Nemzettestvéreim! Tisztelt ünneplõ Közösség!

Sértõ Kálmán neve, eszmeisége, sûrû magyar mondanivalója, mélyenszántó gondolatai ma is sértik a nemzetidegen kisebbség mimóza lelkületû, nebáncsvirág-szerû érzületét, köztudomású érzékenységét.
Azokat sérti - és tegyük hozzá teljesen joggal -, kiknek ma is szitok és gúnyszó a keresztény-nemzeti és magyar meghatározás.
Ez az idegenérdekû, hazátlan, gyökértelen társaság a rendszerváltozásig, módszerváltásukig, kizárólagos, totális uralmával, vörösdiktatúrájával el tudta érni, hogy a többi jeles, nagy magyar költõ, író és mûvész mellett számunkra Sértõ Kálmán egész reánktestált életmûve, életútja, életküzdelme eltitkolt, tiltott, ismeretlen legyen.
Az irodalmi tömegsírból a méltatlanul feledésre, hallgatásra ítélt nemzeti gondolkodású magyar költõink, íróink egész seregének egykor reánkhagyott örökségét, teljes életmûvét kell újra felszínrehozva kiásnunk, rekonstruálnunk, hogy megmaradásunk érdekében példaképpen a nép elé állítsuk.
A tíz karmunkkal kell kikaparnunk és napvilágra hoznunk a magyarság ellenségei által reáhordott sok szeméttõl, mocsoktól megtisztítani drága, szent irodalmi és kulturális örökségünket.
Bár az igaz, hogy Sértõ Kálmánra, Erdélyi Józsefre, Sinka Istvánra és a többire, feledésre ítélt magyar szellemiségû írótársak életérõl, irodalmi alkotásáról a reáhordott szenny és rágalomözön az idõk során magától lepergett, lepereg.
Lelki, szellemi tisztaságuk, nagyságuk, magyarságunkat õrzõ, féltõ, óvó küldetésük, nemzethû hitvallásuk nem tûrte, nem tûri az idegenek által reárakott szégyenbélyeget!
Sértõ Kálmán neve jelkép, példa és minta a mai, a mindenkori magyarok számára. Fontos kapaszkodó, fogodzó a magyarság megmaradására.
Ezért mindannyiunknak fontos életútjának megismerése, poézisának, eszmeiségének tanulmányozása, elsajátítása, mindennapi betevõ kenyerünkké tétele, vétele. Márcsak azért is, mert sajnos nincs semmi új a nap, a magyar globusz alatt. Mert aki nem tanul a történelembõl, az arra van kárhoztatva, hogy újra átélje azt.
A magyarság, a magyar nép könnyen tanul, könnyen lobban, de gyorsan megbocsájt, gyorsan felejt. A tudás szikrájától gyújtott fáklyaláng szalmalángja hamaros gyorsasággal ellobban. Így aztán a "minden idegen rongy", perzselõ tüzében, benne nem ég meg! Nem ég el a magyar tisztító tûzben!
A turáni magyar átok, széthúzásunk mellett, az is igaz, hogy mindenkori bukásunk fõoka az idegen környezet, belsõ és külsõ ellenséges nációk, a mérhetetlen, hatalmas túlerõ és az, hogy a magyar nép testvértelen.
Tormay Cécile a szintén irodalmi tömegsírba hantolt, feledésre ítélt írónõnek, a MANSZ megalapítójának, a magyar irredenta felejthetetlen nagyasszonyának megállapítása: "Csak az emberek dûlnek ki, hitük megmarad másokban és ez a fõ."
Mi most ezért vagyunk itt, azért sorakoztunk itt fel immár hetedízben a kétezredik év szeptembere óta, hogy ismételten és szakadatlan tanúságot tegyünk Sértõ Kálmán halhatatlan költészete, életmûve és szellemisége elõtt, ami számunkra, a magyarság számára örökbecsû.
Akik itt most egybejöttek, akik most itt állunk, tudjuk mivégre vagyunk itt, miért vigyázzuk, féltõn, óvón ezt a fenséges, némaságában is beszédes sírt.
Ha ketten-hárman összejöttök, ott leszek én is. Veletek leszek, mondotta Jézus. A magyar nép most újra elõjött a katakombákból, hogy Sértõ Kálmán nevében tanúságot tegyen, halhatatlan szellemével Vele legyen. Ma a hitvalló, igaz magyar saját hazájában a katakombák barlangjába, odujába kényszerült, odaszorult!
Sértõ Kálmán hungarista, nemzetiszocialista lett 1938 tavaszától, de nem ettõl a meghatározástól vált nagy költõvé. Persze ez az ideológia nem zárja ki irodalmi nagyságát, kiváló szellemi teljesítményét. Sõt, magyarságát mindennél jobban megmutatja, mindennél fényesebben igazolja.
A hungarizmus, mint tudjuk nem Szálasi Ferenc nevével kezdõdött, mintahogy nem is vele végzõdik, hanem a szlovák származású, nagy magyar püspök, Prohászka Ottokár hungarizmusával. Keresztény-szocialista tanításának, tanainak megalapozásával.
Ezen eszmealapok, eszmerendszer kiszélesítését végezték késõbb el az ellenségeink által démonizált, halomra gyilkolt hungaristák. Szálasi Ferenc elvbarátai, harcostársai.
Sértõ Kálmán, amikor csatlakozott a koreszméhez, a kor akkori haladó radikális mozgalmához, a hungarizmushoz ezeket írja a "Bõvült a tábor" címû versében:

Versének keletkezésével közel egyidõben, 1938 tavaszán, kora nyarán az Összetartás nevû lapban, "Köpönyegforgatás" cikkében ezt írja: "...A baloldalról siránkozó támadások érnek majd a vérbeborult szemû és göndörhajú szerkesztõk tolla alól. Mert tudják azt, hogy százezer zsidótitok van bennem, amit közöttük gyûjtöttem össze, amikor a Dob utcában sóletet uzsonnáztam velük. Ez a sok titok nem szorítható bele egy cikk keretébe. De van rá mód, hogy lépcsõzetesen mindent leírjak heteken keresztül...
Hát igen! Szökött katonának érzem magam, aki az utolsó pillanatban nem bújkálva, de kemény fejtartással átjöttem a tûzvonalon. De a fegyveremet magammal hoztam. Magammal hoztam a ceruzát, ami sokszor veszélyesebb a mozsárágyúnál... Nem akarok itt rangra emelkedni. Legyek én csak közkatona. Tudok éhezni, fázni, rongyosan járni és írni!
De végre szabadon akarok szólni, úgy, mint magyar költõhöz illik. Egy könnycsepp van a szememben, amikor visszanézek a régi frontra, ahol még sok tépelõdõ és zsidópénzen megfizetett zsoldos magyar van.
Aztán elõre kapom a fejemet és megyek százezervoltos szelemi erõvel jelentkezni az új táborba, ami õsidõktõl kezdve csak most kezd kiváló önkéntesekbõl összegyûlni..."

Sértõ Kálmánt, a hungaristákat - sajnos - azóta az idõ midenben igazolta! Szálasi Ferenc méltán elhíresült mondása, látnoki szava, teljes mértékben valóra vált. A magyar fátum, sorsvégzet rajtunk egészben beteljesült. "Megsemmisítünk vagy megsemmisülünk!"
Ma a magyarság, Magyarország az utolsó állomásnál, stációnál, a végsõ leszámolásnál, keresztrefeszítésénél tart.
A magyar genocídium napjainkban felgyorsítva, szüntelen erõvel tovább folyik - meg-megújuló rohammal - ezóttal már "békés" eszközökkel és formában.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással, a globalizmus elõrehaladtával a liberálbolsevista kék-vörösterror eredményeként, hatására Magyarország beolvad, felolvad a nemzetközi euró-akolba, az agymosottak degenerált, nemzetietlen multietnikus masszájába.
Magyarország szellemileg, kulturálisan a Benelux-államok szintjére vagy az alá süllyed le, ezek gazdasági, életszínvonalbeli fejlettsége nélkül. Ez által a nemzethalál víziója megvalósulni, beteljesülni látszik.
Hogy ez ellen gátat szabjunk, gátat emeljünk, ezt megakadályozzuk, szükségünk van olyan útmutatókra, lelki és szellemi vezetõre, mint Sértõ Kálmán, és hozzája hasonló, méltó mûvésztársakra.[...]