Remélhetőleg sokan ismerik a legendát, amikor Szent László kiszabadítja az elrabolt leányt. De vajon tudjuk-e, melyik csata utáni üldözéskor történt? Sorozatunk ezen ütközet (kerlési csata) bemutatásával folytatódik.

I. Béla király (1060-1063) halála után ismét zűrzavaros hónapok köszöntöttek az országra. Nem volt tisztázott, hogy a senioratus vagy a primogenitúra jogán történjen-e a trónutódlást. 1064-ben az erőviszonyok kiegyenlítődése következtében, és az ország nyugalmának megőrzése miatt egyezség született: Géza, László, Lampert hercegek elismerték Salamont (1063-1074) királynak, cserébe dukátust (hercegséget) kaptak.

1068-ban kun - besenyő - úz rablóhorda tört be az országba, átkeltek a Meszesi kapun, és a Nyírség egész területén ölni, fosztogatni kezdett. Dolguk végeztével rengeteg foglyot, barmot maguk előtt hajtva megkezdték a kivonulást az országból. A király és a hercegek egyesült serege sietve vette üldözőbe őket, és nem messze Doboka városától Kerlésnél utol is érte.

Az ellenség gőgös vezére Osul lebecsülte haderőnket, mivel eddig számottevő magyar sereggel még nem találkozott: „Menjenek az ifjak a fegyferforgatáshoz nem értő magyarok ellen, és vívjanak játékháborút velük!" Ám a kémek jelentése után felmérte erőnket, és a közeli Cserhalom hegyére vonult fel.

A kunok a hagyományos sztyeppei harcmodort próbálták alkalmazni, míg a magyar sereg nagyrésze a nehézfegyveres harcmodort (váratlan lerohanás után közelharc) erőltette. Salamon a legmeredekebb domboldalon kapaszkodott fel emberei élén, Géza herceg főleg székely katonáira támaszkodva egy enyhébb kapaszkodón tört előre, és zúdított nyílzáport a kunokra.

A legdalibb és legállhatatlanabb azonban László herceg volt, az első roham során négy ellenséget is levágott, és hiába találta el ekkor egy nyíl, folytatta a küzdelmet. Anonymus egy korábbi idézetét citálva: vitézeink „aprították a kunok frissen borotvált fejét, mint nyers tököt!"

Salamon király és a dicső hercegek szinte az összes pogányt levágták, és kiszabadították a foglyokat. Csata után nagy vígasságot csaptak s "himnuszokkal és imákkal áldották Istent". Bár pár év múlva újabb trónharcok következtek, hamarosan eljött Szent László (1077-1095) uralkodása, aki megerősítette a közbiztonságot, a király hatalmát, gyarapította országunk területét, és joggal tiszteljük azóta is Benne az egyik legnagyobb királyunkat.

Németh Gábor - Kitartás.hu

Kapcsolódó:

Elfeledett győztes csaták - a branyiszkói áttörés

Elfeledett győztes csaták - a győrvári csata