Tisztelt Bajtársaim, Barátaim!

2010-t írunk, annak is a végét. Lassan készülődik az ország az ó év búcsúztatására, ki-ki a maga módján, vagy nem teszi azt. A manapság oly divatos évértékelések most íródnak a „nagy emberek" tollaiból. Én is beállok a sorba, bár nem a divat, vagy a kényszerképzet miatt, hanem, mert szeretném pár gondolatomat megosztani azokkal, akik olvassák híreinket, érdekli őket szervezetünk fejlődése, vagy szimplán a barátaim.

A Magyar Gárda osztódik, újra szerveződik, feléledtek az Őrzők is, az MNA-ra sokan fújnak, Budaházy-t még most sem engedik szabadon, a PHM szépen fejlődik, a HVIM pedig folytatja a harcát. Nagy vonalakban ennyit a különböző szervezetekről, mindenkinek meg van a saját dolga és teszi azt, ahogy tudja, mi is tesszük a magunk módján.

A vártnál rosszabb kormányt kaptunk, bár illúziónk nem sok volt a jobb élet reményében. A benzin ára a csillagos eget súrolja és minden egyre drágább lesz.

A Jobbik a parlamentben elveszik szépen lassan, már a szót is megvonják tőlük.

Kezdenek ők is beállni abba a sorba, amit mi sohasem szeretnénk, vagy akarnánk. A politikai süllyesztő mély bugyraiban nehéz megfelelni a választó polgárok elvárásainak, főleg úgy, hogy a „gyermekük" kisebbségben van. Na de erről is ennyit, több szót ez sem érdemel.

Az országunk negyedét belvíz borítja, a bűnözés egyre nagyobb hullámokban tör előre és a rendvédelmi szervek még most sem értek fel odáig, hogy ott intézkedjenek hatásosan, minden erejüket bevetve, ahol ezt az adófizetők elvárnák. Kivételeznek egyes rétegekkel, csak a hazaszerető, Árpád-sávos, vagy nemzeti zászlót lobogtatókkal szemben nagy legények. A zsidóság egyre nagyobb hatalommal bír mind a politikai, mind pedig a pénzügyi vonalon. Hihetetlen méreteket kezd ölteni a napi szinten éhezők, vagy a bankoknak teljesen eladósodott, kilakoltatott emberek száma hazánkban. 2011-ben mi, vagyis a kormányunk az EU soros elnöke. Ez többe került nekünk, mit a hozott haszon. Hiába, ehhez nagyon ért a kormány és ahhoz is, hogy nyolcszáz milliárddal többet költsön jövőre, mint az ország bevétele. Ezt is megszavazták.

Én ebben az országban élek, teszem le az asztalra azt, amit magamtól tudok, teszem le az asztalra azt, sokak által megvetve, amit a magyarságom, a hovatartozásom diktál. Náci, fasiszta, fajgyűlölő és még sorolhatnám, hogy milyen jelzőkkel illetnek azért, mert nem tagadom meg azt amit a szüleimtől kaptam, a nemzeti öntudatomat és azt, hogy magyar vagyok! Ennek tudatában cselekszem, ennek tudatában építem a Véderőt, amely mint azt tudjátok, nem politikai síkon fut, nem párt, vagy annak katonája, hanem egy azon szervezetek közül, akik a haza védelmére készítik fel tagjaikat, meghiúsított hadseregünk hiányában. Sajnálatos módon nincs az országnak katonája. Nincs, mert azt a pár ezer főt akiknek a fele kiszolgálószemélyzet és tiszthelyettes, vagy tiszt, valamint annak is a fele valahol a külföldi hatalmak érdekeit, idegen országokban szolgálják, az nem nevezhető hadseregnek. Ügyesen leépítették, hogy ne lehessen fegyveres ellenállás vagy fegyver az országban. Kell a földünk, kell a vizünk és kell a népünk szolgának. Na köszönöm szépen, de ebből én nem kérek! Trianont nem feledhetjük, őseink dicső tetteire méltóképpen kell emlékeznünk. Nemzetünk nagyjait példaként kell felhoznunk gyermekeinknek és tanításainkban.

Csupa keserűség, csupa rossz. Ez van ma hazánkban, persze nem mindenkinek. Nekünk, kik a szegénységünk ellenére is tesszük azt, amiért nem várunk hálát vagy elismerést sehonnan, nekünk ez jutott. Mi így cselekszünk és a jövőre nézvén is ez vár ránk. Az ország radikálisabb részét szétszeletelték okosan, a beépített ügynökök jól végezték a dolgukat, mert nincs valódi nemzeti egyetértés, pedig arra lenne a legnagyobb szükség. Nincs, aki az ébresztőt megfújja, csak a takarodó szól évtizedek óta.

Csak halkan és félve jegyezem meg: összefogás, szeretet! Ezt a két szót vigye a szél, ezt a két szót suttogjátok egymás fülébe. Talán egyszer lesz is eredménye.

Bízom abban, hogy a várva várt szebb jövő el is fog érkezni. Ennek reményében köszönöm meg minden bajtársamnak az éves munkáját, támogatóinknak az önzetlen segítségüket és ennek reményében kívánok sikerekben, szeretetben gazdag, boldog, új esztendőt minden igaz magyar embernek.

Kitartás!

Eszes Tamás

h.százados

a Véderő főparancsnoka