1944. október 15-én a hatalmat Szálasi Ferenc, és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vette át (egy koalíciós kormány élén - a szerk.). A történelmi eseményeket pontos részletességgel itt e helyen most nem kívánom boncolgatni, hiszen mint ahogy cikkem címe is mutatja, nem ez a célom. De valóban, mit is üzen október 15-e a ma emberének? Nekünk magyar nemzetiszocialistáknak, hungaristáknak ünnepi nap ez, lelkünket ünnepélyes érzés hatja át. Ezzel ellentétben a ma konformista emberének ez a nap nem jelent mást, minthogy a szenvedések tovább folytatódtak, gyilkosságok, zsidóüldözések, és így tovább, és így tovább. Pedig október 15-e üzen. Még ha ezt a nagy többség nem is akarja, de nem is láthatja. Hogy mit üzen, arra minden bizonnyal azok a magyar emberek pontosan tudnák a választ, akikkel maga a Nemzetvezetõ találkozott 1944 nyarán, mikor országjárást folytatott. Hogy megértsük, mire is gondolok, ahhoz Szálasi Ferenc “népbíróság” elõtt elmondott beszédébõl idéznék. “Országjárást végeztem 1944 nyarán is, és akkor meggyõzõdtem arról, hogy a magyar nemzet legszélesebb rétegeiben milyen nagy hittel, bizalommal és szeretettel veszi körül mindazt, ami Hungarizmus és mindazt, amit mi ennek a világnézetnek a kereteiben cselekszünk. Ez letagadhatatlan. “

A magyar becsület megmentése, ez a válasz. A hungaristák akkor vállalták a hatalmat, mikor már nem volt helye habozásnak, mikor már itt dörömbölt a szovjet a kapuknál! Ebben a vészterhes idõben, a magyar nemzet nem a fegyverletétel, a megalkuvás mellett döntött, de bátran kiállt a becsületes küzdelem mellett, a bolsevizmus réme ellenében. Ezek azok az okok, melyek megléte miatt a hungaristák hatalomátvétele zökkenõmentesen történhetett meg. Szálasi Ferenc és társai ebben az idõben már nem vállalhatták volna teljes felelõsséggel a hatalmat, de mégis megtették ily nehéz körülmények között is. Vállalták, mert vallották a történelmi harc jelszavát:

Akkor, mikor valóban tenni kellett volna a nemzetért, akár egy színházban, mikor a darab kezdetekor elhúzódik a függöny, ott állt egyedül a színpadon Szálasi Ferenc, és körülötte senki. Ebben a történelmi súlyú pillanatban bebizonyosodott, hogy kinek mennyit ért a szava. Kik azok, akik csak szavakban hazafiak, de leginkább az, hogy ki az, akinek saját élete mitsem számít, ha a nemzet érdeke úgy kívánja. Mindazonáltal Európa nyugati fele hálás is lehetne a hungarista kormány, és a magyar nép szovjet ellen vívott önvédelmi harca miatt. Ugyanis ha a nemzet a fegyverszünetet választotta volna, követve az áruló román példát, akkor a bolsevista csapatok gond nélkül masírozhattak volna Németország felé. Ki tudja, meddig tehette volna Európára a kezét Sztálin? Minden bizonnyal jóval nagyobb terület került volna szovjet megszállás alá, és sokkal többen részesülhettek volna a kommunizmus embertelenségébõl.

Szögezzük le a következõket. A Hungarizmus eszmerendszerébõl adódóan, a nemzettartó paraszt, a nemzetépítõ munkás, a nemzetvezetõ értelmiségi, a magyar nõ és ifjúság, azaz az egész nemzet érdekeit szem elõtt tartva cselekedett a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom október 15-én, és azt megelõzõ, és az azt követõ idõszakban is természetesen. A történelmet a gyõztesek írják. Ez alaptörvény. Nem csodálkozunk tehát azon, hogy – jelen esetben – az október 15-ei eseményeket a legotrombább módón tálalják elénk. Aki átlát az ún. hivatalos történelemszemlélet szitáján, az értékes dolgokra bukkanhat. A mi kötelességünk, hogy a ma emberét hozzásegítsük ahhoz, hogy ezen a szitán átláthasson. Igen, nekünk ez feladatunk. Megjegyzem, hogy ez csupán egy a sok közül. Mert a legnagyobb feladatunk ma is az, mint ami elõdeinké is volt, vagyis a magyar nemzet védelme és dicsõségének elhozatala mindenek elõtt. Testvérek! Ez október 15-e valódi üzenete!

Lantos János