Magyarország miniszterelnöke hazudott. Beismerte, hogy hazugsággal nyerte meg a választást, és hogy hazudott (egész kabinetjével egyetemben) akkor, amikor a kampányidõszakot megelõzõen pszeudo-eredményekkel bombázta a közvéleményt. Na nem is ezzel van a probléma, mert a demokrácia - nota bene! - a simlire épül. A politikus nem egy eszményi hivatás megtestesítõje, aki egész lényével az általa vezetett - vagy vezetni kívánt - közösségért cselekszik, hanem az intézményesített csalás és hazugság szégyenbélyegének büszke hordozója, akit nem megvetni, hanem irigyelni kell csodálatra méltó teljesítményéért. Mégis, mi van akkor, ha egy ilyen alak nem akar az ominózus eset után meghátrálni, lemondani, esetlegesen - horribile dictu - öngyilkosságot elkövetni?
Természetesen ekkor lép közbe a megnevezhetetlen médiahuszárok jól fizetett hada, akik delejes magyarsággal csak "creative team"-nek, illetve "PR-management"-nek becécik magukat. Mondják is maguk közt:
"Nézzük, mit lehet tenni: itt van egy beismert bukta, a fõnök egy rakás kialvatlan szerencsétlenség, de mivel nemrég került hatalomra, jó lenne megtartani. Meg aztán õ a kenyéradó gazdánk is, tehát gondolkodjunk! Kint vannak az emberek az utcán. Tesznek-vesznek, néha jogosan skandálnak, és mi tagadás lázadnak is. Mindezt a karhatalom ellenében, ahogy az ilyesmi lenni szokott. A cél: elterelni az emberek figyelmét a kormányzat morális és politikai csõdjérõl, és mellékeseményekre (amik mellékesen az okozatai csupán az elõbbi oknak - a cikkíró) irányítani azt!"

Miután kölcsönösen megtapsolta egymást a szupercsapat - és mivel szeretett Fletónk jó "politikusként" hallgat ám a tanácsadóira -, munkához látnak. A sajtógõzhenger támadásba lendül:
Miközben majd' fél millió ember tüntet a kormányfõ lemondását követelve, sebtében ontani kezdik azokat a híreket, amik az erõszakos megmozdulások mellékzöngéirõl szólnak, ezzel is tovább-tematizálva a közbeszédet. Már nem az a hír, hogy mi volt a kazettán, vagy esetleg ki szivárogtatta azt ki, hanem az, hogy XY rendõrbácsinak betört a feje, vagy hogy tudomisén-hánymilliós forintkár keletkezett a közszolgálati televízió székházának önkényes átrendezésekor - hozzáteszem, ez még egy-két avantgarde mûkedvelõnek tetszene is, és nyomban tárlatot is lehetne nyitni a helyszínen "Freedom Fighting" címmel, mivel idén ez a kifejezés amúgy is divatos lett.

Tehát. A téma adott: a kormány, és a kormányfõ hazugsága helyett a randalírozó pesti "szabadelvûek" tevékenységére terelni a figyelmet, akik a tüntetések árnyas hátterében esetlegesen kirakatokat fosztanak ki (nem cigányoztam!). Miután a trükk bevált, és a debil, pacifista kispolgárok már csak arról ábrándoznak, hogy "mikor lesz már végre rend", a kormány vaskézzel bebizonyítja, hogy "tökös gyerekek" a tagjai. Ezzel le is van tudva minden a legközelebbi intézményesített bolhacirkuszig (helyhatósági választások). Ha csak nem történik valami...

Németberta Péter