Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mai hungaristák nem ugyanúgy ítélik meg 1920. június 4-ét és a trianoni békeparancsot, mint az úgynevezett nemzeti oldal. A HVIM által rendezett hagyományos felvonuláson felszólaló Szávay Istvánnal, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének elnökével szemben mi azt is tudjuk, hogy a trianoni katasztrófáért nem lehet pusztán Károlyi Mihályt vagy Kun Bélát okolni, hiszen világosan látjuk, hogy milyen végzetes hibákat és óriási baklövéseket követett el a magyar politikai elit, évtizedekkel azelőtt, hogy feldarabolták hazánkat.

Világosan látjuk azt is, hogy a két világháború közötti melldöngető irredentizmus ugyanúgy híján maradt a Kárpát-Duna Nagyhaza népei számára elfogadható megoldási javaslattal, mint ahogy korunk hasonszőrű irányzatai is adósak egy átfogó rendezési tervvel. Az ilyen irányzatokat a hungarizmus hűvös távolságtartással kezeli. Nem az a baj ugyanis, hogy lassan Szetey Gábor kocsiján is Nagy-Magyarországot ábrázoló matrica van (amit egyébként 999-ért meg lehet venni a 100% hazafias, 100% ázsiai alapanyagból dolgozó „nemzeti" boltban a sarkon), hanem az, hogy a revizionista kultusz reneszánsza mellé ez idáig egy életképes alternatíva sem társult. A parlamentben megjuhászodott radikálisaink is legfeljebb az autonómia szót merik alázatosan elmormolni néha-néha.

Nem eshetünk át azonban a ló másik oldalára sem. Sokan ugyanis a világhódítók kelet-európai népeit megosztó lépésként értékelik a trianoni diktátumot, amelynek egyetlen célja a térség végleges meggyengítése volt. Ezzel még nem is lenne olyan hatalmas probléma, csakhogy ebből egyesek számára Trianon elfelejtése, és a szomszédos népeknek való megfelelni akarás következik - a fehér egység jegyében. Mint mondják, van nekünk elég bajunk a csonka hazában, ne foglalkozzunk még szlovák, ukrán, román vagy szerb szempontból kényes kérdésekkel is. Akik ezt az irányzatot képviselik, két ponton is tévednek.

Először is abból, hogy a trianoni határok meghúzásával a térség gyengítését és az együtt élő népek közötti acsarkodást akarták elérni bizonyos múlt századi körök, abból épeszű ember számára éppen, hogy nem jelenlegi határaink változtathatatlansága, hanem azok hibás volta következik. Épelméjű ember beláthatja tehát, hogy mivel ezek a határok életképtelen, egymással folyton viaskodó országok sorát szülte, ledöntésük, és a kárpát-medencei térség gyökeres átszervezése minden nép életbevágó létérdeke.

Csak a bolond nem látja, hogy Trianon óta az összes utódállam (beleértve hazánkat is), csak külföldi uzsorakölcsönök súlyos milliárdjaiból képes fenntartani vergődés-szerű létét, és hogy ezzel párhuzamosan a térség még az európai palettán belül is perifériára szorult. Ha tehát belátjuk, hogy Trianon rossz volt az összes népnek a térségben, akkor abból egyenesen következik, hogy az akkor létrejött erőviszonyokon változtatni kell.

A fent említett nézőpont második hibája, hogy nem ismeri fel jelenlegi csonka országi gyengeségünk kiváltó okait. Ez ugyanis nagyrészt éppen csonkaságunkból ered. Egy kárpát-medence térképre tekintve könnyűszerrel belátható, hogy a világ legtökéletesebb államformája sem lehetne életképes a mai 93 ezer négyzetkilométer között. És bár a hungaristák azt vallják, hogy legelőször a csonkahonban kell rendet tenni, de az azt követő expanzív hungarista külpolitika célja nem is lehet más, mint a Kárpát-Duna medence egységének, Európa egyik legerősebb természetes erődjének a helyreállítása. Mivel pedig ez létkérdés minden itt lakó nép számára, a hungarizmus ezt végre is fogja hajtani, ha lehet, testvérnépekkel egyetértésben, de akkor is, ha ez bizonyos népcsoportok nem ismerik fel ezt a szükséget.

A hungarista álláspont alapjai tehát ebben a kérdésben is szilárdak, és hisszük, hogy az egyedül célra vezetőek. A Pax Hungarica Mozgalom ennek szellemében emlékezik minden év június 4-én, és ezt képviselte immáron harmadik alkalommal a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által szervezett felvonuláson is. És bár olyanok is részt vettek a menetben, akikkel szemben - nem csak e kérdést illetően - ellenszenvvel viseltetünk, fontosnak tartjuk, hogy álláspontunkat ezen a fronton is képviseljük.

Képek a rendezvényről:

Kitartás.hu