A szintetikus világnézet magyar gyakorlata: a hungarista ideológia

A Kitartás.hu hírportál egyik olvasója - aki magát monarchistának, illetve ultrajobboldalinak tartja - több kérdést intézett hozzánk, amely kérdések egy része az első budapesti toborzáson is felmerült a hallgatóság részéről. E kérdésekre válaszolunk most, s egyben a hungarista ideológia alapvető világszemléletét tisztázzuk, amiből levezethető a Hungarizmus hozzáállása az egyes részletkérdésekhez.

1. kérdés:
Hogyan gondolja el a PHM a társadalom reszakralizációját? Mennyire tartja fontosnak ezt a kérdést?

Ezt a kérdést alapvetően fontosnak tartjuk. Világnézetünk szerint a társadalom erkölcsi alapján nyugszik a helyes szellemi és anyagi alapja. A társadalmi rend alapvetően a „minőség forradalmát" követeli meg, hisz a legfontosabb tényező maga az ember, aki erkölcsileg helyesen vagy helytelenül cselekszik. Ezen áll vagy bukik a szellemi alapnak tekinthető nacionalista kultúra, és az anyagi alapnak tekinthető szocialista civilizáció. Az erkölcs az emberi akaratot szabályozza, azt mondja meg, mit kell tenni. Mivel minden emberi cselekvésnek alapja lelki (az ember valamilyen célból tesz valamit), így a cél szabja meg egy emberi cselekedet erkölcsiségét, így a kulturális és civilizációs tevékenységének helyességét is. A kereszténység az a szabályozó alap, mely a nacionalizmus és a szocializmus parancsolóan szükséges életösszhangját megteremti. Segítségével érhető el az, hogy a nacionalizmus ne torzuljon internacionalizmussá vagy sovinizmussá, a szocializmus meg ne torzuljon gazdasági kollektivizmussá illetőleg gazdasági individualizmussá.

A másik fontos igazság, hogy a reszakralizáció elsődlegesen nem morális kérdés, szemben a zsidó és a muszlim felfogással, ahol a vallás elsődlegesen külső cselekedetek jogi szabályozásában merül ki. Egyedül Isten „a" Szent. Mi a szent? Teremtetlen, magánvaló lét, maga az isteni természet. Mivel Isten személy, így az ember nem tudja technikákkal, jó viselkedéssel sem kierőszakolni Isten cselekvését, azt, hogy megnyilatkozzon, illetőleg velünk egyesüljön. A szakralizáció ezt jelenti elsődlegesen: Isten jelenlétében élni. Ez viszont kegyelem, nem törvény. Isten a kezdeményező fél. Ezt semmiféle államhatalom kierőszakolni nem tudja, maximum a befogadására előkészíteni az embert, a külső cselekedeteket szabályozó igazságos törvényekkel. Isten az Egyházat hozta létre mint természetfeletti közösséget, hogy az ember megszenteltessék, az isteni természetben részesüljön, véle szeretőn egyesüljön. A természetes közösség, mely az ember természetéből adódik a vérségi köteléken alapuló család, illetőleg az emberiség kirajzásával az ez alapján differenciálódás révén létrejövő népek, nemzetek. Az isteni kegyelem nem roncsolja le az emberi természetet, hanem arra épít. Azaz az Egyház nem nemzetközi és nemzetellenes, hanem nemzetek feletti és nemzetigenlő valóság. A népek elkülönülése nem a bűn következménye, sőt népek lesznek az utolsó ítéletkor, s a népi karakter, mint az emberi személy benső valósága megmaradt örökre. A népek kölcsönös értetlensége a bűn következménye, ez a bábeli zűrzavar valós lényege. A Hungarizmus konnacionalizmusa az ember természetes képességei segítségével ezt igyekszik orvosolni.

A természetes és a természetfeletti közösségnek helyes életösszhangban kell élnie, mivel mind a természetes rend, mind a természetfeletti rend Istentől való, s mivel a két társaságnak azonos személyek a tagjai. A Hungarizmus az Állam és az Egyház helyes kapcsolatát vallja, elkerülve mind a guelf mind a ghibellin tévelygést. A guelf álláspont szerint minden hatalom forrása a római pápa, így a világi vezetőnek csak átruházott hatalma van a pápától. A ghibellin álláspont szerint minden hatalom forrása a római császár, így a vallásos vezetőnek csak átruházott hatalma van a császártól. Ezzel szemben Dante és az autentikus egyházi megnyilatkozások (pl. Quas primas enciklika Krisztus társadalmi uralmáról) szerint mind a két hatalom közvetlenül származik Istentől, s világi vezetőnek társadalomerkölcsi kérdésekben kell alárendelődnie az egyházi vezetőknek, nem pedig konkrét politikai kérdésekben, amelyre nézve nincs az Egyháznak tévedhetetlen ítéleti hatalma Istentől. „Meg fogjuk adni Istenünknek, ami az Istené, és meg fogjuk adni Nemzetünknek, ami a Nemzeté!" (Szálasi Ferenc)

A reszakralizáció tehát alapvetően egyházi feladat, az bírja az ehhez szükséges eszközöket (Isten írott és áthagyományozott igéje, valamint szentségei), amelyet a maga hatalmi eszközeivel (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) a hungarista állam segíteni fog. (Pl. abortusztilalom, a szándékos gyilkosok kivégzése, házasság- és családjog erkölcsi szigorítása, kötelező hittan).

2. kérdés:
Fontosnak tartja-e a PHM a katolikus vallás államvallássá tételét, dominanciájának (és eredeti rendeltetésének) visszaállítását, közreműködne-e ebben?

A PHM a vallási türelem (tolerantia) és nem a vallásszabadság (libertas) alapján áll. A vallás nem csupán és nem elsődlegesen érzelmi, hanem szellemi (értelmi és akarati) kérdés az ember oldaláról nézve. Így a vallásnak van objektiválható, megismerhető oldala, a vallásnak igaznak kell lennie. Ezért nem lehet „egyenlőnek", „egyenjogúnak" tekinteni minden vallást a vallásszabadság liberális, agnósztikus értelmében. Azonban a vallást nem lehet géppisztollyal kényszeríteni senkire, a tévedő szabad akaratát is tiszteletben kell tartani mindaddig, míg a közjót nem veszélyezteti. Ez pedig nem egy „liberális" gondolat, hanem a 15. századi salamancai dominikánus jogi iskola mélységesen keresztény szemlélete. Az államnak a tételes (pozitív) törvényeit alapvetően az emberi értelem számára is megismerhető természettörvények alapján kell berendeznie, amelyek minden emberre kötelezőek. Ezek elfogadásához nem szükséges bármely vallás erkölcsi tanításának tekintélybeli elfogadása, mivel a természetes ész fényénél beláthatóak minden jóakaratú ember számára.

Magyarországon történetileg úgy alakult, hogy több felekezet van, amelyek hozzájárultak a magyarság építéséhez. Ennek megfelelően több bevett vallást ismer majd el az eljövendő hungarista kormányzat, természetesen csak olyanokat, amelyek keresztények.

Alapvetően a következő felosztás érvényesül a különböző hitfelekezetekhez való hozzáállásunkban:

megtűrt és meg nem tűrt vallások

Megtűrt vallás minden olyan vallás, mely a természetes ész fényénél beláthatóan nem ellenkezik az elsődleges természettörvénnyel, valamint nem ellentétes és agresszív a magyarság keresztény megalapozottságú kultúrájával szemben. A megtűrt de el nem ismert vallások követői állami illetőségű személyeknek tekintendők, és a vendégjog vonatkozik rájuk, teljes jogú polgárok nem lehetnek: többek között nem tölthetnek be állami hivatalt, állami hivatalra nem jelölhetnek állampolgárt sem, pénzkölcsönzést nem végezhetnek, el nem idegeníthető ingatlant (föld) nem birtokolhatnak.

elismert és el nem ismert vallások

A megtűrt vallásokon belül megkülönböztetést jelent jogi szabályozás szerint az elismert és el nem ismert vallások kategóriája. Az el nem ismert vallások olyan nem-keresztény vallások, illetőleg olyan keresztény közösségek, melyek nem ellentétesek az elsődleges természettörvénnyel, illetőleg a másodlagos természettörvénnyel ellentétes gyakorlataikat (pl. többnejűség) nem követhetik a hungarista állam keretein belül. Külön elismerésre azért nem méltóak az állam részéről, mivel nem gyökeresedtek bele a magyar kultúrába, viszont gyakorlásuk nem veszélyezteti a közerkölcsöket, így szabadon követhetők. Az összes elismert vallások követői állampolgároknak tekintendők, és a polgári jog vonatkozik rájuk.

bevett és nem bevett vallások

Elismert vallás csakis keresztény közösség lehet a hungarista államban. Ezek közül bevettnek tekinthető az a hitvallási közösség, melynek több mint négyszáz éves („történelmi") jelenléte kimutatható hazánkban, és emellett a kultúrára építőleg hatva belegyökeresedett népünkbe. Nem bevett vallásnak az az elismert keresztény hitfelekezet tekinthető, amely négyszáz évnél régebbi jelenléte ki nem mutatható, ugyanakkor a magyarságba való begyökerezettsége megvalósult.

A megtűrt el nem ismert vallások semmiféle állami támogatást nem élveznek, önfenntartók, egyéni és csoportos, magán és nyílt vallásgyakorlásuk megengedett. Az elismert be nem vett vallások állami támogatást nem kapnak, de érdekképviseletük van az országgyűlésben. A bevett vallások állami támogatást (elsődlegesen erkölcsi, világnézeti) kapnak, érdekképviseletük van az országgyűlésben. Bevett vallásnak számítanak a katolikus, a történelmi protestáns és a történelmi keleti keresztény közösségek.

Nem tudom, hogy a kérdező mit ért az „államvallás" fogalmán. Hazánkban történelmi és számbeli okokból a katolikus vallásnak meghatározó jelentősége van, a történeti magyar alkotmány szerint is bizonyos állami pozíciókat csak katolikus ember tölthet be. Ezek között is első helyen áll az apostoli király, amely már azért sem lehet más, mint katolikus, mivel a közjogilag érvényes beiktatása egyben katolikus keresztény vallási cselekmény, amely hívő katolikus személyt feltételez. Ám ezen túlmenően „államvallási" (bevett) jellege van történelmi protestáns és keleti keresztény egyházaknak, közösségeknek is.

A katolikus vallás „eredeti" rendeltetése az emberek üdvösségre vezetése. Ezt nem kell „visszaállítani", ez mindig így volt és így lesz a világ végezetéig. Ez egyházi feladat, ebben az állam nem tud „közreműködni", mivel nincs hatalma az államnak sem Isten írott és szóban áthagyományozott igéje, sem szentségei felett.

3. kérdés
Mennyiben tartja fontosnak a PHM egy autoriter, katolikus keresztény monarchia restaurációját Magyarországon?

A PHM fontosnak tartja a történeti alkotmány helyreállítását. Az alaki jog organikus folytonossága egyfajta állandóságot, jogbiztonságot, tekintélyt alakít ki. Azonban összhangban a hiteles jogbölcselettel valljuk, hogy „iustitia est fundamentum regnorum" - „az igazságosság a királyságok alapja". Azaz nem maga az államszerkezet, hanem az dönti el, hogy egy állam végső alakjában legitim-e, hogy igazságosan uralkodnak benne. Hisz végső soron mi egyebek az államok, mint rablóbandák, ha nem érvényesül bennük az igazságosság erénye? - tette föl a kérdést Szent Ágoston. A tekintély (auctoritas) alapvetően nem szervezeti kérdés. Mert milyen tekintélye van egy abortusztörvényt, homokos„házasságot", feszületlevételt „jóvá"hagyó szabadkőműves, álkatolikus spanyol királynak?

Horváth Sándor OP a „Krisztus Királysága" című értekezésében világosabban beszél erről:

„...Krisztus katonái csak addig félelmetesek és harcképesek, amíg a kegyelem fegyverzetében járnak. Enélkül hiábavaló minden cselfogás, szervezkedés, tömörülés, felvonulás és búcsújárás. Ellenségeink nem veszik ezt komolyan, ha tudják, a keresztes uniformis alatt a kegyelem fegyverzetét nélkülöző lélek van. Ezért kell odakiáltanunk minden katholikus törekvés és szervezkedés felé: nem a külső érvényesülés és föllépés, hanem a lelkeknek az uralma a fő. Enélkül Krisztust nem tudjuk érvényre juttatni, nem tudjuk a társadalom élettényezőjévé tenni. Neki nem a külső hatalom kell elsősorban, hanem a lelkek átalakulása és beolvadása Isten királyi családjába. Enélkül a másik üres, célnélküli törekvés és a legjobb segítőtársa Krisztus országa ellenségeinek, akiknek bizony alkalomadtán nagyon könnyű elbánni egy belső fegyverzetnélküli hadsereggel, ha még oly számos és még oly jól rendezett is. Olyanok az ilyen díszkatonák, mint a Jézus nevében ördögöt űző zsidók voltak. Még az ördög sem félt tőlük s gúnyolódva mondhatja nekik: Jézust ismerem, Pált is tudom, de ti kik vagytok? És rájok ugorván, erőt vőn rajtok."

A Hungarizmus az alkotmány organikus, hivatásrendi reformját akarja. Jellemző példa erre, hogy az 1930-as években a zsidópénzből támogatott, anglomán, kötényes vagy köténynélküli szabadkőműves és kontinensáruló „monarchisták" (pl. gróf Sigray Antal) a hungaristákkal szemben „alkotmányvédelmi arcvonalba" tömörültek, a zsidótörvényeket ellenezték. Holott az „alkotmány", amit ők védnek, nem is alkotmány volt, csupán olyan tételes törvények halmaza, amely a valódi, és keresztény alapelvek szerinti alkotmányossággal szembe menő liberális reform terméke volt: vallási emancipáció (zsidó vallás egyenjogúsítása), polgári házasság és válás, tömeguralmi (oklokrácia) „népképviselet", rablókapitalisztikus gazdasági rend (uzsora) törvényesítése 1867. után. Ami legális (tételes jog szerint érvényes), nem biztos, hogy legitim (a természettörvény szerint).

A király fölött áll mint jogi személy a magyar szentkorona, azaz a történeti magyar alkotmány pozitív jogrendje és a természettörvény, végső elemzésben maga Isten. Kecskés Pál professzor szerint „a természeti és az isteni törvény, a természetjog sérthetetlenek, melyeket az állam sem szeghet meg, mivel ezzel elapasztaná azt a jogforrást, amely végső soron a saját hatalmát is igazolja." A vallási és polgári emancipáció, a törvény előtti egyenlősdiség ellentétes a természetjoggal, nem alapvető emberi jog a polgári jogegyenlőség, hanem liberális téveszme.

4. kérdés
Mennyiben egyeztethető össze a föntebb megfogalmazott állam- és kormányforma a Hungarizmus más tételeivel?

Nem tudom, hogy milyen konkrét „hungarista tételekre" gondolt a kérdező, ezért a Hungarizmus általános valóságszemléletét szeretném röviden ecsetelni, amely a legteljesebb összhangban van a kereszténységgel, annak mintegy társadalomerkölcsi megtestesülése a sajátosan kárpáttéri viszonyokra alkalmazva.

A Hungarizmus alapvetően a XX. század szintétista kísérleteinek egyike volt. Mit értünk szintétizmuson, vagy szintetizmuson? Egy fiatalon imrédysta gondolkodó, a három éve elhunyt bezerédi Bezerédj Zoltán „A jövő útja: szintétizmus" c. 1942-es munkáját hívom segítségül.

Az Egyház és szemlélete a „complexio oppositorum" (ellentétek egysége) elvén épül fel. Ennek tisztán immanens monista plagizációja volt Hegel (ideálmonizmus) és Marx (materiálmonizmus) rendszere. Miben nyilvánul ez meg? Például a Szentháromságban; a Megtestesülésben, mely az „isteni és emberi természet elegyedés és szétválasztás nélküli" szintézisét hirdeti; a kegyelem és a szabad akarat szinergikus szemléletében stb. Ezért a keresztény alapdogmák (szentháromsági és krisztológiai dogmák) nem elvont és élettelen absztrakciók, hanem a legélesebben megvilágítják az egész Isten képére teremtett valóság szerkezetét, s így szemléletbeli eligazítást nyújtanak a politikai gyakorlathoz is.

Maga Bezerédj is elismeri, hogy művének illetve a szintétizmus eszméjének ihletője a keresztény valóságszemlélet volt, amit az egyházi nevelésen keresztül kapott meg: „Lehet, hogy vannak az egyházaknak hibái, vannak orvoslásra szoruló elavultságai. Lehet, hogy az egyházaknak bizonyos megújhodásra van szükségük. De bármi legyen is a közfelfogás: az egyházra, akár mai, akár megújhodott formában, de feltétlenül szükség van. (...) Évszázadokon át az egyházak voltak a magyar kultúra terjesztői és ápolói, az iskoláztatás legfőbb gyakorlói. A nagytömegeket a durvaság és alacsonyrendűség állapotából a műveltség és finomlelkűség bizonyos magaslatára emelte. (...) Hová lett a magyar intelligencia és középosztály politikai érzéke és éleslátása, nem látván, hogy az ő érdekeinek és létének legfőbb védője a mai zűrzavaros világban éppen az Egyház? Hová lett különösen a katolikus társadalom öntudata, nem látván, hogy a katolicizmus a finomlelkűség, az emberi műveltség, az intelligencia és a szellemi értékek legfőbb védője? (...) E sorok írójának különösen középiskolai tanulmányai során volt alkalma meggyőződni az Egyház nagy erkölcsi erejéről. Azt a finomságot, azt a megértő és emberies bánásmódot, azt a nem maradias és korlátolt, hanem felvilágosult (jó értelemben felvilágosult) és haladó gondolkodású szellemet, az egyszerű tömegnevelés helyett az egyéniséget megbecsülő egyénies nevelést, az emberi jóságnak és szeretetnek azt a megnyilvánulását, amelyet a keszthelyi prémontrei gimnáziumban tapasztalt - e sorok írója sohasem fogja elfelejteni."

Hozzáteendő ehhez, hogy Bezerédj az általános keresztény és európai szellem 1945-től tartó és az 1960-as években tetőző kiirtási kísérlete és partvonalra szorítása, és a neomodernista csürhe egyházbeli romboló aknamunkája előtt vetette papírra e sorokat.

A szintétista elnevezést magam is szerencsésebbnek tartom személy szerint a „nemzetiszocialistánál", mivel az a szintetikus szemléletnek csupán egy szegmensét emeli ki, erősen kötődik a németséghez, és minden pozitívuma ellenére, történelmi megtestesülésében a negatív influenciákat nem tudta elkerülni. E negatív influenciák voltak Szálasi Ferenc kritikájának is főbb pontjai: soviniszita törekvések, államkapitalista megnyilvánulások, fajsovén rosenbergizmus (kifordított talmudizmus). Ezért mondta azt 1944. augusztus 20-án Veesenmayer előtt, hogy „a nemzetiszocialista rendszer Németországnak eddig kétféle embert nevelt Európában; vagy partizánokat, vagy pedig a német hatalom előtti hasoncsúszókat; a harmadikat, mely őszintén és becsületesen, félreérthetetlenül és egyértelműen akarta és akarja szolgálni az igazi Európa-Közösséget, eddig mindig elutasította."

Szálasi a „nemzetiszocialista" kifejezést gyakorlatilag a Bezerédj-féle „szintétizmus" értelmében használta. Ezt megerősítik az utolsó legitim kormánytanácson (Mattsee, 1945. május 1.) elhangzott gondolatai:

„A háborút Németország vesztette el és nem a nemzetiszocializmus. (...) NV újra felhívja a figyelmet a pápának 1944. szeptember hó 1-én mondott szózatára. A pápa ugyanis azt fejtette ki, hogy a régi világ romokban hever, új világ van kiépülőben, melynek építőmestereit ugyan még nem ismerjük, de építőkockáit igen. Ezek az építőkockák:

a keresztény kultúra,
a családi élet szentsége,
a magántulajdon szentsége és
a szociális igazságosság.

A pápa ezekkel a szavakkal választott is a két harcoló fél között. Kétségtelenül szembehelyezkedett azzal a táborral, amely a kizárólag anyagelvűségre alapított egyénieskedést és a marxizmust vallja világnézetének.

NV felfogása az, hogy az új erkölcsi világrend az Énnek és a Minek, jogaiknak és kötelességeiknek gyakorlati életösszhangjából fog megszületni. Szilárd meggyőződése, hogy a Vatikánban egyik legerősebb segítőt és megértő társat fog találni ebben a kérdésben. (...)

A nacionalista és szocialista közösségek felé való fejlődés már nem állítható le. Ebből folyik, hogy az emberek lelki és hitbeli életükben is már megnyugvást és egyértelműséget követelnek, lelki hasadásokat vagy ezeknek mesterséges előidézését már nem fogják megtűrni. Ki kell tehát alakulnia az egységes kereszténységnek. Ennek a kialakuló kereszténységnek a római katolicizmus lesz a gerince, de nem a mai sallangjával, hanem a nagy idők nagy tüzében megtisztult Római Katolikus Egyház, ami megtisztulva fog megszületni. Ez viszont már a pápa úr feladata lesz. Az Egyház reformációja éppen úgy be fog következni, mint a rendszerek, sőt a nemzetiszocializmus reformációja is. A Hungarizmus ebből a szempontból hatalmas előnyben van, mert reformációra szüksége nincs, csak józan előítélettől mentes elismerésére, melynek előbb-utóbb be kell következnie."

Mit írt ezzel összhangban Bezerédj, 1942-ben?

„A nemzeti szocializmus és a fasizmus mai formája nem jelent végső formát, nem jelenti azt a rendszert, ami az új világot fel fogja építeni. (...) A nemzeti szocializmus és a fasizmus a szintétizmus előfutára és kezdeti formája volt. (...) A szintétizmus lesz a nemzeti szocializmus és a fasizmus végső és befejezett formája. (...) Az új Európa - a kezdeti évek átmeneti állapota után - szintén a szintétizmus elvei alapján fog felépülni."

A könyv részletesen tárgyalja továbbá az egyház és állam, az egyéniség és közösség (individualizmus és kollektivizmus), szabadság és tekintély (liberalizmus és autoritás), anyag és szellem (materializmus és spiritualizmus), nemzetiség és nemzetköziség, nacionalizmus és szocializmus, tőke és munka, béke és háború, elit és tömeg, haladás és megőrzés, nevelés és öröklés szintetikus szemléletét. Két kezdő gondolata jól összefoglalja ennek a szemléletnek a lényegét:

„Ne akarjuk az embert Istenné magasztosítani, vagy állattá aljasítani. Tegyük az embert emberré."

„Az ember természettől fogva nem egyszerű és egyoldalú lény, hanem összetett és sokoldalú. Hamis minden olyan gondolkodás és téves minden olyan cselekedet, amely nem erre az összetett és sokoldalú, egész emberre épít, hanem a mesterségesen megcsonkított egyoldalú emberre."

Ezért mondhatjuk - Szálasi Ferenccel és Bezerédj Zoltánnal - összhangban, hogy az organikusan megújított nemzetiszocializmus, azaz a szintétizmus magyar gyakorlata, a Hungarizmus lesz a jövő útja! Organikus és nem önkényes, de nem romboló és hamis „újításokról" lehet kizárólag szó. Strasserista („rotbraun"), kontinensáruló, szinkretista szektás jellegű („önjelölt reformátorok", akik valójában deformátorok) álhungarizmusra - mégha jó szándékú emberek is hangoztatják - semmi szükség sincs!

A fegyverrel legyilkolt szintetista Európa „megőrizve meghaladva" föl fog támadni. Hitler mint Marcus Aurelius bukott el, de a constantinusi szintézis a birodalmat megszentelte. Szimbolikus, hogy - a bár „gyermekbetegségekkel" küzdő - szintetista kísérletek mind nyitott szimbólumot, a kereszt valamely alakváltozatát használták jelképnek (horogkereszt, nyilaskereszt, legionárius mozgalom Szent Mihály keresztje), melyek akár öntudatlanul is Jézus Krisztus keresztjére, az Istenemberre mutatnak, akiben lehetséges az emberiségnek a végső célját elérni, az átistenülést, az Istennel való szeretetben egyesülést. Ezzel szemben az istenivé válást Isten nélkül remélők - az Atlanti-Bolsevista Szövetség vezető hatalmai (szabadkőműves-deista és individualista Egyesült Államok, bolsevista-kozmista és kollektivista Szovjetunió) - zárt szimbólumot, luciferiánusi önmegváltást hirdető csillagot, feuerbach-i emberistenséget jelképező alakzatot használtak, ami alól csak az európai csatlósaik (Union Jack és a lotharingiai kereszt) voltak mentesek, de gépeik felségjelzésein a britek és franciák is zárt kört alkalmaztak. Világos, hogy Isten egyháza állt itt szemben a sátán zsinagógájával, a szimbólumok szintjén is. (Nem hiába van a körömszakadásig vitt jelképtilalom az európai demokratúrákban: félnek a kereszt jelétől mint ördög a tömjénfüsttől.) Nem hiába mondta azt a Nemzetvezető, hogy „a liberalizmus és bolsevizmus édestestvérek".

Mélyen jelképes, hogy a német nemzetet megszemélyesítő „Deutsche Michel", a Német Nemzet Szent Római Birodalma fővédőszentjének egyik ünnepnapján, május 8-án kapitulált az antikontinentalista (atlantista és eurázsianista) erők előtt Európa vezető államaként az utolsó legitim német birodalmi államfő, a törvénytelenül börtönre ítélt Karl Dönitz. A Nyugatrómai Birodalom bukása (476.) után az itáliai Gargano-hegy egyik barlangjában jelent meg Szent Mihály főangyal, 492-ben. A jelenést egyesek kapcsolatba hozták az első germán törzs, a langobárdok megtérésével, akik Itáliai Királysága volt az első teuto-romanitást képviselő állam. A langobárd királyok felkarolták Szent Mihály tiszteletét, aki végül az egész Szent Római Birodalom és a Német Nemzet fővédőszentje lett.

A Szentháromságos Egységben létező Istenbe vetett bizalommal tekintünk a jövőbe, hisz „az igazság győz, nem átmeneti hagulatok!"


„Szent Mihály főangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonoszsága és cselvetései ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki Isten, esedezve kérünk; te pedig, mennyei sereg fejedelme, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek elveszejtésére körüljárnak a világban, isteni erővel taszítsd le a pokolba. Ámen." (XIII. Leó)

Szász Péter - PHM Munkatörzsvezető

Hozzászólások

pontosítás

Kiváló, magas színvonalú cikk! Egy pontosításom lenne csak: Karl Dönitz a nürnbergi perben 10 évi börtönt kapott, amit le is ült, tehát őt nem végezték ki.

Ezeket a kérdéseket egy őszes

Ezeket a kérdéseket egy őszes hajú, idősebb, barátságos úriember tette fel, ugye?

Pontosítás

Köszönjük a pontosítást, javítottuk.

Nem tudom elfogadni

Tiszteletem, Szász Úr!

Sajnos most sem a várt, egyszerű, lényegretörő válaszokat kaptam meg, de ezen talán már ne rágódjunk tovább.

Ha ez a Hungarizmus, és csupán ennyire tud nyitni az ultrajobb felé, csak ennyire érzékeny a téma lényegére, azt kell mondjam, ez nagyon kevés, nem csak nekem, de véleményem szerint ahhoz is, hogy hozzá tudjon tenni valamit a Európa feltámasztásához.

Már egy régebbi gondolkodó is azt mondta, az ellenforradalmárok azért buktak el, mert túl lanyhák voltak, nem fogták föl, mi a tét valójában.

A további "vitát", mondjuk így, értelmetlennek tartom(de ha Ön gondolja, firtatom), csupán egy pár dolgot szertenék most, vagy később előadni:

Az első az államvallásos dologhoz kapcsolódik, kérem, ezen hosszan tűnődjön el, ha lehetséges:

http://www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0801/pezen.htm

A másik: az a spanyol nemzetikatolikus összefogás, és hatalomátvétel, majd uralkodás, - szerintem példaértékű.

Nekem két rendszer igazán az, amire azt mondom, favorit: a spanyol, és a horvát(bár a Pétain rendszert is érdekesnek tartom). A falang és az usztasa. Gondolom, érti, hogy miért.

Maradok tisztelettel, a régi idők szószólójaként: ultrajobber, vagy ahogy föntebb olvasható.

Ui: pontosan azt a kardot nem látom Önöknél, amelyre szükség lenne.

 

Tisztelt Excalibur!

Én hiszek benne, hogy ezt azért, ki fogjuk heverni. A Mozgalom talán ezt a krízishelyzetet is túléli majd valahogy.

Az egy dolog

Túlélni én is túléltem már egy pár dolgot az elmúlt években, bár nem kellett volna, akkora szellemi, erkölcsi lepusztulást látok magam körül az országban.

Én tudom, milyen az, mikor a Teremtő tényleg csak a mindennapi kenyeret adja meg, bár ezért is áldott legyen!

Pl: A Vorkután, és egyéb helyeken raboskodók közül is sokan túléltek, mert még volt reményük, hogy egy értékes, szerettől áthatott Országba térhetnek haza, a dolgoknak még lesz valahogy rendje, módja.

Ma már azt mondom, mondjuk egy Székelynek, vagy egy amerikába emigrált magyarnak, hogy ide, ne gyertek haza.

Itt valaminek nagyon, teljesen vége van.

Jó cikk, bár én egy picit

Jó cikk, bár én egy picit kevesebb szakkifejezést, latin és idegen kifejezést használtam volna, dehát ahány ház, annyi szokás.

Kedves ultrajobber/Excalibur! De túlolvasottságban szenvedsz. Azt ajánlom, egy fél évig semmilyen poltiológiai, történelmi, filozófiai könyvet/írást ne vegyél a kezedbe, mert a végén a boltban az eladótól is megkérdezed, hogy az eladó fél kiló zöldség vajon elfogadja-e az ultrajobb ideológia alapjait, és hogy esetleg meg lehet-e erről győzni azt a növényt.

Egy csekély kisebbség

Az ultrajobboldalizmus csupán egy csekély - magát szellemi elitnek képzelő, valójában vallási fanatikusoknak is mondható - intellektuális kisebbség hóbortja, akik egy olyan letűnt világ-rendszer-ideológia dicsősége után sóvárognak, amely letűnt  világ-rendszer-ideológia "dicsőségénél" a nemzetiszocialista rendszerek dicsősége már megszületésük pillanatában jóval nagyobb volt, mint azoké valaha is. Egy egészséges nemzetiszocialista rendszer tudja igazán összehangolni a társadalmilag és egyénileg tényleg fontos keresztény erkölcsiséget az anyagi világgal (helyesebben a világ anyagi részével). Erre sem a középkor feudalizmusa, sem egyik vallási mozgalom sem volt képes állami keretek között! Továbbá egy egészséges nemzetiszocialista rendszer gátat vet mind a túlzott materializmusnak mind az egyház és a papok túlzott uralmának. Egy ilyen rendszer - nagyon helyesen - nem akar politizáló papokat. Sajnos Franco Spanyolországa nem annyira falangista volt mint inkább a túlzott egyházi hatalom jellemezte.

 

Úgy gondolom, hogy egy nemzetiszocialista rendszernek az arany középúton kell járni, megfékezve mind a baloldali-szocialista (strasserista), mind a jobboldali (monarchista, ultrajobboldali) elhajlókat.

támogatottság

Még a nemzeti-szocializmusnak sincs elég támogatója és zászlóvivője, nemhogy az ultradextro-konzervativizmusnak...

Sírjak vagy nevessek?

Kedves Excalibur!

A Hungarizmus nem szenved megfeleléskényszerben, sőt válaszadási kényszere sincs. Ön úgy látom nem nyitottságban, hanem mintegy magas lóról próbálta nekünk az észt osztani, holott semmiféle tekintélye sincs. Ön nem felkent apostoli király, nem is a római pápa. Mégis milyen alapon engedi meg magának ezt a stílust, itt?

Az "usztasa" rendszer egyszerű horvát - sajnos ki kell mondani - sovinizmus volt, olasz fasizta és német nemzetiszocialista külsőségekkel, a vallásból csak a kultúrális héjat, de nem a kultikus magot fogták föl, a végén már a horvát prímás elhatórolódott. Sőt az olaszok és a németek megelégelték a tisztán fanatikus és sovén gyűlöletből fakadó szerbellenességet. Ebben mi önnek a példakép?

Franco rendszerének a hiányosságait sem ecsetelném.

Miféle kardot nem lát? Nem ettől függ a mi erőnk valósága, ki mit lát vagy mit nem délibábos önkívületében...

Maga szerint, ha holnap restaurálnánk a királyságot, minden jó lenne? Mint említettem, összhangban az ön által is kívánt katolikus társadalmi tanítással, nem a rendszer struktúrája szabja meg az erkölcsös voltát.

Másrészt a szigorú gennékrácia ugyanolyan túlzás mint az oklokrácia. A szintétizmus a meritokratikus (érdemelvű) rendet vallja. A társadalomban mindenki tehetsége, szorgalma és tudása szerint nyeri el megfelelő rendi részét, nem a kutyabőrre, vagy a rousseau-i egyenlősdiségre hivatkozva.

Másrészt maga nekem egy tipikus szobagondolkodónak tűnik, aki a valóságtól elszakadt, s ezért pocsék pedagógus, aki ömleszteni akarja a tudást, az igazságot.

Hazafelé menet összetalálkoztam egy általános iskolai barátommal. Autószerelő, két gyermek édesapja, ecsetelte problémáit, mennyire igazságtalan a bérezés, nem jutnak egyről a kettőre. Nem hagymázas hülyeségekről fogok vele eszmét cserélni! A Hungarizmusban minden ember értékét a hivatásának betöltése alapján nyeri el, mindegy hogy valaki államfő, vagy utcaseprő. Elvetjük az osztálysoviniszta oligarchizmust (amit sok "ultrajobboldai" sznob értelmiségi képvisel) és az osztálysovniszta proletárdiktatúrát. Minden ember érétkes, és az organikus államban és nemzetben minden hivatás szent küldetés, amely által az ember túllép önmagán.

Ha ön üt ver egy négyéves gyermeket, akkor sem fogja tudni a másodfokú egyenlet megoldóképletét bizonyítani, csak sírni fog, és egy életre megutáltatja vele a számelméleti összefüggések felfedezésének örömét. Isten is fokozatosan nyilatkoztatta ki magát, évezredeken keresztül, nem az emberiségre ömlesztette végtelenül nagyobb bölcsességét, hanem előkészítette azt a minél teljesebb befogadására.

Üdvözlettel,

Szász Péter

Munkatörzsvezető

 

Válaszom:

Nem hinném, hogy túlolvasottságban szenvednék, sőt sok értékes, érdekes könyv nem jut el hozzám, mert nem tudnám megfizetni.

A másik: azt sem gondolom, hogy lenéznék bárkit is, mert NS, vagy Hungarista, egyszerűen csak nem egyformán látunk dolgokat,- én az ismert világnézetem szerint többnyire más dolgokat veszek figyelembe, egyszerűen csak ennyiről van szó.

Szász Úr!

Én kezdettől fogva tudom, hogy nincsen tekintélyem, nincknévvel  íróknak honnan is lehetne? :)

Észosztás az, ha megpróbálok valakit fölvilágosítani valamiről, valamit elmagyarázni?

Ha ezt Ön annak veszi, akkor nem tudom, ki ül magasabb lovon.

Ezt pedig idéznem kell, ugyanis itt van elásva a meg nem értés forrása:

"Maga szerint, ha holnap restaurálnánk a királyságot, minden jó lenne? Mint említettem, összhangban az ön által is kívánt katolikus társadalmi tanítással, nem a rendszer struktúrája szabja meg az erkölcsös voltát."

Hadd magyarázzam már el, tényleg, nem arról van szó, hogy mindenáron egy Habsburgot akarunk az ország államfőjének, akinek annyiból tart a Szent Korona Tan, hogy a fejére teszik, aztán a pompás szertartások után suttba vágván, napkirályként, és önkényúrként, zsarnokként, minden hatalmat egyedül gyakorolva, mindenkit kizárva az elérhetetlenségből, mint egy, a nép ellenségeként parancsolgat, kényre, kedvre.

Nem a struktúra a lényeg, vagyis az is, de hát struktúrát mondjuk tud építeni a Fidesz is látványmonarchista módra, mindent előre lezsírorva, elrendezve, egy bábkirályságot.

Ha Önöknek ez jött le, abból amit az úgynevezett ultrajobb közread az elgondolásaiból, akkor Önök félre lettek informálódva, hibás elképzelésekkel.

Pontosan arról van szó, hogy a király és az ország népének egyetértésével egy magasabb cél érdekében.

Mondtam, mondom, először is, a királyválasztásnál azt kell nézni, hogy az illető megfelelő országvezetési képességekkel rendelkezzen, bírja az ország támogatását, akár az Árpád, vagy az Anjou korban, ezen felül ki lehet dolgozni nyugodtan egy hatalommegosztási rendszert, Királyi tanács, vagy Országtanács néven, országgyűlést ugyanúgy össze lehet hívni, mint bárikor máskor, satöbbi.

Mi ebben olyan rémísztő?

Hogy személyesen nem ismernek egy királyi, vagy hercegi rangú embert sem?

Én sem. Mégis működtek már ilyen rendszerek a világon, elég hosszú idejig.

Én bevallom őszintén, arra a válszra számítottam az Önök részéről, monarchizmus ügyben, hogy "igen, természetesen, világnézetünk egyik nélkülözhetetlen lényegi alapja, hogy az országot koronás király vezesse, a legkeresztényibb elvek és tanítások szerint, az országlakosok, és az arra hivatottak(politikusok, hivatásrendi képviselők, stb.)közreműködésével, egyetértésével, és nem ezek ellenében.  Mivel ideológiánkat Szent László hősies, keresztény államférfiúi eszmesigéből vezetjük le, mely leginkább jellemzi a magyar néplélek természtetét, és Istenkeresésének útját, így hát természetes, hogy mozgalmunk ezen értékek restaurációjára törekszik, egy alkalmas személy vezetése alatt,szigorúan ősi alkotmányunk törvényeinek betartása mellett, népünk javára és felemelkedése érdekében."

Kb. egy ilyen válaszra számítottam, nem arra, hogy leharapják a fejem.

Üdvözlettel: ultrajobber.

 

Excaliburnak

Furor véleményét maximálisan osztom, mint ahogy lényegi Szász Péter testvérünk első, majd második adott válasza is, ez utóbbiből kiemelném a négy éves gyermekre vonatkozó hasonlatot, mely nagyon is találó erre az elbutított társadalomra nézve. Az pedig igen valószínű, hogy aki a valódi életben él, valódi problémákkal találkozik, így az autószerelő ismerőssel vagy a kárpitossal sem a királyság és a Szent Korona tan metafizikai összefüggéseiről fogunk eszmét cserélni, hanem mindennapi gondjainkról. Ettől függetlenül ez a párbeszéd lényegi kérdésre világít rá, s nem is kívánnám pusztán has-filozófiából megközelíteni. Értékelem a konzervatív törekvéseket, de félő, hoyg amennyiben a hatalom efféle emberek kezébe kerülne, az a munkásosztály - autószerelő, kárkiptos, stb-k - sorsán mit sem lendítene. vlahogy az az érzésem támad mindig, hogy ezek az emberek nagyon jól meglennének ám a fidesz-lajbiban, ha ők is kapnának némi koncot. Olyan jól el tudnák ecsetelni a demokratában, hogy "Viktor" orbánista rendszere voltaképpen nem más, mint a Napkirály második eljövetele.  És szolidan bólogatnának amint a szurtosképű Viktor fejére teszi a Szent Koronánkat és utána ájtatos arccal éltetnék benne a felkent királyt. /A magyarokban már Horthy alatt megvolt az erre való hajlam, ez a betegség. /

Talán nem vagyok itt egyedül ezen véleményemmel, de úgy vélem, amint már azt az egyik előző hozzászóló is megfogalmazta. A hungarizmus egyensúlyoz világi és nem evilági nézetrendszerek között, a nemzet élére pedig először Nemzetvezető kell. A királyválasztással érdemes várni, a világ személyi emberanyaga ugyanis finoman szólva nem elégséges a magas erkölcsi-emberi követelményekhez. (Ha már Szent Lászlóról van szó - nehezen tudnék bárkit is ezen magasságokban jelenleg.)

 

-enkidu

A strukturák fetisizálásának veszélye

 

El kell kerülnünk a struktúrák fetisizálását, hisz végső eredményben az emberen múlik minden. Bizonyos struktúrákat tisztelünk, maga Szálasi Ferenc ezért 1944. nyaráig Horthy Miklós kezéből akarta átvenni a hatalmat, hasonlóan ahhoz, hogy Mussolini III. Viktor Emánuel király kezéből vette át a hatalmat, vagy ahogy Hitler Hindenburg marsall, birodalmi államfő kezéből. Döntését az változtatta meg, hogy találkozott Horthyval 1944. nyarán, aki neki csak annyit mondott apatikusan: „csináljon, amit akar". Elfásult, megfáradt öregember volt Horthy, aki teljesen egy áruló klikk kezébe került mint játékszer. Ezek közé tartozott a budapesti rendőrség elhárításio, nyilasellenes, angolszász-ügynök vezetője Sombor-Schwienitzer, aki a „guruló márka" meséjét terjesztette, aki hamis röplapokkal („Rebeka ki a várból!") és terrorcselekményekkel vert éket a kormányzóhű Szálasi és Horthy közé.

 

Attól, hogy holnap itt „királyság" lenne, semmi sem változna, ahogy attól sem, ha holnap itt „hivatásrendiség" lenne. Mi nem „hivatásrendizmust", vagy „monarchizmust" képviselünk, hanem Hungarizmust, aminek integráns része mind a két struktúra. Ahogy megfogalmazta egy barátom: „Ha király lenne, mi lenne? Ugyanúgy kell adót fizetni. No, és mi van, ha méltatlan személy az?" Az ún. monarchisták között sok a lelkileg zsidó és pogány, aki kenyérszaporító királyt várt, egy olyan Messiást, aki majd jóllakatja őket. Istenbe vessétek bizodalmatokat!

 

A király nem maga Isten vagy az ő megtestesülése, csupán méltatlan szolgája (minister). Ahogy Szent Ágoston mondta: „Veletek vagyok keresztény, értetek püspök!" Az igaz apostoli magyar király is csak így szólhat: „Veletek vagyok magyar, értetek király." Ezért a középkori királysírokban nincs semmi ékszer. Ugyanúgy Isten ítélőszéke elé kerül, mint a koldus. Gyakran vezeklőruhában temették el a királyokat.

 

A keresztény királyeszmény mintája nem az önimádó, nárcisztikus, hatalmaskodó istenséget megtestesítő, csinnadrattázó pogány uralkodó-eszmény, hanem a megtestesült Szeretet követője. Jézus is szerény volt, pedig mind természete szerint (Isten öröktől fogva, emberi természete szerint királyi vér csörgedezett ereiben), mind érdem szerint király volt. Másokért élt, sohasem magára gondolt, ez a szeretet lényege. Mikor a „hatalmaskodó istenség" kinyilatkoztatását várja tőle a buta tömeg (Szálljon le a keresztről!), akinek „bizonyítania kell" (nem ilyen választ vártunk...), akkor sem dialogizál az őrülettel, az őrjöngéssel, hanem Atyjával beszél: „Bocssás meg nekik..." Feloldozza a jobb latort, édesanyjára gondol.

 

Ez a keresztény uralkodó mintaképe.

Enkidunak

Nem kell a mindennapi életben az autószerelőkkel a Szent Korona Tan metafizikájáról beszélgetni. Velük arról kell, hogy igazságos-e a munkaadójuk, az állam mekkora terheket ró rájuk, hogyan lehet kijönni a fizetésből, mennyit ér a szakszervezet, stb.

A köznapi politikai rendezés, vagy a metafizikaibb politika megtárgyalására ott lesz a hivatásrendi, két, vagy három kamarás országgyűlés, akiknek lesz rá lehetőségük hogy ezzel is foglalkozzanak.

Senki nem várja az autószerelőtől, hogy legyen a király helyet király, vagy a miniszter helyett miniszter.

Egy hivatásrendi parlamentben az autószerelők közül is bekerülhet viszont olyan ember, aki azért érti, hogy mi ezekben a kérdésekben a lényeg.

Nemzetvezetőt fegyveres háború idején szoktak volt választani, amikor a királyt vagy kormányzót már ledarálták, vagy ellehetetlítették működésüket, szabad cselekvésüket.

Ez ideiglenes poszt, konkrét megbízatással, amely a megbízatás végrehajátsa után érvényét veszti.

Mint az ókori római köztársaságban a dictatori pozíció.

De visszatérve az előzőre, a királynak ott lesznek a hivatásrendek javaslatai, törvénytervezetei, tehát még mindig nem értem, miért gondolja azt bárki, hogy a munkásnak ne lehetne beleszólása.

Nyitott kapuk döngetése.

De a királyság attól királyság, hogy van királyi családja, amely királyt adhat, aki vezeti az országot.

Egyébként a magyar közjog még így is óriási lehetőséget biztosít a hatalommegosztásra: ott van a megválasztható nádor, a megválasztható kormányzó, a hercegprímás, a királyi vagy országtanács, és vágyaink szerint a hivatásrendi országgyűlés.

Törvények, közjog.

(Ezt azért konkretizáld, légyszíves, hogy kik lennének meg fideszes lajbiban, légyszíves. Itt már nem Andrassev, meg Fritz színvonaláról van szó.)

Excalibur

Ennyi.

Részemről a téma lezárt, mert az nem megy, hogy elbeszélünk egymás füle mellett, és direkt meg nem értést színlelünk.

Én megigérem neked,

Én megigérem neked, Excalibur/ultrajobber, hogyha a harcot megnyertük, én árpádsávos-nyilaskeresztes zászló fog lobogni a lerombolt "felszabadulási" emlékművek helyén, akkor indítványozom, hogy hívjanak meg téged a hungarista állami televízió, és ott vitatkozhatsz majd ezekről műsorzárásig, sőt, ha valami értelmeset is kiötlesz majd, talán a Nemzetvezető elé is kerülhetsz, és bemutathatod neki a terveidet.

De bssza már meg! 2010-et írunk, éveken belül több tízmillió nigger bevándorló fogja elözönleni Európát, élhető környezet és vízkincs után kutatva, a globális világrend pedig összeroppan a saját és a környezetváltozás súlya alatt, és jelenleg alig van hadseregünk, a civil véderők elenyészőek számúak, akárcsak a hungaristák támogatottsága! Miközben mi itt egyetlen egy ember kegyeiért vitatkozunk, próbáljuk meggyőzni olyanokról, amiről nem lehet, ahelyettt, hogy terjesztenénk tovább az igazaságot! Miközben pont a PHM-esek szokták mondani, hogy "nem adjuk fel az elveinket, azért hogy eggyel többen legyünk"!!!

Nem arra célzok én, hogy ne vitatkozzunk ( mint a másik HM) csak mérlegeljük már egy kicsit a dolgokat...Okos enged, szamár szenved.

 

..az igéretekről: megjegyzem

semmi garancia nincs rá, hogy a nemzetvezető bármelyikőtök fejét majd látni kívánja ( a nyakatokon ) miközben a Dunántúlt meg épp a több tízmillió cunamis-holland bauer vásárolja fel az itteni  taláros-zsidóktól ( ú.n. zsebszerződés trükk ) és olyan fontos dolgokról kell döntenie, hogy most akkor platterdojcser vagy afrikaan legyen az új hivatalos államnyelv..  avagy maradjon szlovák ? .. mert mi lesz ha ők meg felrobbantják  a Kapcsikovót ?

/ az ilyen finomkodó részletkérdéseket a külföldi szavak nélkül is meg lehet ám vitatni  ... "a győzelem után" - ha akkor még egyáltalán aktuálisak.. nem ?  /

..szép Napot !

 

ultrajobb

Szép Jóestét!

Érdekes és színvonalas ,cikk és vita.Bár az idegen szavak és kifejezések szótárt valamint a google-t elég gyakran kellett használni olvasás közbe.

Egy olyan kérésem lenne,hogy valaki közérthető modon foglalja nekem öszze az ultrajobboldalizmust.

Előre köszönöm.

KITARTÁS!

Szerencséd..

hogy nem kérdezted: "ki a Magyar itt ?"

  ugyanis, azért már pofon járt volna  !!

 

- ez a ultrajobboldalizmus :)

Hozzászólnék

Az ultrajobboldaliság alapelveiről lásd: http://www.reocities.com/ultradextra/ideolog.html

Valami ehhez hasonló írásra számítottam, de sajnos inkább egy ömlesztett, néhol már-már érzelgős cikket kaptunk, ami még mindig hagy maga után foltozatlan lyukakat.

Szemet szúró, hogy a hungarizmus a kereszténység és az ebből következő humanitárius eszméi miatt megáll egy ponton, és nem kíván tovább menni, magasabbra törni. Ezért nem látja értelmét a monarchiának, a birodalmiságnak, a különböző magasrendű vallások (pl.: buddhizmus) fontosságának. Beállítódása védekezésszerű. Az írásokból kicseng, hogy a hungarizmus nem mohó, nem akar túl sokat, nem akar túllépni egy határt. Csak alázatosan szolgálni akarja Istent, és ez mind szép és jó, csakhogy nem elég. Ugyanis lehet úgy is hatalmora törni, hogy az nem önzőségől és mohóságból fakad.

Az, hogy autószerelőkről beszélgetünk, igen csak eltérünk a lényegtől, és csökkentjük a színvonalat. Hiába képvisel minden ember értéket, ahol mindenki munkája fontos és megbecsült, akkor sem lehet összehasonlítani mondjuk egy földművest egy vallási tekintéllyel vagy magával a királlyal. Nagy tévedésben van az, aki nem képes meglátni az emberek közti minőségi különbséget, és emellett nagy a veszélye, hogy egy demokráciaszerű langyos valamibe vált át a dolog.

Kérdésem pedig ez volna: Nem-e az a helyzet, hogy a hungarizmus az őt ért alaptalan vádaskodásokból való kivetkőzése folyamán megpróbált egy kevésbé erőteljes álláspontot felvenni a nagyobb befogadhatóság érdekében?

Ultrajobboldaliság

 

Kedves Umnapistim!

 

„Az ultrajobboldaliság alapelveiről lásd: http://www.reocities.com/ultradextra/ideolog.html"

 

Itt egy mondaton belül sok kijelentés egymásnak logikailag ellentmond, fából vaskarika kijelentés. Szómágia. Józan ember nem dől be ennek, csak aki „érzelmileg" közelít. Az ún. ultrajobboldaliság 90%-ban szobatudós sznobizmus.

 

„Valami ehhez hasonló írásra számítottam, de sajnos inkább egy ömlesztett, néhol már-már érzelgős cikket kaptunk, ami még mindig hagy maga után foltozatlan lyukakat."

 

Az Ön linkje ömlesztett cikk.

 

„Szemet szúró, hogy a hungarizmus a kereszténység és az ebből következő humanitárius eszméi miatt megáll egy ponton, és nem kíván tovább menni, magasabbra törni. Ezért nem látja értelmét a monarchiának, a birodalmiságnak, a különböző magasrendű vallások (pl.: buddhizmus) fontosságának. Beállítódása védekezésszerű. Az írásokból kicseng, hogy a hungarizmus nem mohó, nem akar túl sokat, nem akar túllépni egy határt. Csak alázatosan szolgálni akarja Istent, és ez mind szép és jó, csakhogy nem elég. Ugyanis lehet úgy is hatalomra törni, hogy az nem önzőségől és mohóságból fakad."

 

A kereszténységnél nincs magasabb. Az a kinyilatkoztatás teljessége. A buddhizmus tagadja a lényegi létet, csak a járulékos létet ismeri el, akárcsak az anarchista-zsidó Satre. Semmivel sem különb. Ugyanolyan, mint a görög cinikus iskula ismertelméleti nihilizmusa. Csomagolják ezt New Age-be, vagy ultrajobboldaliságba.

 

Másrészt az emberszeretet, és az emberimádat (humanizmus) különböző dolog.

 

Mi elismerjük a monarchia szükségét a cikkben. Ennyi.

 

„Az, hogy autószerelőkről beszélgetünk, igen csak eltérünk a lényegtől, és csökkentjük a színvonalat."

 

Megint egy szellemileg sznob kijelentés.

 

„Hiába képvisel minden ember értéket, ahol mindenki munkája fontos és megbecsült, akkor sem lehet összehasonlítani mondjuk egy földművest egy vallási tekintéllyel vagy magával a királlyal."

 

Már miért ne lehetne? Az adottság nem erény. Ha valaki adottsága szerint élsportoló lehet, de eltékozolja talentumait, bűnös, míg aki nem az, de egészségesen él, és rendszeresen sportol, az erényes ember.

 

„Nagy tévedésben van az, aki nem képes meglátni az emberek közti minőségi különbséget, és emellett nagy a veszélye, hogy egy demokráciaszerű langyos valamibe vált át a dolog."

 

Az emberek között van minőségi különbség, de mindegyik ember ember. Így minden ember, még a legtökéletesebb is, korlátolt.

 

„Kérdésem pedig ez volna: Nem-e az a helyzet, hogy a hungarizmus az őt ért alaptalan vádaskodásokból való kivetkőzése folyamán megpróbált egy kevésbé erőteljes álláspontot felvenni a nagyobb befogadhatóság érdekében?"

 

Az erőlködés és az erőteljesség között fényévnyi távolság van. Mi az igazságot képviseljük, nem vagyunk megfeleléskényszerek rabjai, legyenek szó akár jó szándékú, de emberi eredetű vallási törekvésekről (buddhizmus), liberalizmusról, vagy ultrajobboldaliságról. Véleményünk szerint a Hungarizmus épít egyedül a teljes valóságra, mind a liberalizmus, mind az ultrajobboldaliság nem a valóságból indul ki, ezért életképtelen és valóságellenes ideológiák, minden részigazságuk ellenére.

 Egy hungarista

Ultrajobboldaliság

Kedves Anonymous, ez a bekezdés megérne egy Nobel-díjat:

"A kereszténységnél nincs magasabb. Az a kinyilatkoztatás teljessége. A buddhizmus tagadja a lényegi létet, csak a járulékos létet ismeri el, akárcsak az anarchista-zsidó Satre. Semmivel sem különb. Ugyanolyan, mint a görög cinikus iskula ismertelméleti nihilizmusa. Csomagolják ezt New Age-be, vagy ultrajobboldaliságba."

Noha érvei reakcióra méltatlanok, legalább próbáljon meg a helyesírásra figyelni, azon talán még lehet korrigálni. Jó esetben nekünk nem ellenségeskednünk kellene egymással, hanem rávilágítani egyes problémákra, más kérdés, hogy láthatóan az ilyesmit nem sokan szeretik.

Hol van probléma?

Kedves Utnapistim,

Ön is gépelt el az első hozzászólásában, mégsem róttam föl. Az ellenségeskedést ön kedzte. A kereszténység igazsága a természetes ész fényénél bizonyítható. Ez számunkra nem jelent problémát. Az ún. "perennialista iskola" (tradicionális iskola) szinkretizmusa viszont elfogadhatatlan számunkra, mivel ellentétes a kereszténységgel, végős soron az objektív igazsággal. Tévedés, amit nem akceptálhatunk.

És miért nem helytállóak ezek

És miért nem helytállóak ezek a megállapítások? A buddhizmus, görög pogányság, vagy bármelyik más vallás szembeszállt valaha is a zsidó materializmussal? Lehet magyarázgatni és toldozgatni, de a lényegen nem változtat: egyetlen élőlény, Jézus Krisztus volt az, aki felemelte a fegyvert a zsidó sátánizmus ellenében, és egyetlen vallás létezik, amelyik 180 fokos ellentéte a zsidó anyagelvűségnek. Aki nem gyűjt Krisztussal, az csak szétszór. Aki nem vele, az csak ellene van. Aki látja az igazságot és a harc lényegét, az nem mellékutakon gondolkozik és töpreng, hanem egyenesen a cél felé tör. Aki látja az Igazság (Krisztus) és a Sötétség (zsidó istenképzet) évezredes harcát, az nem a többi mellékes dologgal törődik, ha csak eleve nem az a célja, hogy a küzdelem lényegéről a figyelmet elterelje! Hasonlatos a dolog a modern harcos példájához! Bár szép dolog a hagyományőrzés, de aki egy következő harcra akar felkészülni, az nem íjászkodni, hanem tankot vezetni és gépfegyverrel rohamozni tanul meg! És bárki, aki az íjászatot akarná vele taníttatni nem csinál mást csak tévutakra viszi, rosszba viszi: a pusztulásba!

Ugyanígy van ez a kereszténységen kívüli más vallásokkal is!

Miről beszélünk?

A buddhizmus, görög pogányság, vagy bármelyik más vallás szembeszállt valaha is a zsidó materializmussal?

A buddhizmus saját maga voltában áll szemben a materializmussal. Akinek van egy aprócska teológiai érzéke, egyből észreveszi, hogy a legtöbb vallásnak ugyanaz az alapja. Más utakat járnak, másféle kifejezéseket használnak, de lényegüket tekintve ugyanarról szólnak, és hellyel-közzel ugyanazt a célt jelölik ki: a földi nyomorúságból való megszabadulást. Így meggondolatlanság és vakbuzgóság olyasmit állítani, hogy ez lenne az egyetlen út. Ez olyasmit jelentene, hogy egy hegyre csak egyetlen irányban lehetne felmászni.

A Biblia felületes, görcsösen szószerinti értelmezése, és az egyéb vallásokról való hiányos ismeret bizony könnyen elfordíthatja a törekvőt olyan lehetőségektől, melyeket azok nyújtani tudnának. Például van, aki nem elégszik meg azzal a ténnyel, hogy Isten csak egy rajta kívül létező (az Én-Önmagamságon kívül létező) objektív realitás. És ez bizony az egész világnézetre rányomja a bélyegét, hiszen hiába harcol valaki nagy lelkesen a zsidóság ellen, ha közben fejében principiális hiányosságok vannak.

Az lehet hogy a buddhizmus

Az lehet hogy a buddhizmus lényege szembenáll a materializmussal! De nem értetted meg a kérdésem lényegét! Ki kergette ki a zsidókat a templomból korbáccsal? Krisztus vagy Buddha? Melyik vallást gyűlölik a zsidók a legjobban? A kereszténységet vagy a buddhizmust?

 

Ez alapján le lehetne vonni a konzekvenciát, hogy melyik a veszélyesebb rájuk nézve, és épp ezért melyik a legtökéletesebb fegyver is ellenük!

 

Mindössze erre kívántam csak célozni, nem ennyire direkten kimondva. És ezt nem érdemes tudományos szakvitával tovább bonyolítani!

Az igazság mindig egy! És minidg egyszerű! Az agyonbonyolítás csak eltérít a tiszta és egyszerű igazságtól!

Kis vallásbölcselet... Ősszel bővebben.

A buddhizmus saját maga voltában áll szemben a materializmussal. Akinek van egy aprócska teológiai érzéke, egyből észreveszi, hogy a legtöbb vallásnak ugyanaz az alapja.

Akinek teológiai tudása van, az rögtön észreveszi, hogy minden vallás más és más istenképpel bír. Egyik pantheista, másik tisztán theista stb. Ezek egyszerre nem lehetnek igazak. A "minden vallásnak ugyanaz az alapja" a szabadkőművesség tanítása, a vallási indifferentizmus gondolata, szinkretizmus, amivel mindig harcosan szemben állt és harcosan szemben fog állni a Hungarizmus.

Más utakat járnak, másféle kifejezéseket használnak, de lényegüket tekintve ugyanarról szólnak, és hellyel-közzel ugyanazt a célt jelölik ki: a földi nyomorúságból való megszabadulást. Így meggondolatlanság és vakbuzgóság olyasmit állítani, hogy ez lenne az egyetlen út.

Jézus Krisztus maga mondta, hogy Ő az egyetlen Út. Ezt nem "vakbuzgóságból" állítjuk, hanem hisszük, hogy az apologetika, illetőleg a bölcseleti istentan segítségével az emberi értelem fényénél bizonyítani lehet. Másrészt a buddhizmus pantheizmus, személytelen végső abszolútumot vall, azt állítija, hogy az egész világ egy ősvaló emanációja, nem pedig a semmiből való teremtés műve, ahol Isten végtelenül más mint a teremtés. Redukcionizmusa, pantheizmusa megegyezik a marxizmussal, ahogy minden, nem kinyilatkoztatott vallás. Van egy személytelen világtörvény (dharma, tao, dialektika), amely örökkévaló, s ennek megnyilvánulási formája minden létező, sőt az ebből való kizuhanás negatívum, így cél ennek a megsemmisülése által való fölolvadás az Ősvalóban. Ezzel szemben a kereszténységben a teremtés pozitív aktus, és nem visszasemmisülés, hanem a transcendens Istennel való szintézis, szerető egyesülés a cél. Ebből látszik már rögtön, hogy nem ugyanazt vallja minden vallás lényegi kérdésben, egymást kizáró alapon. Így csak egy lehet igaz közülük. (Hamarosan erről a megboldogult Tudós-Takács Jánostól közlünk egy tanulmányt.)

Ez olyasmit jelentene, hogy egy hegyre csak egyetlen irányban lehetne felmászni.

Isten nem "hegy", hanem a teremtést végtelenül meghaladó valóság, és Ő dönti el szuverén módon, hogyan lehet hozzá eljutni. Aki megpróbálja átúszni az Atlanti Óceánt, lehet egy láb és kéz nélküli ember, vagy lehet Johnny Weissmüller, akkor sem lesz képes reá. A különböző pantheista istenkeresések, világistenítések más valóságszemlélettel bírnak.

A Biblia felületes, görcsösen szószerinti értelmezése, és az egyéb vallásokról való hiányos ismeret bizony könnyen elfordíthatja a törekvőt olyan lehetőségektől, melyeket azok nyújtani tudnának.

Az okkult-kozmista alapozású marxizmusnak, és az összes többi vallásoknak gyakorlatilag valóban ugyanaz az alapja. Ennyiben igaza van. Azonban a kereszténység nem az emberiség istenkeresése, hanem Isten emberkeresése, kinyilatkoztatása. Ezt pedig nem a Biblia "görcsös" értelmezéséből tudjuk, hanem bizonyítani tudjuk tisztán bölcseleti úton. (Erről előadássorozat is lesz ősztől.)

Például van, aki nem elégszik meg azzal a ténnyel, hogy Isten csak egy rajta kívül létező (az Én-Önmagamságon kívül létező) objektív realitás. És ez bizony az egész világnézetre rányomja a bélyegét, hiszen hiába harcol valaki nagy lelkesen a zsidóság ellen, ha közben fejében principiális hiányosságok vannak.

Nézze, ön mint személy rajtam kívül álló létező. Ha valaki Isten, nemhogy teremtmény az meg világos hogy engem lényegileg meghaladó valóság, nem az én részem.

Persze lehet atheistának lenni, ami igazából szégyenlős pantheizmus, a teremtett valóságot ruházza föl isteni tulajdonságokkal: a világ egylényegű (monizmus), amely lehet ideálmonizmus (buddhizmus, egzisztencializmus) vagy metariálmonizmus (taoizmus, marxizmus), amely örökkévaló, elpusztíthatatlan, örökmozgó (panta rhei) a Világtörvény (dharma, tao, fátum, sors, arkhé, dialektika) szerint, és végtelen.

Szeretem az ilyen szómágiát (Én-Önmagamságom). :-) Ezek mindig megnevettetnek, főleg akkor, ha valaki ezeket betanulja, de megmagyarázni már nem tudja. Én változó és véges lény vagyok. Így nem lehetek abszolútum. Végül is Marx is a perennialisták elvét vallotta: van bennünk egy esetleges lét és egy szükségszerű lét, ennek vegyüléke vagyunk. Buddha és az összes pantheista bölcselő is ezt vallotta.

Mi, keresztényként, akik megkaptuk a kinyilatkoztatást a transcendens Istentől, elutasítjuk mindezt.

Ezt ilyen formátumban nem tudjuk részleteiben megvitatni, de a PHM-nek vannak e téren felkészült tagjai, ha gondolja nyílt dispután e kérdéseket tisztázhatjuk.

Csalódott vagyok

"Másrészt a buddhizmus pantheizmus, személytelen végső abszolútumot vall, azt állítija, hogy az egész világ egy ősvaló emanációja, nem pedig a semmiből való teremtés műve, ahol Isten végtelenül más mint a teremtés."

A személytelenséget a személyfelettiség értelmében kell gondolni. Azt pedig nyíltan kimondják (théraváda), hogy a Samsara és a Nirvana között szintúgy végtelen különbség van. Ugyanakkor a további tanításokból az is kiderül, hogy ez a végtelen különbözőség legyőzhető, de nem oly módon, hogy azt valaki nekünk az égben elrendeli, hanem autonóm spirituális akciókon keresztül.

"... sőt az ebből való kizuhanás negatívum, így cél ennek a megsemmisülése által való fölolvadás az Ősvalóban."

Egyébként teljesen egyértelmű, hogy mindaz, ami nem a tökéletes boldogság, az negatívumként kezelendő, hiszen a természet szép ugyan, de a mennyországhoz valószínűleg nem fogható. Ősvalóban való föloldódásról Freud vagy Jung nagy lelkesedéssel írt, ugyanakkor óriási tévedés, ha ezt összekeverjük a buddhizmus által vallottakkal, aminek semmi de semmi köze a tudattalan káoszba (katyvaszba) való tehetetlen, kába belezuhanásnak.

"Az okkult-kozmista alapozású marxizmusnak, és az összes többi vallásoknak gyakorlatilag valóban ugyanaz az alapja."

Az még csak csak elfogadható, hogy egyedül a kereszténységet tarják fontosnak, de az a tény, hogy Ön szerint minden más vallás a marxizmushoz hasonlít, kiverte nálam a biztosítékot. Ez rosszabb, mintha egy fénylő gyémántot lócitromnak néznénk, és undorodva eltávolodnánk tőle. Ez a gondolat annyira szűklátókörű, rosszindulatú és naiv, hogy a további megvitatásnak semmi értelme nem volna. Ha ebben a kérdésben nincsen jelen az Ön (Önök) objektív rálátása, akkor hogyan várhatnám el, hogy a többi kérdés kapcsán nem valami hasonlóan otromba álelmélettel szolgál majd?

Mindennek ellenére, mégis azt kell mondjam, hogy nem értelmetlen az Önök tevékenysége, ugyanakkor roppant sajnálatos, hogy ilyen mértékű különbözőségek állnak fenn az ideológiák terén.

 

reagálás

Üdvözletem!

Nos Szász Úr mindenekelőtt örülök, hogy végre, legalábbis nagyvonalakban, megtudhattuk, hogy hogyan képzeli el Ön a hungarizmus megreformálását. Hogy őszinte legyek, Excalibur-hoz csatlakozva, így első olvasatra nekem sem tűnik valami bíztatónak ez a cikk, de míg el nem olvastam az Ön által ajánlott Bezerédj Zoltán könyvet, nem akarok véleményt mondani.

 

Üdvözlettel: Lengyel Ferenc

kérdés

Üdvözletem!
19 éves vagyok, probálom megérteni kb. 3 éve a különböző ideológiai vitákat, de amint 1-1 dolgot megértek egy cikkben, addig a hozzászólásokban vagy az adott cikk folytatásában teljesen összekeveredek. Vagy azért, mert számomra érthetetlen, új dolgokat írnak, aminek nézhetek is utána máshol, majd ott is találok olyat amit szintén nem értek és annak is nézhetek utána megint máshol. A vége az, hogy teljesen evesztem a fonalat.
Segítséget kérnék mindenkitől, hol kezdjem el ezeknek a dolgoknak a megértését, mit érdemes olvasni, nézni ( mert sok azonos ideológiát képviselő embernek sokszor nagyon elüt a véleménye...és honnan tudjam melyik az elfogadható?)
Őszintén szólva tudni akarom, rá akarok jönni, hogy mit is képviselek igazából... Jobbikos vagyok,bár a parlamentarizmus ellen vagyok, radikálisnak vallom magam, de egyetértek a hungarista, a fasiszta,a nemzetiszocialista ideológiák sok részével.
...illetve ezt még folytathatnám , hogy mivel értek egyet,mit/kit utálok, de inkább egy kis alaplökést szeretnék kérni Tőletek, hogy mit merre?!

Tiszteletem!

Válasz

Kedves Nemzettestvérem!

Ha szabad kérdeznem, mely ideológiai vitát próbálod megérteni? Úgy "mindegyiket" (kommunizmus, liberalizmus stb.), vagy a nemzeti oldalon lévőket, pl.: nemzeti radikalizmus, nemzetiszocializmus különböző gyakorlatai?
Amennyiben konkrét kérdésed van, úgy a szerkesztőség áll rendelkezésedre, akár itt, akár géplevélbe (jómagam a kolovicsistvan@gmail.com címen vagyok elérhető). Az alapvetések természetszerűleg örökérvényűek, "kisebb" dolgokba, mint mondjuk az oktatáspolitika részleteit sokan máshogy láthatják.
Az alapvetés itt érhető el: http://nemzszoc.netfirms.com/konyvek/hitvallas.htm
Ezeket az alapvetéseket ma Magyarországon a Kitartás.hu képviseli, valamint a Pax Hungarica Mozgalom. Vannak ilyen hebehurgya, magukat reformátornak gondoló személyek, akik próbálják saját arcképükre formálni a Hungarizmust. Elvesznek, hozzátesznek, kész téboly a vége. A legszomorúbb, hogy sokszor maguknak is ellent mondanak ezek az emberek, ami igazán kényes, hisz nincs kiformott gondolatuk a "saját Hungarizmusukról", így a legvégén nevetségessé teszik magukat. Mondanom sem kell, ezekkel az emberekkel nem is érdemes foglalkozni, mert nem képesek arra, hogy valamit képviseljenek, hogy esetleg változzanak, "szabályokat" betartsnak. Nem konkrétan ezek az emberek, de ugyanezen az alapon jegyeznek be manapság több száz egyházat... Úgy gondolják, hogy ez vagy az nem jó, valamit máshogy kellene és akkor hipp-hopp, gyűjtenek egy-két "hívőt" maguk mellé és lám, máris kész egy új vallási irányzat (persze, ez csak egy butított verzió). Ha végignézed hazánk bejegyzett egyházait rájössz, hogy itt semmi sem egységes, van vagy négy fajta zsidó felekezet, de buddhistából is van több fajta. Csak ezek az emberek nem egy ideológiát szabnak saját magukra, hanem egy vallást és Istent.
Hogy az utolsó kérdésedre feleljek (mit merre?), azt tanácsolom, vásárold meg Szálasitól A Hungarizmus című könyvet (Gede Testvérek Kiadó), ár minőség arányba kiváló, hiszen 2,500 Ft, de keménykötésű.
Amennyiben esetleg a fővárosban élsz, ajánlhatom a Pax Hungarica Mozgalom előadásait, ahol a szervezők készséggel állnak rendelkezésedre.

Üdvözlettel: Kolovics István

Köszönöm

Úgy hiszem az általad belinkelt forrással és a "Hungarizmus" c. könyvvel megleszek egy ideig. Ha lesz kérdésem bátran fordulok hozzád!

Tisztelettel: Szilveszter

vallás

Hát számomra történelmi tanulmányaim folyamán az jött le hogy a kereszténység gyakorlatilag egy hatalomgyakorlási formává vált már igen hamar. Magát a vallás által közvetített értékekeket én is nagyra becsülöm, ezt követendőnek is tartom, azonban a történelem során általában az derült ki hogy a kereszténységet csak a néptömegek irányítására és a hatalom megtartására használták, erre is alakították ki.

A bibliai történetek tényként kezeléséhez pedig egyszerűen túl racionális vagyok. Már egészen kicsi korom óta "egyházellenes" voltam. De fontos megjegyeznem, nem keresztényellenes vagyok. Nagyra tartom a vallás tiszta értelmezése szerint élő embereket, de őszintén hinni nem tudok benne.

Nagyon rosszul esik amikor elvbarátaim degradálják a buddhizmust, amely véleményem szerint az emberi tudás maximális teljesítményének eredménye. És vannak még velem azonos politikai/ideológiai nézeteket vallók akik osztják ezen véleményem. Pl. elég Japánra gondolni amit én példának tekintek. Ott egymás mellett elfér az ezeréves tradíció és a robotika. Az emberek közerkölcse pedig magasan üti a nyugati világét. És a buddhista/sintoista vallásukkal is teljesen azonosulni tudok.

 

Szóval ezzel inkább csak arra akartam rámutatni hogy közel azonos ideológiai nézeteket valló emberek vagyunk mégis sokakat visszatart ez a (legalábbis számomra) vakbuzgó kereszténység. Szeretnék tehát egy nemzeti alapokon nyugvó tekitényelvű szocializmust (vagy akár monarchiát), de a kereszténységet ne erőltessük rá az emberekre, és főleg ne nézzünk le más vallásokat. Szóval csak mértékkel.

A mai történelemoktatás

Történelmi tanulmányai szerint? Kik írják a történelmet? Persze, hogy egyházellenes a történelmi tanulmányai szerint, hiszen hazánkban a történetírás alapvetően protestáns (és respublikánus). Ajánlhatnám e tekintetben Pezenhoffer Antal atya műveit. Bármelyiket, ami ma fellelhető.

Hozzáállásom revideálása

Átolvastam azt az írást, melyben Szász Péter Úr a kérdéseimre ad választ.

Én ezt akkor nem tudtam elfogadni, mert az írás alapján számomra leszűrhető valóságkép szerint mindez nagyon hosszas folyamatnak tűnt, és tűnik most is.

(Hasonló okból mondtam, hogy az Új Honfoglalás Terv 8 évet késett, - egyébként a megvalósításához is legalább ennyi idő fog kelleni, ha nem több.)

Az említett cikkből hiányoltam egy bizonyos vehemenciát, a türelmetlenségem ebből adódott, ahogy magamat visszaolvasom.

A cikk utólagos átolvasása után azt kell mondjam viszont, hogy a konkrét célok, és ideák valójában megegyeznek, tulajdonképpen az riasztott el a válasz elfogadásától, hogy ezen célok megvalósítása mekkora erőfeszítésbe, és mennyi időbe fog telni, ha még azt is számításba vesszük, hogy az állapotok folyamatosan romlanak.

Én éppen ezért vagyok híve az MNA, és az EMM valóban legégetőbb problémákra adott határozott, gyökeres, azonnali, és kemény tervezeteinek, mégha hosszú távon esetleg felsejlik egy államkapitalizmus képe is.

Szász Péter Úr válaszát, utólagosan, elnézését, és megértését kérve elfogadom.

Új hozzászólás

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
A kis- és nagybetűket a rendszer nem különbözteti meg.