Egészen megdöbbentő adat látott napvilágot, egy felmérés szerint a 24 év alattiak körében a 2009-es évhez képest negyven (!) százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma. Egy napilap arról ír, hogy a Magyarországon élő, mintegy kétmillió nyolcázezer gyermekből legalább félmillónak lenne szüksége mentális segítségre, illetve, hogy csupán tizennyolcezren vannak gyermekpszichiátriai gondozásban jelenleg. Tehát tizenöt gyermekre csak egy szakorvos jut.

További információ gyanánt tárja még elénk a lap, hogy számos alkalommal, ha időben felismerik, hogy a gyermek mentálisan sérült, nem tudják hová küldeni, hiszen akár száz kilométerre is el kell utaznia. Akad olyan megye, ahol neurológusok vagy felnőttpszichiáterek látják el ezt a feladatot, és így csak heti egy-két napot tudnak a gyermekekkel foglalkozni.

Egy szó, mint száz, a helyzet siralmas. Az emberi élet Istentől kapott ajándék. A Katolikus Egyház Katekizmusa az öngyilkosságról így tanít:

"Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével."

S felthehetjük ezek után a kérdést, a megoldás valóban az lenne, hogy bővítik az ezzel foglalkozó szakemberek sorát? Valóban eredményt érünk el akkor, ha a problémák gyökeréhez való nyúlása helyett csak tüneti kezelést hajtunk végre? A válasz természetesen határozottan nem. Alig kell a téma szakértőjének lennie valakinek ahhoz, hogy rá ne tudjon mutatni arra, hogy mi is vezethet ahhoz, hogy a fiatalok között egyre növekszik az öngyilkosok száma. A lényeg ott keresendő, hogy a fiatalság akaratgyenge, a gondokkal való szembenézés helyett elmenkülnek, a felelősséget nem merik vállalni, célokkal nem rendelkeznek, ideákért, eszmékért nem lelkesednek. Az a sátáni ideológia, mely nyugodtan nevezhető a halál ideológiájának, tehát a liberalizmus célja az, hogy egy ilyen embertípust hozzon létre. A fiatalok életének nem ad értelmet, csupán a beteges materialista-élvhajhász életmódot tartja eléjük példaként, mint követendő életmódot. Nem csoda hát, hogy boldogtalanok.

Való igaz, ha azt a megállapítást tesszük, hogy nem lenne ilyen magas az öngyilkosságok száma, ha nem a liberalizmus lenne az uralkodó ideológia hazánkban és Európában, azonban leegyszerűsítése volna a dolgoknak, ha csak és kizárólag erre fognánk. Akaratgyenge és selejtes emberek mindig is voltak, itt csak az arányokról lehet vitatkozni. Illetve azt kell kijelenteni, hogy a leendő Hungarista Munkaállamnak őrködnie kell afelett, hogy csak egészséges embernek szabadjon gyermeket nemzeni. Becstelen dolog a fogyatákosság és betegség ellenére gyermeknek életet adni, de annál becsületesebb az az ember, aki erről lemond, megkímélve a születendő gyermeket is azoktól a szenvedésektől, melyek életében várnának rá. De ha ezt kijelentjük, akkor az is igaz, hogy szintén becstelenség megfosztani a nemzetet az egészséges gyermektől. Tehát a nemzőképesség joga csak és kizárólag a testileg és lelkileg egészséges embert illeti meg!

Ezen elvek mentén egy olyan ifjúságot tudunk felnevelni, amely gyűlöli a hazugságot, a meghunyászkodást, a felelősség elől való kitérést, a férfiatlanságot, az akaratgyengeséget, az önzést, az anyagelvűséget. De bízik a maga képességeiben és erejében, a becsületes harc elől nem tér ki, azt büszkén vállalja, a közösségéért, nemzetéért, fajtájáért áldozatokat kész hozni, szellemileg és testileg is egyaránt képzi magát, hűséges és bátor.

Lantos János - Kitartás.hu