Nem véletlen választottam ezt a címet írásomnak. Tudom, hogy sokan azonnal rávágják a választ. Nem is ennek a válasznak a helyességét szeretném kétségbe vonni, csupán egy más aspektusból közelítem meg a kérdést. Miről van akkor szó? Legelőször is kezdjük azzal, hogy mit takar az, hogy zsidó lelkiség, zsidó fajiság, tehát en bloc milyen a zsidó. Természetesen minden igényt kielégítő tanulmányt itt most nem fogok adni, szorítkozzunk inkább a fontosabb pontokra.

A kérdés röviden így áll: milyen a zsidó fajiság? A fajiság viszont két tényezős; lelki és testi. Hiszen az ember tulajdonképpen e kettő. Zsidó faj létezik, vagy ha úgy tetszik, és ami talán pontosabb kifejezés, zsidó népfaj. Nem is annyira a rasszjegyekre, de sokkal inkább a fajlélektani részével érdemes foglalkozni a zsidóság esetében. Természetesen nem árt tenni pár megállapítást a külső jegyekről sem, hiszen az ezzel kapcsolatos ismeretek meglehetősen szerények, még az ún. "nemzeti oldalon" is. Egészen röviden:

Tudni kell, hogy a zsidóság erősen kevert fajta alapvetően (gondoljunk csak arra, hogy eredetileg a zsidókban még negrid elem is van, ez tökéletesen tükröződik az erősen göndör hajban, vagy a vastag és hangsúlyos ajkakban), de abból a szempontból egységes, hogy a keveredésből létrejött állapotot fenntartani igyekeztek a történelem folyamán mindig, nem is kevés sikerrel. Erre már csak az is bizonyíték, hogy ez a nép egyáltalán még létezik, hiszen tárgyilagosan megállapítható, hogy a világon nincsen még egy ilyen népcsoport, mellyel szemben annyi ellenérzést tápláltatott volna különböző nemzetek részéről, különböző történelmi korokban. Persze ez nem a véletlen műve. 

,,2500 év óta Ramától Dachauig - merem állítani - megy a zsidó nép egyik gyűjtőtáborból a másik gyűjtőtáborba... Hogyan lehetséges az, hogy 2500 éven keresztül... mindig csak más népek voltak a hibásak? Nincs itt valami, ami kiegyensúlyozatlanságában a zsidó népet ebbe a tragikus sorozatba kergeti bele?" - Szálasi Ferenc

Tehát zsidó rasszjegyek léteznek ma is, azonban elsősorban nem ezt kell tanulmányoznunk. A zsidóságot a mai társadalomban már régen nem az teszi jellegzetessé, hogy görbe-e az orra, vagy göndör-e haja. Ezt már túlhaladtuk.

Két fő okból:

- jelentősnek mondható keveredés ment végbe, nagyon sok a csak részben zsidó származású ember

- nem a magyarság asszimilálta a zsidóságot fizikai értelemben, hanem a zsidóság a magyarságot, szellemi  és erkölcsi értelemben

Immanuel Kant mondta, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, rút az, ami érdek nélkül nem tetszik. A zsidó fajiságnak alapvető tulajdonsága az önzés. Éppen ezért számukra közömbös minden, ami nem kecsegtet érdekkel. Nem érez semmit, akár valami szépet vagy csúnyát lát, ha nem fűződik hozzá érdeke. Szemmel látható, hogy a természet szeretete távol áll tőlük, nagyon is jellemző, hogy ennek a fajnak a mentalitása tükröződik vissza mai "műanyag" világunkban. Amikor az az általánosan elfogadott álláspont, hogy egy társadalom fejlettségi szintje az urbanizációban mérhető csak. A zsidóság sohasem volt igazán kapcsolatban a természettel, általában városban lakott, mert ott tudta kifejteni parazita tevékenységét. Kisebb közösségekben, falvakban, ahol összetartó emberekkel találta magát szembe, nem volt esélye. Ellenben az atomizálódott nagyvárosokban már tudott halászni a zavarosban.

A zsidó "művészet"

A bolsevizmus, a liberalizmus, és az ehhez kapcsolódó irányzatok, mint a materializmus, a határtalan egoizmus és individualizmus, az Isten és Haza fogalmának kitörlése, illetve az a törekvés, hogy az embert ösztönlénnyé alacsonyítsa, szellemtörténetileg mind egy faj lélektanához kapcsolhatóak végeredményben. És itt nem ellenérv a zsidó vallás a materializmussal szemben, mert a vallásuk egy faji vallás, ezt jól szemlélteti, hogy miképpen viselkedtek Jézus Krisztus eljövetelekor, akiben a zsidóság nem az emberiséget a bűneitől megváltó Isten fiát akarta látni, hanem a zsidóság politikai (tehát evilági) céljainak beteljesítőjét.

Az élet minden területére vonatkozólag kiül az a lelkület, mely teljesen elüt az őket befogadó (de talán ez a kifejezés már nem helytálló) európai népek alapértékeitől. 

De itt felmerül néhány kérdés, s tulajdonképpen írásom címének is azért adtam azt a címet, hogy haragudjunk-e a zsidókra? Természetes, hogy a becsületes magyar ember irtózik attól a szellemi mocsoktól, melyet a zsidóság nagyrésze képvisel. Igen ám, de magunkba kell néznünk.

- mennyivel különb egy színtiszta magyar származású kapitalista cégvezető, aki alkalmazottaiban csak eszközt lát, és eképpen is bánik velüK?

- erkölcseiben mennyivel jobb az a magyar fiatal, kinek életcélja csupán az, hogy mammonista és alantas nemi ösztöneit kiélhesse hétvégenként?

- mivel jobb az a magyar ember, akit szellemileg tökéletesen kielégítenek azok, melyeket a televízióban lát?

- milyen jogalapja lehet annak kritizálni a zsidóságot profithajhász szemlélete miatt, aki ugyanazt műveli (még akkor is, ha ezt piros-fehér-zöldbe csomagolja!)?

- mennyire sivár lelkiviláguk van azoknak a tömegeknek, akik Isten nélkül kívánnak élni, de inkább tartják magukat az állatok leszármazottainak (evolúció-elmélet)?

A kérdések nélkülözték a teljesség igényét, hosszasan folytatható lenne. Egy szó, mint száz, a válaszokat mindenki tudja. Itt felmerül egy elméleti kérdés: szellem vagy faj? Természetesen a kérdés sarkított, mivel a kettő feltételezi egymást, és mindkettő fontos, nem lehet egyik vagy másik mellé kizárólagosan letenni a voksunkat. De mindenképpen igaz az, hogy nekünk a zsidó szellemiséggel kell leszámolnunk kíméletlenül! És legelőször saját népünk berkein belül. Mert őszintén válaszoljunk saját magunknak, hogy nem önámítás-e azt hangoztatni, hogy mindenért a zsidó nép felelős? Nem gondoljuk, hogy egy 15 milliós nép egyedül és önmagában nem tudta volna véghezvinni világhódító útját? Ne keressünk különböző összeesküvés-elméleteket, hanem lássuk be, hogy ez azért sikerülhetett nekik, mert a saját fajtánkon belül rengeteg áruló ajánlotta fel szolgálatait. De ők egyet jegyezzenek meg:

Az árulót két helyen is megvetik. Az ellenség, de a saját népe is. Árulóknak nem járt sohasem kegyelem.

A nihilista és erkölcsi hullák a Zsiget fesztiválon

Az elvi kérdés tehát az, hogy kikre kell jobban haragudnunk? A válasz egyértelmű: a zsidóság nem tud mást adni, mint ami a lényege, de fajárulókat (legyen ez akár szellemi vagy faji) mélységesen meg kell vetnünk. Mielőtt azt a következtetést vonná le az olvasó, hogy mi mindenkit árulónak nevezünk, aki nem tart velünk, akkor kijelentem, hogy nem, nem így gondoljuk. Nem attól kollaboráns valaki, hogy a magyar munkásember a televizsidó (TV) képernyői előtt hallottakat elhiszi, és ennek alapján ítél el bennünket. Ezt megtévesztésnek, agymosásnak hívják. Ők, ha felismerik a hungarizmus igazságát és tisztaságát, felül fogják vizsgálni korábbi álláspontjukat. Tehát itt most nem rájuk céloztam. Ennél sokkal súlyosabb dolgokról van szó. Olyanokról, hogy valaki készakarva, tudatosan szolgálja ki a zsidóságot és sátáni ideológiáját, a liberalizmust. Mert ez népünk és fajtánk számára a halál, a dögvész ideológiája.

A zsidóság kilépett vérségi kereteiből. Tételezzük fel, hogy a holnapra virradó reggelre a zsidóságot "kikapcsolnánk" a világ vérkeringéséből, tehát semmifajta beleszólásuk nem lenne a politikai, gazdasági, társadalmi életbe. Ki az az álmodozó, aki azt gondolja, hogy a jelenleg uralkodó korszellem ne tombolna továbbra is úgy, ahogyan eddig tette?

De a liberalizmus egyben önpusztító ideológia is, mert ami csak rombolásra és tagadásra épít, előbb-utóbb összeomlik. A méltó és jól megérdemelt helye nem más lesz, mint a történelem szemétdombja. De nekünk már most úgy kell élnünk és helytállnunk, hogy jövőbe mutatóak legyünk, hogy betekintést tudjunk adni arról, hogy milyen lesz az általunk elképzelt nemzetiszocialista Magyarország.

Lantos János - Kitartas.hu