Fontos annak biztosítása is, hogy az szüretéljen ill arasson, aki vetett. Ugyanakkor ennek a honfoglalásnak XXI. századinak is kellene egyben lennie. Napkollektor, szélkerék, hidropónia stb. Bár, szerény, saját tapasztalataim szerint az is előre hozhatja 1-2 héttel a termés megjelenését, ha egyes, nem túl kényes - pl. káposztafélék, petrezselyem, sárgarépa- növények vetésterületét letakarjuk egy darab fóliával...

Nem rossz elgondolás de ezt csak vidéken kertes házban lehet megvalósitani.A háztájinak is megvannak a maga buktatói, érteni kell az állatok betegségeihez, vagy ha betegek állatorvost kell hivni. A disznónevelés viszont akkora bűzzel és kosszal jár ,erre a mai ember nem nagyon vállalkozik.Én inkább a TSZ-eket ,szövetkezeteket állitanám helyre és ott szakértelemmel nagyban megtermelni, állatot tartani.

Úgy látom sokan nem értették meg a cikk lényegét. Ősvárosit lehet győzködni, lehet jobb esetben megérti, felfogja, de
valahogy sohasem fogja teljes mellszélességgel átérezni a vidék élet jelentőségét.
Sajnos ez napjainkban hatványozottan igaz. A két szemléletmód közt vidék-város szakadéknyi különbség tátong.
A büdös malacganéra meg azt mondom, hogy a mi szarunk is büdös mégis együtt élünk vele.

Nagyon jó, hogy ennyi embert érint a dolog, ilyen sokan gondolkoznak már a mostani, élhetetlen és fenntarthatatlan világ megváltoztatásán.
Mi egy év után jöttünk rá( a SzuperVályog bevezetése kapcsán), hogy létrehozunk egy önellátó, szolgáltatófüggetlen, biodinamikus gazdálkodáson és permakultúrán alapuló, közösség által támogatott(CSA), biogazdaságot és ökofalut. A sok segítő közül kiemelném Országh József vízönellátó oldalát, ahol az ivóvízelőállítástól kezdve a szennyvízproblémák helyett biotömeg hasznosításon keresztül a komposztkazánig rengeteg hasznos és tényekkel, paragrafusokkal alátámasztott információkat találhattok. Ahogy Kubában a 90-es évektől a városokban is termelnek élelmiszert, úgy nálunk is megoldható lenne ez. A fennmaradó hiányt pedig a vidéki, a városok körüli földek kertszerű, kézi megművelésű kisgazdaságok létrehozásával lehetne megtermelni. Mi is ezért választottuk a permakultúrás szemléletű hozzáállást a Szivárvány Falu ötletének létrehozásakor. Természetesen a vidéki élet ismételt felvirágoztatásában és a város-falu összefogásban, az emberek egymáshoz kapcsolódásában látjuk a kiutat. Ehhez pedig a tudatunk és teremtő erőnk megismerésén keresztül, az elfogadás, önzetlenség és bizalom folyamatos megélésén keresztül egymást támogatva, közösségben gondolkodva a cselekvés útjára kell lépni. És meg kell változtatni eddigi önpusztító szokásainkat, hazai termékeket kell vásárolnunk, lejjebb adni kényelmünkből, biztonságunkból, lustaságunkból. Egyetlen dolog állandó a világunkban: a VÁLTOZÁS.